Poénokban és átverésekben gazdag Bolondok Napját kívánok mindenkinek! :D Amivel én mára készültem az az, hogy nem fosztalak meg titeket még csak viccből sem a napi TVD adagotokból. Damon ismét alkot és tervez, de hogy pontosan mit is, nos arra a következő fejezetben derül majd fény. De addig is, élvezzétek a mai lepedőakrobatikát.:)
Morwen
- Damon – szólalt meg Alice hangosan zihálva, miután a mai
napon már magam sem tudtam, hogy hányadik menetbe készültünk belevágni.
- Hmm, igen? – kérdeztem tőle egy féloldalas mosollyal az
ajkába, ám meg sem várva a válaszát, újra beléhatoltam. Úgy tűnt, hogy nincs ez
ellen semmi kifogása, mert éhesen lecsapott ismét az ajkaimra, és ott
folytattunk mindent, ahol pár perce abbahagytuk.
- Mintha valamit mondani akartál volna az előbb – szólaltam
meg egy kis idő után, mire ő értetlenül nézett rám, és látszólag már el is
felejtette azt, amit mondani akart.
- Majd utána – szólalt meg végül egyre kéjesebben nyögve
alattam, majd ismét megcsókolt. A lábai most is a derekam köré fonódtak,
jelezve ezzel azt, hogy eszembe se jusson lassítani a tempón. Ennek még csak a
gondolata is sértő volt, így tehát néhány hevesebb és erőteljesebb lökéssel
végül mindkettőnket maradéktalanul sikeresen kielégítettem.
- Ezt nem lehet megunni – szólalt meg Alice kuncogva, majd a
karomba fészkelte magát és lágyan elkezdte simogatni a mellkasom.
- Tudom – feleltem neki vigyorogva, majd átöleltem őt.
Szerettem szex után összebújni vele, főleg mert az ilyen alkalmak nagy része hamar
egy újabb menetbe torkolt, és nem Damon Salvatore lenne a nevem, ha nekem ez
ellen bárminemű kifogásom lenne.
- Azt akartam neked mondani, mielőtt aljas módon ismét
magadnak nem követeltél – itt egy pillanatra vigyorogva rám nézett, majd mikor
látta, hogy csak a szemeimet forgatom a kijelentése miatt, végül folytatta. –
Szóval szeretnék hazaugrani néhány holmimért, mert lassan a te ruháidat kell
majd hordanom.
- De hiszen nemrég vittelek el megint a Mikaelson villába –
szólaltam meg értetlenül, mert semmi kedvem nem volt megint összefutni az
ősökkel.
- Az 5 napja volt Damon, és a csekély ruháim nagy része, még
mindig abban a házban van– tette hozzá feddőn, amiben beláttam, hogy igaza van.
- Oké, oké, elviszlek, de csak egy feltétellel – szólaltam
meg komolyan, majd amikor kíváncsian rám nézett, egy ördögi vigyor ült ki az
arcomra.
- Hallgatlak – mondta nekem bátran és egy csepp félelmet sem
véltem felfedezni rajta.
- Azt csinálok veled az éjszaka hátralevő részében, amit
csak akarok – mondtam neki szenvedélyesen, és vigyorogva átöleltem.
- Szerintem eddig is azt csináltál velem, amit csak akartál,
és mint láttad, én mindenre vevő is voltam – szólalt meg kuncogva, majd hirtelen
rám gördült és a hasamra ült. – De tudod mit? Próbálkozz csak. A szex terén
igencsak kiéhezett és nyitott tudok lenni – mondta nekem incselkedően, mire én már
épp le akartam újra csapni azokra a pimasz kis ajkaira, ám ő váratlanul
leszállt rólam, majd elkezdett öltözködni.
- Most akarsz menni? – kérdeztem tőle nagyot nyögve, mire ő
elnevette magát, de nem felelt. Szóval a válasz igen… Elhúztam a számat, majd
végül komótosan kikeltem az ágyból, és én is öltözködni kezdtem.
- Nem muszáj elvinned, tudod, szeretek sétálni – szólalt meg
pár perccel később, miután már a földszinten jártunk.
- Tudom, de az lassú, és én mielőbb vissza akarlak rángatni
a szobámba – feleltem neki morogva, mert tényleg nem sok kedvem volt
kimozdulni, pláne nem a Mikaelson-okhoz.
- Ne aggódj, nem kell engem rángatni, megyek én magamtól is
– felelte nekem incselkedve az előbbi kijelentésemre.
- Ha így folytatod, nem az ősökhöz viszlek el, hanem máris
fent folytatjuk az emeleten – mondtam neki fenyegetően, ami végül
mindkettőnkből egy jóízű nevetést csalt elő.
Jókedvűen szálltunk be végül a kocsiba, és egész úton ezután
nem igazán beszélgettünk. Miután a villához értünk, Alice magamra hagyott az
autómnál, én pedig csak csendben néztem utána, ahogy eltűnik a hatalmas házban.
A kocsi oldalának dőltem, és ott vártam rá, és közben bíztam abban, hogy
igyekezni fog, mert a türelem nem az én erényem.
- Nocsak, nocsak, kit sodort erre ismét a szél? – szólalt meg
mögöttem pár perccel később az a vámpír, akihez most tényleg semmi kedvem nem
volt. Bár ez nem csak erre a pillanatra lett volna igaz…
- Te még mindig itt vagy? Azt hittem, hogy már meguntad Mystic
Falls unalmas kis légkörét és továbbálltál – feleltem Klaus-nak flegmán, mire ő
csak elmosolyodott.
- Szeretem ezt a kis porfészket, tele van olyan alakokkal,
akik mindig megnevetettnek – felelte nekem olyan jókedvűen, mintha az imént azt
mondtam volna neki, hogy a háta mögött királlyá koronázták, és ő lett a világ
ura.
- Ha te mondod – mondtam félvállról, mire ő megcsóválta a
fejét, majd közelebb lépett hozzám és átkarolta a vállam, mintha a legjobb
haverok lennénk.
- Hidd el drága barátom, jobban jártál, hogy egy új
Petrova-ra cserélted a régit, mert ez legalább ideig-óráig ugyan, de a tiéd –
mondta kedveskedően, mire én csak értetlenül néztem rá. Nem értettem a hirtelen
téma váltást, és azt sem, hogy miről beszél ez a hibbant, irányításmániás ős. –
Ó vagy úgy! Szóval ebbe nem avatta be Alice az új kis hímringyóját? – kérdezte
tőlem aggódva, majd tetetett félelemmel a szemében a kezét a szája elé tette.
- Klaus – szólalt meg váratlanul előttünk Alice, aki idő
közben elkészült, és a ruhákkal teli táskája már a vállán volt, úgy nézett
farkasszemet a hibriddel.
- Ó szervusz kedveském! – szólalt meg Klaus megjátszott
kedvességgel, majd elengedte a vállam és közelebb lépett Alice-hoz. – Mondd
csak, jól szórakozol az új szeretőddel? Hm, látszólag igen. Nem baj, élvezd
csak ki a dolgot, amíg lehet. Mennyi idő is még? Egy hónap? – kérdezte magától
elgondolkozva, majd elmosolyodott. – Ó igen, annyi. Egy nappal sem több – tette
hozzá fenyegetően, majd ránk sem hederítve egyszerűen csak elsétált tőlünk, én
pedig egy szót sem értettem az egészből. Kezdtem rohadtul unni a célzásokat, és
azt, hogy hetek óta senki se hajlandó kerek válaszokat adni a kérdéseimre. Ha
jól sejtettem, most is erre számíthatok Alice-tól, amit viszont ezúttal nem
fogok ennyiben hagyni. Alaposan feldühítettek Klaus félszavas utalásai, és
idejét láttam, egy alapos kikérdezésnek. Bármi áron!
- Menjünk – szólalt meg Alice feszülten, majd a kocsihoz
lépett és betette a csomagtartóba a táskáját. Ezután az anyósülés oldali
ajtóhoz ment, de mielőtt beszállt volna megtorpant és rám nézett. Én még mindig
értetlenül álltam a kocsi mellett és őt néztem.
- Petrova? – kérdeztem tőle hitetlenül, majd megcsóváltam a
fejem. Ő csak kelletlenül bólintott, de nem felelt semmit, csak beszállt az
autóba.
Oké, ez már több, mint érdekes. Ez már durva! Hogy a francba
lehet ő is Petrova és miért nem tudtam én erről eddig? Látszólag megint némasági
fogadalmat fogadott, ezért tudtam, hogy ahogy sejtettem az imént, most nem
fogok tudni kiszedni belőle semmit. Így aztán még mindig döbbenten beültem
mellé és csendben visszavezettem a Salvatore panzióba. Végig idegesen doboltam
a kormányon, ami látszólag őt is roppantul zavarta, mert elég feszülten ült
mellettem, és meredten bámult ki az ablakon.
Miután megérkeztünk, kiszálltam a kocsiból, de ő valahogy
annyira elmerengett, hogy ez nem is tudatosult benne. Odasétáltam az ő
oldalához, majd türelmetlenül megkocogtattam az ablakot, amire ő végül magához
tért és kipattant a kocsiból. Kivette a csomagtartóból a táskáját, és rám sem
nézve, feszülten beviharzott a villába.
- Miért nem mondtad el? – estem neki végül, közvetlenül
azután, hogy utolértem a házban. Nem úgy tűnt, mint aki most hajlandó lenne
válaszolgatni a kérdéseimre, de ez már egy olyan téma volt, amit nem hagytam
volna csak úgy szó nélkül.
- Nem kellett volna, hogy Klaus elmondja neked – felelte
nekem mérgesen, majd rám sem nézve tovább folytatta az útját az emeletre.
Remek, újabb kitérő válasz! Egyszer tényleg megfojtom ezt a lányt!
- Miért? Mi titkolni valód van még ezzel kapcsolatban? –
kérdeztem tőle feszülten, majd amikor válaszra se méltatott és becsörtetett a
szobámba, végül elkaptam őt és dühösen magam felé fordítottam.
- Min változtat ez Damon? – kérdezte tőlem dühösen. – Belém
esel, mint Elena-ba és Katherine-ne? Nem hinném, és nem is akarná ezt egyikünk
sem. Az igazi vezetéknevem semmit sem számít.
- Attól még elmondhattad volna! – feleltem neki mérgesen.
- Minek Damon?! – csattant fel dühödten Alice, majd erővel
kitépte magát a szorításomból. – A szeretőd vagyok, nem pedig a barátnőd és nem
tartozunk egymásnak semmilyen magyarázattal! Én sem tudok semmit a múltadról és
nem is faggattalak soha!
Döbbenten megráztam a fejem, majd lassan kezdtem belátni,
hogy tulajdonképpen igaza van. Mit is számít az, hogy ő is egy Petrova
leszármazott? Az égvilágon semmit. Mellesleg erőszakkal már megint nem fogok
tudni kiszedni belőle semmit, így jobb is, hogy nem merültem bele mélyebben a
témába. Megint cselhez kell folyamodnom, még ha ezzel nagyon magamra is fogom
haragítani. De az én türelmem is véges, és ideje, hogy beszéljen nekem Alice,
mert úgy sejtettem, hogy bőven vannak még súlyos titkok a háttérben.
- Ettől függetlenül is elmondhattad volna – feleltem végül
nagyot sóhajtva, majd az asztalhoz léptem és töltöttem magunknak két pohár
whiskey-t. Mindenképpen nyugodtabb légkört akartam teremteni, hogy aztán
könnyebb legyen elérnem azt, amit akarok. Az pedig már más kérdés, hogy ismét
nagyon kívánatos volt morcosan.
- Nem tartottam fontosnak – felelte nekem karba tett kézzel.
Még mindig feszült volt, és nem tudtam, hogy rám mérges-e még mindig, vagy
Klaus-ra, amiért ezt kikotyogta, minden bizonnyal direkt.
Én végül odaléptem hozzá a két pohárral a kezemben, majd
átadtam neki az egyiket. Kicsit megenyhülve elvette tőlem a sajátját, és miután
kiittuk az italokat, visszatettem őket az asztalra. Ő még mindig feszülten
nézett maga elé, ami viszont nem sok jót jelentett. Tudtam, hogy van pár
módszerem, amivel meg tudom enyhíteni, így nem voltam rest egy újabb hódító
hadjáratba kezdeni. Újra odaléptem hozzá, és mikor felnézett rám, akkor olyan
volt még mindig, mint valami kis zabálnivaló fúria. Aranyos volt dühösen, és ez
mosolyt csalt az arcomra. Óvatosan a nyakára hajoltam, majd gyengéden
végigcsókoltam azt. Sejtettem, hogy ez hatni fog, de hogy ilyen hamar…
Pillanatok alatt kicsaltam a torkából a kedvenc kis sóhajaimat, és az ő keze is
hamar felfedezőútra indult rajtam. Jobban mondva igyekezett minél előbb
lehámozni rólam a ruháimat. Most valahogy egyikünk sem sietett sehova, és
látszólag egy kicsit érzékibb menethez volt kedve neki is. Így aztán pár
perccel később lassan dőltünk el az ágyon, majd egy újabb mámorító
felfedezőútra indultam a kecses testén. Imádtam bejárni minden
négyzetcentiméternyi bőrfelületet, mert nem csak finom és izgató volt számomra
a teste, hanem ezzel őt is annyira fel tudtam izgatni, hogy tényleg egy
kiéhezett dominává vált ezután az ágyban. Most viszont nem akartam neki átadni
az irányítást, egyszerűen csak élveztem a teste végigcsókolását. Aztán mikor
ezzel végeztem és már tényleg nagyon nem bírtam türtőztetni magam, végül lassan
és lüktetően elmerültem benne. A mozdulataink ugyanolyan tüzesek és érzékiek
voltak, mint korábban, ám most a lassabb úton igyekeztünk mindketten a csúcsra.
Alice csókja érzéki és izgató volt, és a teste is élénken reagált minden egyes
apró, vagy éppen nagy, mély mozdulatomra. A kéj egyre jobban kezdte birtokba
venni a testünket, és amikor újra sikeresen győzedelmeskedett felettünk… Hm,
tényleg nem fogom tudni soha megunni ezt a nőt.
Jólesően sóhajtozva terültünk el az ágyon, és Alice pillantok
alatt a mellkasomra hajtotta a fejét. Én csak meredten néztem a plafonra, és az
elmúlt pár óra történései jártak a fejemben. Úgy gondoltam, hogy ideje még egy
próbát tennem, hátha most már közlékenyebb lesz.
- Klaus azt mondta, hogy egy hónap. Tényleg elhagyod a
várost, amint nagykorú leszel? Mármint ebben az életedben – tettem hozzá
szemforgatva, mert időközben eszembe jutott, hogy egy közel ezer éves
boszorkánnyal mennyire ironikus a nagykorúvá válásáról beszélni. Alice nem
felelt, csak halkan hümmögött egyet a vállamba, amit igennek vettem.
- Miért? – szólaltam meg végül pár perccel később, miután
nem mondott semmi. Nem mintha kötődtem volna a kis boszihoz, de túlságosan is
jól éreztem magam vele, és ha ezzel ő is így volt, akkor tényleg nem értettem,
hogy miért akarja mindenáron elhagyni Mystic Falls-t.
- Mert így terveztem és ezen nem fogok változtatni – felelte
nekem határozottan és röviden.
- Pedig azt hittem, hogy élvezed az életet itt nálunk –
szólaltam meg elgondolkozva, majd amikor ránéztem, akkor ő csak hitetlenül
megcsóválta a fejét, én pedig elmosolyodtam.
- Igen, élvezem itt az életet, veled – tette hozzá alaposan
kihangsúlyozva a „veled” szócskát, ami egy elégedett vigyort ültetett az
arcomra.
- Hát akkor? – kérdeztem végül felvont szemöldökkel. – Én se
venném szívesen, ha elmennél. Túl jó társaság vagy.
- Damon, ezt ne – szólalt meg Alice ijedten, majd hirtelen
felült az ágyon.
- Mi van? – kérdeztem tőle értetlenül. – Nem a kezed kértem
meg, és ne aggódj, nem szándékozlak a barátnőmmé avanzsálni. Csak ha valami jó
az életben, és maradéktalanul élvezzük azt, akkor nem értem, hogy miért kellene
véget vetni neki csak azért, mert te korábban így tervezted.
- Nem számít Damon. Egy hónap az még sok idő, és addig bőven
rám fogsz unni – mondta nekem fejcsóválva és feszülten.
- Ha lehet, akkor inkább ne ezen ténykedj, hanem élvezzük a
dolgokat – feleltem neki megrovóan, ami végül őt is megenyhítette.
- Rendben – mondta nagyot sóhajtva, majd visszafeküdt a
karomba.
- De nem itt tartottunk, és nem ebben állapodtunk meg –
mondtam neki fenyegetően, majd hirtelen magam alá fordítottam őt. Ettől végül ő
is felengedett, és jóízűen elnevette magát. Ezen az úton nem sok kérdésemre
válaszolt, így gondoltam, hogy ideje a drasztikusabb módszert bevetnem.
- Akkor hajrá. Csillogtassa meg a tudását Mr. Salvatore –
mondta incselkedve, ami egy ördögi vigyort varázsolt az arcomra. Helyes,
csapjunk is bele a közepébe, és folytassunk mindent ott, ahol abbahagytuk.
Kíváncsi vagyok, hogy valóban mindenre hajlandó-e az ágyban, és meddig lehet
vele elmenni. Nos, ezt hamarosan ki fogom deríteni, az biztos.
Ismét szenvedélyesen csaptam le az ajkaira, ami őt is
azonnal feltüzelte. A teste még mindig tűzforró volt, és látszólag most is
legalább annyira kívánt, mint az előbb. Most egyikünk sem finomkodott, mert
céltudatosan barangoltuk be a másik testét, és amikor Alice légzése már az
egekben volt, akkor könyörtelenül belé hatoltam. Egy cseppet sem kíméltem őt,
sőt. Minden porcikámmal azon dolgoztam, hogy teljes mértékben kikészítsem, a
testét teljesen felvillanyozzam, és egy eget rengető kéj felé vezessem. Úgy
tűnt, hogy semmi kifogása nincs ez ellen, így hát bátran léptem át újra és újra
egy határt. A kezem a feneke alá csúsztattam és szorosan megfogtam őt, hogy
ezúttal ne a matrac nyelje el a mozdulataink nagy részét, hanem minden
Alice-ben, jobban mondva az ő testében összpontosuljon. Az eredmény? Szó
szerint magán kívül volt, teljesen kikészült és hangosan zihálva közeledett a
csúcs felé, ami az én arcomra egy elégedett mosolyt varázsolt. Pontosan abban a
pillanatban, amikor átlendítettem a gyönyör kapuján, hirtelen a nyakára
hajoltam és megharaptam őt. Tudtam, hogy nagyot kockáztatok ezzel, mert
lehetett vasfű a szervezetében, bár úgy gondoltam, hogy ha azt vett volna magához
az elmúlt hetekben, akkor azt észrevettem volna. Különleges ékszer se volt
rajta, amiben a növény lehetett volna, mégis jobbnak láttam előbb tesztelni a
vérét, minthogy megpróbáljam megigézni, mert ha pechem van, akkor azzal csak
feleslegesen magamra haragítottam volna.
De nem, nem volt vasfű a szervezetében. A vére tiszta,
mámorító és igazán édes volt. Izgató, ez a legjobb szó rá, mert arra én sem
számítottam, hogy ilyen erővel fog hatni a vágyaimra a vére megízlelése.
Legnagyobb döbbenetemre viszont egyáltalán nem rezzent össze Alice emiatt, sőt.
A kezét a tarkómra tette, és mohón simított végig rajtam, ami totálisan elvette
az eszem, így végül pillanatok alatt a kéj az én testem is átjárta.
Fáradtan és még mindig egy kicsit döbbenten gördültem le róla,
ő pedig csak vigyorogva, kielégülten nézett rám.
- Hm, mondtam, hogy igen nagy a tűrőképességem az ágyban –
felelte nekem kuncogva, mintha ezzel ő nyert volna meg egy kimondatlan
versenyt.
- Egy kicsit mély lett – szólaltam meg összevont
szemöldökkel a sebét vizsgálgatva, és reméltem, hogy sikeresen hanyagoljuk az
előbbi témát, mert nem szíves forszíroztam volna azt, hogy végül ki csalt
csapdába kit, és kinek volt kielégítőbb az iménti menet.
- Semmi baj – felelte elmosolyodva, majd elmormolt néhány
latin szót, aminek következtében a heg a nyakán azonnal begyógyult.
- Szép munka – feleltem elismerően, amire ő nem felelt, csak
halkan hümmögött, majd a karomba fészkelte magát. Én még mindig egy kicsit
feszült voltam, de nem szerettem volna ezt a tudtára adni. Sikeresen teszteltem
azt, amit akartam, most majd jöhet a következő lépés. De nem ma… Mindketten
piszkosul elfáradtunk, és hamar álomba merültem én is, követve ezzel Alice
példáját.
Kedves Morwen, hát mit is mondjak ezt a részt is tökéletesen eltaláltad. Az biztos, hogy vannak még itt elvaratlan szálak és én kiváncsian várom őket. (: köszi a mai részért még sok ilyen jó részt irjál nekünk. Zseniális vagy. (:
VálaszTörlésSzia Eszti!:)
TörlésKöszönöm szépen, örülök, hogy tetszett.:) A szálak elvarrása még odébb van, és hamarosan kiborul a bili is, amit eddig Alice olyan kitartóan őrizgetett. Várlak vissza legközelebb is, remélem tetszeni fog a folytatás.:)
Kedves Morwen!
VálaszTörlésOMGF! Ez a fejezet *--* Damon nagyon ravasz,és édes, mint mindig! Imádtam! Gratulálok! Igyekszem többet itt lenni, remélem, téged is többet látlak a blogjaimon!
Puszi,
Cleo
Szia Cleo!:D
TörlésMondtam már, hogy imádlak? :D Nem, akkor most mondom.:) Damon the best, igaz?:)
Megyek, megyek, tudod, hogy megyek, amikor csak tudok.:)
Puszillak.:)
Drága Morwen,
VálaszTörlésezer bocsánat a maiért, de nem hagyhattam ki. A tavaly én is bevettem, az idén... már ismertem a menetrendet. Való igaz, hogy egy fantasztikus iró vagy, de én annyit még hozzá tennék, hogy nem csak az iráshoz értesz, hanem a feszültség keltéshez is. Utóbbit érezhettük a TDF - ben, Köt2 - ben egy kicsit és most itt is. Ami engem illet, bármit szivesen elolvasok amit irsz, leszámitva ha nem akarsz "sziv stoppot" kiprovokálni. Létezik egyáltalán alkalom amikor Damon nem mesterkedik valamiben? Vagy, oké, hogy Alicet használva probál tovább lépni, de ez nem csak mind önámitás? Meddig tart majd, a felismerés fájdalmasabb lesz mindennél. Alicenek is igaza van, ő egy Petrova, minél többet tud meg róla Damon annál jobban ragaszkodik majd hozzá, de szerintem már is késő. Damon mindent a szex számlájára ir, de valójában kezd beleszeretni. Kiváncsi vagyok Alice valódi történetére ahogy arra is, hogy alakitod majd a történet szálait tovább. Gratula, és millió puszi. :):):):)
Drága Maresz!:)
TörlésNe aggódj, nincs semmi baj, és hál istennek csak addig tartott a döbbenetem, amíg végigolvastam a cikket. De közben is csak kerek szemekkel bámultam, mert túlságosan is nonszensz volt az egész hír. És hát igazam lett.:)
Damon mindig mesterkedik valamiben, ezért imádjuk, nemde?:) Szívstoppot nem akarok okozni, csak boldog, néha sírós perceket, hogy aztán a vége még szebb legyen.:)
Olyan jól ráéreztél arra, amit Damon érez.:) Gratulálok. Csak hát a mi kis Damonunk eléggé keményfejű és mire ezt bevallja önmagának... Addigra talán késő lesz. Vagy mégsem?:) Alice teljes története pedig alig két fejezetnyire van.:) Hamarosan minden kiderül.:)
Puszillak.:)
Hát ez a rész is nagyon jó lett.Ennél jobban nem is lehetne vissza adni a karakterek szokásait mint Damon beszólásai és a párbeszéde Klaussal profi munka. Nem csoda, hogy vonzódik Alice-hez, vonzza a Petrovákat (Kath,Elena,Isobel mint kiderült Alice) maga köré. Hát a kis vér kóstoló a végén elég ártalmatlannak tűnt és tessék nincs is jobb mint valakiből ki-igézni az igazat kellemes a hasznossal összekötve. Csak így tovább és várom a folytatást.
VálaszTörlésÖrülök, hogy végre valaki kimondta, hogy Damon vonzza a Petrovákat.:) Így van, ahogy mondod.:) Damon mindig tervez, de nem minden sül el úgy, ahogy ő akarja, és erre lesz példa a következő fejezet is.:)
TörlésÖrülök, hogy tetszettek a szövegeik és a kis vitáik.:) Öröm őket írni, az pedig, hogy nektek is tetszik, öröm a köbön.:)
Szia Morwen!:)
VálaszTörlésNem igazan tudok ujat mondani, imadtam, mint mindig. Valo igaz, egyre kivancsibb vagyok a folytatasra, Alice multjara es jovojere (hiszen mar csak egy honapja van hatra elvileg, de gondolom lesz valami megoldas arra, hogy ne kelljen meghalni), illetve a kapcsolatuk alakulasara. Fantasztikus volt, le a kalappal, nem tudok mast mondani. Varom a folytatast (mindharom tortenetnek, haha:D)
Sok puszi:Mano
Szia Mano!:)
TörlésNagyon örülök, hogy egyre jobban érdekel a történet.:) Egy hónap az nem sok idő, és hogy mi lesz a vége... Íj, nem spoilerezhetek ennyit, ne haragudj.:) A kapcsolatuk pedig kicsit sem lesz könnyű és viharmentes, de hát nem lehet minden fenékig tejfel.:)Lesz ez még jobb is.:)
Puszillak és köszönöm, hogy ismét megtiszteltél a véleményeddel.:)