2014. június 27., péntek

18+!!! Damon's Fanfiction - 23. fejezet: Kérdések és válaszok

Sziasztok!

Folytatódik kedvenc kis párosunk története, és ahogy a címből is látszik, itt bizony kőkemény kérdések fognak elhangzani. :) A válaszok... Nos, a fejezetből megtudjátok. :)

Jó olvasást!

Morwen


******************


- Köszönöm, hogy elhoztál Elena – fordultam a barátnőm felé, miután ő leparkolt a Salvatore villa előtt.
- Szívesen – felelte nekem kedvesen, majd váratlanul megölelt. – Annyira örülök, hogy megismertelek Alice – tette hozzá halkan, én pedig döbbenten viszonoztam a kedves gesztusát.
- Én úgyszintén Elena – feleltem meghatottan, és boldogan. Ha tudná, hogy mennyire így van ez! Nem csak azért, mert édesanyámnak a kiköpött mása volt, hanem mert benne tényleg egy kedves, törődő barátnőre leltem. Akire mindig is vágytam.
Végül elengedtük egymást, én pedig mosolyogva kiszálltam az autóból. Kivettem a hátsó ülésről a ruhámat és a táskámat, majd mosolyogva néztem, ahogy Elena elhajt.
- Új fuvarod volt? – szólalt meg váratlanul mögöttem Damon.
- Ühüm – feleltem mosolyogva, majd rá se nézve egyszerűen besétáltam a villába. Nem akartam elgyengülni azzal, hogy az azúr tekintetében elmerülök, mert tudtam, hogy most erősnek kell lennem. És… És itt kell őt hagynom. Nem kockáztathatom, hogy ő is többet kezdjen el érezni irántam, mint amennyit szabad. És ha ehhez az kell, hogy két héttel a halálom előtt itt hagyom… Akkor legyen.
- Látom sikeres volt a vásárlás – szólalt meg Damon, miután mindketten beértünk a nappaliba.
- Három tizenéves lány mellett ez nem csoda – feleltem elmosolyodva, majd letettem a ruhazsákot és a táskámat a kanapéra. Damon eközben az asztalhoz lépett és töltött nekünk két pohár whiskey-t. A kezembe nyomta a sajátomat, majd koccintottunk és egyszerre kiittuk az italainkat.
- Beszélnünk kell – szólaltam meg végül nagyot sóhajtva, és ezzel Damon figyelmét is sikeresen felkeltettem. Visszatette a poharakat az asztalra, majd megfordult és felhúzott szemöldökkel rám nézett.
- Ezt a két szót tudtommal két esetben szoktátok használni. Egy: ha terhesek vagytok, kettő: ha szakítani akartok. Nos mindketten tudjuk, hogy az első nem lehetséges, legalábbis tőlem nem. Illetve a második sem, mert soha nem is jártunk. Szóval kíváncsian hallgatlak – tette hozzá miután összegezte a gondolatait, majd karba tette maga előtt a kezeit, és a kandalló melletti falnak dőlt.
- Délután még nem ezt mondtad, és ez engem nagyon aggaszt – feleltem neki fejcsóválva.
- Mármint mi? Mit mondtam, ami ennyire felzaklatott? – kérdezte tőlem értetlenül.
- Azt, hogy a barátnőd vagyok, holott világosan megbeszéltük, hogy soha nem lépünk át egy határt sem, de volt, hogy még csak szóba sem kellett hoznunk ezt az elején. Szóval a lényeg, hogy nincs köztünk semmi a szeretői viszonyon kívül.
- Tudom – felelte Damon nagyot sóhajtva, majd ellökte magát a faltól és elém sétált. – Az más kérdés, hogy talán nem lenne kifogásom más ellen sem – tette hozzá halkan és megint úgy nézett rám. Olyan mohó vággyal és csillogással a szemében, ami azonnal finom görcsbe rándította az izmokat a hasamban. A francba, csak ne tudna ennyire hatni rám! Próbáltam összeszedni a gondolataimat, és szinte észrevétlen léptem tőle hátrébb, hogy ne részegítsen meg újra a közelsége. Messze volt már a reggel és nagyon hiányzott az érintése…
- Damon, ezt ne… - kezdtem bele halkan, ám ő meg sem hallgatva hirtelen a mögöttem levő falhoz préselt.
- Mit ne, Alice? – kérdezte tőlem elfúló hangon, majd gonoszul a nyakamra hajolt és néhány apró, forró csókot lehelt a forró bőrömre, amit elért a pulcsim takarásától.
- Kérlek, engedj most el – szólaltam meg kiszáradt torokkal, mert most nem akartam, hogy ebbe belebonyolódjunk. Nem engedhetem, hogy tovább elfajuljanak a dolgok, és még most véget kell ennek vetnem. Ha tudnék… Ha nem csókolna ilyen jól…
- Miért? – kérdezett vissza Damon a ki tudja már, hogy mikor mondott utolsó szavaimra. Ami mi is volt? Jaj igen, hogy engedjen el.
- Mert ezt nem lehet – nyögtem halkan az ajkaiba, ami egy széles vigyort varázsolt az arcára. A nyakam már talán percekkel ezelőtt elhagyta, és csak álltunk egymással szemben, szorosan összeölelkezve a falnál és élveztük a másik tűzforró leheletét. Én legalábbis élveztem és látszólag ő is…
- Mindent lehet, amit akarunk, és én téged akarlak – felelte vágytól izzva az ajkaimba. Azt hittem, hogy a lábaim menten összecsuklanak a szavai hallatán, de mivel erősen tartott, ezért ettől nem kellett igazán tartanom.
- De ezt nem Damon! Nem kezdhetsz el többet érezni irántam! – mondtam neki szinte könyörgően, mire ő döbbenten hátrébb hajolt az ajkaimtól. Csak nézett rám, rémülten és talán kicsit elveszve is. Hirtelen ellépett tőlem és olyan váratlanul ért az eltávolodása, hogy az szinte fizikailag fájt.
- Ne élj tévedésben Alice – szólalt meg végül feszülten. – Amit érzek, az csak puszta vágy irántad. Semmi több.
Döbbenten néztem rá, és most rajtam volt a csodálkozás sora. Egyszerre voltam megkönnyebbült és sértett is, amiért csak ennyit jelentek neki. Ennyit jelentek, mert én csak ennyit akarok neki jelenteni. Csak ennyit engedhetek meg magamnak…
- Helyes – feleltem végül száraz torokkal, és zavartan. Megint sikeresen hülyét csináltam magamból? És Elena is tévedett? Hál Istennek!
De nem volt lehetőségem tovább gondolkodni, mert Damon hirtelen újra előttem termett, és ezúttal sokkal erősebben nyomott a falhoz.
- Megnyugodtál? – kérdezte tőlem reszelős hangon, és közben egyre vadabb csillogással a szemében nézett rám. – Csak a testedre van szükségem, semmi többre! Most jobb, hogy ezt kimondtam? – kérdezte tőlem feszülten, majd hirtelen megfordított, és már szemből nyomott neki a falnak. A keze azonnal felfedezőútra indult a testemen, jobban mondva igyekezett minél rövidebb idő alatt megszabadítani minél több ruhámtól.
- Tökéletes - feleltem végül elfúlva, és ismét kezdtem teljesen elveszni és megsemmisülni a karjaiban. Szenvedélyesen ölelt magához, lüktető férfiasságát nekem préselte, én pedig már most alig vártam, hogy ismét a magáévá tegyen. Most! Itt! Azonnal!
A ruhák egyre csak fogytak rólunk, és szép lassan ő is egyre kevesebb ruhával magán bújt hozzám. Amikor végül már minden ruhanemű a földön volt és meztelenül simult hozzám a falnál… Szinte reszkettem az édes vágytól, és a sóvárgástól utána. És amint végül nekem feszült… Szinte felkiáltottam a kéjbe, amikor fokozatosan elmerült bennem és iszonyatosan izgatóan elkezdett bennem mozogni. A kezei eközben végigbarangolták a testemet, még jobban fokozva ezzel a testem ostromló mámorító élvezetet.
- Tudod mit szeretek ebben a pózban? – kérdezte Damon kéjesen a fülembe, és közben szorosabban fogta a csípőmet, hogy a ritmusból ne essünk ki. Én csak halkan nyögni tudtam a kérdésére, mire ő folytatta. – Azt, hogy tökéletesen hozzád férek, és a tested is jobban végigjárhatom a kezeimmel – mondta vágytól izzó hangon és nyomatékot adva a szavainak végigsimított a mellemen és az oldalamon.
- Azt imádom, hogy így iszonyatosan szűknek érezlek, pont úgy, mint amikor első éjszaka elvettem a szüzességed – folytatta a felsorolást érzékien, én pedig kezdtem azt hinni, hogy a szavai és a tettei nyomán azonnal elélvezek.
- Imádom, ahogy eszedet vesztve nyögsz a karomba, mert legalább annyira élvezed ezt te is, mint én – mondta reszelős hangon és közben fokozta a tempót. A testem szó szerint kezdett remegni az édes ostromtól, amit minden bizonnyal ő is érzékelt.
- És imádom, hogy ennyire szabad vagy a szexben, és hogy ennyire élvezed azt, amit veled teszek – folytatta a szóbeli izgatást Damon, én pedig már az ég tudja mióta ziháltam hangosan a karjaiban. Óvatosan megfogta az állam, egy kicsit oldalra fordította a fejem, majd végigcsókolta a nyakam és az állam vonalát. Az édes kéj egyre jobban épült benne, és tudtam, hogy néhány mozdulat és végem van. Ám ekkor teljesen váratlanul kihúzódott belőlem Damon, és mire reagálhattam volna, már szembefordított magával, és a csípőjére emelte a lábaimat.
- A legjobban viszont az arcod szeretem látni, amikor felnyársallak – folytatta a beszámolót Damon és közben valóban újra belém hatolt. – És élvezni a látványt… És a legőrjítőbb az, amikor…
De nem fejezte be a mondatot, mert vadul az ajkam után kapott és olyan heves tempóra kapcsolt, ami pillanatok alatt mindkettőnket átlökött azon a bizonyos ponton, és hangosan nyögve élveztünk el a másik ölelésében.
- …az ajkaimba nyögve mész el – fejezte be végül Damon zihálva a szavait, miután elszakadtunk egymás ajkaitól.
Őrülten kapkodtam levegő után és talán percekig képtelen voltam magamhoz térni az iménti menetünk miatt. Még akkor is hitetlenül és zihálva meredtem a plafonra, amikor nem sokkal később Damon-nak hála már az emeleten dőltünk el az ágyán.
- Elég világosan fogalmaztam az érzéseimről, amik szerinted vannak? Igen, vannak, de csak ennyi, semmi több! – szólalt meg végül Damon, majd felkönyökölt az ágyon és feszülten rám nézett.
- Tisztán és érthetően fogalmaztál – szólaltam meg kuncogva, majd vigyorogva rámásztam. Örültem, hogy sikerült ezt is tisztáznunk, és hogy ezek után tényleg nem kell idő előtt eltávolodnom tőle. Egyre jobban kedveltem őt és szerettem volna vele lenni, amíg csak lehet.
Nem csak jól éreztem magam vele, de mellette újra élőnek éreztem magam, és erre nagyon szükségem volt már. Nő lehettem mellette, élvezhettem az élet fülledtebb és erotikusabb oldalát, és az hogy most valami más is munkálkodott bennem… Nem akartam, hogy ez legyen, mégis boldogsággal töltött el a tudat, hogy a szívem ismét dobog. Küzdeni nem akartam ellene, mert nem volt miért. Két hét, aztán úgyis mindennek vége, addig pedig legalább ismét belekóstolhatok az élet szerelmes oldalába is. Erről pedig nem kell tudnia sem neki, sem Klaus-nak, és akkor minden a legnagyobb rendben lesz.
Elmosolyodtam, majd végül szép lassan a kezembe vettem az irányítást és ismét összeolvadtunk Damon-nal. Most viszont nem hajoltam az ajkára, nem bújtam hozzá, hanem csak néztem őt, és élveztem a tekintetét, ami végigsiklott rajtam. A vágytól izzó, perzselő, mohó tekintet, ami végigjárta a testem, és hamar a kezei is bejárták ugyanezt az utat. Imádtam ezt a pillanatot, ezt az érzést: amikor a testemmel rabul ejtettem, tűzbe hoztam, és szinte elvettem az eszét. Nem csak az önbecsülésemnek volt ez mindig jó érzés, hanem most már a szívemnek is.
Damon lassan simított végig a nyakamon, a melleimen, a hasamon, a csípőmön és végül a lábaimon. Majd elindult visszafelé, ám félúton a jobb keze a csiklómra tévedt. Jólesően belenyögtem az érintésébe, és az ajkamba haraptam. Lágyan és érzékien izgatott és közben a vad tűz egyre nagyobb lett az ő tekintetében is. Két vágytól izzó pillantás, amik most elválaszthatatlanul összefonódtak. Amennyire tudtam, fokoztam a tempót, ami Damon-t sem hagyta hidegen. Érzékien simítottam végig a kidolgozott felsőtestén, alaposan kiélvezve minden apróbb izom megérintését. Imádtam a szemem rajta legeltetni, és az a tudat, hogy ez a férfi most az enyém… Őrjítően izgató volt. Ahogy ő maga is, és éreztem, hogy nem csak én közeledek veszélyesen a beteljesülés felé, hanem ő is. A keze kitartóan izgatott, ami szinte még jobban elvette az eszem. Aztán váratlanul felült az ágyon és szorosan átölelt. A csípőmnél fogva magához szorított, így nem tudtam tovább folytatni a mozdulatokat. Ő végül szenvedélyesen lecsapott az ajkaimra, és folytatta azt, amit az imént félbeszakítatott velem. Iszonyatosan mélyre sikerült minden mozdulata, így pillanatok alatt végigjárta a testünket a pusztító kéj.
Fáradtan és csókolózva hanyatlottunk le az ágyra, jobban mondva én a mellkasára dőltem és eszem ágában sem volt elválni a testétől. Amíg lehetett, vele akartam maradni, és ez úgy tűnt, hogy őt sem zavarja. Sőt!
Nem tudom, hogy mennyi ideig csókolózhattunk, de nem is érdekelt az idő. Benne ragadtunk ebben a szenvedélyes pillanatban, és én örökre képes lettem volna itt maradni. Vele… Vele, aki annyira fontos volt nekem. Akit szerettem….
Szerettem? Igen, azt hiszem túlléptem egy szinten, és szeretettel tudtam csak rá gondolni. Erre a férfira, aki teljesen a rabjává tett. Bántam? Nem, egy cseppet sem, mert boldog voltam. Pont úgy, ahogy terveztem, de nem egészen olyan módon, ahogy szerettem volna. Most már késő, szó szerint benne voltam a sűrűjében.
Damon térített ismét magamhoz a gondolataimból, mert szorosan magához ölelt a derekamnál fogva, majd hirtelen maga alá fordított. Egy pillanatra sem szakadtunk el egymástól, és hamar azon kaptam magam, hogy ismét szeretkezünk.
Öhm, szeretkezünk? Igen… Ez nem szex, ez számomra sokkal többet jelentett. A cél minden esetben ugyanaz volt, de ilyenkor a részemről egy harmadik tényező is részt vett az együttlétben: a szívem. A szívem, ami vágyott minden csókra, ölelésre, és szenvedélyes mozdulatra, amit ettől a férfitől kaptam.
Damon most is érzéki, törődő és finom volt. Finom, de szenvedélyes. Ezeket az együttléteket pedig legalább annyira élveztem, mint a gyors, heves meneteket. Mindnek megvolt a maga értelme, és a maga szépsége. Egy közös volt bennük: mindegyiket maradéktalanul élveztem. Pontosan úgy, ahogy ezt is.
Miután ismét kifulladva elterültünk az ágyon, Damon mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig azonnal át is ölelt. Annak ellenére, hogy csak szeretők voltunk, ez a meghitt mozdulatsor már a legelső alkalom után a miénk volt. Úgy láttam, hogy őt se zavarta ez soha, és engem sem. Jó érzés volt összebújni egy izzasztó vagy egy szenvedélyes együttlét után, és erről úgy tűnt, hogy egyikünk sem akar lemondani. Elmosolyodtam, majd egy gyengéd csókot adtam Damon mellkasára és lassan végigsimítottam a felsőtestén.
Percekig csendben feküdtünk, míg végül Damon meg nem szólalt.
- Miért élvezed azt, ha megharaplak szex közben? – kérdezte tőlem kíváncsian, mire én felemeltem a fejem és ránéztem. Nem értettem, hogy miként jutott ez az eszébe és, hogy miért kérdezi ezt tőlem. Legutoljára reggel harapott meg a zuhany alatt, de az már elég rég volt. Több menettel korábban…
- Nem tudom. Miért? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Tudtommal semmi élvezetes nincs nektek ebben, legalábbis igézés nélkül egy nő se szokta ezt jól viselni. Nem mintha szex közben állandóan meg szoktam volna őket harapni – felelte nekem elgondolkozva.
- Ezek szerint mégis csak lehet élvezni a dolgot – feleltem neki elmosolyodva.
- Lehet… De most hogy mondod, van ebben valami – szólalt meg eltöprengve, majd rám nézett. – Amikor még ember voltam, akkor Katherine többször is ivott belőlem, amit jó magam is élveztem és nem érdekelt, hogy nem feltétlen kellene engednem ezt neki. De szerelmes voltam és nem érdekelt, hogy…
Hirtelen elharapta Damon a mondatot, felült az ágyon és döbbenten nézett rám. Döbbenten és hitetlenül.
Kíváncsian vártam, hogy befejezze azt, amit elkezdett, de nem úgy tűnt, mintha erre ma sor kerülne. Aztán szép lassan összeállt a fejemben a kép. Ő azért engedte Katherine-nek, hogy igyon belőle, mert szerelmes volt belé. Azért élvezte, mert szerelmes volt belé…
Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni azt, amit az imént sugallni akart, ezért úgy tettem, mintha nem érettem volna az enyhe kis célzását.
- Damon? – szólaltam meg halkan, mert úgy tűnt, hogy teljesen lemerevedett. Lassan rám emelte a tekintetét, és még mindig döbbenten, hitetlenül nézett rám.
- Te szerelmes vagy? – kérdezte tőlem reszelős hangon, és feszülten.
Most rajtam volt a lemerevedés sora, és valóban így is történt. A kérdése lényegre törő és egyenes volt, pont úgy, ahogy várni lehetett ezt tőle. És a válasz? Nem, természetesen nem, mert… Mert… Nem és kész!
- Nem! – vágtam rá habozás nélkül, majd értetlenül összehúztam a szemöldököm. – Csak élvezem a szexet, ne keverd ezt össze semmivel Damon! – tettem hozzá megjátszott sértettséggel, bár nem voltam abban biztos, hogy sikerrel jártam. Visszadőltem az ágyra és tüntetően hátat fordítottam neki. Ő pár perccel később feküdt csak vissza az ágyra, szorosan magához húzott, betakart minket és átölelt.
- Jó éjszakát – szólalt meg halkan, majd egy apró csókot adott a tarkómra.
- Neked is Damon – feleltem száraz torokkal és igyekeztem visszanyelni a könnyeimet.
Igen, bele fogok szeretni, ebben már egy ideje biztos voltam. De mi van, ha ez már régebben meg is történt, csak fel sem fogtam igazán azt, hogy mit érzek iránta? Mikor szerettem volna bela? Nem tudom… De egyre biztosabb voltam abban, hogy sokkal, de sokkal többet jelent már számomra, mint egy egyszerű szerető. Szerelem? Nem, nem, az biztosan nem vagyok… Még nem...

6 megjegyzés:

  1. Kedves Morwen!
    Nagyon tetszett a rész. Jó volt ahogy Damon kikövetkeztette, hogy Alice szerelmes nagyon tetszett. Alice végre bevalotta magának az érzéseit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Eszti!

      Igen, igen, lassan, de halad a két kis jómadár, csak ne lennének ilyen makacsok, igaz? :D Jaj, nagyon örülök, hogy tetszett a rész :) :) És köszönöm, hogy írtál :)

      Törlés
  2. Azért nem irtam eddig, mert egyszerűen nem jutott már rá időm. Örvendtem, hogy eltudom olvasni a fejezeteket és a többieknél tudok legalább komizni. Végig követtem minden fejezetet és határozottan állitom, hogy imádtam mindenik részt. Nagyon tetszett, de azt megjegyzem, hogy nem szép dolog újjal mutogatni. Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fülű. Ideje Damonnak is észhez térni, amig nem késő. Várom a kövi részeket. Puszi, :):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Damonnak észhez térni? :D ugyan, drága, így ismered te őt? :D Makacs a szentem, vagy nem? De. :D Ujjal mutogatnak, persze, az megy nekik. :)

      Örülök, hogy tetszettek a részek, és semmi baj, hogy nem tudtál mindig írni, meg tudlak érteni :) A lényeg, hogy szeretted és feldobott és most még írtál is nekem :) Hatalmas puszi érte:)

      Törlés
  3. Tetszett a rész. Jó, hogy Damon után már Alice is kezdi beismerni magának az érzelmeit amit Damon iránt érez. Várom a folytatást és a közelgő bált.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Zoltán :)
      Nagyon örülök, hogy tetszett ez a fajta fordulat. :) A bál pedig... Hát, öhm, arra még egy kicsit várni kell. :) De jó rész lesz az, megígérem :)

      Törlés