Sziasztok!
Többen kíváncsiak voltatok arra, hogy pontosan mi történt Damon és Stefan között. Nos, nem teljesen az, mint a sorozatban. A dőlt betűs rész egy emlék lesz. Jó olvasást.:)
Morwen
************
Sejtettem, hogy ez lesz, és így fog reagálni Elena a
történtekre. Tudtam, hogy előbb-utóbb tudomást szerez majd mindenről, illetve,
hogy el fogom neki mondani a történteket… Mégis szerettem volna, ha
megkímélhetem őt ettől, mert tudtam, hogy mennyire megviseli majd az, amit
Stefan tett. Világosan a tudtomra adta az öcsém az álláspontját, és ezt jobb
lett volna, ha szem előtt tartom, és akkor nem Andie issza meg mindennek a
levét. Keserűen hajtottam le a fejem, majd szép lassan előtörtek bennem a három
nappal ezelőtt történtek, és olyan volt minden, mintha újraéltem volna az
egészet.
*
Soha nem szerettem, ha
bármelyik nőm ugráltat, ezért elég dühösen viharzottam be a stúdióba Andie-hez.
Csak azért teljesítettem a kérését és mentem be hozzá, mert úgy döntöttem, hogy
lezárom vele a dolgokat. Akármi is lesz a ma történtek után köztem és Elena
közt, tudtam, hogy nem lennék képes tovább Andie-vel maradni, mert miután megízleltem
az élet édes ízét Elena mellett, nem tudtam volna másra gondolni vagy másra
vágyni, csakis rá.
Mérgesen nyitottam be
a kihalt stúdióba, ám ami ekkor következett, arra egyáltalán nem számítottam.
Valaki teljes lendületből elkapta a nyakam és a falhoz préselt. A baj csak az volt,
hogy annyira erős volt, hogy képtelen voltam lefejteni magamról, pláne, hogy
nem a közelmúltban ittam utoljára vért, így nem voltam teljesen erőm teljében.
- Szervusz bátyám –
sziszegte Stefan dühösen az arcomba, totálisan ledöbbentve ezzel engem.
- Jó újra látni téged
Stefan, de lehetne, hogy egy kicsit finomabban üdvözölsz? – kérdeztem tőle egy
erőltetett mosollyal az arcomon, már amennyire ezt a fojtogatása miatt magamra
tudtam varázsolni.
- Nem hiszem, hogy
megérdemled Damon – felelte nekem dühösen, majd még jobban megszorította a
nyakam. – Nem is tudtam, hogy ennyire hálás fazon vagy, azért, mert
megmentettem az életed – tette hozzá keserűen, majd a másik kezével a hasamba
szúrt egy karót, ami egész idáig arra várt, hogy belém vágják. Fájdalmasan görnyedtem
le a padlóra és üvöltve húztam ki a karót a hasamból. Hangosan ziháltam, majd
értetlenül felnéztem Stefanra.
- Mit akarsz Stefan és
miért hívtál ide? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Ó, mindjárt meglátod
bátyám – felelte egy elégedett mosollyal az arcán, majd hátat fordított nekem
és a magasba nézett. – Andie, lépj előre egy lépést – mondta Stefan, és ekkor
megpillantottam Andie-t, aki közel 10 méter magasban volt egy emelvényen és
rettegve nézett le ránk.
- Mit művelsz Stefan?
Mit ártott ő neked? – kérdeztem tőle még mindig zihálva a fájdalomtól. Stefan rám
nézett, majd váratlanul ismét elém lépett és újra belém döfte a karót.
- Jól ismerlek bátyám,
és tudom, hogy mennyire nehéz a felfogásod, ezért úgy sejtem, hogy egy kis
ösztönzésre szorulsz, csak hogy ezúttal szót fogadj – felelte nekem kimérten,
mire én értetlenül és zihálva néztem fel rá.
- Nem vagyok jó a
rébuszokban, szóval térj a lényegre és beszélj világosan – feleltem neki
fájdalmasat nyögve, mire ő hangosan felnevetett.
- Még ilyenkor is gúnyos
tudsz lenni, ezt bírom benned Damon – felelte Stefan, majd a mosoly hamar
eltűnt az arcáról. – Képmutató és álszent vagy Damon, ugye tudod?
- Nos, sok mindent
mondtak már rám az elmúl másfél évszázadban, és te sem mondtál most újat –
válaszoltam neki csípősen, mire ő valahonnan még egy karót kerített, amit
ezúttal a jobb lábamba döfött bele. Azt hiszem, hogy jobb lesz, ha befogom a
szám, ha nem akarok úgy kinézni, mint egy karókkal teletűzdelt sündisznó.
- Teszek róla, hogy
elmenjen egy időre a kedved a poénkodástól – felelte mérgesen Stefan, majd újra
Andie-re nézett. – Lépj előre kedvesem – mondta mézesmázosan, mire Andie szemei
könnybe lábadtak.
- Ne Andie, ne tedd! –
kiabáltam neki rémülten, de már késő volt. Ő még egyet lépett, majd ezután
tehetetlenül a mélybe zuhant és azonnal kitörte a nyakát. – Miért kellett ezt
Stefan? – kérdeztem dühtől izzva Stefant, aki látszólag cseppet sem volt önmaga
és egyáltalán nem hatotta meg az előtte heverő halott nő.
- Tudod, nem semmi
vagy Damon, de tényleg – felelte Stefan felcsóválva. – A barátnőmmel karöltve
próbáltok követni és a nyomomra akadni, közben viszont aljas módon magadhoz
édesgeted őt, lefekszel vele, majd képes vagy bűntudat nélkül a szemembe nézni
most. És Elena… - tette hozzá egyre dühösebben, majd vérben izzó szemekkel
nézett rám. – Az életem kockáztatva próbálom titokban tartani Klaus előtt, hogy
a nő akit teljes szívemből szeretek még él, és ezért nem tud hibrideket
gyártani. Ő erre mit tesz? A karjaidba omlik, amint én eltűnök a képből! – felelte
Stefan magából kikelve. – Te pedig Damon… Az életedért cserébe a szabadságom
adtam fel és ez a köszönet?
Szótlanul néztem az
öcsém fájdalommal teli arcába és képtelen voltam bármit is felelni neki.
Tudtam, hogy tökéletesen igaza van, és ez volt a legrosszabb az egészben. A baj
csak az volt, hogy a bűntudatom ellenére sem bántam meg semmit, mert legalább
annyira szerettem Elena-t, mint ő.
- Jól figyelj rám
Damon, mert nem mondom el még egyszer azt, amit most fogok! – lépett hozzám
dühösen, majd újra megszorította a nyakam én pedig kénytelen voltam a szemébe
nézni. – Ne kutassatok tovább utánam, különben esküszöm, hogy magam fogom
tálcán elvinni Klaus-nak Elena fejét, mert pontosan ezt érdemelné ő is és te
is! Remélem az üzenetem elég világos volt és felfogtad – tette hozzá a fogain
keresztül szűrve a szavakat, majd a fejével Andie felé bökött, hogy felfogjam:
Andie halála maga az üzenet, amiről beszélt. – A következő Ric vagy Caroline
lesz, vagy Jeremy! És ezt most veheted nyugodtan fenyegetésnek! – tette hozzá
dühödten Stefan, majd undorodva elengedett és a földre lökött.
- Látom, hogy Klaus
alaposan a markában tart – feleltem neki reszelős hangon, és közben igyekeztem
végre normálisan levegőt venni, ami az előbbi fojtogatása miatt igen nehéz
műveletnek tűnt. Egyáltalán nem viselkedett normálisan, sőt attól nagyon is
messze állt. De valamiért úgy gondoltam, hogy még mindig képes magát
kontrollálni egy bizonyos fokig, csak éppen Klaus túlságosan is irányítja őt.
- Ne foglalkozz
Klaus-szal és velem sem! – mondta Stefan mérgesen.
- Pedig muszáj lesz,
mert Elena nem fogja feladni – válaszoltam neki fejcsóválva, mire ő ismét
irtózatos dühbe gurult.
- Jól tenné, ha
felfogná azt, amit mondtam, különben tényleg nem Andie lesz a kis románcotok és
magán nyomozósditok első és utolsó áldozata – vágta hozzám fenyegetően Stefan,
én pedig pontosan láttam rajta azt, hogy egy cseppet sem tréfál.
- Nem vagyunk együtt
Stefan… - feleltem neki összeszorult torokkal és a ma történtek után úgy
véltem, hogy nem hazudtam, mert Elena soha nem fog nekem megbocsátani azért,
ahogy viselkedtem vele.
- Valóban? Akkor mégis
mi a francot csináltatok Chicago-ban kettesben, egy hotelszobában? – csattant
fel magából kikelve Stefan. – Tudod az a nagy szerencséd Damon, hogy én
szereztem előbb tudomást rólatok, különben reggelre már halottak lettetek
volna, mert nehogy azt hidd, hogy Klaus tartotta volna nektek a gyertyát! –
válaszolta nekem undorodva.
- Ha ennyire utálsz,
akkor miért nem adtál minket a kezére? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Mert a testvérem
vagy te ostoba, Elena-t pedig a mai napig szeretem, akármit is tett veled
karöltve! – vágta hozzám keserűen, elérve ezzel azt, hogy megcsillanjon bennem
a remény, ami talán még nem illant tova.
- Elena nem tudott
megcsalni téged és én sem hagytam – feleltem neki egy gombóccal a torkomban. –
Össze van zavarodva, ez tény, de szeret téged és képtelen lenne ezt tenni veled
– tettem hozzá lehajtott fejjel, mert sajnos túlságosan is igaz volt az, amit
az imént mondtam Stefannak, és ez rám is hatással volt.
- Hát nem kell, hogy
szeressen, mert nincs miért! – vágta hozzám mérgesen Stefan. – Ne feledd Damon
azt, amit mondtam! Ne keressetek tovább és felejtsetek el! Az eddigi akciótokkal
is eléggé nagy veszélybe sodortatok, szóval ha valóban annyira a szíveteken
viselitek a sorsomat, akkor hagyjatok békén – tette hozzá szánakozva, majd egy
utolsó lesújtó pillantást vetett rám, és végül köddé vált.
Hitetlenül és csurom
véresen feküdtem egyedül a stúdió hideg kövén, és csak egy halott nő hevert
mellettem, aki egyáltalán nem érdemelte azt, amit az öcsémtől kapott.
Fájdalmasan megráztam a fejem, majd összeszorítottam a fogam és kihúztam
magamból a két karót. Legyengülve dőltem el a márványpadlón és próbáltam nem
arra gondolni, hogy nem csak a saját vérem az, amiben fekszek, és ami
lemoshatatlanul a bőrömre fog égni, mert ez a lány is miattam halt meg.
Rég nem voltam már az
a Damon Salvatore, aki érzéketlenül ölte maga körül az embereket. Most viszont
nagyon örültem volna, ha közömbösen tudnék a mellettem holtan heverő nőre
nézni, mert az a bűntudat, ami a szívemet marta túlságosan is fájdalmas és
elviselhetetlen volt számomra.
*
- Damon, jól vagy? – kérdezte tőlem Elena, visszarángatva
ezzel engem a valóságba.
- Persze, jól vagyok – feleltem neki hirtelen, majd próbáltam
összeszedni magam, hogy ne lássa azt rajtam, hogy eléggé megviseltek engem is a
történtek.
- Nem hagyhatjuk, hogy Stefan továbbra is ezt tegye. Vissza
kell őt hoznunk – mondta Elena letörten.
- Nem Elena, pontosan ez az, amit nem tehetünk – válaszoltam
neki mély levegőt véve, mire ő hitetlenül nézett rám. Már épp tiltakozni
készült, amikor folytattam. – Stefan világosan a tudtomra adta, hogy Andie volt
az első áldozata, és ha nem állunk le a kereséssel, akkor Ric, Caroline vagy
Jeremy lesz a következő. A végső esetben viszont ő maga ad át téged Klausnak,
ami szerintem enyhe túlzás volt, de amilyen állapotban van most, ki tudja… –
tettem hozzá letörten, mert még mindig képtelen voltam elhinni, hogy ilyen lett
Stefan amiatt, mert kikapcsolta az érzéseit.
- Ez nem Stefan, Stefan nem mondana és tenne ilyet – vágott
közbe tiltakozva Elena.
- Az érzelmek nélküli, keserű és megcsalt Stefan igen,
nagyon is tenne ilyet és meg is tette. Andie fizette meg az árát a
nyomozásunknak, és gondolom a Chicagoban látottak is segítettek neki megírni a halálos
ítéletet Andie számára – tettem hozzá keserűen.
- Látott minket? – kérdezte Elena döbbenten és a szája elé
kapta a kezét.
- Látott, vagy csak tudomására jutott – válaszoltam neki
halkan. – Tudom Elena, hogy van még számára remény, mert nem véletlen nem adott
minket azonnal Klaus karmaiba. De túl sok forog kockán, és nem hagyom, hogy az
életed, vagy a szeretteid élete Stefan miatt veszélybe kerüljön. És ezt te sem
hagyhatod figyelmen kívül Elena.
- De… - kezdte volna, ám én ismét közbe vágtam.
- Még mindig szeret téged Elena, e felől egy cseppnyi
kétségem sincs. Viszont nagyon meg van bántva és csalódott bennem és benned is,
a két emberben, akiket biztosan őszintén szeret. Még mindig hajlandó titkolni
azt, hogy élsz, de félek, hogy ha tovább feszegetjük a húrt, akkor végleg
elpattan nála valami, és Klaus előtt felfedi azt, hogy életben maradtál a
szertartás után. Nincsenek érzései most, de te mégis fontos vagy annyira neki,
hogy ne akarja a halálod, ám ez sem tarthat örökké, ezért óvatosnak kell
lennünk – tettem hozzá halkan és bíztam benne, hogy sikerült mindent érthetően
Elena tudtára adni és el is fogadja azt, hogy ideje feladnunk Stefan
megmentését.
- Nem lehet, hogy feladjuk Damon – felelte Elena könnyes
szemmel, ám láttam rajta, hogy ő is tudja jól, hogy nem tehetünk most mást.
Óvatosan a karomba vontam őt, mire kitört belőle a sírás, ami engem sem tudott
hidegen hagyni. Ebben a pillanatban nagyon mérges voltam, de az, aki a dühöm
kiváltotta az nem Stefan volt, hanem én. Magamra voltam dühös, amiért hagytam,
hogy idáig fajuljanak a dolgok. Ismertem jól az öcsémet és tudnom kellett
volna, hogy képes eljutni egy ilyen pontra, ami már nem gyerekjáték. Időben
közbe kellett volna avatkoznom, és még az elején meggátolni őt abban, hogy
Klaus karmaiba kerüljön. Nem szabadott volna tudomást szereznie Tyler
harapásáról és akkor most minden rendben lenne. Ő és Elena boldogok lennének és
nem az öcsém fizetne az én hibámért. Tudnom kellett volna, hogy ez lesz… Annyira
tehetetlennek és bűnösnek éreztem magam, hogy most én is azt hittem, hogy ebből
a helyzetből nem lesz soha kiút.
Nagyon jó lett a rész. Damon és Stefan beszélgetése vitte a pálmát. Stefan is sokkal jobban tetszik sokkal határozottabb magabiztosabb ami jól jön hisz érzéketlen(félig-meddig). Komolyan neked kellett volna írni a sorozat forgató könyvét akkor legalább normális története lett volna. Várom a következő részt is.
VálaszTörlésKöszönöm az elismerő szavaidat:) Örülök, hogy tetszett a kis testvér bájcsevej és harc.:) Imádok a tesókkal dolgozni, olyan jól lehet velük "játszadozni", csak hát a soriban se sokszor van ilyen. Mostanában legalább alig.:S
TörlésSzia Morwen!:)
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a resz is, egyertelmuen a Salvatore fiuk beszelgetese volt a legjobb. Megmutatkozott Damon mindket enje: a gunyos, latszolag csak onmagaval torodo enje es az aggodo es erzo enje. Dehat mindket Damont imadjuk, nem igaz?:) Nem tagadom, egyre jobban varom a folytatast. Van egy sanda gyanum, hogy Elena makacssaga miatt meggyozi Damont es tovabb probalkoznak. Es ekkor jonnek a kovetkezmenyek, illetve az elozmenyek, amely sok kerdest felvet bennem. Vajon akkor Elenat atvaltoztatja Damon vampirra, vagy nem altala alakul at? Mi lesz Stefannal es mit tesz, hogy megallitsa oket (marha tenyleg utana mennek)? Hogyan reagal Klaus a fejlemenyekre es a legfontosabb, mi lesz delenaval? Annyi kerdes, amire remelem, hogy a kozeljovoben valaszt kapok. Addig is, turelmetlenul varom a kovit!:) Bocsi a regenyert, csak elarasztottak a gondolatok.:)
Sok puszi:Mano
Szia Mano!:)
Törlés"Van egy sanda gyanum, hogy Elena makacssaga miatt meggyozi Damont es tovabb probalkoznak." Ebben ne legyél olyan biztos.:) A következő fejezet után egyszerre fogtok imádni és utálni. De talán megéri majd.:) A többi kérdésedre is hamarosan megérkezik a válasz, mert egyre jobban robogunk a végjáték felé. Haj, el se hiszem, hogy így repül az idő.:S Pedig sajnos igen, vagy nem sajnos?:) Örülök, hogy ennyire várod a folytatás. Hidd el, hogy ha azt mondom, hogy megéri, akkor tényleg megéri majd.:) Jaj, már most izgulok emiatt.:)
Puszillak:)
Nos, nagyon úgy néz ki, hogy nem sok időm van olvasni ami rettenetesen dühit és ha van is akkor is késsésel indulok már startból. Igyekszem felzárkozni. Úgy látom nem csak én bombázlak kérdésekkel, jó kérdések fogalmazodtak meg Manoban. Szenzációsan megirtad/visszaadtad a testvérek beszélgetését/vitáját, nem is számitottam másra. Tényleg vitte a pálmát. Hogyan tovább Delena? Egyre komplikáltabb a helyzetük, jó lenne rövidre zárni, viszont nem ez a megoldás, hosszú távon. Hosszú az út odáig igaz?? :):):) Tök egyet értek Zoltánnal is. Látod, nem csak én mondom, hogy te kellene ird a forgatókönyvet? :):):) Mióta mondon ugyan ezt én is?! Emelem a kalapom előtted, Vadalma. Most még kiváncsibb vagyok mint eddig. Várom a következő fejezetet. Ha már itt lenne is késő lenne, húúúúúúhhhhhh de messze lesz az.... :):):) Millió puszi és egy kellemes könnyű napot kivánok neked. :):):):)
VálaszTörlésEgyre csak forognak a fogaskerekek igaz? Haj-jaj, de fogtok utálni a következő fejezet után.:S A sok-sok kérdés, amit Mano feltett nagyon is időszerűek, mert a válaszok is lassan csorognak rá. Hogy mi lesz Delenával? Nos, a következő részben minden kiderül. (Most úgy idebiggyesztenék egy muhahát, de nem leszek gonosz.) Megéri rá várni, hidd el. A címe pedig... Mint macska a forró kását. Beszédes, igaz?:)
TörlésNeked is szép napot és sok-sok türelmet kívánok.:) Mindjárt itt a péntek és akkor is kaptok egy kis Dalice-t:)
Puszillak Drága:)
Ui: egyszer megpályázom most már a TVD forgatókönyvírói pozícióját, még ha ez esélytelen nyugalmával is indulnék.:p De csakis értetek.:)