Sziasztok!
Többen azt mondtátok, hogy Damon nem adja fel. Nos, lássuk, hogy mit forgat a fejében és mik történnek azután a meghitt éjszaka után.:)
Morwen
************************
Reggel eléggé feszülten és kialvatlanul ébredtem. Nem
tudtam, hogy mégis miért érzem így magam, de aztán lassan előtódultak a
fejemből az éjszaka zavaros és mindent felforgató emlékei. Tudom jól, hogy mit
terveztem Alice kapcsán, de valahogy időközben eszembe jutott egy olyan
lehetőség, amivel talán érdemes lenne megpróbálkozni.
Alice még mindig a karomban aludt, és viszonylag békésen
szuszogott. Most jól volt, nem kínozták őt a tegnap este rémképei, bár ki
tudja… Álmunkban is utolérhetnek minket a saját démonaink. Nem akartam
felkelteni őt, ezért óvatosan kiszálltam mellőle az ágyból, és ez szerencsére
őt sem riasztotta fel. És lám, amikor pont szükségem lenne rá, akkor szólalt
meg valahol az ágy mellett, a földön a telefonja. Hogy miként került oda?
Nagyon jó kérdés… De ezen nem gondolkoztam sokat, hanem azonnal a telefonhoz
léptem és lenémítottam, hogy ne csengjen tovább. A kijelzőn az „Elijah” név
villogott kitartóan. Helyes, pont az az ős, akire most szükségem van.
Pillanatok alatt leszáguldottam a földszintre, majd felvettem a telefont.
- Alice! Hála az égnek! Hol vagy? – kérdezte aggódva Elijah,
mire én elhúztam a számat.
- Nem talált. Az unokahúgod alszik, a tegnapi nap alaposan
kiütötte – feleltem neki halkan, mert nem szerettem volna, ha Alice idő előtt
felébred.
- Damon… - sóhajtotta lassan Elijah, és magam előtt láttam,
hogy tízig elszámol, hogy lenyugodjon. – Szóval elmondta neked.
- El. Az elejétől a végéig – feleltem neki röviden és közben
elhúztam a számat. Döbbent csend a vonal végén, amit nem igazán tudtam hová
tenni. – Gondolom sok mindennel próbálkoztatok az elmúlt ezer évben, de nekem ennek
ellenére lenne most egy ötletem. Vagy ajánlásom, ahogy neked jobban tetszik.
- Ne keveredj ebbe bele Damon. Alice-nek nem szabadott volna
ezt elmondania – felelte feszülten Elijah.
- Szerintem nálad jobban nem sokan ismerik, így tudhatnád
jól, hogy mennyire kiborult az éjszaka. Ilyenkor könnyebben megoldódik az ember
nyelve. De most nem ez a lényeg.
- Rendben Damon, mondd. Hallgatlak – felelte megenyhülve
Elijah.
- Ha jól sejtem, nálad vannak Esther grimoire-jai, igaz? –
kérdeztem tőle elgondolkozva.
- Igen, de miért fontos ez? – kérdezte tőlem értetlenül.
- Alice kifejtette, hogy abban találtatok utalásokat az
átokra, illetve arra is, hogy ha Klaus hibridként öli meg… Nos, hogy is
fogalmazzak? A játék ez esetben véget ér – tettem hozzá és közben nagyot
sóhajtottam.
- A lényeget Damon! – szólt közbe feszülten a legtürelmesebb
ős, aki kezdte elveszíteni a türelmét. Nocsak, ilyen is előfordulhat?
- Szóval ha jól tudom, akkor Esther és Ayana, aki
közreműködött egy kicsit a ti átváltoztatásotokban, jó barátok voltak, igaz? Ám
Ayana végül nem igazán támogatta Esther-t, és talán pont ő a kulcs a dolgokhoz,
vagyis jobban mondva a leszármazottja.
- Bonnie? – kérdezte tőlem értetlenül Elijah.
- Igen, Bonnie. Ő talán valami olyat is észrevesz Esther
könyveiben, amit ti nem. Vagy az is lehet, hogy került hozzá néhány könyv
Ayana-tól, és a kettő együtt már vezethet valahova – foglaltam végül össze az
ötletem Elijah-nak, mire a vonal másik végén mély csönd lett.
- Nem kellene még több embert belevonni ebbe az ügybe –
szólalt meg szigorúan Elijah.
- Te is tudod jól, hogy Bonnie tudja tartani a száját, és
igazából már azzal veszélyben van fél Mytic Falls, hogy Alice átlépte pár hete
a város határát jelző táblát. Klaus nem kérdez, ő csak annyit lát, hogy jóban
van Alice velem és Elena-val, a többieket pedig ilyenkor automatikus a halállistájára
pakolja.
- Ebben igazad van – felelte nagyot sóhajtva Elijah. –
Rendben, eljuttatom hozzád az anyám könyveit. Alice-nek pedig mondd meg kérlek,
hogy egy órán belül érte megyek. Sikerült elintéznem, hogy elutazzunk James
temetésére.
- Rendben – válaszoltam kelletlenül neki, majd mindketten
bontottuk a vonalat.
Ezután zsebre vágtam a telefont, majd levonultam a pincébe
reggeliért. Közben végig a tegnap este váratlan és sokkoló információi jártak a
fejemben. Lassan végül kezdtem felfogni, hogy nem álmodtam, és minden amit
mondott Alice, az tényleg igaz. Ezért gondoltam úgy, hogy egy próbát megér, ha
beavatom Bonnie-t a dolgokba. Persze csak ha titoktartást fogad, mert az
tényleg nem hiányzott, hogy Elena vagy Caroline is tudomást szerezzen erről az
egészről.
Miután a reggelivel végeztem, úgy gondoltam, hogy ideje felébresztenem
a hétalvót is. Halkan visszamentem hozzá a szobámba, majd ledőltem mellé az
ágyra. Felkönyököltem és percekig csak néztem, ahogy békésen alszik. Ilyenkor
valóban annyi idősnek tűnt, amennyi valóban volt. Mármint a teste persze, mert
nézőpont kérdése, hogy valójában hány évesnek gondolja őt az ember. Egy 17
éves, kócos, fáradt kamaszlány, akiről nyugodtan lehetne feltételezni, hogy a
tegnap esti parti ütötte ki túlságosan. De nem így volt… 17 évesen gyászolta a
78 éves fiát… Abszurd, mégis tudtam, hogy így van. Egy 17 éves lány, aki a
halálra készült, és alig volt már pár hete addig. Klaus-t ismerve, már az csoda
volt, hogy elérték nála, hogy addig a napig élhessen, amíg csak lehet: a 18.
születésnapja előtti napig. Sejtettem, hogy Elijah harcolta ki ezt az öccsénél,
így mindig a lehető legtöbb ideig élhetett Alice, míg nem újra nem indult
számára a játék. Fel nem tudtam fogni, hogy miként volt képes mindezzel
megbirkózni és ép ésszel végigcsinálni. 1000 évig… Tényleg erős lány, ebben nem
tévedtem, de az, hogy feladta és elfogadta, hogy ez az utolsó kör… Talán
tényleg talál valamit Bonnie, mert nem tetszene nekem sem a tudat, hogy egy
hónap múlva végleg meghal. Már ha meg kell neki egyáltalán halnia. Talán még
erre is talál valami megoldást Bonnie.
Lassan kivettem a zsebemből a telefonját és ránéztem. Az idő
telt és hamarosan Elijah meg fog érkezni. Így hát letettem a készüléket az
ágyra, majd óvatosan Alice vállához értem. Ő ijedten, szinte azonnal felriadt,
és pillanatok alatt könnybe lábadtak a szemei.
- Semmi baj, csak én vagyok az – feleltem neki csitítóan,
majd letöröltem a könnyeit, ő pedig erre visszahajtotta a fejét a párnára. –
Elijah telefonált. Hamarosan itt lesz érted. El tudta intézni, hogy Klaus
elengedjen titeket a temetésre.
Alice hitetlenül nézett fel rám, mintha arról szeretett
volna meggyőződni, hogy hazudok-e. Újabb könnycseppek gurultak végig az arcán,
ami egy keserű mosolyt csalt az arcomra.
- Akkor ideje készülődnöm – szólalt meg végül száraz
torokkal, amire én csak bólintottam. Ő felkelt végül az ágyból, majd elővett
magának pár ruhát a táskájából és bevonult a fürdőbe. Én visszadőltem az ágyra
és nem igazán tudtam, hogy mit csináljak. Letörtnek és ugyanolyan keserűnek
éreztem magam, mint Alice. Rám is átragadt a bánata és a reményvesztettsége,
amit az élete miatt érzett. Remek… Hamarosan megnyithatjuk a depi-klubot. Ha
Stefan is még marja magát a történtek miatt, akkor őt is bevesszük. Éljen!
Egyáltalán nem tetszett ez a helyet, és utáltam ilyen lenni.
Végül mérgesen felpattantam az ágyról és levonultam a nappaliba, hogy egy kis
whiskey-vel támogassam meg a nap indulását. Amikor a lépcsőn jártam, akkor a
saját telefonom rezgett a zsebemben. Egy SMS-t kaptam.
>>A könyvek az autód csomagtartójában vannak. Bonnie
kezelje ezt bizalmasan és Alice se szerezzen róla tudomást. E. M.<<
Helyes, ezt én is így gondoltam. Elégedetten elmosolyodtam,
majd amint leértem a földszintre, Elijah-val találtam szembe magam. A telefont
visszasüllyesztettem a zsebembe, majd bólintottam neki, jelezve ezzel, hogy
tudomásul vettem az üzenetét.
- Egy italt? – kérdeztem tőle, miután az asztalhoz léptem.
- Nem kérek – felelte halkan, majd komótosan elkezdett
sétálni a nappaliban, jobban mondva a kandalló mellé lépett.
Én nem igazán tudtam, hogy miről cseveghetnék egy karót
nyelt őssel, így hát rá se hederítve öntöttem magamnak és hamar le is húztam a
pohár tartalmát.
- Alice sosem avatott be senkit a múltjába – szólalt meg
elmerengve Elijah, majd vizslató tekintetével rám nézett.
- Jó a meggyőző képességem, hisz tudod – feleltem neki
félvállról, majd ismét töltöttem, és leültem a kanapéra az italommal.
- Igen, ezzel tisztában vagyok – felelte halkan Elijah. –
Miért nem jött tegnap haza?
- Mert nem engedtem – feleltem neki egyszerűen, mire ő
értetlenül nézett rám. Megittam a kezemben tartott pohár tartalmát, majd
unottan az égbe emeltem a tekintetem és folytattam. – Azonnal el akart tűnni,
persze nem szerette volna, ha elviszem. Viszont láttam már kibukni, akkor
amikor megtudta, hogy Klaus megtörte a hibrid átkot, ezért nem hagyhattam, hogy
az utcán kóboroljon, mert a végén elütette volna magát. Itt tartottam őt, a
végén pedig végre elmondott mindent.
- Érdekes – felelte Elijah elgondolkozva.
- Micsoda? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Nem fontos – vágta rá azonnal, majd hirtelen a kedves,
törődő, őszinte arcát varázsolta magára és a lépcső felé nézett. Alice sietett
le rajta, majd amint leért, Elijah nyakába vetette magát. – Mehetünk kedvesem?
– kérdezte tőle halkan, miután elengedték egymást. Alice csak bólintott, mire
Elijah hátrébb lépett tőle és elindult az ajtó felé.
Alice egy darabig tétovázott, majd rám nézett. Én
kelletlenül felálltam a kanapéról, majd ismét az asztalhoz léptem, hogy töltsek
magamnak.
- Damon – szólalt meg Alice, majd közelebb lépett hozzám,
jobban mondva mögém került, mert amint megfordultam, ő ott állt előttem.
Kíváncsian, zavartan és még mindig kissé nyúzottan nézett fel rám a smaragd
szemeivel, amik kissé vörösek voltak a temérdek sírástól. Ám még így is szép és
kívánatos nő volt, sőt. Egy kis földre szállt, törött szárnyú és megtépázott
angyal. Ő nem felelt semmit, mire én kíváncsian felhúztam a szemöldököm, hogy
folytassa azt, amit elkezdett. De nem szólalt meg, csak nézett rám, és vagy
elfelejtette, hogy mit akart mondani, vagy ő sem tudta, hogy mit mondjon. És
én? Mit feleljek neki? Részvétem és szép temetést? Na, ez nem csak hülyén
hangzik, de felesleges is.
Csak teltek a percek, néztük egymást és egyikünk sem tudta,
hogy mit mondjunk. Ebben biztos voltam, mert nem csak én némultam meg, hanem ő
is. Végül azért, hogy kikerüljünk ebből a nyomasztó állapotból, lassan
átkaroltam a derekát és magamhoz húztam. Ő egy pillanatra riadtan nézett rám,
de nem tiltakozott. Az ajkamra siklott a tekintete, az enyém pedig az övére.
Újra egymás szemébe néztünk, és az övébe nem láttam mást, csak félelmet.
Félelem? De mitől? Tőlem? Ugyan már, tudja jól, hogy nem bántanám, meg hát
úgyis megvédené magát. Újabb csendes percek teltek el, és még mindig ugyanabban
a feszélyező pillanatban ragadtam vele, amiből hamar ki szerettem volna
kerülni. Így hát mi lenne a legjobb megoldás? Egy ártatlan búcsúcsók az útra.
Amikor megízleltem végül az ajkait, akkor jöttem csak rá, hogy miért haboztam
olyan sokáig, hogy megcsókoljam őt. Mert ez a csók most más volt… Más, mint
amit megszoktunk és amivel meg tudtunk volna birkózni. Az ajka lágy volt és
puha. Becéző, édes és magával ragadó. Csak egy baj volt ezzel: egyáltalán nem
olyan érzéseket váltott ki belőlem ez a csók, mint amilyet általában szokott. A
puszta vágy ott lüktetett valahol a háttérben, de ennél sokkal erősebb volt a
tűz, ami végigjárta a testem. Az ismeretlen, forró és jóleső tűz.
Talán túl hirtelen szakadtam el Alice ajkaitól, és amikor
ránéztem, akkor tudatosult bennem, hogy ő is legalább annyira zavartan néz rám,
mint én rá. Ő is érezhette, hogy most valami más volt, és ez nem csak engem
ijesztett meg.
- Jó utazást – szólaltam meg végül halkan, majd elengedtem a
derekát, ő pedig hátrébb lépett tőlem. Csak bólintott a szavaimra, majd hátat
fordított nekem és sietősen elhagyta a villát, hogy aztán Elijah-val útnak
induljanak.
Talán még percekig döbbenten néztem utána, míg végül lassan
magamhoz nem tértem. Ő kikészült, és engem is megérintett a története. Amint
visszatér és megnyugszik, akkor minden helyreáll és ott folytatunk mindent,
ahol korábban abbahagytunk. Igen, minden bizonnyal így lesz majd.
Most viszont dolgom van. Amíg ő elutazik, én addig tudok
beszélni Bonnie-vel, és beavatom a történésekbe. Azonnal előkaptam a mobilom,
majd írtam egy üzenetet a boszinak. Nem akartam hívni, mert ha az iskolában épp
Elena-val van, akkor ő gyanút foghat, amiért egy kéréssel fordulok Bonnie felé.
>>Át tudnál ma jönni a villába? SOS helyzet van.
Senkinek egy szót sem. D.<<
Elküldtem az SMS-t, majd vártam, és hamarosan a válasz is
megérkezett.
>>Rendben. Mennyire sürgős? B.<<
>>10-es skálán? Életveszélyes. Most cseverészünk, vagy
jössz? D.<<
Vártam az újabb válaszára, de az sehogy sem akart
megérkezni. Remek, még rá sem lehet számítani! Mérgesen töltöttem magamnak még
egy italt, majd kimentem a kocsimhoz, hogy megnézzem az Elijah által itt
hagyott szeretetcsomagot. Volt pár könyv a csomagtartóban és egyiket sem
neveztem volna fiatalnak. Hát igen, nagy boszorka volt az ősbanya, és volt
néhány könyve. Hirtelen autóhangot hallottam az útról, majd abba az irányba
kaptam a fejem. Nocsak, a kis boszi mégis csak eljött! Helyes.
Amint leparkolt, idegesen kipattant az autóból, majd hozzám
sietett.
- Nagyon remélem, hogy okkal lógtam el a suliból. Nem volt
könnyű Elena-t és Stefan-t lerázni – felelte nekem feddőn, majd értetlenül az
autóm csomagtartójába nézett, ami tele volt grimoire-okkal.
- Helyzet van, és végre újra belemerülhetsz a kis boszis
tudományodba – feleltem neki vigyorogva, majd a kezébe adtam néhány könyvet, a
többit pedig magamhoz vettem és elindultam be a házba. Ő döbbenten követett, és
meg sem álltunk addig, míg fel nem értünk a szobámba.
- Mik ezek Damon? – kérdezte tőlem döbbenten, miután letette
az asztalra könyveket. Felvette az egyiket, majd felnyitotta. – Ez a jelkép… Ez
Esther-é! Ezek Esther könyvei? – kérdezte tőlem döbbenten.
- Pontosan – feleltem neki egy elismerő mosollyal, majd
lehuppantam az egyik fotelba, és ő is követte a példámat.
- Hogy kerültek ezek hozzád? – kérdezte tőlem értetlenül és
közben elkezdte olvasgatni a kezében tartott könyvet.
- Elijah-tól kaptam őket – feleltem neki.
- Elijah-tól? De hát… Mégis miért adta volna oda neked
ezeket? – kérdezte tőlem döbbenten.
- Azért, mert van egy közös ügyünk, és én úgy gondolom, hogy
te segíthetsz nekünk.
- Nem igazán tudok még varázsolni Damon. Mióta Klaus-t
visszaküldtem a saját testébe… Az erőm még nem tért teljesen vissza – felelte
nekem elkenődve.
- Most nem is erre van szükség. Te Ayana leszármazottja
vagy, és talán észreveszel valami olyat a legjobb barátnője könyvében, ami
Elijah figyelmét elkerülte – feleltem neki egy sokatmondó pillantással.
- Nem értelek Damon, mi ez az egész? – kérdezte a kis boszi
egyre jobban összezavarodva.
- Amit most elmondok neked, azt bizalmasan kell kezelned.
Nem csak azért, mert ezek az információk bizalmasak, hanem mert veszélyesek is.
Mindenkire, akit szeretsz és ismersz. Elena, Caroline és persze Stefan sem
tudhatja meg azt, amit most elmondok neked – mondtam neki szigorúan, mire az ő
döbbenete csak fokozódott. – Megértettél? – kérdeztem tőle szigorúan.
- Titoktartás? Rendben Damon, hallgatlak – mondta nekem
feszülten, majd előre dőlt a fotelban és kíváncsian várta, hogy belekezdjek a
nem mindennapi mesébe.
*
Bonnie feszülten kezdett el fel és alá járkálni a szobámban,
és újra meg újra hitetlenül megrázta a fejét.
- Sosem gondoltam volna, hogy ilyen egyáltalán megtörténhet
– mondta maga elé, és talán nem is nekem címezte a szavait. Őt is letaglózta
Alice története, és úgy láttam, hogy egy percig sem fog habozni és beleveti
majd magát a könyvek áttanulmányozásába.
- Pedig igaz – feleltem nagyot sóhajtva, majd unottan
felkaptam az egyik grimoire-t és elkezdtem lapozgatni. – Mit gondolsz? Tudsz
ezekkel bármit is kezdeni? Alice azt mondta, hogy Esther könyvei szerint a körforgás
megáll, ha Klaus hibriddé változik. Azt viszont nem értem én sem, hogy miért,
illetve a két átok miért függne össze…
- Nem tudom Damon, de minden tőlem telhetőt megteszek majd.
Alice jó ember, nem érdemli ezt! – felelte feszülten a boszorka, majd visszaült
a fotelba és rám nézett. – De te miért akarsz neki segíteni? – kérdezte tőlem
értetlenül.
- Te mondtad! Nem érdemli ezt Alice, nem? – kérdeztem tőle,
mire ő bólintott.
- Nem szokásod hátsószándék nélkül segíteni valakinek –
felelte nekem felhúzott szemöldökkel.
- Elemezni jöttél, vagy olvasni? – vágtam hozzá csípősen,
mert nagyon nem szerettem, ha engem kezdett el vegzálni valaki.
- Nem csak a szeretőd, igaz? Törődsz vele – felelte nekem
csendesen, majd hitetlenül megrázta a fejét. – Vagy…
- Nincs semmi vagy Bonnie, és nem is törődök vele. Talán.
Egy kicsit. De nem ez a lényeg – feleltem neki szigorúan, mire ő csak
idegesítően sejtelmesen bólintott.
- Elviszem a könyveket és szólok, ha találok valami
érdemlegeset.
Nem feleltem neki semmit, hanem felpattantam a fotelból,
majd a könyvek jó részét magamhoz vettem és levittem őket a kocsijába. Ő
követett, majd miután minden az autóban volt, rám nézett.
- Alice jó ember, és megérdemeli, hogy boldog legyen. És
melletted az, Damon – tette hozzá halkan, elmosolyodott, majd meg sem várva a
válaszom faképnél hagyott és beült a kocsiba.
Én dühösen hátat fordítottam neki és visszamentem a házba
egy újabb italért. Rohadtul fel tudott dühíteni az ilyen fajta viselkedés, és
nem gondoltam volna, hogy Bonnie is ilyen lesz. Mindegy, a lényeg amúgy is az,
hogy téved. Egyáltalán nem törődök a kis boszival, és ez az egész…
Mérgesen a falhoz vágtam a kezemben tartott whiskey-s
üveget, aminek következtében a lángok egy pillanatra magasabbra csaptak a
kandallóban. A francba! Ha nem törődök vele, akkor mégis miért akarom az életét
megmenteni? Ha nem törődök vele, akkor miért volt más a mai csókunk? A picsába!
A picsába! A picsába!
Kedves Morwen!
VálaszTörlésNagyon tetszett a mai rész is!
Várom, hogy Bonnie talál-e valami megoldást Alice átkára. Damon pedig végre kezd rájönni, hogy Alice iránt egyre többet érez. Kiváncsi vagyok mi lesz ezután. :)
Szia Eszti!:)
TörlésÖrülök, hogy tetszett és bízol Bonnie-ban.:) Idővel kiderül, hogy mit talál és az használ-e majd nekik.:) Damon pedig igen, alakul:)
Köszönöm, hogy írtál:)
Tetszett a rész. Érdekes lesz nézni, hogy Damon és Elijah együtt "dolgoznak" a megoldáson Bonnie segítségével. Meg azt is ahogy próbál egy kapcsolatot kiépíteni Alice-el. A többiek mit fognak csodálkozni amikor mindez kiderül. Várom a következőt.
VálaszTörlésSzia Zoltán!:)
TörlésÖrülök, hogy tetszett és, hogy az új csapat, felállás is elnyerte a tetszésed. Hát egyszer mindenre fény derül és majd akkor kiderül, hogy Damon jól cselekedett-e.:)
Köszönöm, hogy írtál. :)
Bocsi a késésért. Erre mondják azt, hogy "Ki másnak vermet ás, maga esik bele" szerencse ebben az esetben pozitiv dologról van szó. Erre az összedolgozásra én is kiváncsi vagyok, na meg persze a többiek reakciójára is amikor kitudodik, hogy Damon kivel állt össze. :):):)
VálaszTörlésA lényeg, hogy itt vagy és el tudtad olvasni a részt :) És köszönöm, hogy írtál is.:)
TörlésÖrülök, hogy tetszik a csipet-csapat.:) Az összefogásuk pedig.. Na igen, egyszer minden kiderül :)