2014. május 23., péntek

The Delena Fanficton - 23. fejezet: Egy új nap hajnala

Sziasztok!

A mai rész csak egy kis enyhe 18+, ezért nem kapott külön figyelmeztetőt, de azért óvatosan bánjatok vele.:) És nagyon jó olvasást hozzá. :)

Morwen



*********************





Fogalmam sincs, hogy mikor aludtunk el Elena-val, és azt sem tudtam, hogy most vajon mennyi lehet az idő, de őszintén szólva nem is érdekelt. Amint kezdtem ébredezni, abban a pillanatban szorosan átöleltem Elena-t, aki még mindig békésen aludt a karjaimban. De ez a tettem felébresztette őt is, bár úgy tűnt, hogy nem fog ezért kivégeztetni. Mosolyogva nézett fel rám, és azonnal egy édes csókkal köszöntött. Néha még mindig kételkedtem abban, hogy nem-e csak álmodok mindent, de úgy sejtettem, hogy lassan az én makacs fejem is felfogja majd azt, hogy ez a csoda velem történt meg. Nem a postással, nem a szomszéddal, hanem velem. Elena még mindig itt volt, nem rohant el sikítva és a csókja is ugyanolyan édes és valós, mint este volt.
- Mondd kérlek, hogy most mindenre emlékszel – szólaltam meg halkan az ajkaiba, mire ő teljesen ledermedt, elhajolt tőlem, majd értetlenül nézett rám.
- Mire célzol ezzel Damon? – kérdezte tőlem ijedten. – Mire nem emlékszek? Nem értelek – felelte aggódva és láttam rajta, hogy tényleg megijesztettem szegényt, természetesen ok nélkül, mert az imént csupán arra az éjszakára utaltam, amikor ő holtrészegre itta magát, és kis híján lefeküdtünk. Ő látszólag nem értette a célzást, így aztán ez egy remek alkalom volt nekem arra, hogy folytassam a játékot.
- Tudod, kéjes nyögések, feltüzelt és kiéhezett vadmacska üzemmód, vörös vadító fehérnemű – feleltem neki kajánul, mire ő megkönnyebbülten felsóhajtott, és már tudta jól, hogy a tegnap történtek után miért ezek voltak az első szavaim hozzá. Ám nem szándékozott büntetlenül hagyni az ugratásomat, mert felkapta a párnáját, majd teljes erőből nekem vágta. Nos igen, kicsit váratlanul ért egy ilyen fajta támadás, amit én sem hagyhattam megtorlás nélkül. Pillanatok alatt fölé kerekedtem, majd lefogtam a feje mellé a kezeit. Nem túl szorosan tettem ezt vele, csak éppen annyira, hogy ne tudja kiszabadítani magát.
- Egy vámpírt képen vágni? Nem valami bölcs döntés – feleltem neki fejcsóválva, mire ő cseppet sem félve tőlem kinevetett, és úgy tűnt, hogy nem áll szándékában hagyni magát.
- Máskor is történt már hasonló eset, és lám, még mindig itt vagyok, és élek – felelte nekem incselkedve, és közben ismét láttam felcsillanni a vágyat a szemében. Ez a tekintet… Igen, azt hiszem, hogy ezért ölni tudnék, mert ennél jobban nem adhatná a tudtomra, hogy mennyire szeret.
- Hm, igen, itt vagy – válaszoltam neki végül kajánul, majd óvatosan a nyakára hajoltam és megcsókoltam. – Pontosan itt… Alattam… Lefogva… És kiszolgáltatva – tettem hozzá halkan, és minden egyes szót egy csókkal nyomatékosítottam a testén. Azt hiszem, hogy elértem azt, amit akartam, mert Elena teljesen megnémult és csak a halk sóhajai jelezték azt, hogy nem igazán van ellenére az apró kis büntetésem azért a bizonyos párnáért.
Lassan barangoltam be a testét, minden apró négyzetcentimétert végigcsókolva, és közben mosolyogva hallgattam a fülemnek oly kedves dallamokat: a kéjes sóhajokat és az elfojtott nyögéseket.
- Tudod Elena, nagyon felelőtlen vagy, amiért kiszolgáltatottan fekszel itt és hagyod, hogy egy vámpír azt tegyen veled, amit csak akar – mondtam neki mosolyogva, miközben a hasát csókoltam végig.
Ő csak halkan hümmögött, mire én vigyorogva tértem vissza az ajkaira és újra megcsókoltam őt. Közben elengedtem a kezeit, amik rögtön útjukra keltek és szenvedélyesen simítottak végig rajtam. A tudatom lassan kezdett cserben hagyni, és csak akkor tértem újra magamhoz, amikor már mindketten teljesen kifulladva, ki tudja hány édes együttlét után összebújtunk újra az ágyon.
- Szerinted el fogjuk valaha hagyni ezt a szobát? – kérdezte Elena fáradtan, majd elkezdett apró köröket rajzolni a mellkasomra. – Mert valahogy úgy érzem, hogy semmi kedvem innen egy lépést is tenni – tette hozzá elgondolkozva, majd felnézett rám, és várta a válaszom, amit nekem sem volt könnyű megfogalmaznom.
- Ez egy nagyon jó kérdés Elena – feleltem neki tűnődve. – De tudod mit? Inkább így vezessük le a felgyülemlett energiáinkat, mint hogy egymásnak essünk és veszekedjünk.
- Ebben van igazság – felelte nekem vidáman, majd hirtelen ismét komoly lett az arca és kis szünet után szólalt csak meg újra. – Tehát akkor mi most… - kezdte Elena, ám a mondatot mégsem fejezte be, csak elgondolkozva nézett rám, én pedig képtelen voltam egy ilyen labdát nem lecsapni.
- Szex, Elena. Rémlik? Tudod, amikor két felnőtt ember összebújik. Vannak nekik olyan dolgaik, tudod, ott lent, amik tökéletesen összepasszolnak és… - kezdtem bele a felvilágosító órába, mire ő nevetve belém boxolt, de olyan erővel, hogy azzal sikerült lelöknie az ágyról. – Áucs, ezt most miért kaptam? – kérdeztem tőle sértetten.
- Azért, mert viccet csinálsz egy komoly kérdésből is – felelte nekem feltérdelve és csípőre tett kézzel, ami inkább volt csábító, mintsem fenyegető, tekintve, hogy még mindig teljesen csupasz volt, akárcsak én.
- Komoly kérdés? – kérdeztem tőle nevetve, és hiába tudtam jól, hogy mit akart kérdezni, túlságosan is jó érzés volt ugratni őt. – Elkezdtél egy mondatot és nem fejezted be, én pedig folytattam.
- Szörnyű vagy Damon – felelte nekem szemforgatva, majd nagyot sóhajtva visszaült az ágyra és duzzogva bebújt a takaró alá, ám tökéletesen láttam rajta azt, hogy csak rájátszik a dolgokra, és egyáltalán nem vette annyira magára a dolgokat, mint ahogy mutatja. Nagyon játékos kedvében volt ő is, és ezt egyszerűen imádtam benne. Végül elmosolyodtam, majd más felé kezdtem terelni a szót.
- De te mégis képes voltál lefeküdni ezzel a szörnyeteggel. Többször is – mondtam neki halkan, majd leültem mellé az ágyra és nem tudtam többet mondani. Csak néztem őt, csendben és vártam, hogy mondjon valamit. Bármit. Nem akartam ilyen hamar erről beszélni vele, de tudtam, hogy nem halaszthatjuk a végtelenségig a dolgot, ezért döntöttem úgy, hogy essünk túl rajta most.
- Nem vagy szörnyeteg Damon – felelte nekem fejcsóválva és közben mélyen a szemembe nézett. A tekintete tele volt szeretettel, törődéssel és őszinteséggel. Nekem ennél többre pedig nem is volt szükségem. – És azért tettem, mert én is akartam, pontosan annyira, mint te. És még mielőtt megkérdeznéd, a válaszom nem. Nem bántam meg Damon – tette hozzá halkan, amivel egy boldog mosolyt varázsolt az arcomra. Ez a kérdés volt az, amire nagyon szerettem volna választ kapni tőle, és mivel túlságosan is tartottam az „igen-től”, talán ezért csináltam mindenből viccet. Még most se szívesen beszéltem volna erről, mert féltem, hogy ez a csoda, az én csodám csak eddig fog tartani. De úgy tűnik, hogy csak én vagyok túlságosan kishitű.
- Helyes – feleltem neki egy pimasz vigyorral, és mivel nagyon nem akartam ezt a témát tovább feszegetni, ismét cukkolni kezdtem őt. – Nincs még nő, aki panaszkodott volna a teljesítményemre – tettem hozzá vigyorogva és lám, el is értem ezzel a célomat.
- Jaj, Damon – csattant fel Elena hitetlenül. – Te mindenből viccet csinálsz? – kérdezte tőlem sértetten.
- Nem Elena, az ágytorna az cseppet sem vicces, az egy borzasztóan komoly és fontos elfoglaltság. Tudod, az emberek is ez által szaporodnak, de általában ennek puszta gyakorlása is bevett szokás, és mivel ez egy roppant természetes… - a mondatot nem sikerült befejeznem, mert a párna ismét az arcomban landolt. Vigyorogva dobtam félre, mire Elena morcos tekintete is azonnal felengedett.
- Hihetetlen vagy – mondta nekem Elena fejcsóválva.
- Tudom – válaszoltam neki vigyorogva.
- És néha olyan hülye – sorolta Elena tovább a legszebb tulajdonságaimat.
- Tudom – válaszoltam neki ismét, egyre jobban vigyorogva.
- És egoista – tette hozzá nagyot sóhajtva.
- Ó igen, nagyon is az vagyok – válaszoltam neki nevetve, mire ő hitetlenül az égbe emelte a tekintetét.
- Én viszont ennek ellenére is imádlak – felelte hirtelen Elena, majd vigyorogva átölelte a nyakamat és az ölembe mászott, ám közben a takaró teljesen lecsúszott róla.
- Az érzés kölcsönös Miss Gilbert – válaszoltam mosolyogva és közben átöleltem a derekát. – Hm, ugye tudod, hogy még mindig teljesen meztelen vagy? – kérdeztem tőle halkan, de több szót nem váltottunk, mert azzal hogy Elena átölelt, egy túlságosan is intim pózba kerültünk. Szinte még ki sem mondtam az előbbi mondatomat, már össze is forrt a testünk, és úgy estünk egymásnak újra, mintha nem szerelmeskedtük volna végig az elmúlt ki tudja hány órát. Nem volt nálam óra, de az idő perpillanat egyáltalán nem tudott izgatni, mert aki erre jelenleg képes volt, az csakis Elena volt. Újra és újra és újra… Lassan kezdtem én is azt hinni, hogy ebben a szobában fogunk megöregedni, már ha egy vámpír képes lenne erre.
Újra minden szép és jó volt, nem beszéltünk olyan témákról, amik még túlságosan is fájó pontok lehetnek. Ilyen volt Andie, vagy éppen Stefan esete, amikre még csak gondolni sem akartam. Szerencsére Elena tökéletes volt a figyelemelterelésben, így legközelebb csak akkor tértem magamhoz, amikor már ismét kifulladva nyúltunk el az ágyon.
- Damon, éhen halok – szólalt meg Elena zihálva, majd rám nézett és a válaszomat várta.
- Lassan én is. Bár a tejszínes csirkét nem javasolnám elfogyasztásra – feleltem neki elfintorodva.
- Úristen, a csirke! Mi történt vele? – kérdezte Elena döbbenten és bűnbánóan. Úgy tűnt, hogy neki teljesen kiment a fejéből a vacsora, amit tegnap félbehagytunk.
- Nos, le nem égett, mivel a tűzhelyet elzártam, de gyanítom, hogy nem fejezte be egyedül az elkészülést, szóval maximum a kukának fog ízleni az alkotásunk – feleltem neki összefoglalva a történteket.
- Szóval akkor tényleg éhen halunk ma? – kérdezte tőlem kimerülve Elena.
- Én nem feltétlen, mert most is épp egy két lábon járó vértasak fekszik a mellkasomon, de te… - kezdtem bele nevetve, mire a jutalmam egy újabb párna volt. – Komolyan mondom Elena, széttéptem azt a párnát, ha még egyszer hozzám vágod – szólaltam meg morogva, miután a párnát jó messzire elhajítottam a szoba egyik távoli pontjába. Reményeim szerint a legtávolabbiba.
- Ne bántsd szegényt, ő nem tehet arról, hogy egy ilyen reménytelen eset vagy – felelte nekem kuncogva, amire én csak megforgattam a szemeimet. – Mellesleg még mindig éhes vagyok Damon, szóval ha megengeded, és nem óhajtasz menten felfalni, akkor lefáradnék a konyhába valami harapnivalóért.
- Hm, azt hiszem, hogy megfontolom az ajánlatodat – feleltem neki vigyorogva, majd ismét fölé kerültem és forrón megcsókoltam. Már épp kezdett volna nagyon is belemelegedni Elena, amikor váratlanul elhajoltam tőle és felpattantam az ágyról. – Vár a vacsi, menjünk enni – szólaltam meg ártatlanul, mire ő úgy nézett rám, hogy ha szemmel ölni lehetne, én már biztosan halott lennék. Gonosz voltam talán vele? Hát persze, hogy az voltam, de szerintem ez a fajta gonoszkodás a jobbik fajtából való volt, és végül ő is hamar megenyhült. Komótosan kikelt az ágyból, felvette a melltartóját és a fehérneműjét, majd látványosan elvonult előttem a szekrényéhez, ahonnan csak egy hálóinget vett elő.
- Menjünk vacsorázni – felelte nekem rám sem pillantva, majd elindult az ajtó felé, és csak akkor terítette magára a hálóinget, amikor már a folyosón volt. Tényleg dögösen áll rajta ez a vörös szett. Szemét dolog az, amikor a fagyi visszanyal, de azt hiszem, hogy ezt is kis műsort megérdemeltem. Én is parlagon hagytam őt az imént, és ő is ezt tette velem.
Végül mosolyogva megráztam a fejem, majd én is felöltöztem. Az ingem kivételével, mert az valahol a földszinten várt rám. Így aztán jókedvűen baktattam le a lépcsőn, és végre úgy éreztem, hogy őszintén boldog vagyok. Ez az új élet Elena-val pedig… Egyszerűen imádtam és tudtam, hogy sosem leszek képes megunni, mert minden annyira tökéletes volt, hogy ezt még az égiek is megirigyelhették volna tőlünk.

12 megjegyzés:

  1. Tetszett a rész. Jó őket együtt látni és boldognak. Várom a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett Zoltán, és köszönöm, hogy írtál :) :) :)

      Törlés
  2. Ez a rész is szuper volt!! Végre rájuk fért egy kis romantika:) Annyira jó, hogy végre együtt vannak.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ágnes :)
      Kell egy kis szercsi-lávcsi ide is. :) Nagyon boldog vagyok, hogy tetszett és megfogott a rész :)

      Törlés
  3. Am, egyébként, ha van kedved nézz be erre az oldalra!;) Nem sokkal ezelőtt kezdtem, szóval nem vagyok profi, mint Te, de érdekelne a véleményed!
    http://delenastoryk.blogspot.hu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha egyszer lesz időm, ígérem benézek és olvasok, de perpillanat még az írásra is alig tudok időt fordítani. Olvasni abszolút semmit, régóta. :( Igényt fogok benyújtani a 36 órás napra.
      amúgy ha gondolod, egy linkcserét csinálhatunk. :)

      Törlés
  4. Kedves Morwen!
    Csodás fejezet, mint mindig! Sajnálom, hogy az utóbbi időben nem kommenteltem, de olvastalak, szóval itt vagyok a sötétben, nem kell félni :3 Gratulálok, imádom a történetet! Remélem, te is ellátogatsz hozzám, és írsz pár sort. Mindig kíváncsi vagyok a véleményedre;)
    Várom az újat!

    Puszi,
    Cleo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Cleo! :)

      Köszönöm, hogy írtál, és ne aggódj, nincs semmi baj. :) Hidd el, én megértelek. Nekem az elmúlt hetekben alig van időm bármire is, még a frisseket is nehezen hozom, olvasni nulla időm van. :( Annyira jó lenne végre pótolnom a lemaradást nálad is. :( Megyek, amint tudok, ígérem.

      Puszillak :)

      Törlés
  5. Szia Morwen!

    A linkcsere kapcsán csak annyit akartam mondani, hogy nyugodtan használhatod, mert én átköltöztem erre a linkcímre: http://delenafanfictionshun.blogspot.hu/

    Puszi :Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ági! :)

      Rendben, kitettelek és le vagy mentve :) :)

      Puszillak :)

      Törlés