Sziasztok!
Rég volt már 18+-os rész, nemde? :) Nos, végre itt egy újabb :)
Jó szórakozást hozzá:)
Morwen
***********************
Miután elfogyasztottuk a szerény kis ebédünket Damon-nal, én
mindent elmostam, majd visszapakoltam a tányérokat és minden egyéb mást a
helyükre. Damon eközben újra tett a tűzre, és én már csatlakoztam is hozzá,
amikor végzett.
- Kint nagyon sűrűn elkezdett esni a hó, és csúnya szél fúj.
Jobb lesz, ha megvárjuk, amíg jobbra fordul az idő – felelte nekem halkan, de
egy pillanatra sem nézett rám, hanem tovább piszkálta guggoló pozícióban a
farönköket a kandallóban.
Én nem feleltem semmit, hanem egyszerűen csak mögé sétáltam
és óvatosan végigsimítottam az arcán. Ő jólesően a tenyerembe fektette az
arcát, és csak tűrte, hogy simogassam, a hajába túrjak… Végül mellé léptem és
letérdeltem én is a földre. Ő kíváncsian rám nézett, de én nem szóltam semmit,
hanem csak leültem mellé, és bámultam bele a tűzbe. Egy darabig még engem
figyelt, ám pár perccel később csatlakozott hozzám. Leült ő is a földre,
átkarolt, majd együtt bámultuk a forró lángokat. Egy régi, meghitt pillanat
jutott az eszembe, ami mosolyt csalt az arcomra. Azt, amikor két hete a
Salvatore villában a kandalló előtt szeretkeztünk. Gyönyörű és felejthetetlen
élmény volt.
- Mi jár a fejedben? – szólalt meg Damon, miután látta, hogy
boldogan mosolygok.
- Eszembe jutott a Salvatore kandalló – szólaltam meg
vigyorogva és ránéztem. Ő is elmosolyodott, majd szorosabban átölelt és újra a
tűzbe bámult.
- Emlékszek rá – mondta nekem nagyot sóhajtva, majd egy
csókot nyomott a homlokomra. – Akkor jöttem rá, hogy valójában az az én bajom,
hogy megszerettelek, és ezt nem mertem bevallani magamnak. Aztán pár nappal
később rájöttem, hogy ez sokkal több annál…
Elmerengve hallgattam az őszinte szavait és ez az én szívemet
is édes bizsergésbe vonta. Szóval akkor tényleg egyszerre épültek fel bennünk
azok a bizonyos magasztos, csodaszép érzések. Mindkettőnknek ugyanazt
jelentette az a két alkalom a kandalló előtt.
- Jó lenne, ha egyszer megismételhetnénk – szólaltam meg pár
perccel később nagyot sóhajtva, és kíváncsian vártam, hogy Damon lecsapja-e ezt
a magas labdát. Percekig néma csend és egyikünk sem szólalt meg. A karjai
szorosan körülöttem voltak, én pedig óvatosan végigsimítottam a kézfején.
Éreztem, hogy jólesően beleborzong a finom érintésbe, és ez mosolyt csalt az
arcomra. Tudtam, hogy piszkos módon játszok vele, és talán nem kellene idáig
elmennem. Ő nem tudhatta, hogy szeretem és ezért akarok vele lenni… Ő most csak
azt hitte, hogy csak egy jót akarok szexelni, és talán ezzel megköszönni neki a
kedvességét. Reméltem, hogy nem hiszi ezt rólam, de amilyen furcsa játékba
bonyolódtunk most bele…
- Ezt szeretnéd? – szólalt meg egy kis idő után reszelős
hangon Damon. Én csak bólintottam az ölelésében, és megfogtam az engem ölelő
kezét. Belekulcsoltam az enyémet és egy csókot adtam rá. – Nem kell hálából
vagy szánalomból ezt tenned – tette hozzá végül halkan.
Hitetlenül megcsóváltam a fejem és megfordultam az
ölelésében, hogy rá tudjak nézni.
- Sosem feküdtem le senkivel szánalomból vagy hálából és
ezután sem fogok soha. Ha valakivel szorosabb testi viszonyba kerültem, akkor
az csak azért volt, mert én is azt akartam. Hányszor feküdtünk le Damon? –
kérdeztem tőle kíváncsian, mire ő megrázta a fejét.
- Nem tudom. Sosem az volt a lényeg. Kivéve amikor, szó
szerint az ájulásig kínoztalak – felelte nekem elmosolyodva, amivel az én
arcomra is mosolyt csalt.
- És érezted valaha is azt, hogy nem kívánlak őrülten és nem
élvezem veled maradéktalanul a szexet? – kérdeztem tőle halkan.
- Egyszer sem volt ilyen – felelte nekem magabiztosan. – De
azóta minden megváltozott Alice, és ne mondd nekem azt, hogy te ezt nem vetted
észre. Nem csak arra célzok most, hogy én többet érzek irántad, hanem az
egymáshoz való viszonyunk is más lett. Két egymásnak idegen, közömbös szerető
nem tölt együtt ennyi időt, pláne úgy, hogy nem minden percet a szexre
fordítanak.
- Ezt aláírom Damon, ebben igazad van. Jól mondtad nekem
korábban, hogy valóban barátok lettünk. Barátok extrákkal. A vágy és a szikra
viszont továbbra is ott pattog kettőnk közt. Benned és bennem is ott van az
igény és a vágy a másik iránt, ezt kár tagadni. Nem jól mondom Damon? –
kérdeztem tőle halkan.
- De igen – felelte nekem nagyot sóhajtva, majd megcsóválta
a fejét. – Tudod, szeretnék minden pillanatot veled tölteni, és attól tartok,
hogy ha újra lefekszünk, akkor valamit elrontok, elrontunk, és a holnapi napot
tőlem távol töltöd. Ezt pedig nem akarom – tette hozzá őszintén és mélyen a
szemembe nézett.
- Egy nap az rövid idő, és nem fog semelyikünk sem elrontani
semmit ennyi idő alatt. Ezt megígérem. Veled maradok, ameddig csak szeretnéd –
mondtam neki kedvesen, és közben lágyan végigsimítottam az arcát. – Ne
haragudj, hogy ezeket szóba hoztam, de lassan kezdem úgy érezni, hogy ha tovább
csigázol, direkt persze, akkor a végén egyszerűen felrobbanok az óriási
vágytól, ami érted éget.
- Hm, szóval azt akarod mondani, hogy vágysz rám? – kérdezte
tőlem elmosolyodva, majd lassan közelebb hajolt hozzám. Ó igen, az a bizonyos
szikra ismét itt volt, és égette az egész bőrömet, mert még mindig nem
ízlelhettem meg Damon kívánatos ajkait.
- Most komolyan azt várod tőlem, hogy könyörögjek neked? –
kérdeztem elfúlva az ajkaiba, mire neki egy huncut mosoly jelent meg az ajkán.
- Ez nem rossz ötlet – felelte nekem vigyorogva, majd még
közelebb hajolt hozzám, de még mindig nem csókolt meg.
- Amúgy miért is vagy ennyire egoista? – tettem fel neki a
költői kérdést, mire ő csak nevetve megrántotta a vállát, és újra közelített
felém. Három centiméter? Igen, annyi volt köztünk, de szerintem lassan már a
millimétereket is meg tudtam volna számolni.
- Esküszöm Damon, ha még egyszer parlagon hagysz… -
szólaltam meg zihálva az ajkaiba, ő viszont tovább vigyorgott.
- Akkor mi lesz? – kérdezte tőlem mosolyogva. – Megerőszakolsz?
- Meglehet – feleltem neki morcosan, ám ő erre csak tovább
vigyorgott, és talán azt is tudta, hogy rájátszok a dolgokra.
- Azt elviselném – mondta egy édes féloldalas mosollyal az
arcán, tovább szítva ezzel bennem az őrült vágyakozást iránta. Nem is volt
olyan egyszerű becserkészni őt, mert ha akarta, akkor nagyon is tudta magát
tartani és kéretni. A kis mocsok… Tudja, hogy mitől döglik a légy és még az
utolsó pillanatokban is azért küzd, hogy meghódítson. Istenem, hogy lehet
valaki ennyire szerethető és imádnivaló? Hogy hiheti azt egyáltalán, hogy nem
szeretem őt viszont? Hogy gondolhatja azt, hogy nem képes egy mohó tekintettel
vagy kétes célzással azonnal lázba hozni?
- Damon – ejtettem ki halkan a nevét, és alig voltam képes
az ajkáról a szemébe nézni.
- Igen? – kérdezte tőlem csillogó szemekkel, és tovább
mosolyogott.
- Ezt még visszakapod – feleltem neki morcosan, mire ő
kíváncsian felhúzta a szemöldökét.
- Mit is? – kérdezte értetlenül, de továbbra is mosolygott.
- Azt, amit kicsaltál belőlem aljas módon – feleltem neki
megjátszott sértettséggel, mire ő még jobban vigyorgott.
- És mi lenne az? – kérdezte kíváncsian és mohó csillogással
a szemében nézett rám.
- Feküdj le velem. Most… Itt… - szólaltam meg határozottan,
de olyan halkan, hogy csoda, hogy meghallotta a szavaimat. – Kérlek – tettem
hozzá halkan, mire ő döbbenten nézett rám. Egy kicsit hátrébb hajolt tőlem, és
értetlenül végigmért. Gondolom azon morfondírozott, hogy valóban azt
hallotta-e, amit hallott, és hogy tőlem hallhatta-e ezeket a szavakat. Nos
igen, jól sejtette… Igen kiváltságos helyzetben állt nálam, hogy én végül egy
ilyet képes voltam kimondani neki. Az persze már más kérdés volt, hogy a valódi
és őszinte vágyak mellett nekem is volt ezzel hátsó szándékom… Ő pontosan ebbe
a játékba akart belerángatni, nekem pedig a győzelem miatt bele kellett ebbe
mennem.
Végül hitetlenül megrázta a fejét, majd váratlanul
felpattant a földről és a kezét nyújtotta nekem. Én gondolkodás nélkül az övébe
helyeztem az enyémet, és amikor hirtelen felrántott… Egyenesen a mellkasának
ütköztem, és a tekintetünk is egymáséba fonódott. Tisztán láttam rajta, hogy
mennyire vágyik rám, a tekintete mindent elárult, és ez még jobban hatott rám
is. Még mindig nem csókolt meg, hanem legnagyobb döbbenetemre hátrébb lépett
tőlem, amivel egy fájdalmas nyögést csalt elő a torkomból. Rám se hederítve az
apró ágyhoz sétált a szoba másik sarkába, majd lerántotta a plédet és a párnát
az ágyról és visszasétált velük hozzám. A plédet szó nélkül leterítette a
földre, a párnát is ráhelyezte, majd mire bármit is mondhattam volna, hirtelen
elém suhant és szorosan magához rántott. A kezével lassan végigsimított az
arcomon, a tekintetével pedig követte a keze útját. Amikor a nyakamhoz ért,
akkor a pulcsimba ütközött, így két pillanat alatt hirtelen levette rólam. Azt
hittem, hogy menten meggyulladok a pusztító vágytól, amit bennem csiholt, de
úgy tűnt, hogy ez most őt hidegen hagyta. Tudtam, hogy most egy nagyon kemény
és erőt próbáló érzelmi hullámvasútra fog vinni, és lelkiekben próbáltam arra
készülni, hogy észnél maradjak, és ne valljam be neki az érzéseimet. Keményen
tudott játszani a céljai érdekében, és ebből már kaptam párszor ízelítőt az
elmúlt két hónapban. Most viszont… Tudtam, hogy a legnehezebb pillantok egyike
vár rám. Nem fog kímélni és mindent meg fog tenni azért, hogy sose felejtsem el
a mai napot. Hogy is tudnám? Hisz már most a legtökéletesebbek között foglalta
el méltó helyét.
- Ugye tudod, hogy mi vár most rád? – kérdezte halkan Damon
a fülembe és közben tovább simogatott minden szabad bőrfelületet, amit elért
rajtam.
- Addig fogsz kínozni, míg nem könyörgök az édes
beteljesülésért? – kérdeztem tőle elfúlva, majd mélyen a szemébe néztem. Bele
se mertem gondolni, hogy milyen csodás világba készül most elrepíteni, mert már
maga a gondolat is teljesen lázba hozott. Hamarosan újra csókolhatom,
érinthetem őt és… És érezhetem… Érezhetem, ahogy újra édesen birtokba veszi a
testem és együtt repít minket a gyönyör felé. Az a férfi, aki a szívemet
birtokolta…
- Valahogy úgy – felelte nekem komoly hangon, és az ajkamra
siklott a tekintete. – Készen állsz rá? Akarod? – kérdezte izzó hangon a
fülembe, és közben lágyan simogatta a fülem tövét, majd apró csókokkal hintett
el, amik pillanatok alatt lángra gyújtották a bőrömet.
- Igen, akarom – feleltem neki határozottan. Sose beszéltük
meg azt, hogy mikor mennyire adjuk át egymásnak a teljes irányítást, de most…
Már maga ez a beszélgetés is őrülten izgató és vágyat felkorbácsoló volt.
Mintha már most maga az előjáték zajlana.
- Ha bármikor is úgy érzed, hogy túlzásba estem, vagy hogy
ezt nem akarod, akkor azonnal állíts meg – szólalt meg végül szigorúan, majd a
szemembe nézett. – Rendben?
- Erre nem lesz szükség, Damon – feleltem neki határozottan
és elmosolyodtam.
- Ezt nem tudhatod – válaszolta nekem feszülten. –
Megállítasz, ha besokalltál, rendben? Bármilyen módon, de megteszed! Szeretlek,
és sosem akarnálak bántani, de ez most csak puszta szex lesz és nem foglak
kímélni. Minden érzéked maradéktalanul kiélesítem, és olyan dolgokba foglak
belevinni, amit ha élvezni tudsz, akkor a végeredmény fenomenális lesz. De az
odáig vezető út… Nem arra kérlek, hogy bízz bennem, hanem hogy ha valami nem
tetszik, akkor szólj vagy állíts meg.
- Nem vagyok kislány Damon és nem kell ennyire féltened –
feleltem neki sértetten. – Nyitott vagyok és eddig sosem okoztál nekem
csalódást, vagy fájdalmat. Na jó, egyszer, de szex közben ezt észre se vettem –
tettem hozzá szemforgatva. – Oké, szólok, ha valami nem tetszik – mondtam végül
megadóan, és erre az ő tartása is felengedett.
Úgy tűnik, hogy tényleg egy kemény játékba sodortuk egymást
kölcsönösen. De azt hiszem, hogy ez nem olyan nagy baj, feltéve, ha mindketten
maradéktalanul élvezni tudjuk majd azt, amibe egymást vezettük. Damon mintegy
végszóra végre megszüntette a köztünk lévő távolságot és hevesen, vadul csapott
le az ajkaimra. A vágy azonnal ezerszeresére izzott fel bennem iránta és már
most azt kívántam, hogy bár most érezhetném a teste minden forró pontját,
miközben őrülten egymásnak esünk. Csak szex? Hát akkor hajrá, csak szex és
nulla érzelem! Ezt ígérte most nekem, és azt hiszem, hogy most nekem is ezt
kell majd tennem. Ki kell egy kicsit kapcsolnom, és csak a testemre szabad
koncentrálnom és hagynom kell neki, hogy teljesítse a kérésemet. De szerintem
nem lesz itt semmi probléma, élvezni fogjuk mindketten az elkövetkezendő
perceket, vagy órákat.
Szenvedélyesen és vadul csókolóztunk és már most készen
álltam volna arra, hogy magamba fogadjam őt. Őrülten kívántam és ezt szerintem
ő is nagyon jól tudta. Hamar elkezdte rólam lehámozni a ruhákat, ám amikor én
nyúltam volna az ingje után, ő egyszerűen megfogta a kezeimet és pillanatok
alatt háttal magához vont. Lágyan végigcsókolta a nyakam, és végül levette
rólam a melltartómat, mert felül már csak az volt rajtam. Én hangosan zihálni
kezdtem, amikor a melleimet a kezébe vette és finoman elkezdte őket
masszírozni, simogatni, a bimbómmal játszott és közben a nyakam csókolgatta
újra és újra. A keze végül lassan a derekamra siklott és határozottan elkezdte
kigombolni a nadrágomat és lehúzta rólam a fehérneműmmel együtt. Hangosan
kapkodtam a levegőt, amikor újra szorosan magához ölelt én pedig érezhettem a
fenekemhez préselődve, hogy mennyire kíván. Újra a melleimmel foglalatoskodott,
ám eközben már nem csak a nyakam, hanem a hátam és a vállaim is végigcsókolta.
A jobb keze végül érzékien lesiklott a csípőmön, egészen addig, míg a
legérzékenyebb pontomra nem talált. Lágyan elkezdett izgatni, én pedig az édes
érintése nyomán hátrafeszítettem a nyakam, aminek következtében ő még jobban
hozzám fért.
Kitartóan és lágyan izgatott, én pedig tűrtem az édes
kényeztetést. Néha elkalandozott a keze és egy-egy váratlan pillanatban
elmerült bennem egy, kettő, vagy később három ujjal, de sosem annyira, hogy
végül ez megadja az édes kegyelemdöfést nekem. Egyre jobban ziháltam, ő pedig
egyre vadabbul simított végig a testemen, minden érzékem maradéktalanul kiélezve
ezzel. Ám egyszer csak hirtelen elengedett és hátrébb lépett tőlem.
- Ne fordulj meg! – szólt rám halkan, mire én szót fogadva
neki úgy maradtam, ahogy voltam és nem fordultam meg. Hallottam, ahogy egy
finom anyag a padlóra hullik és biztos voltam abban, hogy ez az ingje volt.
Ezután egy öv hangos kibontása, majd egy zipzár… A nadrágja… A cipői is
hangosan koppantak a földön, és pár pillanattal később egy súlyosabb anyag is
csatlakozhatott mellé. Tényleg nagyon kiélesedett a hallásom és mivel látni nem
láthattam azt, amit csinál… Ez még jobban fokozta bennem az édes várakozást
iránta. Ütemesen emelkedett meg újra és újra a mellkasom, mert a levegő
szaporán és gyorsan járt ki és be a tüdőmbe. És amikor hirtelen újra megéreztem
a hátamon, a fenekemen és a lábaimon Damon forró bőrét, ahogy hozzám simul…
Úristen, lehet ennél jobban égni a saját testemben? A válasz határozott igen
volt! Epekedve vártam, hogy újra megérintsen, és amikor a melleimhez ért… Azt
hittem, hogy lassan elvesztem az eszem, ha így folytatja. A jobb keze ismét
lesiklott a testemen és azonnal belém hatolt az ujjaival. Kéjesen felnyögtem az
édes támadása nyomán, és mivel közben éreztem a fenekemhez nyomódni kőkemény
férfiasságát… Belül már most azért könyörögtem, hogy váltsa fel az ujjait rá
és… És…
Istenem, nem bírtam gondolkozni, mert a kéj őrült módjára
püfölte a testemet és egyre jobban sodrottam a mámorító gyönyör felé. Hogy
Damon tudta-e ezt? Ó, biztos vagyok benne, mert az utolsó pillanatban kihúzta
belőlem az ujjait, és ismét a melleimhez tért vissza. Éreztem, ahogy a forró
nedvemet végigsimítja a bőrömön és ez őrülten izgató volt. Hátul pedig… Lassan
nekem feszült, de olyan kicsit hatolt csak belém, hogy ez inkább volt kínzás,
mint édes ostrom. Megpróbáltam megmozdulni a karjai közt, hogy jobban belém
tudjon csúszni, de ő túlságosan is szorosan tartott és nem engedte ezt.
Percekig álltunk így összeforrva a kandalló előtt, és nagyon ritkán egy kicsit
beljebb nyomult bennem Damon, de sosem annyira, hogy az átlökhessen a csúcson.
Pár perccel később szorosan magához ölelt, és úgy ahogy
voltunk, összeforrva, háttal, valahogy sikeresen a földre térdeltünk
mindketten. De még mindig nem… Még mindig nem tett teljesen a magáévá én pedig…
Hirtelen azonban teljes erőből belém hatolt, tövig, én pedig eszemet vesztve
sikítottam az édes összeolvadás nyomán. A keze végigsiklott a hátamon, a
fenekemen, és amennyire elérte a melleimen is. Végül a csípőmön állapodott meg
az egyik keze, a másikat pedig a vállamra tette. Szinte remegtem a
várakozástól, mert tudtam, hogy mit fog csinálni. Újra és újra ütemesen
összehúzódtak körülötte az izmaim, és vártam. Vártam, de talán percekig nem is
történt semmi. Aztán egyszer csak lassan megmozdult és szinte teljesen
kihúzódott belőlem. És semmi… Ismét semmi és csak őrült várakozás. Lüktetve
szorítottam őt újra és újra, már amennyire tudtam, mert szinte alig volt
bennem. Minden érzékem az ezerszeresére éleződött ki, és hirtelen szerintem azt
is meg tudtam volna, mondani, hogy kint a szél veri-e a fa ágait a ház falának,
vagy csak egy madár kopog a fán. Hallottam mögöttem Damon halk és ütemes
légvételét, és abból próbáltam jósolni, de nem jártam sikerrel. Amikor a keze
kicsit megmozdult a csípőmön, és szorosabban fogott, akkor azt hittem hogy most
fog ismét elmerülni bennem. De nem… Fogalmam sincs, hogy percekig, vagy csak
néhány másodpercig tartott-e mindez, mert az időérzékem elveszett. Aztán a
következő pillanatban hirtelen újra tövig felnyársalt, én pedig eszemet vesztve
nyögtem fel az édes újraegyesülés miatt, ami most tényleg talán csak egy
másodpercig tartott, mert szinte azonnal vissza is húzódott. Ez tényleg kínzás…
Alig érezhettem őt, most pedig nem volt másom, mint az utóbbi mozdulatának az
emléke, ami talán még most is visszhangzott a testemben. Újra csak a várakozás
maradt, az érzékeim meg talán ennél is jobban próbáltak kiélesedni. Próbáltam
lenyugtatni a légzésem, mert tudtam, hogy újabb percekig nem lesz semmi, de
megint tévedtem. Damon ismét teljes erőből előre nyomakodott, az én testem
pedig beleremegett az édes mozdulatba. Most egy ideig teljes egészében bennem
volt, de egy millimétert sem volt hajlandó mozdulni. Én viszont… Őrülten
koncentráltam és minden létező pillanatban összehúztam körülötte az izmaimat és
élveztem, ahogy egy apró sóhaj szakad ki mögülem a torkából. Sejtettem, hogy
ezt nem fogom megúszni, és hamar meg is lett a következménye a tettemnek. Damon
lassan kihúzódott belőlem, ám mire bármire is gondolhattam volna, újra
felnyársalt. Aztán a legnagyobb döbbenetemre ezt megtette egymás után többször
is. Hangosan ziháltam a karjai közt, élveztem a fantasztikus együttlétet és
éreztem, hogy hamarosan végem van. Már szinte vissza tudtam számolni a
másodperceket, amikor is Damon hirtelen kihúzódott belőlem és pillanatok alatt
megfordított, így most hanyatt feküdtem az ideiglenes ágyunkon. Mohó és vad
tekintettel nézett rám, majd hirtelen fölém tornyosult és megcsókolt. Zihálva
viszonoztam a csókot, mert az előbb tényleg csak egy hajszál választott el az
édes beteljesüléstől. A jobb keze végigsiklott a testemen, majd kettőnk között
újra a csiklómra tévedt és finoman elkezdett izgatni. Az érzés fantasztikus
volt, de csak pont annyira volt elég, hogy szinten tartsa a sóvárgást, mert
azon a bizonyos ponton képtelen volt átlökni. Szinte vonaglottam a kéjtől, a
vágyakozástól a karjai közt, de eszemben sem volt ezt szóvá tenni neki, mert
ezt a helyzetet én is iszonyatosan élveztem. Teljes mértékben rábíztam magam és
ezt egy pillanatra sem bántam meg.
A percek izgatóan és ködösen teltek, mígnem egyszer Damon el
nem engedett és ezúttal kőkemény férfiassága nyársalt fel hirtelen és keményen.
Ívbe feszült alatta a testem, de őt ez nem zavarta, mert nagyon szorosan
tartott. És újra ugyanaz a játék következett… Lassan kihúzódott belőlem és
óráknak tűnő percek után merült csak el bennem tövig. Aztán ismét ki, és később
be… Az őrület határán voltam, ebben biztos voltam. Aztán egyszer csak Damon
sűrűbben ismételte ezt meg, de megint a legutolsó pillanatban megállt és
kihúzódott belőlem. Eszeveszettül ziháltam és a testem szó szerint égett,
izzott és üvöltött az édes feloldózásért, amit még mindig nem kaptam meg.
Damon végül elhajolt tőlem és a párnáért nyúlt, ami tőlünk
nem messze hevert a földön. Eddig nem volt rá szükségünk, de most… Óvatosan
megemelte a csípőmet majd a fenekem alá csúsztatta a párnát, így alacsonyabbra
került a felsőtestem. Damon akkor közelebb fészkelődött hozzám és ismét nekem
feszült. Őrjítően lassan nyomakodott előre, és amikor teljesen bennem volt,
akkor szorosan magához szorította a combomat és hirtelen újra belém döfött. Azt
hiszem, hogy csoda, ha nem akadtak fenn ezután a szemeim. Borzasztóan jól
értett ahhoz, hogy mivel veheti el az utolsó maradék józan gondolatomat is, és
tovább folytatta ezt az ördögi kínzást. A másik keze végigsiklott a testemen,
és érzékien barangolta be a tűzforró bőrömet. Hangosan ziháltam és egy
pillanatra összeakadt a tekintetünk, pont akkor amikor újra mélyen elmerült
bennem. Azt hittem, hogy abban a pillanatban el is élvezek, de nem… Még mindig
egy apró hajszál hiányzott csak, és ezt szerintem Damon is pontosan tudta. Vad
tűz gyúlt a tekintetében, majd hirtelen kihúzódott belőlem, és ismét távol volt
tőlem… Belőlem…
Sóvárogva néztem rá, mire ő megfogta a kezem és magával
rántva felálltunk a földről. Alig bírtam megállni a lábamon, pedig még egyszer
sem élveztem el, ám ez az egész Damon-féle hadművelet már most rengeteg erőmet
felemésztette. Ő ekkor hirtelen magához rántott és hevesen megcsókolt. Alig
fogtam fel, hogy lassan a falhoz hátráltunk, míg nem az én hátam neki nem
ütközött. Ekkor Damon a derekára emelte a bal lábamat és a következő
pillanatban hirtelen tövig elmerült bennem. Hangosan felnyögtem az újabb
fantasztikus érzésbe, és eszemet vesztve kaptam az ajka után, ám ő nem hagyta,
hogy tovább csókoljam. Nagyon erősen szorított a falnak, de megint nem mozdult
meg bennem egy centit sem. A jobb kezét a fenekem alá csúsztatta és borzasztóan
erősen megmarkolta, de csak pont annyira, hogy ne fájjon. A vad tekintete az
enyémbe fúródott, és amikor láttam, hogy átváltozik az arca, az összes izom a
hasamban édes görcsbe rándult. Igen, a véghajrá! Most jön! Izgatottan és
teljesen felvillanyozva vártam az utolsó hajrát és azt, hogy megharapjon. De
nem ez történt. Lassan mozdult meg, és újra elmerült bennem, eközben pedig a
bal csuklóját megharapta és a szám elé tartotta. Én egy pillanatra döbbenten
néztem rá, de a következő másodpercben máris a sebre hajoltam és lassan
elkezdtem inni a vérét. Ezután pedig… Újra keményem mozdult bennem és ez, meg a
vérének a felfokozó, minden érzéket kiélesítő hatása egyszerűen mámorító és
fantasztikus érzés volt. Egyre erőteljesebben merült el bennem, én pedig annál
kitartóbban ittam a vérét és élveztem a gyönyör mámorító előszelét. Csak halkan
könyörögtem magamban azért, hogy most meg ne álljon az utolsó pillanatban, mert
akkor meg fogok őrülni, az biztos. Ám a mozdultok egyre csak izzottak és
gyorsultak, és amikor már majdnem ott voltam, akkor Damon közelebb hajolt
hozzám és lágyan oldalra fordította a fejem, én pedig így ittam tovább a vérét.
Aztán… Azt hittem, hogy összeesek a gyönyörűségtől, amikor óvatosan
felszakította a bőrt a nyakamon és ő is elkezdte kortyolni a vérem. A
mozdulatai ekkor váltak igazán hevessé és vaddá, és két pillanattal később
mindketten eszeveszetten zihálva, mohóbban kortyolva a másik vérét éltük át a
mindent elsöprő kéjt. A gyönyör végigszánkázott a testem minden apró pontján,
szinte minden izmomat görcsbe rántotta és megfeszítette, annyira intenzív volt
minden.
Aztán lassan ez is véget ért, ám mi még mindig egymás vérét
kortyoltuk és ember létemre borzasztóan jól esett az, hogy Damon vérét ihatom.
Tudtam, hogy addig én sem állhatok meg, amíg ő nem teszi ezt, mert biztos
voltam abban, hogy nem csak azért csinálta ezt, hogy jobban kiteljesítse az
orgazmusunkat. Éreztem, hogy nagyobb és bátrabb kortyokat ivott belőlem, és ez
a tudtat egyszerűen mámorító volt. Végül lassan elszakadt az ajkamtól, és én is
követtem a példáját. Kitartóan figyelte a sebet a nyakamon és addig rám sem
nézett, amíg feltételezésem szerint meg nem győződött arról, hogy begyógyult a
harapása.
Utána rám emelte a tekintetét, és a szemembe nézett. Még
mindig össze volt forrva a testünk, a keze még mindig a fenekemen volt, és nem
szóltunk egy szót sem. Csak néztük egymást, és élveztem a pillanat varázsát. Az
arca már rég visszaváltozott, és most hogy rám nézett, a vad és mohó vágy
helyett már csak a kedvesség és a tiszta, őszinte szeretet tükröződött a
tekintetében. Boldogan elmosolyodtam, majd a jobb kezemmel az arcához értem és
végigsimítottam rajta. Szinte éreztem, ahogy megkönnyebbülten felsóhajt, amiért
nem rohantam el fejvesztve, és amiért ilyen kedvesen és boldogan nézek rá.
Elmosolyodtam, majd lassan az ajkára hajoltam és megcsókoltam őt.
- Ez észveszejtő volt – szólaltam meg pár perccel később
mosolyogva, amikor elváltunk egymás ajkától.
- Tudom – felelte nekem vigyorogva, majd lassan
végigsimított a testemen és újra elkezdett bennem mozogni. – És a java még csak
most jön! – ígérte nekem sejtelmesen, mire én hangosan felnevettem.
- Epekedve várom – feleltem neki boldogan, majd ismét
megcsókoltam őt.
És igaza volt, Damon-nak most is igaza volt. Ezúttal is egy
gyors és vad menetbe kezdtünk bele, de most meg sem álltunk addig a bizonyos
mámorító, minden vágyat kielégítő pontig.
Hangosan ziháltunk egymás ölelésében, mindkettőnk szeme a
boldogságtól csillogott, de ő azt nem tudhatta, hogy a szerelem az enyémben is
csillog, nem csak az övében.
Fáradtan elszakadtunk egymástól, majd ismét letelepedtünk a
kandalló elé és szorosan összebújtunk. A forró lángok tőlünk egy méterre
pattogtak halkan, és jólesően simogatta a meleg a bőrömet.
Ez nem is volt olyan rossz, mint vártam, vagyis nem
rontottunk el vele semmi olyat, amitől Damon tartott. Minden a lehető
legnagyobb rendben lesz, és együtt fogom tölteni vele az utolsó napomat is,
aminek a zárásaként vár ránk az a bizonyos karácsonyi bál. Hogy miért sejtettem
azt, hogy a holnapi nap méltó vetélytársa lesz a mainak? Azt hiszem azért, mert
ismertem már jól Damon-t, és úgy gondoltam, hogy gondoskodni fog arról, hogy ez
így legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése