Kötelékek 2. - 10. fejezet

Sziasztok!

Ez a történet is végre folytatódik és haladunk tovább a két fiatal bimbódzó kapcsolatában.:) Jól olvasást és élvezzétek a fejezetet.:)

Morwen

*************************

Alyssa ijedten ébredt fel pár órával később, amikor ismét megszólalt a zsebében a telefonja. A hirtelen mozdulattól Alex is felébredt, aminek az lett a következménye, hogy mivel már majdnem leesett álmában a földre, most végül valóban a padlón végezte.

Alyssa ijedten a szájához kapta a kezét, majd amikor látta, hogy Alex bosszúsan tápászkodik fel a földről és porolja le magát, akaratlanul is kitört belőle a nevetés. Nagy nehezen előszedte a telefont a zsebéből, válaszolt az apjának, majd ismét Alex-ra nézett, aki addigra már leült mellé a kanapéra.

- Ne haragudj, hogy lelöktelek – mondta bűnbánóan Alyssa, mire Alex az égbe emelte a tekintetét, majd végül elmosolyodott és Alyssa-ra nézett. Nem szólt semmit, csak egyszerűen közelebb hajolt a lányhoz és megcsókolta őt.

Miután elváltak egymástól, Alex mosolyogva nézett a lány csillogó szemeibe.

- Akárhányszor lelökhetsz álmodban, ha utána ilyen édes csókot lophatok tőled – mondta halkan, mire Alyssa elnevette magát. Tetszett neki Alex merészsége és egyáltalán nem bánta, hogy ennyire rámenős volt néha vele szemben.

- Vigyázz, mert a végén még visszaélek ezzel a kijelentéseddel – mondta játékosan Alyssa, majd most váratlanul ő csókolta meg a fiút. Alex mosolyogva fogadta a lány kezdeményezését, majd finoman átölelte Alyssa-t és élvezte ő is a mámorító és édes csókot, amit ismét egymástól loptak.

Boldogan és csillogó szemekkel váltak el most is egymástól és a kezük azonnal összekulcsolták és úgy dőltek hátra a kanapé támlájának.

- Miért csak most tértél vissza Mystic Falls-ba? – kérdezte kíváncsian Alex, ezúttal egy kicsit más irányba terelve a kettejük közti kommunikációt.

- Az anyám halála óta nem volt lehetőségem eljönni ide és apám sem engedte volna – kezdte szomorúan Alyssa. Most valahogy nem fájt annyira a múltjáról beszélnie, mert Alex valami csoda folytán egyszerre volt boldogságforrás és nyugtató is számára. Jól esett neki, hogy beszélhet erről, még ha nem is mindent mondhat el a fiúnak. – Apám szerint azoknak, akik üldöznek minket, egyértelmű, hogy Mystic Falls mennyire fontos nekünk. Most sem nyugodt amiért itt vagyok, mert attól tart, hogy figyeltetik a várost.

- És miért engedett mégis el ide? – kérdezte aggódva Alex. Nem értette a fiú, hogy ha valóban ennyire veszélyes lehet számukra a város, akkor miért engedte el Alyssa apja egyedül ide a lányát.

- Először is tudja, hogy sokkal óvatosabb vagyok, mint régen voltam, másodszor pedig, mert ő is látja rajtam, hogy lassan megőrülök, amiért folyton bujkálva, mindentől elzártan kell élnünk. Emiatt engedett el, de ez nem azt jelenti, hogy ne aggódná halálra magát, amikor tőle távol vagyok.

- Ezért keres téged kétóránként – fejezte be Alyssa gondolatait Alex, és közben végül minden értelmet nyert a fiú fejében is.

- Igen, pontosan – válaszolta helyeslően a lány.

- De ez nem valami megbízható ellenőrzési módszer, ugye tudjátok? Ha mégis bajba kerülnél, könnyen üzengethet neki az elrablód is – mondta aggódva Alex. – És mire tudomást szerez arról, hogy veled valami történt…

- Ne aggódj, kódokkal és jelszavakkal üzenek neki – szakította félbe mosolyogva Alyssa, és tetszett neki, hogy ennyire aggódik miatta Alex. – Olyanokkal, amiket csak ő és én ismerhetek – tette hozzá halkan Alyssa.

- Kitalálom – vágott közbe mosolyogva Alex. – Az édesanyádhoz kapcsolódik mind, igaz?

- Igen – felelte halkan Alyssa. – Közös emlékek, kedvenc ételek, közös utazások, és dolgok, amik csak rá voltak jellemzőek – mondta Alyssa mosolyogva, és közben könnybe lábadtak a szemei.

- Nagyon jó anya és feleség lehetett – szólalt meg halkan Alex és közben bíztatóan megsimogatta Alyssa vállát.

- Az volt Alex – mondta a könnyeivel küszködve Alyssa. – A legjobb – tette hozzá fájdalmasan, mire Alex finoman a karjába vonta őt és ismét magához ölelte, hogy megnyugtassa a lányt. Mikor Alyssa egy kicsit megnyugodott, tovább folytatta. – Ő tényleg egy önzetlen, jótét lélek volt. Gondolkodás nélkül megtett bármit a szeretteiért és az életét sem féltve képes volt mindent kockáztatni, csak hogy a másikat mentse.

- Ezért ölték meg őt? – kérdezte halkan Alex.

- Minden bizonnyal – felelte csendesen Alyssa. Mély levegőt vett, majd úgy döntött, hogy azt a fájó terhet, ami mindezidáig nyomta a vállát és soha, még az apjának sem árult el, most elmondja Alex-nek. Nem értette, hogy miért akarja ezt, csak egyszerűen szerette volna, ha elmondhatja azt, ami annyira bántotta őt a mai napig. – Amikor apám végre rám akadt a történtek után, fogalmam sem volt arról, hogy neki mindezt végig kellett néznie. Nagyon dühös voltam magamra, amiért ismét a tudtuk nélkül az egyik barátnőmhöz szöktem. Ha otthon lettem volna, akkor nem ölték volna meg őt és apámnak sem kellett volna mindezt végignéznie – mondta Alyssa immár sírva. A fájó emlékek ismét feltépték a sebét és ő csendesen zokogott Alex vállain.

Miután egy kicsit lenyugodott a légzése, tovább folytatta, Alex pedig csendben hallgatta őt.

- Azon a napon meghalt valami apámban és a fény, amit addig mindig láttam a szemeiben, örökre elveszett. Az ő szerelmük anyával örök és elpusztíthatatlan volt. Bármit megtettek volna a másikért, és miután elvesztette őt… Egyszerűen belehalt a lelke. Tudom, hogy csak miattam nem adja fel és miattam nem követi anyát a túlvilágra. Bármit megadnék azért Alex, hogy anya újra éljen és ismét boldogok legyenek apával. Bármit, Alex, érted? – kérdezte ismét zokogva Alyssa a férfitől.

Alex szemei könnybe lábadtak, ahogy Alyssa őszinte vallomását hallgatta és a története olyan mély sebeket tépett fel benne is, hogy most legszívesebben ő is ordított volna kínjában. De igyekezett kontrollálni magát, és próbálta megnyugtatni a kikészült lányt. Lágyan simogatta a hátát, egy apró csókot nyomott Alyssa hajába, majd finoman végigsimított Alyssa haján és a könnyes arcán.

- Édesanyád nagyon büszke lenne rád, és ő is azt akarná, hogy soha ne adjátok fel – szólalt meg halkan Alex. – Te is tudod, hogy semmit sem tehettél volna érte, mert akik ilyen elszántan és kegyetlenül üldöznek valakiket, azok nem kíméletesek. Senkit sem hagynak életben, ha megkapták, amit akartak. Ne hibáztasd magad, mert nem a te hibád, ami történt, ebben biztos vagyok – mondta kedvesen Alex.

Alyssa szomorúan bólintott Alex vállain, majd kibújt a férfi öleléséből és letörölte a könnyeit. Tudta, hogy ebben nem teljesen van igaza a fiúnak, de nem akart mélyebben belemenni a témába.

- Sajnálom, hogy mindezt rád zúdítottam – mondta bűnbánóan Alyssa.

- Ne kérj ezért bocsánatot. Én köszönöm a megtiszteltetést, hogy a bizalmadba fogadtál és megosztottad ezt velem – mondta kedvesen Alex és lágyan végigsimított Alyssa még mindig kissé nedves arcán.

Alyssa hálásan elmosolyodott, majd megölelte a fiút, megköszönve ezzel neki a kedvességét.

Miután elengedték egymást, Alex feszülten nézett végig a lányon, majd óvatosan a megfogta Alyssa kezeit.

- Szeretnék nektek segíteni – mondta ki végül azt, ami tegnap óta nyomta a szívét.

- Ezt hogy érted Alex? – kérdezte értetlenül Alyssa.

- Úgy értem Lyssa, hogy három vámpír talán többet el tud érni, mint kettő és talán segíthetek nektek valahogy, hogy végre megszabaduljatok az üldözőitektől – mondta magabiztosan a fiú, teljesen ledöbbentve ezzel Alyssa-t.

- Ugye most csak viccelsz? – szólalt meg végül hitetlenül Alyssa. – Ne akarj ebbe belekeveredni – tette hozzá aggódva a lány.

- Nézd Lyssa – kezdte gondterhelten Alex. – Nem sok veszíteni valóm van az életben és eleget éltem már ahhoz, hogy tudjam mit kockáztatok. Érted gondolkodás nélkül belekeverednék bármibe is, amit te most annyira ellenzel. Szeretnék nektek segíteni, és ha bármivel hozzá tudok járulni ahhoz, hogy neked és az apádnak megadasson a gondtalan, üldözőktől mentes élet, akkor gondolkodás nélkül csatlakozok hozzátok.

- Neked is van egy édesanyád, aki vár haza és szüksége van rád, pláne azok után, hogy elvesztette édesapádat – mondta az ellenérveit Alyssa. – Nem vehetem el tőle a fiát, az egyetlent, aki még maradt neki a családjából.

- Emiatt ne aggódj Alyssa, meg fogja érteni, hogy miért tűnök el egy időre. Ezt a részét bízd csak rám – mondta halkan Alex.

- Nem hiszem Alex, hogy megértené. Az én apám kikészülne, ha csak úgy szó nélkül eltűnnék és nem gondolva rá, hátat fordítanék neki – mondta Alyssa és beleborzongott abba, ahogy maga elé képzelte az apja fájdalmas arcát, miután ő elszökne tőle.

- Én nem fordítok hátat az édesanyámnak, csak addig leszek távol tőle, amíg nektek segítek. Utána ráérek az ő problémájával foglalkozni – felelte határozottan Alex.

- Felejtsd el ezt Alex, ebbe nem egyezek bele. És apám is keresztbe lenyelne engem és téged egyenesen kivégezne, ha egy ilyen őrültséggel állítanék haza – mondta Alyssa ellentmondást nem tűrően.

- Megértem az álláspontod, de megkérhetlek arra, hogy gondold végig a kérésem? – kérdezte Alex kérlelően. – Hárman előbbre jutnánk, mint ti ketten, és ezt nem azért mondom, mert idősebb vagyok nálatok, hanem mert néha igenis számít a létszám és az esetleges erőfölény.

Alyssa hevesen megrázta a fejét, mire Alex óvatosan Alyssa arcához ért és ismét megszólalt.

- Csak gondolkodj el rajta, rendben? – kérte Alex olyan komolysággal, hogy Alyssa most már teljesen meg volt arról győződve, hogy Alex nem viccelt, valóban csatlakozni akar hozzájuk.

- Ha nem fejezed ezt be, akkor most rögtön elmegyek és többet nem jövök el ide – mondta Alyssa fenyegetően, és majd beleszakadt a szíve, ha belegondolt, hogy nincs már egy hete sem, amit Alex-szel tölthet.

- Ne csináld ezt Lyssa – mondta Alex fájdalmas arccal és óvatosan megszorította Alyssa kezét.

- Fogalmad sincs, hogy mibe akarsz belekeveredni. Ezt nem engedhetem – mondta Alyssa halkan, és ő is megszorította a fiú kezeit.

- Miért olyan nehéz elhinned azt, hogy bármit kockáztatnék érted Lyssa? Fogalmam sincs, hogy miért vagy hogy miként szerethettem beléd ilyen hamar Alyssa, de megtörtént, és ezen már nem tudok, de nem is akarok változtatni! Veled akarok lenni, akárhova kell is mennem ezért, vagy akármilyen életet is kell veled menekülve élnem! Még a gondolat is megőrjít, hogy valaki a halálod akarja, vagy az apádét, akit mindennél jobban szeretsz a világon! Nem érdekel, ha most elijesztelek a vallomásommal, de úgy érzem, hogy nincs több időm, nem várhatok tovább, mert te bármikor képes lennél eltűnni, nem hagyva magad mögött mást, csak az édes emléked és az összetört szívem! – fakadt ki keserűen Alex és olyan áthatóan nézett a lány szemeibe, hogy az teljesen elpirult és zavarba jött.

Alex vallomása egyszerre volt szívet melengető és megdöbbentő Alyssa számára. A szavai könnyeket csaltak Alyssa szemébe, aki végül megfogta Alex mindkét kezét, majd felnézett a fiúra és úgy válaszolt.

- Inkább legyen összetört a szíved, mint halott – felelte halkan a lány, mert elképzelni sem merte azt, hogy ez a kedves, szeretettel teli férfi osztozzon az ő reménytelen sorsában. Beleszeretett? Máris beleszeretett volna a fiú? Alyssa ízlelgette az édes szót, ami kellemes bizsergésbe vonta a szívét, ám ismét Alex térítette őt magához a gondolataiból.

- Ezzel nem értek egyet Lyssa – mondta ellenkezve Alex. – Mondd azt, hogy te nem érzel hasonlóan irántam és akkor békén hagylak! Próbálj meg hazudni, de én úgyis tudom, hogy ugyanannyira jólesik a csók, amit egymástól lopunk, mint nekem! Próbáld elhitetni velem, hogy amikor finoman átöleljük egymást, az nem adja neked is azt a boldogságot és megnyugvást, amit mindig is kerestél az életedben! Gyerünk Lyssa, mondd a szemembe!

- Pontosan emiatt nem jöhetsz velünk Alex! – csattant fel keserűen Alyssa, és úgy érezte, képtelen tovább magában tartani az érzéseit, de nem bírta azokat nyíltan a fiú tudtára adni. – Nem veszíthetlek el téged is! Nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy te valahol biztonságban élsz, és majd boldog leszel egyszer valaki mással. Mert én nem adhatom meg neked azt a boldogságot, amire vágysz és amit érdemelsz! – tette hozzá könnyes szemmel Alyssa.

- Már megadtad nekem Lyssa – felelte halkan Alex, majd lassan letörölte a lány könnyeit és közelebb hajolt hozzá. A homlokukat a másikéhoz érintettek és úgy merültek el a másik tekintetében. Alyssa lassan megnyugodott és a légzése is normál tempóra váltott. Alex óvatosan megérintette a lány arcát, amire az lehunyta egy pillanatra a szemeit. Mikor ismét kinyitotta őket, újra Alex-éba nézett. Alyssa szemében még mindig fájdalom ült, de Alex olyan csillogó tekintettel nézett rá, hogy a fájdalom szép lassan tovatűnt a lány azúrkék szemeiből is. Alyssa alig merte beismerni magának, hogy neki is túlságosan fontos lett a fiú és talán ő is többet érez iránta, mint egyszerű baráti szeretet és megmagyarázhatatlan vágyat. Hiszen a barátját az ember nem csókolja meg lépten-nyomon… A barátja érintésére nem gyúl lángra a teste és nem kezd el hevesen verni a szíve, miközben olyan mámorító boldogságban úszik, hogy csoda, hogy nem esik ki a helyéről. A barátjára nem vágyik úgy az ember, mint ahogy most ő vágyott a férfire. A lelke egy része úgy érezte, hogy végre meggyógyult és élni akar. Élni és létezni akart, azzal a férfival, aki most olyan szerelemittasan néz rá, hogy az teljesen rabul ejtette őt is. Már nem Alex-et látta maga előtt, hanem azt a tiszta és őszinte lelket, akit el tudott képzelni a társának, a szerelmének, a párjának. Akivel gondolkodás nélkül leélné az életét, bármeddig is tartson az. Képes lenne egyáltalán távol maradni tőle? Képes lenne elhagyni őt és úgy menekülni tovább, mintha semmi sem történt volna köztük az elmúlt pár napban? Ki bírna most sétálni azon a bizonyos ajtón, amin ha átlép, örökre maga mögött hagyná Alex-et és az emlékét? Lenne ereje tovább küzdeni és menekülni Alex nélkül, tudva, hogy a vég bármikor utolérheti? De lehet egyáltalán annyira önző, hogy Alex-nek engedi, hogy vele maradjon? A válasz tudta jól, hogy nem.

- Egy hét múlva útra kelünk Alex – szólalt meg könnyes szemmel Alyssa. – És te nem jöhetsz velünk – tette hozzá fájdalmasan és ismét kicsordultak a könnyei.

Látta, hogy a fiú döbbenten néz rá, és szomorúság költözött az eddig csillogó szemeibe.

- Egy hét Alex… - szólalt meg ismét Alyssa és lehunyta a szemeit. – Én csak ennyit adhatok neked – tette hozzá halkan, majd a fiúra nézett.

Alex hevesen megrázta a fejét, és Alyssa látta, hogy teljesen maga alá került a fiú és a szemei is könnyesek lettek. Alyssa óvatosan Alex arcához ért és lágyan végigsimította azt. Lassan megszüntette a távolságot az ajkaik közt és megcsókolta a férfit, aki annyira fontos volt neki. A csókjuk most nem a boldogságról szólt. Mindkettejüknek az járt a fejében, hogy pár nap múlva búcsúzniuk kell és ez csak kétségbe ejtette őket. Alex érintése tele volt érzelemmel és minden szeretetét igyekezett átadni a lánynak, hogy hátha meggondolja magát Alyssa és képtelen lesz hátrahagyni majd őt. Alyssa pontosan érzékelte ezt, és ez csak még jobban elkeserítette őt. Most viszont boldog akart lenni, Alex-et is boldoggá akarta tenni és úgy döntött, hogy kihasznál minden percet, amit a fiúval lehet. Lassan közelebb húzódott a kanapén Alex-hez és most először a csókjuk alatt átölelte Alex-et és szorosan hozzábújt, nyíltan a fiú tudtára adva ezzel, hogy mit akar.

A csókjuk pillanatok alatt váltott érzékiből szenvedélyesbe, és Alex készségesen ölelte magához Alyssa-t. A kezeik óvatosan indultak felfedezőútra a másik testén, apró sóhajokat kicsikarva ezzel a másikból. Alyssa teljesen elvesztette a fejét, mert Alex érintése felvillanyozta és tűzbe borította a testét, pontosan úgy, mint amikor lopva ért hozzá a napokban a fiú. Egyre hevesebben kapott a fiú csókja után, majd lassan eldőltek a kanapén. Alyssa lassan végigcsókolta az alatta heverő férfi nyakát, és közben igyekezett mélyen beszívni és az emlékeibe vésni az illatot, amit annyira szeretett. Alex jólesően ölelte őt magához és úgy érezte, hogy a szíve szétrobban, annyira szerette ezt a lányt, aki tudta, hogy gondolkodás nélkül el fogja hagyni őt. Lassan visszahúzta Alyssa-t az arcához és újra lecsapott a lány édes ajkaira. Közben felült vele a kanapén, és amikor Alyssa megpróbálta kigombolni az ingjét, ő finoman elkapta a lány kezeit. Érezte, hogy Alyssa megriadt egy pillanatra és nem értette a reakcióját. A fiú lassan elvált Alyssa ajkaitól, majd szomorúan merült el a lány csillogó tekintetében.

- Ne azért akarj lefeküdni velem, mert utoljára látsz és többet nem vagy hajlandó találkozni velem – felelte Alex keserűen, majd Alyssa döbbent arcát látva elmosolyodott. – Ne búcsúzóul tedd meg. Azért tedd majd meg egyszer, mert viszontszeretsz. Ne alázz meg így Lyssa – tette hozzá halkan Alex.

- Én nem akartam Alex – mondta bűnbánóan Alyssa és zavartan leszegte a fejét. – Nem akartalak megbántani.

- Tudod mit Lyssa? Egyezzünk meg valamiben – ajánlotta reménykedve Alex, majd óvatosan Alyssa álla alá tette az ujját, hogy felnézzen rá a lány.

- Mit forgatsz a fejedben Alex? – kérdezte Alyssa aggódva.

- Egyezzünk meg abban, hogy én egyelőre nem erőltetem tovább a hozzátok való csatlakozást, te pedig nem teszel úgy, mintha nem akarnál holnap visszatérni ide hozzám.

- Ennyire egyértelmű voltam? – kérdezte Alyssa ismét lehajtott fejjel.

- Igen, tudtam, hogy nem akarsz abban a maradék hét napban találkozni velem – felelte Alex szomorúan.

- Már csak hat – felelte halkan Alyssa. – Beesteledett és ez a nap eltelt.

- Akkor meg pláne arra kérlek, hogy találkozzunk holnap is, ugyanitt. Tudom, hogy lassan menned kell, de én itt várlak majd holnap is és holnapután is és azután is – felelte határozottan Alex.

- Rendben – felelte beleegyezően Alyssa és elmosolyodott a fiú eltökéltségét látva. – Holnap is eljövök.

- Tudom – mondta elmosolyodva Alex, majd egy rövid csókot adott a lánynak. – Várlak majd – tette hozzá, miután elhajolt a lány ajkaitól.

Alyssa elmosolyodott, majd felkelt a kanapéról és fájó szívvel elindult a kijárat felé. Már az ajtóban járt, amikor megállt és visszafordult Alex felé. Elgondolkodva nézett végig Alex-en, aki kíváncsian várta, hogy megszólaljon.

- Nem csak azért tettem volna meg, mert holnap már nem akartam visszatérni hozzád – bukott ki belőle halkan az, ami egészen idáig nyomasztotta. Úgy érezte, hogy tartozik Alex-nek ezzel a vallomással.

- Tudom Lyssa – mondta elmosolyodva Alex, mire Alyssa az égbe emelte a tekintetét, majd ő is elmosolyodott.

- Kezdem azt hinni, hogy gondolatolvasó, vagy boszorkány vagy – felelte halkan Alyssa.

- Vagy csak egyszerűen túl jól kiismertelek – válaszolta kedvesen Alex.

Alyssa is elmosolyodott, majd mély levegőt vett és hátat fordított Alex-nek, hogy magára hagyja a férfit, ő pedig hazatérjen.

*

Alyssa-nak egész úton Alex szavai jártak a fejében és még otthon, az ágyban fekve sem bírta kiverni őket a fejéből. Hol a férfi vallomása, hol pedig az ajánlata járt a fejében. Sose gondolta volna, hogy Alex képes lenne velük tartani és menekülni az üldözőik elől. Esze ágában sem volt hagyni ezt, és tudta, hogy nem lesz egyszerű meggyőznie majd a fiút. Talán ha egyszer, valami csoda folytán véget ér az üldözésük, boldog lehet majd Alex-szel. Addig viszont el kell felejteniük egymást és Alex-szel meg kell valahogy értetnie, hogy most csak ennyit adhat neki, semmi többet.

Eszébe jutott az is, amikor kis híján lefeküdt a fiúval. Tudta jól, hogy ő is ugyanannyira akarta, mint Alex, és nemcsak azért csinálta volna, mert holnap már nem akart vele találkozni. Az, hogy végül Alex leállította őt… Csak még jobban növelte a fiú iránti tiszteletét, és még jobban csodálta őt és felnézett rá. Ezzel csak azt érte el Alex, hogy még jobban kedvelte a fiút, de hogy ez mennyire mély érzéseket rejtett a felszín alatt, azt még maga Alyssa sem tudta.

Következő rész