- Rendben, de akkor valamit mégiscsak tennünk kell!
- Ok, én megyek és előkeresem a nagyi grimoire-ját, hátha az segít. A pincében lévő családi könyvek nem hiszem, hogy bármi újat mondanának. Te addig menj el Stevenhez.
- Milyen Steven? – kérdezte Damon tettetve a hülyét.
- Steven a mi kis vámpírológusunk. Mindnet tud róluk, sőt, még annál is többet... De ezt neked is tudnod kéne, hiszen…
- Nyugi Bonnie! Tudom, de most már csak azt mondd meg hogy hol találom most?
- Ha jól tudom Silent Hope-ban lakik éppen. Csak menj be a helyi egyetemre és keresd Smith professzor az okkultizmus tanszéken.
- Silent Hope. Milyen bájos kis név. Oké. Akkor menjünk, elviszlek egy darabon.
- Oké.
Tyler – Jeremy
Grill
- Szia Jer, hallottál valamit Bonnie-ról?
- Nem, és a nővérem is lóg. Pedig sosem szokott. Valószínűleg együtt shoppingolnak a holnapi nagy-nagy bálra. – mondta Jeremy gúnyosan, cukkolva Tylert.
- Na állj le öcsi, de komolyan. Van elég bajom nélküled is.
- Most mi rosszat mondtam? - kérdezte Jeremy értetlenül. - Hát nem így van? Nők és bál azt jelenti, hogy eltűnnek órákra, napokra és csak valami borzasztó ruhaboltban lelsz rájuk, amint a világ összes ruháját felpróbálják és közben sápítoznak, hogy
>> Ez ugye jó?<<
>>Jaj, nagyon jól áll!<<
>>De ugye nem kövérít? Nézd, itt látszik az a fél milliméter plusz, ami rajtam van.<< - hadarta Jeremy fülsiketítő magas hangon, és míg levegőt vett, hogy tovább folytassa, Tyler meglökte a vállát.
- Jer, fogd már be! - mondta fenyegetően Tyler.
- Oké, oké nyugi. Lazíts, most mit szívod így fel magad? Szóval, ha már bál... - azzal Jeremy közelebb hajolt Tylerhez - Vigyek valamit, amivel fel lehetne dobni a bulidat?
- Amennyiben az őrsön óhajtod tölteni az éjszakádat, hát nyugodtan, egyéb esetben hagyd rám.
- Igenis Mr. Lockwood – mondta Jer mímelt kalap emeléssel, majd elsétált a pult felé, de közben még hátrafordult Tyler felé egy utolsó mondat erejéig. - Remélem holnapra lehiggadsz.
- Dugulj el öcsi! - mondta mérgesen Tyler. Jeremy csak nevetett, majd a pultos lányhoz lépett.
Tyler azonnal elővette a telefonját és tárcsázni kezdett.
Szia, itt Bonnie, jelenleg nem érek rá, de amint tudlak, visszahívlak. Legyen varázslatos napod!
Bíííp
- Szia, itt Ty. Megint. Nagyon eltűntél. Csak gondoltam megkérdezlek, hogy van-e kedved velem jönni az alapítók báljára. Írj, ha ezt lehallgattad. Szia.
*
- Szia Jeremy, mit kérsz?
- Csak egy napi menüt. Jenna lelépett, én meg itt maradtam egy falat nélkül…
- Oké, 5 perc és viszem.
- Köszi Cecilie. – mondta Jer, majd elvonult a szokásos boxába. Az asztalra tett fűszertartókkal babrált, amikor odatoppant hozzá Caroline.
- Szia Jer - kezdte harsányan, ahogy úgy általában szokta. – bár nem maradtunk sokáig, nekem tetszett a bulid. Csak ugye volt az az ügy Amyvel…
- Igen. Úgy tűnik halálra volt ítélve a bulim…
- Ezt most miért mondtad így? – kérdezte felháborodva Caroline.
- Nem úgy gondoltam. Na mindegy. Minek köszönhetem megtisztelő figyelmedet?
- Hát most hogy így kérded... Leülhetek? – mutatott a Jeremyvel szemben levő székre – Köszönöm. Tehát az az elég kínos helyzet állt elő, hogy nincs kísérőm a holnapi bálra és arra gondoltam... Szóval rád gondoltam. Mehetnénk együtt. - mondta mosolyogva és bíztatóan Caroline.
- Már van párom.
- Tessék? Hogy-hogy? Te soha... Vagyis... Neked... Ki az?
- Egyrészt: nehogy azt hidd, hogy rajtad kívül nincs más nő a Földön. Másrészt: semmi közöd hozzá. És ha most megbocsájtasz, szeretném nyugodtan elfogyasztani az ebédemet.
- Jó, nyugi, ne pörögj be. Holnap úgyis kiderül. Akkor szia. – mondta Caroline, majd lassan ki sétált a Grillből. Időnként hátrapillantott és látta, ahogy egy lány leül Jeremyvel szemben. Sajnos neki háttal, ezért nem tudta megfigyelni, de sok dolga akadt még, ezért felgyorsította lépteit.
- Szia, látom éppen eszel. Nem is zavarlak sokáig, csak megkérdeznék néhány dolgot a holnapi bállal kapcsolatban.
- Hello Anna. Mondd csak, nem zavarsz.
- Az előbb azt a lányt úgy leráztad...
- Jah, ő... Ő csak Caroline. És hidd el, ha nem teszem az utolsó vacsorámat is vele kellett volna elfogyasztanom. Szóval miről van szó?
- Értem. Szóval. Három fő kérdés és már itt sem vagyok – kezdte biztatóan Anna, miközben megérkezett a menü. Így Jeremy nekilátott a fogyasztásának. – Az első az, hogy mikor jössz értem? A második, hogy piros vagy kék, a harmadik pedig, hogy mi legyen az a mondat, amelynek elhangzása után megfutamodásra adjuk a fejünket, mielőtt a sznobizmus minket is magával ragad?
- Hatkor, piros, reggel korán indul a gépem.
- Rövid, tömör, lényegre törő, ezt már szeretem! – mondta Anna, majd halkan kuncogni kezdett, ugyanis Jeremy leette a pólóját, és ha ez nem lett volna elég, de még el is kente, mikor az asztal túloldalán lévő szalvétáért nyúlt…
- Nevess csak, majd visszakapod - mondta majd egy húsgolyót dobott a lány felé. Anna villámgyorsan elkapta és harapott belőle egyet majd visszarakta Jeremy tányérjára. Mindezt olyan gyorsan, hogy a fiúnak elállt a lélegzete… Anna csak mosolygott, majd felállt és egy rövid puszi nyomott Jeremy arcára.
- Akkor holnap várlak Jer.
- Anyukád nem jön? - kérdezte Jeremy érdeklődve. Anna tekintete homályos lett, majd lassan felelt.
- Nem, ő nem tud eljönni.
- Jól vagy? Valami rosszat mondtam? - kérdezte Jeremy bizonytalanul.
- Nem, de most mennem kell. - mondta hirtelen vidám hangnemben Anna, majd sarkon fordult és magára hagyta az elképedt Jeremy. Jeremy megvonta a vállát, majd mint ha semmi sem történt volna, evett tovább jóízűen.
Bonnie – Damon
Bonnie nagymamájának háza
- Nos, megérkeztünk. Legyél jó kislány és ne állj szóba idegenekkel! - mondta Damon mímelt kioktatással.
- Te pedig ne ölj meg senkit, ha egy mód van rá. Ha van valami, hívlak. – s ezzel Damon arcára csapta az ajtót. Néha hülyét kapott a férfi stílusától. Besétált a házba, majd a nagyija szobájában egyenesen a könyvespolchoz lépett és levette az ódon, vaskos könyvet. Nem tudta pontosan mit keres és jól jöttek volna neki Elena nyugtató szavai, de pont ő volt az, aki bajban volt és vámpír lett. Remélte, hogy ez még sokáig nem fog bekövetkezni. De megtörtént. Tudta, hogy ismét elveszítette Elenát. Nem úgy, mint múltkor, amikor összevesztek. Az a közös kis titok, hogy boszorkányok… Jó volt, hogy volt legalább egy valaki, aki megérti… De most koncentrálnia kell. Ahogy lapozgatta a könyvet, eszébe jutott, hogy szeánszot tart és megidézi Emilyt. Ő volt az egyik legerősebb és leghíresebb őse. A szobában körberakott néhány gyertyát és koncentrált.
- Emily, hívlak téged. Emily, hívlak téged. Emily, itt vagy? – miután ezt kérdezte egyszer csak egy réten találta magát. Egy férfi kergetett egy nőt. A férfi magas, barna hajú volt, a nő pedig valamivel alacsonyabb, hosszú, sötétbarna haja volt, amelyet szabadjára engedve hordott. A nő elbújt egy fa mögé, a férfi pedig egy ideig távolról hallatszott, majd egyszer csak ott termett és megfogta a nő vállát. Aki ekkor megfordult és egy az egyben úgy nézett ki, mint Elena. Gyengéden a férfihez simult és győzelmét csókkal jutalmazta. Most pedig a férfi kezdett el futni. Éppen csak annyira, hogy a nő a sarkában futhasson. A távolból egy hang a férfi nevét kiáltotta:
- Niklaus!
Ezután Bonnie magához tért. Nem tudta mit látott és korban sem nagyon tudta elhelyezni a történteket, mert a ruhák stílusa nagyon idegen volt számára. Nem is töprengett tovább ezen, úgy érezte úgysem jutna vele semmire. Ekkor eszébe jutott egy a hasonmások története, amiről még régen mesélt neki a nagyija, ezért gyorsan lapozni kezdett a könyvben, amikor is az kiesett a kezéből és a földön heverve egy bonyolult, ősi ábra tárult a szemei elé. Kezek, edények, és vér szerepelt az ábrán és rengeteg egyéb jel mely a csillagok állásáról árulkodott és a szükséges összetevőkről. Nagyon bonyolult ábra volt, de sikerült értelmeznie a varázslat lényegét. Ekkor a táskájába vágta a könyvet és tárcsázni kezdte Damon számát.
- Mondd! - szólalt meg Damon kurtán, amint felvette a telefont.
- Azt hiszem tudom mi lehet a háttérben. Mikor jössz vissza?
- Mindjárt indulok. Az ürge halott, a kecó pedig feltúrva. Valaki megelőzhetett…
- Damon? Damon Salvatore? - szólt egy idegen hang a háttérben.
- Damon? - de a vonal megszakadt és Bonnie meredten állt a szoba közepén és nem tudta mi történhetett.
***********************************
Előzetes a következő rész tartalmából
Elena ismét találkozik Katherinnel és kiderül valami kettejük kapcsolatáról, ami alapjaiban változtathat meg mindent. A két lány élete csak azon múlik mennyire tudnak majd együttműködni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése