Sziasztok!
Hát ismét itt vagyunk! Újabb másfél hét repült el, és máris itt van a Kötelékek 2. következő része, amiben Alyssa és Alexander egyre közelebb kerül egymáshoz.:) Lassan, de biztosan haladunk.:)
Jó szórakozást mindenkinek!:)
Morwen
*************************
Másnap Alyssa késő délelőtt ébredt csak fel, és belül
átkozta is magát emiatt. Gyorsan felöltözött, magára kapta a parókáját és a
kontaktlencsét is a szemeibe helyezte, majd sietően elhagyta a szobáját.
Magának sem akarta bevallani igazán, hogy miért akar ilyen hamar Mystic
Falls-ba érni.
Mikor leért a lépcsőkön, az apja a nappaliból szólt utána.
- Hova-hova ilyen sietősen? – kérdezte feszülten Damon, és a
laptopot félretolva Alyssa-ra nézett.
- Csak szeretnék minél több időt Mystic Falls-ban tölteni,
mert ki tudja meddig maradunk itt – hadarta sietősen Alyssa. – Tudom, tudom,
vigyázok magamra, kétóránként SMS-t küldök neked és nem leszek meggondolatlan –
tette hozzá Alyssa, majd már ment is volna tovább az ajtó felé.
- Várj egy picit Alyssa, pont erről akartam veled beszélni –
szólt utána Damon, mire Alyssa kelletlenül megfordult és az apjára nézett. Nem
hitte volna, hogy ennyire hamar eljön a búcsúzás ideje a szülővárosától. Azt
hitte, vagy csak remélte, hogy jóval több időt tölthetnek majd még a közelben.
- Találtál valamit tegnap, igaz? – kérdezte halkan Alyssa,
és most először életében emiatt inkább szomorú volt, mintsem örült volna a fejleményeknek.
Olyan régóta vágyott már látni a szülővárosát, hogy most mikor ez végre
teljesült, nem akarta, hogy ilyen hamar továbbálljanak. Magában próbált erősen
arra koncentrálni, hogy a lehetséges korai távozás miatt érez csak bánatot, és
a szomorúságához semmi köze nincs a tegnapi rejtélyes találkozójának.
- Igen, kaptam egy kis segítséget, és egy új nyomot. Először
alaposan megtervezem az utunkat, utánajárok a városnak, ahova megyünk, majd
mindent összekészítek az útra – válaszolt Damon a lánya kérdésére.
- Értem – mondta Alyssa elmerengve. – Tudok valamiben
segíteni?
- Nem Alyssa, mindenről gondoskodok majd, ezzel nem kell
foglalkoznod – felelte halkan Damon, mire Alyssa révetegen bólintott. - Minden
rendben Alyssa? – kérdezte aggódva Damon.
- Igen, csak nem hittem volna, hogy máris továbbállunk –
felelte elkenődve Alyssa.
- Tudom, de legkésőbb egy hét múlva el szeretnék indulni,
úgyhogy addig menj és élvezd ki Mystic Falls varázsát – tette hozzá mosolyogva
Damon, mire Alyssanak tátva maradt a szája, majd végül elmosolyodott. Egy hét!
Ez a két szó visszhangzott a fülében, és önfeledt vigyort varázsolt az arcára.
Sokkal több volt, mint amire számított, és ez nagyon boldoggá tette most.
- Meglesz apa és köszi – mondta jókedvűen, majd kisétált a
nappaliból és elindult az útjára Mystic Falls felé.
*
Kora délután Alyssa csak néhány órát töltött a városban.
Hamar ráunt és rájött, hogy inkább a villában töltené a nap hátralevő részét. Biztos
volt abban, hogy nem mindent látott még Mystic Falls-ban, de valahogy nem bírt
tovább a városban maradni. Gyorsan elvezetett a villáig és ahogy szokta, távol
tőle, egy általa biztonságosnak ítélt helyen parkolt le, majd hamar bevette
magát a villába. Ahogy szép lassan telt a nap, egyre idegesebb lett. Magának
sem merte bevallani, hogy azért, mert tudta, hogy hamarosan újra találkozni fog
Alexanderrel. Nem gondolta, hogy a fiú hazudott volna neki, biztos volt abban,
hogy ahogy ígérte, ma is látogatást tesz majd a Salvatore villában.
Alyssa addig is további rejtekeit fedezte fel a háznak, majd
egy idő után már a szobákat kutatta át, hátha talál bennünk valami érdekeset.
Csalódnia kellett, mert a bútorok kivételével szinte teljesen ki volt ürítve a
ház. Annyira belemerült a kutatásba, hogy észre sem vette, hogy beesteledett.
Épp a könyvtárt kutatta át, amikor egy ismerős hang megszólalt mögötte.
- Lám, lám, a szőkétől nem bírsz megválni igaz? – mondta
fejcsóválva Alexander, mire Alyssa ijedten megfordult, küldött felé egy
grimaszt, majd levette a parókáját és a kontaktlencséktől is megszabadult.
- Szeretsz másokat halálra rémiszteni, igaz? – mondta
csípősen Alyssa, mire Alexander jóízűen elnevette magát.
- Nem igazán, és ijesztgetni sem szoktam. Inkább azt
mondanám, hogy rossz a lelkiismereted – mondta fejcsóválva Alexander, majd
elmosolyodott, amikor Alyssa dühösen karba tette a kezét a mellkasán. – Aranyos
vagy, amikor dühös vagy, mondták már?
Alyssa mérgesen az égbe emelte a tekintetét, majd amikor
Alexander ezen csak még jobban nevetett, végül az ő vonásai is megenyhültek,
míg el nem mosolyodott ő is. Roppantul tudta dühíteni Alexander szókimondása és
piszkálódása, de az ideig-óráig tartó gyerekes sértettségen kívül, nem érzett
soha valódi dühöt a fiú iránt. Más férfiakat, akik hasonlóan viselkedtek vele,
már rég megfojtotta volna egy kanál vízben. Persze csak elméletben,
gyakorlatban nem szerette ezen vágyait kielégíteni.
Alexander végül elégedetten megrázta a fejét, majd letette a
földre a táskáját, ami eddig a vállán volt. Alyssa kíváncsian nézte, majd
teljesen ledöbbent, mert a fiú egy plédet vett ki a táskából, amit leterített a
kanapéra.
- Ez most valami vicc ugye? – nézett rá hitetlenül Alyssa,
és nem tudott nem hátsószándékot vélni a fiú effajta felkészültségén. Ami eddig
túl szépnek és jónak látszott Alexanderen, az úgy tűnt neki hirtelen, hogy
valóban csak a felszín volt.
- Micsoda? – kérdezte ártatlanul Alexander, majd lehuppant a
kanapéra terített plédre. – Ha nem vetted volna észre, a takarító személyzet
évtizedek óta nyugdíjba ment és mivel fárasztó sokáig csak barangolni a házban,
jó ha van egy hely, ahova leülhetsz anélkül, hogy úsznál utána a koszban –
mondta Alexander magabiztosan, mire Alyssa hitetlenül megrázta a fejét.
- Jaj, ne legyél már ilyen morcos és karót nyelt! – mondta
kérlelően Alexander. – Lazítsd el magad, érezd jól magad és élvezd kicsit az
életet – tette hozzá mosolyogva, amivel végül teljesen megenyhítette Alyssa-t
is. Alexander megpaskolta maga mellett a kanapét, mire Alyssa mély levegőt
vett, majd fáradtan lehuppant a fiú mellé.
- Igazad van, ez tényleg jól esik – mondta nagyot sóhajtva
Alyssa, és kezdte úgy érezni, hogy valóban csak emiatt készült pléddel a fiú.
- Mióta vagy a házban? – kérdezte érdeklődve Alexander, más
téma felé terelve a szót.
- Valamikor kora délután jöttem. A városban már semmi új nem
kötött le, mert inkább a villát akartam felfedezni – mondta halkan Alyssa, mire
Alexander elgondolkodva fürkészte őt. Alyssa értetlenül felhúzta a szemöldökét,
ezzel elérve, hogy Alexander megszólaljon.
- Ezt csak szőke parókában és barna kontaktkecsében lehet
megtenni? – kérdezte kíváncsian Alexander.
- Mint tegnap már említettem, ehhez volt kedvem, és szeretem
ezt a szerelést – válaszolta Alyssa, majd hátradőlt a kanapén, mert nem
szándékozott több szót szólni a különös szereléséről. Tisztában volt azzal,
hogy nagyon is gyanús ennyire elváltoztatott külsővel mutatkoznia, de remélte,
hogy Alexander felhagy a kérdezősködéssel, mert nem szeretett volna idő előtt
búcsút inteni az idegennek és kitörölni az emlékeit. Már ha esélye lenne egy
erősebb vámpírt elkapni úgy, hogy aztán meg tudja őt igézni… De magában
remélte, hogy nem most kell elkezdenie eme különleges, veleszületett képességét
gyakorolni.
- Fura egy lány vagy, az már egyszer biztos – mondta
fejcsóválva Alexander. – De igazán elmondhatnád, hogy ki elől menekülsz
ennyire.
Alyssa azt hitte, hogy rosszul hall, így kellett neki pár
másodperc, amíg felfogta a fiú szavait. Nem gondolta, hogy erre a titkára rájönne
Alexander, bár sejthette, hogy ez lesz, mert nem a butábbik fajtából való
férfinak tűnt Alexander. Fogalma sem volt, hogy miként vágja ki magát ebből a
helyzetből, így csak abban bízott, hogy Alexander hanyagolja majd a témát.
- Nem menekülök én senki elől sem – válaszolta talán túl
nagy hévvel Alyssa.
- Hát ha ennyire akarod, akkor titkolózz csak – mondta
Alexander komoran, majd ő is hátradőlt a kanapén, hagyva ezzel, hogy Alyssa
fellégezzen egy pillanatra.
De végül nem hagyta nyugodni a dolog és valamiért úgy
érezte, hogy egy bizonyos mértékig őszinte lehet Alexanderrel, és az is akart
lenni. Meredten nézett maga elé, majd végül összeszedte minden bátorságát, és
megszólalt.
- Az anyám gyilkosai elől – mondta halkan, mire is érezte,
hogy Alexander azonnal előrehajol a kanapén, hogy ránézhessen.
Ő is előrehajolt, majd a szemeit az égbe emelte, hogy a
könnyeinek esélye se legyen nem hogy legördülni az arcán, de még csak meg se
szülessenek a szemeiben. Nagyon fájó pont volt az édesanyja elvesztése, és
akármennyire is utált erről beszélni, úgy gondolta, hogy ennyit megoszthat az
őt őszinte részvéttel fürkésző vámpírral.
- Sajnálom – szólalt meg halkan Alexander. Alyssa tisztán
hallotta a fiú hangjából az kedvességet és az együttérzést, és ez különösen jól
esett neki. – Biztos sokan mondták már neked, hogy tudják mit érzel, holott
fogalmuk sincs arról, hogy milyen elveszíteni egy szülőt. Pláne nekünk,
vámpíroknak, akik túlságosan is képesek vagyunk kötődni.
- Te is elvesztetted valamelyiküket? – kérdezte komoran
Alyssa. Meglepte őt a fiú válasza, mert nem hitte volna, hogy sorstársára
akadt.
- Igen, az apámat, közel 10 éve – felelte csendesen
Alexander.
- Fogadd részvétem – mondta őszintén Alyssa, és közben
magában abban bízott, hogy a témát le is zárták.
- Köszönöm. Ezek szerint a te szüleid is vámpírok voltak? –
kérdezte érdeklődve Alexander. – Elég ritka, hogy egy pár vámpírrá lesz, majd
idővel a gyerekeiket is azzá teszik.
- Igen, az én szüleimmel is ez történt – mondta nagyot
nyelve Alyssa. Esze ágában sem volt az ezzel kapcsolatos féltve őrzött titkát
bárkinek is elmondani, így Alexander feltételezésére csak rábólintott, és
meghagyta a fiút abban a tévhitben, hogy a szülei emberek voltak a
születésekor.
- Megkérdezhetem, hogy miért ölték meg az édesanyádat, ha
nem vagyok túl indiszkrét? És miért üldöznek téged? – kérdezte együtt érzőn
Alexander.
- Az igazat megvallva sem én, sem az apám nem tudjuk
pontosan, hogy miért tették és, hogy mit is akarnak tőlünk. Így csak menekülünk
és reméljük, hogy valami csoda folytán egyszer véget ér az üldöztetés – felelte
őszintén Alyssa, és ismét a plafont kezdte kémlelni. Örült, hogy nem kellett
hazudnia és ezúttal a színtiszta igazat mondta el a fiúnak.
Alexander sokáig nem szólt semmit, így Alyssa törte meg újra
a csendet. A fiúra nézett, akit eddig még nem látott ennyire letörtnek és
szomorúnak, így végül képtelen volt nem érdeklődni Alexander szülei iránt.
- A te édesapáddal mi történt? – kérdezte halkan Alyssa.
- Vérfarkasok – válaszolta tömören és nagyot nyelve
Alexander, amiből Alyssa rögtön tudta, hogy milyen fájdalmas folyamat volt
elveszítenie a fiúnak az apját.
- Nekünk volt egy vámpír barátunk, aki megszállottan kereste
a vérfarkas harapására a gyógyírt, mert a szerelme egy vérfarkas volt – mondta
elgondolkodva Alyssa, miközben eszébe jutott Bonnie, akit már nagyon régóta nem
látott. A menekülés miatt minden kapcsolatuk megszakadt a barátaikkal, így csak
remélni tudta, hogy a barátnője még él és egyszer talán újra találkozhatnak.
- Sikerrel járt? – kérdezte kíváncsian Alexander, és
Alyssa-nak úgy tűnt, hogy ismét teljes mértékben csak rá figyel a fiú.
- A vérfarkas azóta megöregedett és már húsz éve meghalt.
Azzal a vámpírral pedig már legalább ennyi ideje nem találkoztam, szóval nem
tudom, hogy végül rálelt-e a gyógyírra, már ha van egyáltalán ilyen – felelte
elgondolkozva Alyssa.
- Egy vérfarkas és egy vámpír – mondta Alexander
elmosolyodva. – Ez azért nem semmi szerelem lehetett.
- Ne aggódj, nem a halál választotta el őket, mint ahogy az
meg van írva a nagy könyvben – felelte mosolyogva Alyssa. – A fiú megcsalta a
lányt, így végül szakítottak. Nem sokkal később megnősült a vérfarkas és
családot alapított.
- Hát, happy end nem minden történet végén van – mondta
fejcsóválva Alexander, mire mindketten felnevettek. Ők sem tudták, hogy miért, csak
egyszerűen jól esett nekik a nevetés gyógyító ereje, ami most mindkettejük
szívére ráfért.
Egy olyan légkör épült köréjük, ami mindkettejüket a
bűvkörébe vonta, és ebből egyikük se szívesen lépett volna ki. Jól esett nekik
beszélni a másikkal, egy olyannal, aki kívülálló ugyan, de mégis nagyon megérti
a másikat. Végre találtak mindketten valami olyat az életükben, ami érdekli
őket és fényt csempészik a reménytelenséggel teli napjaikba.
Miért van olyan érzésem, hogy infuziót kapok? Á, már tudom..., mert úgy adagolod az infót, mintha infuzió lenne. Apró cseppekben. Nagyon apró cseppekbe. Nagyon bébi lésekkel haladunk ... Nem panaszkodom, távol áll tőlem, csak... hiányolom Delenát, Damon nyers humorát, a mesterkedéseit... Na, szóval...., Elijah halott, ne már...?! Mióta öl meg egy vérfarkas egy ősi vámpirt? Halucinálás? Igen, na de megölni? Miért, őt miért és Elenát miért, ki vagy kik? Annyi mindent nem értek, nem is látom át, és ez nagyon megijeszt, Alyssa, Damonnal maradt, Alex pedig Kattel. A kötelék amit Isobel megkötött nem vesztette érvényét a boszorkány halálával, ugye? Mármint nem az tett most is keresztbe? Nagyon szeretem Alex és Lyssa párost, olyan édesek együtt. Bocsi, hogy csak most irok de el voltam utazva és hidd el már tükön ülve vártam, hogy elolvashassam az új fejezetet. Gratulálok, már is olvasnám a kövit. Puszzzziii :):):)
VálaszTörlésSziaaa!
TörlésJaj drágám, ne haragudj, hogy megijesztettelek.:) Először is. Alyssa nem tudja, hogy Alex ki is valójában és a szüleiről sem tud semmit. Szerinted az nem lehetséges, hogy Alex hazudott?:) Azt hittem, hogy ez Nektek, olvasóknak egyértelmű. Ti tudjátok, hogy mi a helyzet, Alyssa még nem.
Tudom, hogy lassan haladunk, de ilyen hosszúságú fejezetekkel tudom biztosítani azt, hogy minden héten kétszer hozzak frisst.:S Többet nem tudok bevállalni, sajnálom.:( Nem megy, ennyi a max. kapacitásom.:S
A kötelék, amit Isobel megkötött, az nem veszett el, vagyis nem aktív, de Isobel csak a háttérbe szorította. Bármikor feloldható. Feltéve, ha van kiknek feloldani, vagyis ahhoz az kell, hogy Elena és Kath is éljen. Erről majd később lesz szó, most egyelőre ismerkednek és közelednek egymáshoz a "gyerkőcök".
Remélem megbocsátasz a csigatempó miatt... De valahogy meg kell ismerkedni a fiataloknak, és nektek is meg kell őket ismernetek. Még nagyon az elején járunk, messze még a vége...
Nem baj, hogy csak most írtál, a lényeg, hogy gondoltál rám.:) Köszönöm.:)))
Puszillak.:)
Ui: ha van még kérdésed, ne habozz feltenni.:)
Ugyan miért hazudott volna Alex az apját illetően? Oké, gondoltam, hogy kamú, de nem látom értelmét. Mármint, ennél jobb keritő dumát nem kapott? (Hangsúlyozom, hogy nem TÉGED kritizállak). Tekintetbe véve a génjeit... Tehát, ha ismét kapcsolatba lépnek (a Salvatore és a Mikelson) family, és kideritették, hogy Elena is életben van, akkor Kath képes megtalálni Elenat a kötelék által? Még mindig nem látom, miért kellett nekik Elena és ami még fontosabb kinek vagy kiknek? Természetesen értem a csigatempót is, de én ilyen vagyok, szeretem átlátni a dolgokat (a többségüket), a magán életemben sincs másként, én kérek elnézést tőled. Tudom, tudom... ez lehet jó és rossz, de ezzel együtt is ... Azzal is tisztában vagyok, hogy igy is túlterhelt vagy és ez a 3 történet is sok hetente, de ... :):):):) megsúgom neked, hogy nem köhögnék ha a mindenikből kaphatnánk minden nap legalább 25-30 oldalas fejezeteket...:):):):) Ne hari, nem telhetetlen vagyok, csak amikor a te történeteidet olvasom sosem elég belőle, szerintem bár/akár mennyit irhatnál úgy is elférne mellette még több is. :):):):) Hány részes lesz a Köt2? Pusziiiiiiiii
TörlésOké, akkor spoiler indul, csak hogy megnyugtassalak.
TörlésAlexander apja meghalt, és ezt meg akarta osztani Alyssával, de azt nem köthette Alyssa orrára, hogy "de amúgy ő elvileg halhatatlan, valakik mégis megtalálták a módját, hogy megöljék": Azt hittem, hogy már ennyiből is egyértelmű, hogy Alexander nem csak titkol dolgokat, de ő is menekül, és nem mondhat el mindent bármelyik "jött-mentnek". Őt is üldözik. Nem rémlik, hogy nem a saját nevén mutatkozott be? Nem véletlenül. Nos, remélem, hogy pár kérdésre választ adtam.
Kath most nem tudná megtalálni Elenát a kötelék álltam, mert az nem aktív. 80 éve azt megkötötte Isobel. Fel kell először oldani. De csak akkor lenne ennek értelme, ha Elena élne. HA él!
Tudom, hogy bármennyit olvasnál tőlem, de sajnos ennyi a limitem. Ennyi blogot vezetni sok időt, energiát igényel. De egyelőre bírom, mert az írás a szenvedélyem.:)
Ha van még kérdésed, várom.:)
Tetszett az új rész. MI??? Elijah meghalt farkas harapásban? Vagy nagyon peches ősi vagy eljátszotta a halálát vagy Alexander új csajozós dumán dolgozik(gondolom csak próbálja megtartani titokban kik a szülei). Remélem Kath megtalálása pozitív eredményt hoz jó hírekkel. Várom a következőt részt.
VálaszTörlésÉéééés megvan a helyes válasz!:) :) Alexander próbálja titokban tartani, hogy kik a szülei, pontosan. A kérdés pedig az, hogy miért is?:) Alex nem gonosz ember, nem akarja átverni Alyssát, ahogy ő se a fiút, de vannak dolgok, amiket a saját érdekükben titkolniuk kell. Kath is hamarosan felbukkan majd, de a találkozás vele még arrébb van. Kath, Kath, imádom azt a nőt.:)
TörlésDzia Morwen!:)
VálaszTörlésEloszor is bocsi, hogy csak most irok, de nagyon sok dolgom volt es nem tudtam irni, bar megsugom, hogy nem egyszer olvastam el a reszt...:) Imadtam, bar az engem is meglepett, hohy Elijah es a verfarkas harapas, de vegul rajottem, hogy ez egy kis hazugsag volt Alexander reszerol. Imadom oket, annyira aranyosak egyutt. Viszont mar varom, hogy Damon es Alyssa elinduljon a nagy kuldetesukre, remelem, hogy megtalaljak Katherinet es vegre a fiatalok is osszerakjak magukban a kirakos darabjait...:) Izgalmas lesz, az mar biztos. Azt viszont nagykn remelem, hogy Elena nem halt meg vagy vissza lehet ot hozni a halalbol, mert az elet delena nelkul mit sem er.:) Mindenesetre varom a folytatast es azt is, hogy szepen lassan kiteljesedjenek a szalak es minden a helyere keruljon. Bar az meg messze van, de megeri varni, az biztos. Turelmetlenul varom a folytatast, kesz szenvedes lesz a kovetkezo kotelekek2 reszig!!:D
Sok puszi:Mano
Szia Mano!:)
TörlésSemmi baj, örülök, hogy itt vagy és hogy írtál.:)
Hát igen, Alexandernek is vannak titkai, és valamit ki kellett találnia neki is.:) Az elindulás még kicsit arrébb van, egyelőre Alyssa és Alex kapcsolatán lesz a hangsúly, de hamarosan Kathről is lesz szó..) Nem fogtok csalódni abban, az biztos.:) A kirakós összerakása is még messze van, de alaposan fel fogja kavarni őket.:) Elena... Jaj, erre most inkább nem mondok semmit, mert nem akarok spoilerezni. Lesz még itt meglepi, ne aggódj.:)
Hát az idő gyorsan repül, mindjárt itt is van a folytatás, nyugi.:)
Puszillak:)