Kötelékek 2. - 13. fejezet

Sziasztok!

Nos, a dolgok haladnak, szépen lassan. :) Most megint kicsit visszatérünk Damonhoz és Alyssához, aztán... Nos, a folytatásról majd legközelebb nyilatkozok.

Jó olvasást!

Morwen

************

Miután Alyssa hazatért a Salvatore villából, teljes nyugalomban fészkelte be magát az ágyába. Egy kicsit még aggasztották Alex szavai, és az ajánlata, de hamar igyekezett ezt kiverni a fejéből, mert egyszerűen őrültségnek tartotta a fiú ötletét. Még hogy csatlakozik hozzá és az apjához? Lehetetlen, ez nem valósulhat meg. Ha nem a rájuk leselkedő veszély, akkor maga az apja ölné meg, mert csak potenciális veszélyforrást látna Alex-ben. Alyssa tudta jól, hogy amit Alex tervez, az nem valósulhat meg, mert ezt a sorsot csak rá és az apjára mérte az élet. Csakis az ő dolguk a hátukon cipelni ezt, senki másé. Még csak belegondolni sem akart, hogy Alex-et is üldözzék az anyja gyilkosai, és ha egyszer elbuknak, akkor őt is magukkal viszik a halálba. Ennyi veszteséget már ő sem bírna elviselni. Neki már csak az apja maradt egyedül, és a többi barátjukkal sem tarthatták a kapcsolatot. Bár azt sem tudták, hogy élnek-e még, vagy őket is levadászták az ősök. Caroline, Stefan, Bonnie, Pearl… Vajon jól vannak? Élnek még? Attól félt, hogy erre már soha nem kaphat választ, hisz ha elkapják őt és az apját… Akkor vége mindennek. Csak azt remélte, hogy ők jól vannak és jól lesznek ezután is.

Alyssa-t már egyre kevésbé aggasztották a dolgok, amik a fejében jártak. Egyre jobban lenyugodott a légzése, és mielőtt végleg álomba merült volna, Alex jutott eszébe. Újra és újra érezte a férfi lágy csókját az ajkán, amin önkéntelenül is elmosolyodott. Az édes emlék a szívét ismét forró bizsergés vonta, és Alyssa azzal a nyugodt gondolattal a fejében merült álomba, hogy holnap ismét látja majd a fiút.

*

Reggel Alyssa mosolyogva ébredt, és habár belül egy kis része amiatt sírt, mert már csak hat napot tölthetett Alex-szel, a másik része viszont boldog volt, hogy hamarosan újra láthatja a fiút. Igyekezett csak erre a boldogságra koncentrálni, így viszonylag nyugodtan tudott elkészülni, hogy aztán a szokásos szerelésében ismét útra kellhessen Mystic Falls-ba. Már a bejáratnál járt, amikor a nappaliból utána szólt az apja.

- Alyssa, beszélhetnénk egy kicsit, mielőtt megint sebesen eltűnnél? – kérdezte Damon feszülten, amiből már Alyssa is tudta jól, hogy valami baj van. Kelletlenül visszafordult a nappali felé és besétált az apjához a helyiségbe. Túl jó kedve volt most, és nem akarta, hogy az apja bármilyen rossz hírekkel elrontsa ezt. Most önző módon egy picit boldog akart lenni, minden egyéb gondot kizárva közben a fejéből és az életéből.

- Hallgatlak apa – felelte nagyot sóhajtva Alyssa, és lelkiekben próbált felkészülni az apja híreire. Közben leült az apjával szemben lévő fotelba és szőke parókája mögül kíváncsian várta Damon beszámolóját.

- Nézd Alyssa, nem is tudom, hogy hol kezdjem – kezdte zavartan Damon, és alig találta a szavakat.

Damonnak fogalma sem volt, hogy miképp beszéljen úgy a makacs és önfejű lányával, hogy annak ne óriási vita legyen a vége. Alyssa vérmérséklete pontosan olyan volt, mint az övé, és ez sok esetben nagyon is megnehezítette Damon dolgát a nevelése során. Mintha magát akarta volna az évtizedek folyamán megrendszabályozni, ami tudta, hogy lehetetlen feladat. Elena volt ugyan az anyja, és kicsit finomítottak az ő génjei Alyssa habitusán, de nem annyira, hogy ne legyen nehéz dolguk a lánnyal neki és Elenának. Próbálta összeszedni Damon a gondolatait, majd felrémlettek a fejében egy réges-régi beszélgetés emlékei. „Ha türelemmel és szeretettel beszélsz hozzá, akkor többet elérsz, mintha makacsul nekiesnél. Ő ugyanolyan önfejű és öntörvényű, mint te Damon. Ha nem tudod, hogy miként közelíts felé, akkor gondolj arra, hogy mit tennél akkor, ha saját magadat kellene meggyőznöd valamiről. Empátia Damon, ez a kulcs Alyssa-hoz – mondta az Emlék-Elena a fejében, amire Damon elmosolyodott, erőt vett magán, majd belekezdett.”

- Szóval arról szerettem volna beszélni veled, hogy milyennek is találod igazából Mystic Falls-t és gondoltam, hogy ha szeretnéd, beszélhetnénk róla – mondta Damon kedvesen, majd mikor Alyssa értetlenül felhúzta a szemöldökét, ő megadóan az égbe emelte a tekintetét, majd ismét megszólalt. – Oké, megadom magam, valójában nem is erről akartam beszélni veled, csak gondoltam, hogy egy kis bevezetés… - Damon elharapta a mondatot, amikor Alyssa még jobban felhúzta a szemöldökét. Mély levegőt vett, majd ismét belekezdett. - Észrevettem, hogy az elmúlt pár napban megváltoztál és ez egy kis aggodalomra adott okot. Ismerlek, mint a tenyerem Alyssa és tudom, hogy ez mögött nem Mystic Falls varázsa áll.

- Szeretem azt a várost apa és feldob, hogy ott lehetek – válaszolta Alyssa rezzenéstelen arccal és csak bízott abban, hogy az apja megelégszik ezzel a válasszal, és nem folytatják tovább a téma boncolgatását. Eszében sem volt beszélni Damonnak Alex-ról, mert tudta, hogy miként reagálna az apja a történtekre.

- Alyssa, nem tegnap születtem és láttam én már ezt-azt az elmúlt majdnem negyed évezredben. Szóval kérlek, ne nézz hülyének és ne titkolózz előttem. Találkoztál valakivel, igaz?

- Ha úgyis tudod, akkor miért kérdezed? – kérdezte Alyssa csípősen, bár tudta jól, hogy jobb lenne, ha megőrizné a hidegvérét. Semmi kedve nem volt kora reggel összeveszni az apjával, főleg nem egy olyan dologban, amibe semmi beleszólása nincs az apjának.

- Azért akartam veled beszélni erről, mert úgy látom, hogy nem akarod figyelembe venni azt, hogy miképp is élünk jelenleg és hogy ebbe az életbe egy párkapcsolat nem férne bele – mondta Damon óvatosan és érezte, hogy eddig nagyon is jól halad és kifejezetten büszke volt magára, hogy nem csak egyszerűen leordította a lányát, hanem próbálta őt észérvekkel meggyőzni.

- Ezzel tökéletesen tisztában vagyok apa – mondta Alyssa kimérten, majd jelezve, hogy a részéről lezártnak tekinti a beszélgetést, felpattant a fotelból.

- Akkor talán nem kellene többet találkoznod vele, hisz kevesebb mint egy hét múlva továbbállunk innen – tette hozzá türelmesen Damon, mintha egy ötévesnek magyarázná, hogy a Föld márpedig kerek és nem a Nap kering a bolygó körül, hanem fordítva.

- Ebbe szerintem nincsen jogod beleszólni – felelte idegesen Alyssa, amire Damon érezte, hogy kezd ő is kijönni a béketűrésből.

- Ne felejtsd el Alyssa, hogy az életünk csak menekülésből áll, és ha bármilyen veszélyforrást hozol a nyakunkra, arról igenis tudnom kell, sőt, jogom van beleszólni – felelte feszülten Damon, mire is látta, hogy a lánya kezdi teljesen elveszíteni a türelmét.

- Megköszönném, ha nem néznél egy olyan 10 éves kis csitrinek, aki nem tudja felmérni azt, hogy milyen sanyarú és reménytelen élete van, és aki képtelen megérteni, hogy ez mivel is jár – vágta az apjához hűvösen Alyssa.

- Pedig nagyon úgy tűnik, hogy nem vagy képes megérteni, hogy mekkora veszélyt jelenthet bárkivel is közelebbi kapcsolatba kerülni. Ha ránk nem is, akkor az illetőre magára hozol ezzel halálos fenyegetést – válaszolta Damon egyre idegesebben, mire Alyssa érezte, hogy végleg elpattan nála a húr és mérgesen felállt a foteljából.

- Nagyon is tisztában vagyok ezzel apa, csak tudod szerettem volna ebben a néhány napban boldog lenni valakivel, akinek fontos vagyok. Az életem ki tudja meddig tart még, szeretném tehát kiélvezni egy kicsit, amíg még van mit. És ne aggódj, nem vagyok ostoba, felmértem a helyzetet alaposan, és tőle nem kell tartanod, erre megesküszöm – válaszolta dühösen Alyssa.

- Ne legyél ilyen naiv Lyssa! – csattant fel Damon, immár elvesztve a maradék türelmét is. – Alig pár napja ismered, fogalmad sincs, hogy ki ő és hogy nem-e Victor valamelyik talpnyalója. El se tudod képzelni, hogy mire képes néhány bosszúszomjas ős, ha el akarja érni a célját!

- Persze, mert te, te mindent tudsz, mert te vagy a tökély, aki mindent előre lát! – mondta dühösen fújtatva Alyssa, végleg kihozva ezzel Damon-t a sodrából, aki mérgesen felpattant a fotelból és a lánya felé lépett egyet.

- Többet megéltem, mint te, és hidd el, nálam jobban nem sokan tudják, milyen érzés elveszíteni az életed másik felét, a társad és egyben a szerelmed! Ráadásul kétszer is Lyssa! Kétszer néztem végig tehetetlenül az anyád halálát, és olyan nehéz felfognod, hogy nem akarom, hogy ennek az érzésnek akár csak a töredékét is át kelljen élned? Tudom, hogy boldog akarsz lenni, de én csak a nagyobb rossztól és fájdalomtól akarlak megkímélni – tette hozzá egy kicsit nyugodtabb hangnemben Damon, amikor látta, hogy Alyssa-t megérintették a szavai és végre képes teljesen rá figyelni. - Tegyük fel, hogy az illető valóban jó szándékú és nem Victor egyik embere. Áruld el Alyssa, mégis mi a terved vele? Hazudsz neki a következő pár napban, amíg még itt vagyunk, majd szépen faképnél hagyod, reményekkel teli szívvel, és abba a tudatba ringatva szerencsétlen flótást, hogy egyszer talán élve visszatérsz hozzá? – kérdezte Damon keserűen, és látva Alyssa arcát, tudta, hogy beletrafált.

Alyssa lassan lehajtotta a fejét, majd hátrébb sétált, vissza egyenesen a foteljához és megtörten leült rá.

- Tudom, hogy nehéz lesz – szólalt meg a könnyeivel küszködve Alyssa. – De nem bírtam ki, hogy ne ismerjem meg jobban, és ne töltsek vele annyi időt, amennyit csak lehet – tette hozzá halkan és egy kicsit összerezzent, amikor az apja leguggolt elé és a kezét a lábaira tette, majd megfogta a térdén pihentetett kezeit.

- Tudom kicsim, de erősnek kell lenned. Még nincs vége… Minden erőmmel azon vagyok, hogy végleg kilábaljunk ebből a rémálomból, és amire most ráakadtam, talán ez az, ami a kiutat jelentheti számunkra – felelte halkan Damon.

- Valóban így gondolod? – kérdezte reménykedve Alyssa.

- Túlságosan is meggyötört már az élet Alyssa, hogy éljen még bennem a remény. De igen, ezt a kapaszkodót elég erősnek érzem, és ha nem tévútra csal, akkor van még esélyünk.

- Bárcsak így lenne – sóhajtotta könnyes szemmel Alyssa.

- Beleszerettél? – szólalt meg halkan Damon és kíváncsian fürkészte a lánya arcát. Sose tudta régen ezt a beszélgetést elképzelni közte és Alyssa között, mert mindig úgy gondolta, hogy ezt majd Elenával fogja a lánya megbeszélni. De mióta Elena meghalt, neki egyszerre kellett apjaként és néha a vigaszt nyújtó anyaként is helytállnia. A kilátástalan sorsuk miatt úgy hitte, hogy ez a beszélgetés soha nem is fog megtörténni, ám ennél nagyobbat ő sem tévedhetett volna.

- Nem tudom apa – szólalt meg nagysokára Alyssa letörten. – Azt hiszem. Bár fogalmam sincs, hogy milyen is az igazi szerelem, mert ilyet még sose éreztem. Voltak régen férfiak az életemben, de olyat amit most iránta érzek, egyik se váltott ki belőlem soha. Ő annyira más, mint a többiek. Egyszerre törődő, kedves, rámenős, de ugyanakkor borzasztóan tisztelettudó. És van valami kihunyni képtelen fény a szemeiben, ami annyira rabul ejtett. Az érintése teljesen felvillanyoz és…

- Oké, oké, azért ennyire ne menjünk bele – szólalt meg feszengve Damon, majd elengedte Alyssa kezeit, közelebb húzta a maga fotelját a lányéhoz, majd leült vele szemben.

Alyssa elmosolyodott, majd folytatta.

- Ne aggódj apa, nem feküdtem le vele. Nem mintha nem lennék már túl ezen… - Alyssa elhallgatott, amikor meglátta, hogy Damon mennyire kellemetlenül érzi magát. Lassan leesett neki, hogy szülőként ezt mennyire nehéz lehetett az apjának hallani. Ő maga sem értette, hogy hirtelen miért lett ennyire őszinte és nyílt az apjával ebben az ügyben, de ez nem túlzottan érdekelte.

- Szóval csak annyit akartam mondani ezzel, hogy ami köztünk van… Az nem a testiségről szól. Vagyis persze, felemelő érzés hozzáérni, de mellette valahogy más dolgok kerülnek az előtérbe. Megnyugszok a közelében, fogalmam sincs, hogy miért, de bízok benne, és jól érzem magam vele. Egyszerűen egésznek érzem magam, amikor vele vagyok – mondta Alyssa összegezve az érzéseit, és miközben beszélt, akkor világosodott meg számára is jó pár dolog, amit eddig nem értett.

- Mintha az elveszett másik feled lenne, aki nélkül meghalsz, ha nincs veled – tette hozzá halkan Damon. – Pontosan ettől féltem Alyssa – mondta fájdalmasan Damon. – Nekem édesanyád halála maga volt a pokol. Amikor a túlvilágról néztem végig, ahogy meghal… Amíg nagyanyád helyre nem hozta az elhibázott varázsát, addig egyedül kóboroltam a másik oldalon és addig az egy hónapig nem mozdultam a háborgó óceánparttól, amíg az élők közé vissza nem kerültem. Édesanyádhoz – Damon mély levegőt vett és igyekezett visszafojtani a könnyeit, amik a fájdalmas emlék miatt utat akartak törni a szemében. – Csak azért nem adtam fel 10 éve, amikor ismét és végleg elveszítettem őt, mert Te itt voltál nekem. Már csak Te maradtál nekem és érted bármit megtennék, mert csakis a javadat akarom. Meg akarom védeni az életed, ki akarok mászni ebből a nyomorúságos helyzetből, amiben vagyunk azért, hogy egyszer megadhassam neked azt az életet, amit mindig is akartunk neked Elenával. Boldogság, szerelem és biztonság. Elveszíteni azt, akit szeretsz az… Egyszerűen a pokol maga… Én ezt nem akarom Alyssa, ezért szeretnélek megkímélni minden csalódástól. Fogalmam sem volt arról, hogy már elkéstem, és már beleszerettél. Ezért csak annyit tudok neked mondani, mint az apád, és mint az az ember, akinek a lelke belehalt a párja elvesztésébe, hogy amennyi időd van még, azt töltsd vele, de hagyj időt a búcsúra és engedd őt el, hogy élhessen tovább. Akármennyire is küzdök a jobb sorsunkért, nem tudom én sem garantálni, hogy nyerni fogunk, és te élve visszatérhetsz hozzá.

- Tudom apa és ezzel ő is tisztában van – sóhajtotta Alyssa szomorúan. – De nem akar továbbállni, nem bír elengedni. És belül mélyen attól félek, hogy akármennyire is akarom, én sem leszek képes elválni tőle.

Alyssa könnyei kicsordultak az utolsó szavai után, mire Damon közelebb hajolt a lányához, és együtt érzőn megölelte őt.

- Légy erős kicsim – mondta halkan Damon. – Ki fogod bírni, mert erős vagy. Erősek vagyunk. Annak kell lennünk – tette hozzá csendesen, majd ő is a lánya vállára hajtotta a fejét pontosan úgy, ahogy Alyssa is tette azt az imént. Remélte, hogy elég ideig maradnak így összeölelkezve azért, hogy a párás levegő felszárítsa a könnyeit és ne neki kelljen letörölne őket, megmutatva ezzel ismét a lányának azt, hogy mennyire összetört ő maga is.

- Szeretlek apa – szólalt meg egy kis idő után Alyssa.

- Én is szereltek Alyssa – felelte halkan Damon, majd még szorosabban átölelte a lányát. – Minden rendben lesz kicsim, ígérem. Minden rendben lesz – tette hozzá ismét Damon, és belül egy pillanatra kezdte ő maga is azt hinni, hogy ez valóban így lesz. Egy fájdalmas másodperc volt, amikor rájött, hogy ekkorát talán még sose tévedett életében. De hitet kellett Alyssa-ba csepegtetnie, és fogalma sem volt arról, hogy ezt a célját sikeresen el is érte.

Következő rész