2011. június 15., szerda

Kötelékek - A múlt dolgai (ötödik rész - első fejezet)


- Anya, megyek, holnapután jövök vissza. – kiabálta Tyler az anyjának a földszintről.
- Rendben, de hova is mész egész pontosan?- kérdezte Carol.
- Tudod, most van a kirándulás. Amiről hetekig meséltem. Tudod. Amihez megkaptam a dzsipet cserébe a tegnap esti megjelenésemért, és hogy méltóképpen képviseltem a Lockwood családot.
- Apropó, tegnap este. Ki volt az a lány, akivel tegnap este voltál?
- Bonnie Bennett. És nem szeretném, ha megjegyzéseket tennél rá!
- Nem fogunk fiam, ő egy rendes lány. Nem úgy mint az a Victoria. És ami a dzsipet illeti, ha egy karcolás is lesz rajta, a javíttatást a zsebpénzedből vonjuk le. – mondta Mr. Lockwood szigorúan, mikor jött le a lépcsőn.
- Mi történhetne vele? Talán ráugrik egy farkas? – kérdezte Tyler az apjától, akivel ekkora már szemtől szemben álltak egymással.
- Ezt majd legközelebb megbeszéljük. Szervusz drágám, holnapután jövök. Ha keresnél, az asszisztensemen keresztül elérsz.
- Szia anya, a mobilom nálam lesz, térerő ügyben a szolgáltatómnál lehet reklamálni. – mondta viccesen Tyler, majd ő is elindult. A vállán egy nehéz sporttáska volt. Tele volt vasláncokkal és egyéb nehezékekkel. Ezen kívül volt nála egy váltás ruha és több napi hideg élelem, valamint egy kulacs vízzel. Ha valaki belenézett volna a táskájába elhitte volna, hogy túrázni megy. Az igazság azonban sokkalta vadregényesebb volt. Az egész 2 évvel ezelőtt kezdődött. Az apjával egy üzleti útra indultak Dél-Spanyolországba. Legalábbis a tervek egy laza üzleti útról szóltak. Az apja azonban egy kis faluba vitte Gualchos mellé. A falucska neve Maldito (=átkozott) volt. Ott furcsa történeteket hallott démonokról és mágiáról. Nem igazán hitt bennük. Alig várta, hogy kiszabadulhasson abból a porfészekből. Az utolsó napon az apja, felé fordult.
- Fiam, a mi családunk egy kiválasztott vérvonalhoz tartozik. Amikor a gyermek eléri a felnőtté válás korát, el kell döntenie, hogy méltóvá válik-e a feladatra vagy sem.
- Milyen feladatra? Hogy kis porfészekben túléljen egy hetet wifi, mobil és egyáltalán hamburger nélkül? – kérdezte Tyler, aki még mindig nem vette komolyan a helyzetet és az egész kirándulást.
- Tyler! Mi vérfarkasok vagyunk. Azonban nem kötelező vérfarkassá válnunk. Azért hoztalak el erre az útra, hogy belőled is vérfarkas legyen. Hogy ha eljön az idő, szembeszállhass a démonokkal és megvédhesd a családodat, a szeretteidet.
- Apa, kezdesz megrémíteni. Hallottam a családunkban untalan előforduló elmebajról, de te eddig egészen normális voltál.
- Nem hiszel nekem? Akkor gyere ide mellém. – leültek egy közeli kőre és Mr. Lockwood elővette a laptopját és mutatott a fiának egy videót. Ezen a videón azt látta, hogy a nagybátyja átalakul vérfarkassá. Tylert a pánik kerülgette, teljesen kiakadt, mászkált, próbálta összeszedni a maradék erejét és gondolatait.
- Akkor mégis igaz? A nagymama tényleg… És a démonok is? Ugye nem? És én… Most rögtön?
- Igen fiam, minden igaz. A nagymama nem vadászbaleset áldozata lett. Legalább is nem a hagyományos módon. Éppen vérfarkas volt, amikor egy vadászbrigád útjába került. És a démonok igenis valósak. És közelednek. Közelednek a városunk felé.
- És nekem mi a szerepem mindebben?
- Rajtad a sor, hogy teljesítsd a sorsod. Részt kell venned egy beavatási szertartáson, hogy a legközelebbi teliholdkor felkészülten várhasd az átalakulást.
- Ami egy hónap múlva lesz. Rendben. Megteszem. – az apja elégedetten nézett végig a fián, aki akármennyire is nem akart neki engedelmeskedni, most a döntő pillanatban mégis megtette és bátran nézett mindazon dolgokkal szembe, amik vártak rá. Megölelte a fiát, majd elindultak a helyi bölcsekhez, akik elvégezték a szertartást. Ezt követően pedig elindultak haza. A repülőn néma csendben ültek egymás mellett. Tyler törte meg a csendet.
- Apa, mindenképpen el kellett jönnünk Malditoba?
- Nem, ez nem szükségszerű. Én csak a legjobbakat akartam. Nem szerettem volna, hogy valami városi kuruzsló vezessen be téged ebbe.
- És vannak még rajtam kívül a családban?
- Nem sokan fiam.
>Kérem kapcsolják be az övüket, megkezdtük a leszállást.<
- De mégis hányan? Ketten, öten, tízen?
- Én csak egy valakiről tudok. A nagybátyád.
- Tessék? És te? Te nem?
- Az én apám kettőnk közül az öcsémet választotta. Őt vitte el erre az útra.
- És te pedig hagytad? Hagytad, hogy ő menjen át mindenen? Láttad te azt a videót? Tudod mit élt át? Tudod te mi vár rám? Most hallgatsz? Ott bezzeg hogy tudtad mondani a magadét a családról és a megvédésről meg a kötelességről. Hogy tehetted ezt velem?
- Ez a te sorsod Tyler.
- Neked meg az, hogy öltönyben vigyorogj a helyi újságok címlapján, mint tisztes családapa? Anya tud ezekről a dolgokról?
- Nem, anyád nem tud a… A dologról. És nem is kell megtudnia. És ehhez tartsd magad!
>Kedves utasaink, megérkeztünk Atlantába. Remélem jól utaztak, további kellemes napot kívánunk!<
Miután elhangzott a szokásos szöveg, Tyler felpattant és elindult kifelé.
- Fiam, ne feledd mit mondtam neked! Egy szót se! – mondta az apa. Tyler visszafordult odasétált hozzá és megállt vele szemben.
- Te nekem ne parancsolgass, értetted?
- Mit képzelsz magadról? – és ebben a pillanatban lendítette a kezét, hogy lekever a fiának egy igazi nagy atyai pofont. Tyler még a levegőben elkapta a kezét és kicsavarta. Most tűnt csak fel neki mennyivel erősebb lett az apjánál.
- Erről ennyit. Apa. – az utolsó szót undorral mondta ki. Tudta, hogy az apja tönkretette az életét.
Tyler mostanra már rutinosan készítette össze a cuccait a teliholdkor esedékes átváltozáshoz. Volt egy régi pince az egykori birtokukon. Még a nagybátyja mutatta meg neki egyszer, mikor itt járt. Az első átváltozásokon végig mellette volt és segítette. Próbálta rábírni, hogy bocsásson meg az apjának, de nem tudott…
 
Katherine – Damon - Caroline
Salvatore villa
Csengettek, Katherine pedig egy szempillantás alatt odament az ajtóhoz és kinyitotta azt. Az ajtóban Caroline állt. Nem tűnt viharvertnek, de a szemei alatt ott árulkodtak a karikák az elmúlt napok eseményeiről.
- Szia Elena, olyan jó látni téged! – mondta Caroline, majd átölelte Katherine-t.
- Szia, mi történt? A buli óta nem nagyon láttalak. – válaszolt Katherine tettetett érdeklődéssel. – Gyere be és ülj le. – vezette be a lányt a nappaliba. Elena mikor meghallotta Caroline hangját egyből elbújt. Tudta, hogy senkinek sem tenne jót, ha mindkettejüket meglátná. Gondolta, kihasználja az alkalmat és lemegy Stefanhoz, amíg Caroline, Damon és Katherine hármasban elbeszélgetnek…
*
- Szóval Caroline, mesélj nekem a tegnapi napodról. Milyen volt a bál? Jól érezted magad?
- Igen. Nagyon jól éreztem magam. Még tegnapelőtt találkoztam egy nagyon vonzó férfival a Grill előtt, aki elhívott a bálba. Szóval vele mentem. Meg a testvérével meg valami lánnyal. A lényeg: az az alak oltári! Mindent tud a régi dolgokról és megígérte, hogy ha jó leszek, akkor elvisz magával egy nagy utazásra. Hát nem fantasztikus?
- De, az. Hogy hívták a férfit.
- Nem mondtam? – kérdezte Caroline izgatottan. – A neve Klaus.
- És mit értett az alatt, hogy ha „jó leszel”?
- Hmm. Ezt nem tudom. De tegnap azt mondta, hogy nagyon ügyes voltam és már hamarosan végez.
- Mivel?
- Állítólag csak azért jött a városba, hogy lezárjon valami régi családi ügyet… Aztán el is megy, ha minden jól megy. És talán engem is magával visz.
- És mondott még neked valamit arról, hogy miért van itt?
- Igen. De arról nem beszélhetek.
- Miért?
- Mert. Csak mert nem. Ti sem mondtok el nekem mindent, úgy hogy ne várjátok el, hogy én is mindig mindent elmondjak nektek. – felelte ingerülten Caroline. A hangulata egyik pillanatról a másikra változott meg. "Valószínűleg megigézték" - gondolta Katherine.
- De van itt még valami, amit elmondhatok - váltott kedvesebb hangnemre a lány - azt üzente, vagyis azt mondta, hogy mondjam … Szóval - Caroline arcáról minden vidámság eltűnt, elmélyítette a hangját és ezt mondta:
„Tudom hogy itt van és azt is tudom hogyan fogom őt megszerezni.”
- Ennyi. Tökre olyan, mint valami Keresztapás vagy Csillagok háborújás jelenet nem? Na mindegy is…
Damon és Katherine jelentőségteljesen összenéztek, majd csendben hallgatták, ahogy Caroline tovább áradozik Klausról.

1 megjegyzés: