2011. június 5., vasárnap

Harmadik évad fanfiction - Prológus


Prológus


Elena hazavitte Damont, aki már nem tudott különbséget tenni a jelen és az emlékei között. Tyler harapása egyre jobban elvette az eszét. A vérfarkas méreg már szétterjedt a testében és az életereje egyre fogyott. Már csak erőtlenül feküdt az ágyában Elena karjaiban.
- Mennyire szánalmas, hogy így itt haldoklom. Sose hittem, hogy így lesz vége. - mondta Damon reménytelenül és halkan.
- Még van remény. - mondta Elena elcsukló hangon.
- Sok olyan döntést hoztam életemben, ami idejutatott. Megérdemlem ezt. Megérdemlem a halált.
- Nem, nem érdemled.
- De igen Elena. Nincs semmi baj, ez így van rendjén. Mert ha másképp döntök, akkor sohasem találkoztam volna veled. Annyira sajnálom. Annyira sajnálok mindent, amit tettem és megbántottalak vele.
- Semmi baj. Megbocsájtok neked.
- Tudom, hogy Stefant szereted. Tudom, hogy mindig őt fogod szeretni.
Elena nem szólt semmit, csak odabújt Damon karjaiba és megfogta a kezét. Közben egyre jobban hullottak a könnyei. Damon egyre gyengült és alig volt ereje beszélni.
- De én szeretlek téged. Ezt tudnod kell. - mondta Damon, miközben Elena könnyei egyre csak hullottak.
- Tudom - mondta Elena sírva.
Damon arcán egy halvány mosoly jelent meg Elena válasza hallatán.
- 1864-ben kellett volna találkoznod velem. Akkor kedveltél volna.
Elena felemelte a fejét és könnyei között Damonra nézett.
- Most már kedvellek. Olyannak amilyen vagy.
Damon alig bírta nyitva tartani a szemeit. Az arca elgyötört és fáradt volt. Már nem sok ideje volt hátra. Elena könnyei potyogtak, félt, hogy nincs már remény Damon számára. Lassan közelített felé és egy óvatos csókot nyomott Damon ajkára.
- Köszönöm. - mondta Damon elgyengülve.
- Nincs mit köszönnöd. - mondta Elena a könnyei mögül. Damon lehunyta a szemét és nem nyitotta ki többet. Elena elhűlve nézte őt, míg meg nem törte valaki a csendet.
- Rám kellene inkább gondolnod Damon. Úgy értem, én vagyok az, aki elhozta neked a gyógyírt. - szólalt meg mögöttük váratlanul Katherine.
Elena gyorsan felkelt Damon mellől és Katherine közben odasétált Damonhoz és megitatta őt Klaus vérével.
- Hol van Stefan? - kérdezte Elena
- Biztos, hogy érdekel még? - kérdezte Katherine mosolyogva. Majd felemelte a véres üvegcsét, ami a kezében volt. - Ezért törleszt most. Mindent feláldozott a testvére életéért, még téged is. Én nem várnám őt vissza egyhamar a te helyedben.
Majd elindult ki a szobából de az ajtóban megtorpant. Visszafordult és mosolyogva Elenára nézett.
- Nincs azzal baj, ha mindkettejüket szereted. Én is szerettem őket. - majd az üveget Elena kezébe dobta és elviharzott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése