Sziasztok!
A kedvenc kis storytok megérkezett.:) Ma tovább csücsülünk a rózsaszín felhőkön, de hogy ez meddig fog tartani, nos, azt nem árulom el. :) Ez maradjon egyelőre titok. :)
*****************
- Hát ezzel már tényleg nem lehet mit kezdeni – szólalt meg
Elena keserűen, miután a konyhába értem én is, ő pedig elkezdte eltűntetni a
tegnap esti főzésünk sikertelen végeredményét.
- Valóban, hacsak nem akarsz egy kis gyomorrontással kórháza
vonulni – feleltem neki, majd elfintorodtam, mert ő bizonyára még nem érezte
azt a szagot, ami az én orromnak már kicsit sok volt. Egy nap szobahőmérséklet
még a csirkének sem tesz jót, hát még a tejszínes szósznak. De azt hiszem, hogy
mindkettőnknek túlságosan is jó egyéb elfoglaltsága akadt, és nem igazán
izgatott minket a félbemaradt vacsora.
- Nem szándékozok Damon – felelte fejcsóválva Elena az
előbbi kijelentésemre, majd rám sem pillantva eltüntetett mindent, amit tegnap
este felelőtlenül itt hagytunk, és nekilátott a pult lesúrolásának.
- Főzni akarsz, vagy elmenjünk valahova? – kérdeztem tőle,
miután végzett a konyha rendbetételével és fáradtan a mosogatónak dőlt.
- Most súroltam le mindent Damon, lassan pedig tényleg éhen
halok és semmi kedvem kimozdulni. Szóval pizza – tette hozzá nagyot sóhajtva,
mire én elmosolyodtam.
- Helyes, magam is így gondoltam – feleltem neki egy
ellenállhatatlan vigyorral az arcomon, amire ő csak felnevetett. Végül a
telefonhoz lépett és pillanatok alatt megrendelt egy cseppet sem kicsinek
mondható pizzát. Talán tényleg éhes volt. El sem tudtam képzelni, hogy miért.
- Azt hiszem, hogy valaki tényleg nagyon éhes – feleltem neki
csipkelődve, miután leadta a rendelést és mosolyogva átölelt.
- Igen, Damon, képzeld, borzasztóan az vagyok, tekintve,
hogy több mint 24 órája nem ettem, és közben az ég tudja mennyi kalóriát
égettem el veled – felelte nekem csípőre tett kézzel, ami ismét inkább csábítóra
sikerült, mintsem mérgesre, és ezt ő is pontosan láthatta rajtam, mert a
vigyorom azt hiszem, hogy egy kicsit túl kajánra sikerült.
- Legalább van, aki vigyázz a vonalaidra helyetted –
válaszoltam neki piszkálódva, mire ő dühösen fújt egyet.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy kövér vagyok? – kérdezte
tőlem egy oktávval magasabb hangon, ami roppant vicces volt. Soha nem tudnám megunni
a piszkálását és a zavarba hozását, és azt hiszem, hogy ezen remek szokásomtól
sosem fogok tudni megszabadulni. Így ismét nevetésben törtem ki, ám ő ezt nem
különösebben díjazta. Végül a dühös tekintete segített abban, hogy erőt vegyek
magamon és viszonylag normálisan válaszolni tudjak neki.
- Nem feltétlen, de egy kis testedzés nem árt meg neked –
feleltem incselkedve, majd kihívóan elé léptem és mire megszólalt volna, az
ajkam már a nyakát barangolta be. Ő megadóan felsóhajtott, majd a karjait a nyakam
köré fonta. Helyes, ismét én nyertem. Egyszerűen imádom, hogy ennyire el tudom
terelni a gondolatait és olyan hamar lázba hozom, hogy az még számomra is
hihetetlen volt.
- Ezentúl ez lesz? Minden létező alkalommal egymásnak esünk?
– kérdezte tőlem fojtott hangon, és közben szenvedélyesen ölelt magához és
lopta tőlem a finom csókokat.
- Van ellene bármi kifogásod? – kérdeztem tőle mosolyogva,
mire ő csak hevesen megrázta a fejét.
- Hozzá tudnék szokni, sőt. Azt hiszem, hogy máris függő
lettem – tette hozzá vigyorogva, majd lassan kihátráltunk a nappaliba és
eldőltünk a kanapén.
- Mikor is jön a pizza? – kérdeztem két csók közt Elena-t,
amire nem voltam biztos, hogy képes válaszolni.
- Nem tudom. De nem is érdekel – felelte vágytól izzó
hangon, majd hevesen az ajkam után kapott.
- Nem azt mondtad, hogy éhen halsz? – kérdeztem tőle
nevetve, amire ő bosszúsan rám nézett, mivel megint elváltam az ajkaitól, de
csak azért, hogy most bebarangoljam a testét, amihez hál istennek a hálóing kikötése
után gond nélkül hozzáfértem.
- Jelenleg rád most sokkal jobban éhezek Damon, de ezt te is
nagyon jól tudod – válaszolta két apró sóhaj közt, ami mosolyt csalt az
arcomra.
- Tudom, de olyan jó hallani – feleltem neki vigyorogva,
miközben a melltartóját a földre száműztem, a hálóinggel együtt. Sejtettem,
hogy ő nem igazán fog tudni ezután válaszolni, ami egy cseppet sem zavart. Ám
mielőtt tényleg belemelegedtünk volna, valóban túl hamar megjött a pizza. Elena
zihálva pillantott rám, és hirtelen azt sem tudta, hogy hol van. Én nevetve otthagytam
őt a kanapén, majd elindultam a bejárati ajtó felé.
A pizzafutárt egy csöppet meglepte, hogy egy félmeztelen
férfi nyit ajtót, de nem különösebben érdekelte a dolog. Gyorsan kifizettem a
pizzát, majd letettem a konyhapultra és két másodperccel később már újra Elena
mellett, jobban mondva felett voltam a kanapén.
- Hol is tartottunk? – kérdeztem tőle vigyorogva, mire ő
türelmetlenül felült a szűkös kis bútordarabon, majd céltudatosan elkezdett
megszabadítani a nadrágomtól. Ő már teljesen meztelen volt, így nem csodáltam,
hogy eléggé zavarta, hogy én még mindig teljes menetfelszerelésben ügyködtem
rajta.
Amint az alsónadrágom is hasonló sorsra jutott, mint a
nadrágom, váratlanul felkaptam őt, és mire észhez tért volna, már az ágyán
feküdtünk. Épp kérdőre akart vonni, hogy mi történt, de amint elmerültem benne,
látszólag már az sem érdekelte volna, ha a nyílt utcán szeretkezünk.
- Na jó, most már tényleg együnk – felelte Elena zihálva és
vigyorogva, miután kidőltünk egymás mellett az ágyon és túl voltunk ha jól
számoltam, akkor a kilencedik alkalmon. 24 óra alatt ez nem semmi, ezt még én
is beláttam.
- Egyetértek – válaszoltam neki kuncogva.
- Mi olyan vicces Damon? – kérdezte Elena és érdeklődve rám
nézett.
- Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire… Hogy is
mondjam… Nem veted meg az élet habos oldalát – feleltem neki olyan elismerő
hangon, ami inkább zavarba hozta egy pillanatra, ám hamar felülkerekedett ezen
az érzésen.
- Csak mert ezt hozod ki belőlem és egyszerűen nem tudok
betelni veled – felelte vigyorogva, majd szorosan a karjaimba bújt.
- Pedig többször is volt rá példa, és hidd el, milliméterre
pontosan beteltél velem – feleltem neki kajánul, amivel egy fájdalmas oldalba
csípést nyertem tőle. – Áucs – nyögtem fel fájdalmasan. – Ezt most megint miért
kaptam?
- Csak – felelte nevetve, majd feljebbtornázta magát a
karomban és megcsókolt. – Mocskos beszólásaid vannak, mondták már neked?
- Mintha valaki már említette volna – feleltem neki
elgondolkozó fejet vágva. – Egyszer. Vagy kétszer? – kérdeztem magamtól
elmerengve, ami miatt Elena ismét nevetésben tört ki.
- Szerintem volt az százszor is, ha nem többször –
válaszolta piszkálódva.
- Elképzelhető – mondtam helyeslően, majd lágyan
megcsókoltam. – Szóval, mehetünk vacsizni Miss Szexmániás? – kérdeztem tőle
csipkelődve.
- Nem vagyok szexmániás, csak szerelmes – felelte nekem
sértetten.
- Ez esetben minden meg van bocsátva – válaszoltam neki egy
letörölhetetlen vigyorral az arcomon, ami őt is megenyhítette és végül boldogan
forrtak össze az ajkaink. – De most már tényleg menjünk enni, mert nem venném a
lelkemre, ha összeesnél.
- Igaz, és neked se ártana enned, mert nem szívesen lennék a
vacsorád – felelte Elena mosolyogva, majd hamar kikeltünk mindketten az ágyból,
amiben úgy tűnik, hogy valami csodamágnes lehetett, mert nem igazán tudtunk
elszakadni tőle. Elena felkapott magára egy másik hálóinget, az én ruháim viszont
a földszinten vártak rám, így elindultunk lefelé.
- Pedig emlékeim szerint igen finom véred van. Bár azt sose
bocsátom meg magamnak, hogy a nyáron rád támadtam – folytattam az előző témát
lent a nappaliban és közben én is nekikezdtem az öltözésnek.
- Haldokoltál Damon és képzelődtél – felelte nekem lehangoltan
Elena, majd közelebb lépett hozzám, a kezét az arcomra tette és jólesően
simított végig rajtam. Csak csendben néztünk egymás szemébe és elmerültünk
abban a csodában, amit a másik tekintetében láttunk. Szerelem? Ennyire felemelő
érzés látni a másik szemében azt, hogy mennyire szeret? Hihetetlen, hogy
ennyire jó érzés szeretve lenni. – Nem tudom, hogy miként éltem volna túl, ha
meghalsz Damon – tette hozzá Elena halkan és az őszintesége a szemében és a
szavaiban a lelkemig hatolt. Mámorító érzés volt, hogy ez az álom még mindig
tartott, sokkal valóságosabban, mint azt várhattam volna, és Elena valóban
annyira szeret, hogy újra és újra az én karjaimban köt ki.
Sokáig nem tudtam mit mondani a szavai után, de aztán
magamhoz tértem és válaszoltam az előbbi mondatára, bár talán nem olyan
romantikusan, mint ahogy azt várta volna tőlem, vagy ahogy illett volna. Az ég
tudja, hogy melyik lett volna a jó.
- Hát én sehogy sem éltem volna akkor túl, az biztos –
feleltem neki elfintorodva, mert tényleg nem szívesen gondoltam vissza azokra a
napokra. – De ettől függetlenül örülök, hogy mellettem voltál – tettem hozzá
őszintén.
- Ne kelljen még egyszer megtennem, mert abba én halnék bele
– mondta nekem halkan, és a szemében annyi szomorúságot véltem felfedezni, hogy
valóban elhittem minden szavát. Tényleg ennyire fontos lennék neki? Létezhet ez
egyáltalán?
- Most, hogy megkaptam azt a csodát, amire mindig is
vágytam, eszem ágában sincs itt hagyni – mondtam neki elmosolyodva és én is
végigsimítottam az arcán. Azt hiszem, hogy az este további része a
vallomásokról fog szólni, bár ezek ellen egy csepp kifogásom sem volt. Nem volt
mit titkolnom előle, pontosan tudta, hogy mennyire szeretem és ezek a
beszélgetések… Lehetett volna feleslegesnek is tartani őket, ha nem épp azt
érték volna el, hogy folyton repessek tőlük a boldogságtól.
- Igen? És miféle csodáról beszélsz? – kérdezte tőlem
felvont szemöldökkel Elena, mintha nem tudná pontosan, hogy mire is utaltam az
imént.
- Rólad – feleltem egyszerűen, és ezzel egy boldog mosolyt
csaltam az arcára.
- Szeretlek Damon – szólalt meg halkan Elena. Ez a két szó
olyan volt nekem, mint egy mennyei áldás, és valóban úgy éreztem, hogy a szavai
azok nekem. Sose tudtam volna megunni és napestig képes lettem volna hallgatni.
Bár a tetteivel is tökéletesen beértem, hisz azok tették fel mindig a koronát
arra a hihetetlen szerelemre, ami köztünk volt. De beszélni róluk vagy
elmondani egymásnak… Ugyanolyan jó volt és nagyon tetszett ez az újfajta élet,
amibe hirtelen belecsöppentünk. Csak mi ketten, egy különleges kis világban,
ami csak a miénk volt, csak mi léteztünk benne és az érzés, ami eltéphetetlenül
egymáshoz kötött minket: a szerelem. Ennyire hogy lehet szeretni magát ezt az
érzést? Nem tudtam, de már nem is érdekelt. Boldog voltam, a többi mellékes
dolog pedig egyáltalán nem tudott érdekelni.
- Én is szeretlek – feleltem végül boldogan Elena-nak, és az
édes vallomásainkat egy lágy csókkal pecsételtük meg. Ugyanolyan jó volt
kimondani ezt és látni azt az örömet az arcán, amit ezzel okozok neki, mint
hallani tőle azt, hogy én mit jelentek számára.
Megint túl sokáig lehettünk egymás ajkainak a rabjai, mert
ezúttal Elena korgó gyomra térített magamhoz. Elmosolyodtam, majd egy utolsó
finom csókot loptam tőle és elváltunk egymástól.
- Hm, miért hagytad abba? – kérdezte tőlem Elena
csalódottan.
- Mert éhes vagy – feleltem neki nevetve, és úgy véltem,
hogy ezzel mindent el is mondtam.
- Tényleg, most hogy mondod – felelte vigyorogva, majd
gyorsan kézen fogott és átvonultunk a konyhába enni.
Hamar megterítettünk, és mint akik ezer éve nem ettek, úgy
estünk neki a pizzának. Igaz, hogy én már igencsak megéheztem másra is, de a
pizza is tökéletes volt most számomra.
- Komolyan mondom, egyre finomabb pizzákat sütnek, mert ez
egyszerűen fenséges – felelte Elena a harmadik szelet után és az arcára kiülő
mosoly azt súgta, hogy végre jól lakott, és talán még Michelin csillagot is
képes lenne adni az étteremnek a pizzáért cserébe.
- Nem rossz, de az igazi az, amit együtt készítünk –
feleltem neki mosolyogva, mire ő egyetértően bólintott.
- Ebben nem vitatkozok veled – válaszolta helyeslően és
mosolyogva.
- Végre valami, amiben nem mondasz nekem ellent – feleltem
neki fejcsóválva, utalva ezzel arra, hogy nem szokása velem egyetérteni és
igazat adni nekem.
- Ne szokj hozzá – mondta nevetve, majd felkelt a pulttól és
belepakolta a tányérokat a mosogatóba.
- Pedig igazán élvezni tudnám azt az életet, amiben Elena
Gilbert csöndben van és a makacsságát messzire száműzi – feleltem neki ugratva
őt, mert természetesen imádtam, amikor nagyon makacs tudott lenni, bár tény,
hogy legtöbbször úgy kihozott ezzel a sodromból, hogy olyankor nem volt
szerencsés ha valaki a közelemben van.
- Nem hinném Damon – válaszolta nekem sejtelmesen, majd
hozzám lépett és átölelte a nyakamat. – Az túl unalmas lenne, főleg neked, nem?
– kérdezte tőlem kíváncsian.
- Téged sose tudnálak megunni és nem is foglak – mondtam
nevetve, mert még a kijelentése is túl abszurd volt. Még, hogy én megunjam őt?
Előbb dől össze a világ, mintsem egy ilyen megtörténhessen.
- Pedig nem hiszem, hogy sok újat tudnék neked mutatni –
szólalt meg halkan és a kezdeti vidámság is eltűnt a hangjából és az arca is
komor lett. Azt hiszem, hogy most jött el az a pont, amikor helyre kell tennem
az önbecsülését, mert mintha ez egy szempillantás alatt eltűnt volna belőle.
Csak azt nem értettem, hogy miért? Nem tartaná magát elég jónak hozzám?
Badarság, mert ő a legjobb dolog az életemben, ami történhetett.
- Többet adtál nekem azóta, hogy ismerlek, mint bárki,
akivel az elmúlt 165 évben találkoztam – feleltem neki kedvesen, mire ő
kíváncsian rám nézett, és láttam, hogy azt mérlegeli, hogy mennyi igazság lehet
a szavaimban. Még mindig nem túlzottan hitt nekem, és ez egy kicsit
elkeserített.
- Csak szerelmes vagy Damon, ezért mondod ezt – válaszolta
nekem halkan, és még mindig kissé maga alatt volt.
- Pont ez a lényeg Elena. A szerelem – feleltem neki
mosolyogva, és közben lassan végigsimítottam az arcán, a nyakán, majd végül a
szívénél állapodott meg a kezem. Izzó tekintettel néztem fel rá, ami ha jól
láttam, őt sem hagyta hidegen. A szíve felgyorsult a kezem alatt és ez teljesen
elbódított. Mennyei zene volt ez a fülemnek, amit sose tudnék megunni. – Ez az,
amit tőled kaptam, és még ha nem is viszonoztad volna soha, akkor is bármikor
azt mondanám, hogy újra megismerkednék veled. Általad jobb ember lettem, és ami
a legfontosabb, élőnek érzem magam. Nekem semmi többre nincs szükségem, csak
rád. Ne becsüld alá magad, mert nálad jobb, csodálatosabb, szebb és
kívánatosabb nővel sosem találkoztam még.
- Katherine? – kérdezte tőlem felvont szemöldökkel, és
rájöttem, hogy teljesen jogos a kérdése, még ha egyáltalán semmi hasonlóságot
nem tudtam volna bennük felfedezni. Ő és Katherine külsőleg teljesen egyformák
voltak, de belül… Talán egy közös tulajdonságot se tudtam volna mondani bennük.
- Katherine hiába a tökéletes másod, soha nem szerettem és
nem is tudtam annyira szeretni, mint téged. És ez a kulcs Elena mindenhez.
Felőlem lehetnél maga a királynő is, vagy egy egyszerű koldus az utcáról. Akkor
is szeretnélek, mert megérdemled és ez által a szeretet által vagy a szememben
a legcsodálatosabb nő, aki valaha élt a Földön.
Elena elhűlve nézett rám, és úgy láttam, hogy képtelen egy
szót is szólni. A szavaim letaglózták és egy boldog mosolyt csaltak az arcára.
A szemei is csillogtak az örömtől, és ez a tekintet bármit megért nekem.
- Ennél szebbet még sosem mondott nekem senki – szólalt meg
meghatottan.
- Szerintem csak szerelmes vagy Elena, ezért mondod ezt –
ismételtem neki a szavait, amiket nemrég még ő mondott neki. Ő halványan
elmosolyodott és bólintott.
- Ebben sem vitatkozok veled – mondta halkan, és boldogan a
mellkasomra hajtotta a fejét. Én csak mosolyogva magamhoz öleltem őt, az állam
a fejére tettem és élveztem a pillanat varázsát, ami reméltem, hogy sosem ér
véget, vagy ha mégis, akkor legalább egy millió ilyenben lesz még részünk. Mert
igaz volt az, amit az imént Elena-nak mondtam: sose tudnám ezt megunni, mert
mindig csak többre és többre vágynék. Mert vele nem lehetett betelni… Mert ő
volt a Nő, akit biztos voltam, hogy nekem rendelt a sors és végül nekem is adta
őt. Kell ennél több? Nem, tökéletesen boldog voltam, mert végre az lehettem
Elena szerető karjaiban.
Egy szenzációs kép, egy sokat mondó cim, egy fantasztikus fejezet amit egy még fantasztikusabb iró irt. Imádtam minden betűjét, minden sorát. Felemelő olvasni, "átérezni" mind azt amit a kedvenc párosunk érez amikor csak egymás szemébe néznek, igen elég egy pillantás ahhoz, hogy a társad/párod tekintetében saját magad lásd. Ők elmondhatják, hogy van vmijük amit a haladok úgy hivnak, hogy feltétel nélküli szerelem. De sajnos ez a rózsaszin felhő nem tart sokáig, ha mégis akkor az nem a TVD és nem is TVD - s fanfic, az már tuti. Alig várom a kövi fejezetet, addig is köszönöm ezt és a munkát amit ezekre a történetekre áldozol. Puszi, :):):):
VálaszTörlésSzia Maresz! :)
TörlésElolvadok :) Ezek szerint bejött a rész, kiráááály :) WOw, nagyon örülök :) Feltétel nélküli szerelem? Nagyon jól eltaláltad :) Az övék szerintem tényleg az. :) Imádom őket :)
Szóval szerinted nem tartanak sokáig a rózsaszín fejezetek?:) Nos igen, megsúghatom, hogy jól ismersz már :) Lesz itt még gubanc, az biztos :)
Köszönöm, hogy írtál :)
Puszillak :)
A rész akárcsak a többi ez nagyon jó lett élvezetes és vicces volt. Nagyon aranyosak együtt ahogy romantikáznak meg csipkelődnek egymással. Várom majd a következő fejezetet is.
VálaszTörlésSzia ZOltán!
TörlésKöszönöm, hogy írtál és nagyon örülök, hogy tetszett ez a kis szerelmes rész is. :) A kis csipkelődéseikkel:) Jaj, imádom az ilyen részeket írni :)
Annyira de annyira jó lett! Jó volt a vicces rész után egy kicsit "komolyabb" részt olvasni! Én személy szerint nagyon szeretem az ilyen szerelmi vallomásokat, de csak akkor, ha jöl vannak megírva, és ez a fejezet/rész eléggé kimerítette a jó fogalmát. Nevezzük inkább nagyszerünek, vagy ahogy az angol mondaná: amazing!!!!! Nagyon jó volt olvasni, és maga a rész is eszméletlen jó volt!!!Gratu!!
VálaszTörlésPuszi: Ági
Szia Ági :)
TörlésAwwwwwwwww, elolvadtam, de nagyon nagyon nagyon ám :) Még mindig. :) Óóó, annyira de annyira örülök, hogy tetszett és szeretted és élvezted, és még írtál is nekem :)
Hatalmas puszi érte és nagy ölelés :)
Köszönöm a szép szavaidat, a szívemet melengették fel :)
Szia!
VálaszTörlésGratulálok a fejezethez ismét fantasztikus lett :-D
Damon vallomása szív melengető volt.
Egy kérdés:Elena fogja majd látni Damon listáját?
Amin az ő gúny nevei szerepelnek,mert kíváncsi lennék Elena reakciójára,és arra is hogy Damon milyen indokkal mutatja meg neki.
Előre is köszönöm válaszod.
Szia
Niki
Szia Niki! :)
TörlésKöszönöm, a gratulációdat, zavarba hozol. :)
Hát, a lista. Az igazából csak heccelésből megy és erre nem akartam konkrétan kitérni. Azt hiszem, hogy ezt nyugadtan elárulhatom :) Szóval erre sajnos nem lesz példa. Csak heccelésből ment ez köztük, és Elenának igen jó a képzelőerője, ismeri Damont, el tudja képzelni azokat a neveket. :) Ennyi rejtély meghagytam és ezt a ti fantáziátokra bízom :)
Köszönöm, hogy írtál :)
Morwen