- Damon én... - Elena leszegte a fejét, majd mérgesen nézett fel rá. - Nem tartozom neked magyarázattal.
- Akkor is ezt mondtad volna, ha Bonnie-t megöli?! Ha már te magaddal nem törődsz… - nem bírta befejezni a mondatot.
Elena nem szólt semmit, csak némán meredt Damonra. De nem volt képes bevallani, hogy hibázott. Az arca megenyhült, mert látta Elenán, hogy észhez tért.
- Johnnak is biztosan az volt a terve, hogy azért haljon meg, hogy neked adjon plusz pár napot. - vitte be a kegyelem döfést, mire Elena arca eltorzul a fájdalomtól és eleredtek a könnyei.
Látta, hogy sikerült észhez térítenie a lányt, az égnek emelte a szemeit, majd átölelte őt.
- Többet ne csinálj ilyet.- Nem fogok. - szipogta Elena.
Damon elmosolyodott és még ha bűntudata is volt azért, mert megemlítette John-t, tudta, hogy ezzel tudja csak elérni nála, hogy többet ne cselekedjen egyedül és felelőtlenül.
- Gyerünk, menjünk haza.
Kocsiba szálltak és visszamentek a Gilbert házba. Bonnie feloldotta a varázst és beléptek. Caroline nem ment velük, ő Tylert hazavitte az autóval.
- Bonnie! - kiabálta Ric, amint beléptek a házba. - Mire volt ez jó? Meg is halhattatok volna.
- Nem sokon múlt. - mondta Damon. - Ideje szétszedni a párost. Holnap Bonnie te velem jössz. Caroline első számú feladata te leszel Elena – mondta felé fordulva. Ő már nyitotta volna a száját, de Damon felemelte az ujját és szigorúan rá nézett. - Most pedig Bonnie, az ügyeletes mártírunkat szépen bezárod ide, amíg mi távol leszünk.
- Mi?! Damon, nem! - fakadt ki Elena.
Szigorúan nézett rá. - És ha trükközöl Bonnie - ránézett Bonnie-ra - Megbánod!
- Te engem ne fenyegess! - fakadt ki válaszképpen.
Damon elé lépett és dühösen rá nézett. - Ma kis híján kinyírtátok magatokat. Ideje, hogy az én szabályaim szerint játssz.
Bonnie kelletlenül bólintott, majd Elenára nézett. - Sajnálom Elena. - mondta, majd elkezdett mormolni.
Elena dühöse pillantott rájuk, majd hirtelen sarkon fordult és mérgesen feltrappolt a szobájába.
- Helyes. - mondta Damon kicsit megenyhülve.
Bonnie nagyot sóhajtott, majd odalépett Jeremyhez, aki ebben a pillanatban lépett be a hallba.
- Mi történt? - kérdezte Ric értetlenül Damon felé fordulva.
- Majd Bonnie elmondja. - mondta sóhajtva, majd elindult fel a lépcsőn Elena után.
Az ajtó be volt csukva, de hallotta, amint Elena sír. Kopogott.
- Bejöhetek?
- Menj el! Hagyj békén Damon! - mondta szipogva és mérgesen Elena.
Damon lenyomta a kilincset, majd benyitott.
- Azt mondtam...
- Csak a düh beszél belőled - mondta enyhe cinkos mosollyal Damon. Odasétált az ágyhoz és leült Elena mellé, aki hason fekve feküdt az ágyon, a fejét az ágyba temetve.
- Sose változol meg - mondta csendesen.
- Ha a szeretteimről van szó, akkor...
- Elena, hagyd már ezt az egészet! - mondta mérgesen Damon. - Elég! A magánakcióiddal csak mindenkit veszélybe sodorsz!
- Ez nem így van! - ellenkezett Elena és felnézett mérgesen Damonra.
- Valóban? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Damon. - Akarod, hogy leltárt készítsünk?
Elena nem felelt, sértődötten temette újra az arcát az ágyba.
Elena felkapta a fejét és újra Damonra nézett dühösen. - Persze, öljünk meg mindenkit, igaz? - vágta hozzá Damonhoz, akinek az arca újra dühös lett.
Elena felült az ágyon és szigorúan nézett Damonra. - Az se jobb!
Damon közel hajolt Elenához. A szemei izzottak és úgy szólalt meg. - De te legalább életben maradsz. - sziszegte és közben önkéntelenül is Elena ajkára pillantott. Újra felnézett a lány szemébe. Látta rajta, hogy zavarban van. Végül felállt az ágyról és elindult az ajtó felé.
- Ha unatkoznál, akkor hozok át neked néhány könyvet, amit böngészhetsz. Vagy segíthetsz Ricnek és Jeremynek.
- Remek. - mondta dühösen Elena.
- Te akartad annyira ezt a mentőakciót!
- Mert neked nem fontos Stefan?!
Damon nem válaszolt csak dühösen becsapta az ajtót, majd még visszakiabált Elenának. - Amíg nem vagyok itt, szobafogság lesz Elena Gilbert.
Elena dühösen fújt egyet, Damon pedig lesétált a lépcsőn, és el sem köszönve a többiektől távozott.
- Szia. Ráérsz?
- Igen Bonnie. Úgy néz ki elég sok időt kell a szobámban töltenem.
- Bocs a maiért.
- Ne kérj bocsánatot. Inkább én. Nem akartalak veszélybe sodorni.
- Tudom, te egyszerűen csak ilyen kis önfejű vagy. De mielőtt még beszéltünk volna, Damon mondta, hogy vigyázzak rád.
- Igen? Ahh.. Tudtam.. Most beszéltél vele?
- Csak annyit, hogy holnap megyünk. Te Elena.
- Igen?
- Mi van veletek Damonnal. Ha nem ismernélek titeket, meg az előélteteket, azt hihetném, hogy kezdetek egymásba szeretni. – Mikor ezt kimondta Bonnie, Elena elhallgatott. – Itt vagy még? Hahó?
- Igen, itt vagyok, bocs, nem figyeltem. Mit kérdeztél?
- Ne vetíts. Nagyon jól ismerlek. Tehát?
- Nem tudok mit mondani neked. Nem tudom. Tényleg nem tudom.
- És Stefan? Nem szereted?
- De, persze, hogy szeretem Stefant, hisz tudod.
- Akkor?
- Nem tudom, hagyjuk most ezt rendben?
- Ok, akkor majd később hívlak. Szia, jóéjt.
- Neked is. És köszönöm. – válaszolta Elena, majd az ágyára vetette magát. Elővette a naplóját, forgatta a tollat, de nem tudott mit írni. Vagyis sok minden kavargott benne, de nem mert leírni. Talán attól még valóságosabbá vált volna. Miközben ezen gondolkozott lassan álomba merült.
- Köszönöm, hogy jöttél
- Ez természetes. És amúgy is jöttem eggyel Damonnak… Ha ő nincs mindketten…tudod..
- Igen. De nem így történt, úgy, hogy minden rendben. – próbálta kicsit vidámabbra hangolni a csevelyt Caroline.
- Ezzel vége? Vagy hogyan tovább?
- Hát nem tudom pontosan. De nyugi, igyekszünk kihagyni téged a dologból – mondta Car, majd megsimogatta Tyler vállát.
- Ne aggódj miattam. És szólj, ha tudok segíteni – eközben megfogta Car kezét. Egy ideig fogták egymás kezét, majd hirtelen elengedték, amikor megszólalt valaki a hátuk mögött.
- Sziasztok – A páros nagyon meglepődött.
- Hát te? Mit csinálsz nálunk?
- Anyukád megkért, hogy segítsek be valamiben.
- Igen? – kérdezte Caroline miközben kérdően meredt Mattre.
- Nyugi, nem azért. A kampányban segédkezek. Most megyek, nem zavarok. Szia Tyler – nyújtott kezet a fiúnak – szia Caroline – mondta a lánynak, miközben szomorúan nézett a szemébe.
- Matt, nem..izé.. Szia – mondta zavarodottan Car. Nem akart magyarázkodni, mégis mondani akart valamit, de nem jutott semmi jó az eszébe.
- Szóval? – kérdezte Tyler, megszakítva a csöndet, ami egyre kínosabbá vált, miután Matt elment.
- Mi szóval?
- Nem kell kihagynotok a dologból, ha van valami, szólsz?
Másnap reggel Matt a kampányirodában várta a csapatot egy nagy adag kávéval. Mivel a Grillben dolgozott voltak bizonyos dolgok, amikhez „szinte ingyen” jutott hozzá. A Grill tulaja pedig küldött szendvicseket, remélve, hogy a későbbiekben ebből előnyt kovácsolhat.
- Természetesen, mivel kezdjek?
- Lássuk csak. Megvan. Forbes serif irodájából el kellene hoznod egy csomagot. Rá voltak bízva a kitűzők, de neki el kellett utaznia.
- Rendben, kulcsok?
- Itt vannak. Az asztalán lesz valahol. Ha jól sejtem egy nagy halom papír tetején. Nem tudom hogy tud kiigazodni abban a káoszban. Na mindegy is utána várlak, sok dolog vár még ránk!
- Rendben, igyekszem. – mondta Matt. Miközben a kapitányság felé hajtott eszébe jutott az, mikor utoljára beszélt Lizzel. Meg az elmúlt napok és Caroline. Bár nem tudott beállni közéjük, bántotta a dolog. Együtt tudott érezni Lizzel, aki időt kért tőle. Úgy sejtette ezért utazott el és nem valami hivatalos ügy miatt. Mikor odaért még senki nem volt az irodájában. Úgy tudta valakit a helyére raknak, amíg nincs itt, de az a valaki úgy tűnik nem az a korán kelő típus. Belépett a szobába és meglátta a dobozt. Felkapta azt, de félszemmel észrevette a Salvatore nevet egy cetlin. Nem látta az egészet, csak egy részét. Körülnézett, és mikro megbizonyosodott róla, hogy nem látja senki kihúzta a papírhalom alól. Egy cím volt rajta és egy számsor. Gyorsan előkapta a telefonját, lefényképezte, majd összetépte és egy közeli kukába dobta a cetli maradványait. Az asztalon kutakodott kicsit, majd miután semmii terhelőt nem talált Carolineékra nézve, visszaindult a többiekhez. Útközben megnézte a telefonján, hogy hol van a hely, amit a cím jelöl. Egy közeli irodaházat dobott ki a kereső. Elhatározta, hogy ha végez, akkor megnézi mi van ott.
- Máris visszaértél? Ez remek.
- Igyekeztem. Most mi a teendő?
- Kérlek, foglalj helyet a többieknél ott hátul és segíts borítékolni.
- Rendben.
- Szia Katherine. Hogy aludtál?
- Szerinted hogy aludtam Damon. Hogy lehet aludni egy olyan helyen, ami tele van felbőszült boszorkányszellemekkel. Mégis mire tippelsz?
- A napérzékenységre gondolsz? Jó kis trükk. Velem is eljátszották már.
- Lehetnél kedvesebb. Először is, nesze egy kis reggeli – odadobott neki egy tasak vért – másodszor itt a vacsorád – odadobott még egy tasakot –, ebéd nincs, úgy látom meghíztál kicsit.
- Gyere közelebb és megbizonyosodhatsz róla, hogy még mindig olyan kirobbanó formában vagyok, mint akkor, amikor…
- Hagyd ezt. Nem ezért jöttem. Mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy eszem ágában sincs átlépni ennek a háznak a küszöbét.
- Hát akkor minek köszönhetem a megtisztelő látogatásodat?
- Tudni akarom azt, amit te tudsz.
- Felejtsd el. Amíg én itt vagyok, addig nem tudsz meg semmit.
- Rendben, te akartad. További kellemes időtöltést. És csak egy tipp. Ne nagyon menj a napra. És ne átkozódj. Azt nem szeretik errefelé a magadfajtától.
- Ok. Csak annyit tudok, hogy Klaus valamiért akarja Elenát. Nem tudom mihez kell.
- Nem hiszek neked.
- Pedig nem ártana. Mert ha Klaus akarja Elenát, akkor Elena veszélyben van. És nem is kicsiben. Ami engem speciel hidegen hagy, mert amíg Elenával köti le magát, addig is szabad vagyok.
- Akkor miért jöttél vissza ide?
- Mert tudom, hogy elég messze vannak innen és itt van valami, ami az enyém és vissza akarom kapni.
Damonnak elkezdett csörögni a telefonja
- Igen?
- Hol vagy már? Már vagy negyed órája várok. Még a vámpírok sem pisilhetnek ennyit.
- Nyugi megyek, 5 perc és ott vagyok.
- Csak nem a kis Bonnie? Máris lemondtál Elenáról? Pedig nagyon helyesek voltatok az ágyon, mikor te haldokoltál, ő pedig megcsókolt. Reménykedve abban, hogy nem éled túl az estét. Mert azt ugye tudod, hogy esélyed sincs?
- Fogd be Katherine. Vagy….
- Vagy mi lesz? Bejössz hozzám?
- Nem, rád küldöm a boszilelkeket. Szóval viselkedj! – miután ezt elmondta elindult vissza Bonniehoz. Nem tudta mennyire hihet ennek a nőnek. De Elena biztonságban volt a házon belül. Mikor visszaért Bonniehoz a lány nagyon mérgesen nézett rá.
- Nyugi, már megyünk is. Nem kell a migrénes trükköd.
- Mit csináltál? Hol voltál? Mit titkolsz előlem?
- Na idefigyelj kicsilány! Nem emlékszem hogy megkértem volna a kezed, és az esküvő sem
rémlik, úgy hogy ne játszd itt a házsártos feleséget. Nem csináltam semmi olyasmit, amibe bele kéne ütnöd a boszinózidat. És ha titkolok is előled valamit, azt azért teszem, mert nincs hozzá közöd.
- Ok. Akkor menjünk. Már így is eleget vesztegettük az időt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése