Sziasztok!
Éééés itt is vagyunk.:) Ma az egyik kedvenc fejezetem kerül sorra, ami ezúttal Damon szemszögéből íródott.:p Nos, kitaláljátok, hogy miért? Nagyon várom a véleményeket.:) Én imádtam írni ezt a részt, mert olyan kis... Hm. Gonoszka? Feszült? Nem is tudom.:) Szóval, jó olvasást és véleményekre fel!:)
Morwen
*****************
Nos azt hiszem, hogy ez az a helyzet, amit úgy szoktak nevezni,
hogy a „fagyi visszanyal”. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen
lehetetlen ajánlatra Elena képes lesz igent mondani. Tudtam jól, hogy nem akar
vámpír lenni, ezt világosan a tudtomra adta az áldozati szertartás előtt,
amikor is erőszakkal megitattam őt a véremmel. Nem lehet annyira ostoba, hogy
vállal egy ilyen kockázatot, amikor pontosan tudjuk mindketten, hogy sosem
akart vámpír lenni. Ennyire fontos lenne számára Stefan, vagy csak ennyire
meggondolatlan?
- Tisztában vagy azzal Elena, hogy ez mivel jár? – kérdeztem
tőle végül döbbenten, mert nem voltam biztos abban, hogy tényleg végiggondolta
ezt, vagy hogy én biztosan jól hallottam a válaszát.
- Nem vagyok egy öt éves értelmi szintjén Damon, szóval
igen, végiggondoltam és a válaszom az ajánlatodra az, hogy rendben van –
felelte nekem magabiztosan, én pedig továbbra is döbbenten néztem rá. – Látom,
hogy nem gondoltad komolyan az ajánlatod és csak játszottál velem – tette hozzá
dühösen, majd mérgesen kivált az ölelésemből és karba tett kézzel visszaült az
anyósülésre. Hamar átlátott a helyzeten, és úgy tűnt, hogy ez igencsak mélyen
érintette.
- Miért? – kérdeztem végül tőle elmerengve, mert tényleg nem
érettem, hogy miként volt képes igennel válaszolni a kérdésemre.
- Azért Damon, mert veled ellentétben nem hiszem, hogy ne
tudnánk annyira óvatosan és körültekintően nyomozni, hogy én ne kerüljek Klaus
szeme elé – felelte nekem sértetten és duzzogva, mint akit alaposan átvertek.
Tekintve, hogy tényleg nem gondoltam volna, hogy igent mondana egy ilyen
abszurd ajánlatra, valóban jogos volt, hogy átejtettnek érezte magát. De hiszen
ismerhetne, tudhatná, hogy csak nagyon extrém körülmények miatt vállalnám ezt a
lehetőséget. Ha elkerülhető a veszély, eszemben sem lenne egy ilyen nonszensz
dolgot tenni. Megitatni a véremmel, és nyugodtan flangálni a városban, ahol
bármikor belefuthatunk Klausba? Nem gurult el a gyógyszerem, hogy ebbe
belemenjek.
- Szóval átvertél és valójában egyáltalán nem vagy hajlandó
tárgyalni – összegezte Elena a történteket, mire én határozottan bólintottam. Ő
dühösen fújt egyet, és még a fejét is elfordította, hogy a kinti tájat nézze,
és én még csak a látóterébe se kerüljek.
- Mint mondtam, a gyűlöleted könnyebben meg tudom emészteni,
mint a halálod – feleltem neki halkan, majd végül beindítottam az autót és
Elena mérges felszisszenése után kikanyarodtam a parkolóból. Elindultam
egyenesen a városból kifelé és egy szót sem szóltunk egymáshoz, jobban mondva
Elena duzzogott, én pedig hagytam neki. Nem örültem annak, hogy így alakult a
dolog, de sose bocsátottam volna meg magamnak, ha bármi baja esik. Semmivel sem
tudta volna elérni, hogy tovább maradjunk Chicago-ban és kockára tegyem az
életét. Nem volt fair tőlem, hogy hitegettem, de mentségemre szolgáljon az,
hogy végig bíztam abban, hogy meg tudom győzni és ő is belátja, hogy ideje
hazatérnünk.
- Bosszantóan makacs és önfejű vagy Damon – szólalt meg
Elena pár perccel azután, hogy elhagytuk a várost és engem is újra magamhoz
térített.
- Már igazán megszokhattad volna – feleltem neki nagyot
sóhajtva és elkenődve. Utáltam ha mérges rám, még ha most joggal tette is ezt.
De mint világosan a tudtára adtam azt korábban, a gyűlöletét könnyebben el
tudtam viselni, mint a halála tényét.
- Egy valamit elfelejtesz Damon – szólalt meg Elena halkan
és sejtelmesen, majd végül rám nézett. A szemei fájdalomról és bánatról
árulkodtak, amik azonnal kifejtették a hatásukat a szívemben. Sose bírtam jól,
ha szenvedni láttam őt… Féltem attól, amit mondani fog, és kezdtem azt hinni,
hogy most adja ki végleg az utamat. – Én is tudok makacs lenni Damon – tette
hozzá elcsukló hangon, majd egy könnycsepp gördült le az arcán. Semmit sem
értettem ebből, és mire rákérdezhettem volna, hogy ez miért szomorítja el, ő
ismét megszólalt. – Szeretlek és sajnálom – mondta alig hallhatóan, aztán
viszont olyan dolog történt, amire még én sem számítottam.
Vámpírként a reflexeim igen jók, de erre még én sem voltam
felkészülve, mert túl hirtelen történt mindent. Amint Elena kimondta ezt a két
szót, pillanatok alatt kivágódott az anyósülés ajtaja, ő pedig kiugrott a
száguldó autóból.
Gondolkodni sem volt időm, mindent azonnal és ösztönösen
tettem. Rögtön rátapostam a fékre, és öt másodperccel azután, hogy Elena földet
ért, én már mellette is voltam és remegve az ölembe vettem a fejét.
- Az isten szerelmére Elena, miért kellett ezt? – kérdeztem
tőle remegő hangon, ám ő képtelen volt válaszolni, mert levegőért kapkodva és
temérdek fájdalommal nézett fel a könnyes szemeimbe. Azonnal megharaptam a
csuklóm és a szájához tartottam, hogy minél előbb meggyógyuljon és elmúljon a
fájdalma. Miután szép lassan eltűntek a hegek az arcáról és a törött karja is
újra ép volt, akkor jöttem csak rá arra, hogy miért csinálta ezt. Éreztem, hogy
egész testemben elkezdek remegni a dühtől, amiért képes volt egy ilyen eszközt
bevetni csak azért, hogy elérje a célját.
Elena végül teljesen meggyógyult, én pedig segítettem neki
felkelni a földről, majd letöröltem azt a pár könnyet az arcomról, amit még
korábban a sokk és az aggódás varázsolt az arcomra. Miután Elena felkelt és
megállt egyedül a lábán, akkor jött csak rá, hogy mennyire dühbe gurultam.
- Neked teljesen elment az eszed? – kérdeztem tőle üvöltve,
amitől még ő is összerezzent. – Meg is halhattál volna! Nem mindent old meg a
vámpírvér! Ha azonnal meghalsz, akkor hiába ül melletted a csodaszerrel az
ereiben mászkáló doktor bácsi! Felfogtad te ezt egyáltalán Elena? – tettem
hozzá magamon kívül.
- Bíztam abban, hogy ügyesen ki tudok esni a kocsiból és nem
lesz komolyabb bajom – felelte nekem magabiztosan Elena, amitől azt hittem,
hogy tényleg menten felrobbanok a méregtől.
- Ügyesen kiesni az autóból? Hallod te egyáltalán magad
Elena? – kérdeztem tőle cseppet sem halkan és cseppet sem nyugodt állapotban.
- Nem kell ennyire felfújni a dolgokat Damon. Jól vagyok,
csak ez számít – felelte halkan, majd óvatosan közelebb lépett hozzám, én
viszont ösztönösen hátrébb léptem tőle.
- Ne gyere közelebb, mert a végén még olyat teszek, amit
biztosan megbánok majd – feleltem neki izzó dühvel, amivel sikerült őt is
megijesztenem.
- Sose tudnál engem bántani Damon – felelte nekem halkan, ám
ebben a pillanatban én ebben egy cseppet sem voltam biztos. Legszívesebben
törni és zúzni kezdtem volna, de a közelben nem igazán volt mit.
- Te ne legyél ebben annyira biztos, mert én sem vagyok az
benne – válaszoltam neki mérgesen, majd feszülten a hajamba túrtam és elkezdtem
fel alá járkálni.
- Damon, kérlek ne csináld ezt – szólalt meg Elena
engedékenyen majd óvatosan még közelebb lépett hozzám.
- Mit Elena? Elárulnád, hogy mit ne csináljak? – fakadtam ki
mérgesen, majd hirtelen közelebb léptem hozzá, amivel sikerült alaposan
ráijesztenem. – Miért olyan nehéz felfognod azt, hogy számomra mindennél
előrébb való a te életed? És nem érdekel, hogy te mit akarsz és soha nem is
fog! Amennyiben bármi olyat teszel, amivel veszélybe sodrod magad, én azonnal
közbe fogok lépni – feleltem neki teljesen kikelve magamból. Ő csak dühösen
megrázta a fejét, majd a könnyei is kicsordultak.
- Köszönöm, hogy képes vagy egyenrangú félként kezelni
Damon, igazán hálás vagyok érte – válaszolta ironikusan és mérgesen. – Stefan
legalább mindig figyelembe veszi az én akaratomat is – tette hozzá keserűen, ám
úgy láttam rajta, hogy ezeket a szavait abban a pillanatban megbánta, hogy
kimondta őket.
- Stefan? Szóval erről van szó? Ha annyira szükséged van
Stefan effajta megbecsülésére, akkor javaslok neked valamit: menj vissza hozzá
és ne akarj engem, mert én soha nem fogom hagyni, hogy kockáztasd az életed!
Jobban teszed, ha ezt felfogod és elfogadod, mert másra tőlem soha ne is
számíts! – vágtam hozzá keserűen és csalódottan, majd egy lépést közelebb
mentem hozzá. – Vess meg, utálj, gyűlölj ezért Elena, de a nap végén mindig én
leszek az, aki megment, és ha te eközben mással leszel boldog, ám legyen. De
legalább az életed meglesz, és ha ehhez az kell, hogy bizonyos döntéseket nem
engedek, hogy meghozz, akkor ezt gondolkodás nélkül meg fogom tenni! Vállalom a
szemétláda szerepét Elena, bármi áron! – tettem hozzá kiabálva, újabb könnyeket
kicsalva ezzel a szemeiből.
- Jelen pillanatban utállak is azért, amiért ilyen vagy –
felelte nekem keserűen, amivel a tőrje tökéletesen a szívem közepébe talált. –
Most viszont döntetlen az állás. A véred a szervezetemben van, így
megnyugodhatsz, mert ha bármi balul sülne el, akkor sem halok meg végleg –
vágta hozzám keserűen és azt hitte, hogy ezzel végül ő nyert. Nagyon is
tévedett, mert a kis magánakciója semmin sem változtatott.
- Mondd te ennyire beütötted a fejed, vagy csak szimplán
felelőtlen vagy? – fakadtam ki mérgesen. – Soha nem akartál vámpír lenni, és
most mégis képes vagy ezt a kockázatot vállalni, amit később biztosan meg fogsz
majd bánni?
- Az eszedbe se jutott Damon, hogy miattad képes lennék
vállalni a vámpírlétet is? – kérdezte tőlem sírva, majd közelebb lépett hozzám
annyira, hogy alig pár centi volt köztünk. – Ez meg sem fordult a fejedben? –
kérdezte tőlem immár halkan és düh helyett fájdalom csillant meg a szemében.
Egy pillanatra sikerült ledöbbentenie, és a szavai egy kicsit csillapítottak a
mérgemen is. Végül mély levegőt vettem és válaszoltam neki.
- Miattam nem kell ezt vállalnod és én sem akarom ezt. Te
ennél jobb életet érdemelsz. Családot, gyerekeket, egy hosszú és boldog emberi
életet – válaszoltam neki megenyhülve, majd óvatosan letöröltem a könnyeket az
arcáról.
- Ha erre vágynék, akkor nem vámpírokkal járnék… Ha erre
vágynék, akkor nem tervezném az életem hátralévő részét veled tölteni. Amit
emberként nem tehetnék majd meg – felelte nekem halkan, majd szomorúan a
szemembe nézett. – Nem csak azért egyeztem bele az ajánlatodba, mert Stefan
után akarok menni, hanem mert tényleg meg tudnék birkózni azzal, hogy vámpír
leszek. Mert tudom, hogy az örökkévalóságot veled tölthetem majd – tette hozzá
elmosolyodva, majd óvatosan végigsimított az arcomon.
- És ezért az volt a legjobb megoldás, hogy kiugrassz egy
száguldó autóból? Ha bármi bajod történt volna… - kezdtem bele elgyötört hangon
és már sokkal nyugodtabban, mint korábban.
- Nem volt más eszköz a kezemben Damon, mert nem hagytál
nekem más lehetőséget – válaszolta Elena makacsul.
- Szóval ez is az én hibám? – kérdeztem tőled döbbenten, és
éreztem, hogy ismét kezdek dühbe gurulni.
- Te is tudod, hogy közvetve ugyan, de igen – válaszolta
nekem határozottan Elena.
- Ez nonszensz, ugye te is tudod? – kérdeztem tőle teljesen
ledöbbenve és újra mérgesen. – Meg akarom óvni az életed és végül még én vagyok
a hibás azért, mert kiugrassz egy autóból?
- Ne forgasd ki a szavaim Damon – felelte Elena fejcsóválva,
majd közelebb hajolt hozzám és átkarolta a nyakam, ám én még mindig túl mérges
voltam rá. – Kérlek, menjünk vissza Chicago-ba.
- A kis magánakciód semmin sem változtatott Elena – feleltem
neki mérgesen, majd lefejtettem a karjait a nyakamról és elindultam vissza a
kocsihoz. – Szállj be az autóba! – szóltam neki hátra, de nem néztem rá.
- Nem! – felelte nekem dühösen Elena, mire én mérgesen
megfordultam és szikrázó szemekkel néztem rá.
- Ne mondjam még egyszer, mert esküszöm, hogy erőszakkal
teszlek be a kocsiba! – feleltem neki egyre dühösebben.
- A válaszom nem Damon! Nem megyek vissza Mystic Falls-ba! –
mondta Elena makacsul.
Mérgesen megindultam felé, mire ő ösztönösen elkezdett
hátrálni tőlem.
- Ó dehogyisnem, pontosan oda fogsz menni! – feleltem neki
mérgesen.
- Damon, ne! – kiabálta teli torokból, amikor megfogtam a
csuklóját és erővel elkezdtem a kocsi felé húzni. Aztán olyat tett, amire az
énem egyik része számított is: pofonvágott, így végül elengedtem őt egy
pillanatra. – Nem akarok Mystic Falls-ba menni! Még nem! – tette hozzá magából
kikelve Elena.
- Nincs választásod Elena – feleltem neki teljesen kikelve
magamból, majd határozottan elé léptem.
- Várj! Van egy utolsó ajánlatom! – szólalt meg hirtelen
Elena, és közben maga elé tette a kezeit, hogy ne fogjam meg őt. Nem mintha
ezzel bármit is elérhetett volna, de úgy döntöttem, hogy ezt azért még
meghallgatom, bár tudtam, hogy nem lenne képes semmivel sem meggyőzni.
- Milyen őrültséget találtál már ki megint? – kérdeztem tőle
fejcsóválva, majd az égbe emeltem a tekintetem, mert sejtettem, hogy nem fog ez
az ötlete sem tetszeni. Ő viszont teljesen komolyan nézett rám, majd olyan közel
lépett hozzám, hogy tökéletesen éreztük egymás leheletét az arcunkon.
- Ölj meg most és akkor látni fogod, hogy valóban képes
vagyok miattad vámpírrá változni! – mondta Elena eltökélten, elérve ezzel azt,
hogy tökéletesen ledöbbentsen és teljesen elnémítson, mert egyszerűen képtelen
voltam megszólalni és bármi értelmeset reagálni a szavaira.
Hát igen, erre számitottam. Mármint arra, hogy Elena nagyon szereti Damont és érte azt is beválalná, (érte és nem miatta, lényeges a külömbség!!!!!!!), hogy vámpirként éljen tovább, csakhogy vele lehessen. Viszont nem gondoltam volna, hogy most azzonnal. Add meg Uram Isten de most mindjárt stilusban. Végülis igaza van, nincs mit húzni az időt. Előbb vagy utóbb úgy is az lesz a vége, akár véletlenül akár nem. A kérdés már csak az, hogy Damon hajlandó vagy inkább képes megölni a szerett nőt?????? :):):) Minden esetre Damon reakciója .... Nem is tudom, talán könnyebb lenne??? Damonnak vagy mindkettőjüknek??? Szerintem az eddigieket olvasva Damon annyira szereti Elenat, hogy neki tök mindegy, hogy ember vagy vámpir a lány. Pont ezért blokált le Elena utólsó ajánlatára is, pont ezért nem gondolta komolyan az ajánlatát amit tett Elenának. Öreg hiba, Elena annál komolyabban vette és gondolta is. Ő tényleg megtenné ezt a lépést Damonért, azt a lépést amit Stefaért nem tett meg. Damon pedig tényleg elgondolkozhatna egy kicsit Elena ezen döntésén. Amúgy szuper rész volt csak olyan hamar vége ..., nagyon, de nagyon, de nagyon tetszetttt. Egy zárójel vajon Damon, hogy birkozna meg a ténnyel, hogy Elena képes vámpirrá változni érte????? Kiváncsi vagyok Damon belső monologjáraaját magával/ban a témát. Rettenetes várom a kövi részt, Még be sem fejeztem ennek az olvasását de máris várom a kövit... joggal mondhatod, hogy telhetetlen vagyok. Hmmmmm.... ez van!!!!!!! :):):) Pusziiiiiiii
VálaszTörlésHúúú, nem is tudom, hogy hol kezdjem Maresz. Annyira örülök, amikor ennyire elgondolkodtatlak, hogy csak úgy pörögnek a betűk az ujjad alatt, és egyre csak várod a folytatást.:) Nem baj, hogy telhetetlen vagy, sőt! Ennél nagyon elismerést nem is kaphatnék Tőled.:)
TörlésDamon érzéseire kitérve, a következő fejezet az ő szemszögéből lesz és egy kicsit beleláthattok majd az ő fejébe is. Illetve minden kezd felborulni és a cím... Bűn és bűnhődés. Azt hiszem, hogy ez már most elég sokat elárul, ugyanis valami történni fog, ami ki fog hatni a mi kis párosunkra. Gondolom nagyon kíváncsi vagy rá, hogy Damon mit fog reagálni Elena kérésére. Annyit elárulhatok, hogy igazán Damonos lesz a reakciója. Minden téren.:) Haj, nem tudom, hogy mit mondjak még, amivel nem árulok el túl sokat.:D Azt hiszem, hogy kifogytam.:D
Egy valamit még hozzátennék: mindkettejükre hatni fog az, amit Elena ebben a fejezetben döntött. Amit ő hajlandó lenne megtenni Damonért. Az, hogy előbb vagy utóbb vagy sohase történik meg az átalakulás... Hát, még messze a vége, annyit mondok.:)
Hm, asszem én jobban várom a kövi fejit, mint te:) Lehetséges ez? :D
Kérlek Vadalma, nem egyenesen könyörgök, hogy nyugtasd meg azt a "beteges szivem." Nem arra kérlek, hogy mondj valami spoilert, hanem csak, hogy nem lesz gond a kedvenc párosunkkal. Mármint azzal, hogy Damon miután magához tért, tényleg szereti annyira a lányt, hogy vámpirként is kitart mellette és szeretni fogja. Légysziiiiiiiiiiiii ..... Vadalmácska ....:):):) Köszike, puszi, és ha meglesz a válasz tuti, jól alszom minden éjjel a kövi részig, mert te is ezt akarod úgye?????? Hát persze, miért ne akarnád.... De attól még türelmetlenül várom!!!!!!!!!
TörlésDrága Mareszom!:)
TörlésHogy gondolhatod te azt rólam, hogy képes lennék Damont úgy formálni, hogy vámpírként nem kellene neki Elena?:o Ennyire nem ismerhettél félre.:) Ne aggódj, más fog a következő részben a kedvenc párosunk közé állni. Hát, asszem ennek kapcsán megnyugtattalak, de annyira mégsem, mert a vészterhes végkifejletbe a következő fejezetben szépen lassan, de biztosan belelépünk.:)
Hát Wáo. Nos annak örülök, hogy Elena Damonért még a vámpírlétet is hajlandó vállalni, mert szereti viszont az, hogy rögtön és azonnal kicsit (na jó nagyon) meglepett. Elena elég eltökéltnek látszik a kérdésben és már csak Damonnak kell majd beadni a derekát.
VálaszTörlésDamon reakciója egy ilyen ajánlatra, gondolom előbb össze kell szednie magát a meglepettségtől aztán meg lesz ami lesz. Damonos reakció, ilyen esetekben nem tudom eldönteni, hogy mit tenne-e azt amit a másik kér tőle vagy teljesen az ellenkezőjét. Láttunk már tőle meglepő reakciókat.
Az autós kis kaszkadőr ugrás végül is elég hatásos volt és a célját elérte (szerencse, hogy Happy End-es történetet és nem tragédiát írsz, mozgó járműből ugrani necces).
Én azt gondolom, hogy egy vámpír-ember kapcsolatban gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy az emberből vámpír legyen. A kis előzetes és cím a kövi fejezethez nem sok jót takar hőseinknek és az a tippem azért, mert vagy problémák(mikor nem voltak) lesznek Elena átváltozásával vagy Damon gondolja meg magát hogy akarja-e Elenát vámpírként, esetleg felbukkan egy rég látott ismerős?
Alig várom már az következő részt ami 1,5 hét, szerencse, hogy repül az idő.
Szia Zoltán!:)
TörlésWow, nem is tudom, hogy láttam-e már tőled ilyen szép hosszú komit.:) Látom alaposan elgondolkoztattalak téged is.:) Damon reakciója valóban Damonos lesz, a kérdés persze az, hogy melyik Damonos reakcióval találkozhattok majd.:) Abban amúgy igazad van, hogy vámpír-ember kapcsolatban előbb-utóbb elkerülhetetlen, hogy az ember is átváltozzon. Nálam is tapasztaltátok, hogy én is így szoktam szőni a szálakat. A kérdés, hogy ebben a storyban előbb vagy utóbb valósul ez meg.:)
Elena döntése örülök, hogy meglepett.:) Ezek szerint tudok én még fordulatot írni, a kérdés csak az, hogy valóban átváltoztatja-e Elenat, vagy csak "ijesztgettelek" titeket.:)
A "rég látott ismerős" felbukkanásában félig-meddig igazad van. Azért csak félig, mert a következő részben még csak utalás lesz rá. Abban viszont igazad van, hogy a történések nem sok jót jelentenek a főhőseinknek.
Tényleg gyorsan repül az idő, hamar jönnek az új részek.:) Pedig még csak nemrég indult ezt a regény is.:)
Szia Morwen!:)
VálaszTörlésEngem is alaposan megleptel, persze jo ertelemben. Meg kell mondjam , ez a fejezet lett az egyik kedvencem, imadtam minden egyes sorat. A kedvenc reszem az volt, mikor Elena kiugrott a kocsibol, meresz lepes volt, de vegulis valamilyen szinten elerte a celjat.
Annyira imadom, ahogy Elenat es Damont abrazolod, annyira karakterhu, hogy orom olvasni. Tudom, nehez feladat, de Te profi irokent ezt is megoldod.
Ha engem kerdezel, Elena meg nem fog vampirra valni. Esetleg kesobb, valamilyen tamadas vagy egyeb miatt. En kizartnak tartom, hogy Damon elvenne az emberi eletet. Bar ahogy most bemutattad, Elena valoban eleg makacs tud lenni. Barmi is lesz, izgalmasnak igerkezik, az biztos.
Ne haragudj a regenyert, de a gondolatok csak jonnek es jonnek...:) Tenyleg hihetetlen, hogy kepes vagy ilyen profi munkat kiadni hetrol hetre kiadni s kezeid kozul, nagyon tisztellek ezert es csak annyit mondhatok, hogy igy tovabb.:) Mar nagyon varom mindharom tortenet uj fejezeteit, elsok kozott fogom olvasni es igerem, hogy ezentul rendszeresen komizok, hiszen megerdemled es ez a legkevesebb, amit megtehetek.:)
Puszi: Mano
Kedves Mano!
TörlésMost sikerült nagyon alaposan elérzékenyítened.:) Nem is tudom hirtelen, hogy mit mondjak Neked. Annyira, de annyira örülök annak, hogy ennyire megleptelek a fejiben, hogy ennyire szereted és várod a történeteket, hogy karakterhűnek tartod Elenát és Damont, hogy azt el se tudom mondani.:) Amikor egy új, állandó olvasóm lép ki a homályból és tisztel meg a véleményével, olyankor kicsit mindig újjá születek.:)
Elenával kapcsolatos sejtéseid megalapozottak és jól ráéreztél a dolgokra.:) A regény végére megtudod, hogy miért.:) Mindketten makacsok, és hogy ki fog nyerni... Talán egyikük sem.:)
Köszönöm az elismerő szavaidat.:) Ahogy Maresznek szoktam mondani, vigyorgok, mint a vadalma a boldogságtól, amiért a sok befektetett idő, munka és energia megtérül és visszajelzést kap.:) Megéri. Megéri minden perc, óra és néha egy-egy nehezebben megírt fejezet.:)
Köszönöm, hogy aktív komizóvá léptetted elő magadat.:) Várom majd a továbbiakban is a véleményed.:)
Puszi
Morwen
Szia jól sikerült kis történet. Teljesen megfogott. Csak igy tovább :))
VálaszTörlésSzia Roni!:) Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett:)
Törlés