2013. december 24., kedd

The Delena Fanfiction - 7. fejezet: Jamie-ék barátságos motelszobája

Sziasztok!

Ez a nap is eljött, Karácsony első napja! Mindenkinek nagyon nagyon Boldog Karácsonyt Kívánok, és ehhez a fejezethez pedig jó szórakozást.:)
Egy kicsit rövidebb a mai rész, mint az átlag, de talán a tartalma miatt ezt megbocsátjátok nekem.:) Ha van egy kis időtök a karácsonyi nagy készülődésben, akkor kérlek titeket, hogy írjátok le azt, hogy mit gondoltok erről a részről, és jó volt-e így, ahogy történtek a dolgok.
A történet most is Damon szemszögéből folytatódik, ami szerintem érthető.:)A következő rész pedig szintén reggel 8 órakor érkezik majd, mert Szilveszter napja lesz, és délután, illetve este már biztosan jobb dolgotok lesz majd, mint hogy itt olvasgassatok a gép előtt. De addig is még egyszer...

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! :)

Morwen
 ***************************

A bárpult jobb oldalán volt egy ajtó, ami fölött a „motel szobák” felirat virított, Elena pedig pontosan abba az irányba húzott engem. Még mindig nem tértem magamhoz a döbbenettől és próbáltam logikus magyarázatot találni Elena viselkedésére és a szexen kívül a másik lehetséges opciót kitalálni, amiért a szobák felé húz engem.
Amint áthaladtunk azon a bizonyos ajtón, az udvaron találtuk magunkat, ahonnan tökéletesen láttuk a másik épületet, ahol a motelszobák várták a vendégeket. Elena váratlanul felém fordult, majd ismét szenvedélyesen megcsókolt és közben lassan elkezdtünk hátrálni a motel felé. Lassan, lépésről lépésre, alaposan kiélvezve ezzel a másik édes ajkait és a szenvedélyt, ami őrjítően ölelt körbe minket. Tökéletesen éreztem, hogy az ő teste is izzik, a szíve hevesen dobog, és úgy kap a csókom után, mint éhező az étel után. Próbáltam a lehető leglassabb tempóban haladni vele a motel felé, mert tudtam jól, hogy az én álmom csak addig tart. Elena túl részeg ahhoz, hogy felelősséggel képes legyen meghozni egy ilyen döntést. Ám az igazi problémával csak akkor szembesültem, amikor végül elértünk lassan a nyolcas számú ajtó elé. Nehezen előhalásztam a farzsebemből a szoba kulcsát, Elena pedig elvált az ajkaimtól, addig, míg kinyitottam a zárat. De amint kinyílt az ajtó, ismét magához rántott és csókolózva hátráltunk be a szobába. Mire észbe kaptam volna, addigra ő már lehámozta rólam az inget, ami hangtalanul esett a földre egy cseppet sem zavarva meg minket a további tevékenységünkben.
- Elena – szólaltam meg halkan két csók közt, mire ő csak egy halk hümmögéssel válaszolt, majd folytatta tovább a csókot, ezúttal útnak indulva a nyakam, a vállam és a mellkasom felé. – Nem kéne ennél tovább mennünk, mert cseppet sem vagy józan ehhez – feleltem neki halkan felnyögve, mert ő eközben egy pillanatra sem szakadt el tőlem, és a kijelentésemre ismét egy csókkal felelt. Lassan átkarolta a nyakam, majd az igencsak kicsinek mondható franciaágy felé kezdett húzni.
- Elena, állj le kérlek – feleltem neki ismét, miután erővel elszakítottam magam az ajkaitól és mélyen a szemébe nézett. – Ezt te se akarod igazán.
- Fogalmad sincs arról, hogy mit akarok Damon – felelte elködösült arccal és vágytól izzó hangon. – Téged akarlak, most! – felelte ellentmondást nem tűrően, majd ismét vadul megcsókolt.
A szívem édes forróságba borult a szavai nyomán, de sajnos hamar ráébredtem, hogy ez hamis boldogság, mert Elena cseppet sem nevezhető most józannak. Sőt, attól olyan messze áll, mint én a szentté avatás lehetőségétől.
- Hidd el Elena, nálam jobban senki sem akarja azt, amire most készülünk. De nem így, és nem most. Holnap mindezt meg fogod bánni, nekem pedig arra semmi szükségem nincs – feleltem neki ismét, miután el tudtam válni az édes ajkaitól. De ezt is csak úgy tudtam megtenni, hogy közben az ajkam a nyakára tévedt és élveztem a mámorító helyzetet, amibe csöppentünk. Tudtam, hogy nagyon is akar most engem, de azzal is tisztában voltam, hogy a szíve az még nem az enyém. Ahhoz még idő kell és ezek szerint az idő nekem dolgozik, csak türelmesnek kell lennem. Van remény, de ezt nem szabad ész nélkül lerombolnom azzal, hogy most lefekszek vele. Akármennyire is szeretem őt, ezt a lépést nem tehetjük most meg. Nekem nem csak egy éjszakára kell ez a csodálatos és jelenleg túlságosan is csábító nő.
- Mi lenne, ha most az egyszer felhagynál az udvariaskodással és tennéd azt, amit szeretnénk? – kérdezte tőlem megrovóan és közben megérkeztünk az ágyhoz és vágytól izzva eldőltünk rajta mindketten.
Alig voltam képes már tisztán gondolkozni, annyira magával ragadott a tűz, amibe Elena rángatott és szinte fájt minden szó vagy tett, amivel megpróbáltam véget vetni a folyamatnak, aminek a vége tudtam, hogy édesebb, mámorítóbb és boldogabb lenne, mint amit valaha megélhettem az eddigi 165 évemben.
„Csak hagyd abba Damon, csak állj le, és ne engedj neki többet!” – szólalt meg egy hang a fejemben, amire jelen pillanatban szinte lehetetlen volt hallgatni. De hogy is tudtam volna, amikor Elena tüze percről percre jobban felemésztett, és úgy akartam őt, mint talán még soha nőt az életemben. Egyre nehezebb volt tisztán gondolkoznom, ugyanis Elena egy pillanatra elhajolt az ajkaimtól, megemelte a felsőtestét és levette magáról a felsőjét, a szemeim elé tárva ezzel azt a látványt, amit ugyan takart a fehérnemű, de még így is csodálatosabb volt bármilyen remekműnél, amit halandó teremthetett. Mint aki szomjan hal, ha nem érintheti a tökéletes bőrét, úgy hajoltam a nyakára és csókoltam végig lágyan a kulcscsontját, és fedeztem fel ajkaimmal a tűzforró bőr minden apró és mámorító négyzetcentiméterét. Ő eközben hevesen túrt a hajamba, a teste ívbe feszült a csókjaim nyomán és elégedett, boldog sóhaj hagyta el telt ajkait, amikor a melltartón keresztül végigcsókoltam a melleit. Hevesen húzott ismét magához és csapott le az ajkaimra, közben pedig forró testét a lüktető ágyékomhoz préselte. Eszemet vesztve kaptam én is a csókja után és egy fojtott nyögés szakadt ki a torkomból az előbbi tette nyomán. Gondolkozni? Cselekedni? Leállítani őt? Nem, egyszerűen már képtelen voltam egyetlen sejtemmel is tiltakozni ellene. Elena Gilbert tüze tökéletesen és visszavonhatatlanul felemésztett, amiből képtelen voltam kihátrálni. De hogy is lettem volna képes rá, amikor a következő pillanatban a nadrágomhoz nyúlt és egy határozott mozdulattal gombolta ki és kezdte el lerángatni rólam, amiben végül aljas módon a segítségére voltam.
- Elena, Elena, kérlek, gondolkozz – szólaltam meg utolsó erőmmel, mielőtt ismét egymásra találtak volna az ajkaink. El sem mertem hinni, hogy pont én vagyok az, aki véget akar vetni ennek a megvalósult álomnak. A józan eszem próbált még tiltakozni és érvelni valahol hátul, az agyam legeldugottabb szegletében, hogy ennek még rossz vége lesz. Tudtam jól, hogy igaza van és Elena biztosan meg fogja ezt még bánni és ezzel csak végleg elvágom annak a lehetőségét, hogy egyszer hozzám vezesse a szíve. De ezek a gondolatok annyira halványak voltak a fejemben, hogy szinte nem is hallottam őket. Pedig kellett volna, nagyon is próbáltam figyelni rájuk, de egyszerűen képtelen voltam rá. A szeretett nő kéjesen tolta felém a csípőjét, elégedett sóhajok szakadtak ki a torkából, amikor végigcsókoltam és végigsimítottam a testét. Hogy is lehetne ezt abbahagyni? Hogy lennék képes eltolni magamtól azt a nőt, akiért az ég tudja mióta fáj a szívem, és aki most ilyen tűzzel ölel és csókol, és sóhajtja a nevem telt, csóktól duzzadt ajkaival?
- Damon, Damon, ó Damon – suttogta halkan Elena, miközben az ajkaimmal újabb csókokkal halmoztam el a nyakát. – Damon! – szólalt meg végül kissé feszülten, mire én azonnal megdermedtem és ijedten a szemébe néztem, ami vámpírként nem okozott nehézséget a gyér holdfényben sem. Ő hirtelen, mint aki váratlanul tudatára eszmél, erővel lelökött magáról, én pedig készséggel hagytam ezt neki. De ami ezután történt, arra egyáltalán nem számítottam. Ő egy pillanat alatt felpattant az ágyról és kiszúrva az egyetlen ajtót, amit valószínűleg keresett, berontott rajta és erővel becsapta maga után. Utána pedig egy túlságosan is ismerős hang ütötte meg a fülemet.
Egyszerűen nem tudtam mit csinálni, hangosan kitört belőlem a nevetés, amit percekig képtelen voltam abbahagyni. Ez az én formám! Végre lép felém Elena, de közben annyira részegre issza magát, hogy még mielőtt lefeküdnénk, a nagy fehér porcelán isten magához szólítja őt. Tudtam, hogy sajnálnom kellene szegényt, de nem igazán tudtam, hogy milyen érzés lehet alkoholt hányni, illetve a helyzet maga is annyira nevetséges volt, hogy nem tudtam együtt érezni vele. Végül nem én, hanem a jó öreg mexikói fazon az, aki közbe szólt. Összemelengetett minket, de még időben közbe is lépett. Mi ez, ha nem a sors furcsa játéka?
Miután hallottam, hogy Elena végzett, de még ezután sem jött ki a fürdőből, halkan bementem hozzá. Nyúzott és borzalmas formában volt és olyan gyengének tűnt, mint egy törékeny, ám igencsak részeg virágszál. A hideg padlón ült és látszólag esze ágában sem volt felkelni onnan. Mosolyogva lehajoltam hozzá és óvatosan a karomba vettem őt. Ő készséggel átölelte a nyakam, a fejét pedig a mellkasomba fúrta.
- Sajnálom Damon – nyöszörögte félálomban és igen halkan, amit ha ember lennék, talán meg sem hallottam volna.
- Semmi baj, Elena, majd bepótoljuk – feleltem neki vigyorogva, mire belőle egy erőtlen nevetés tört ki, ami inkább hasonlított nyöszörgésre, mint vidám kacagásra.
- De ugye tudod Damon, hogy nagyon, de nagyon szeretlek? – kérdezte tőlem szomorúan, én pedig eközben lágyan lefektettem őt az ágyra és betakartam. – Nagyon nagyon, de tényleg – tette hozzá, mintha szükségem lenne arra, hogy meggyőzzön.
- Persze, hogy tudom Elena, jobban mint te magad – feleltem neki mosolyogva, majd egy gyengéd csókot adtam a homlokára. Ő viszont még erőtlenül átölelte a nyakam, magához húzott és lágyan megcsókolt.
Nos igen, nem életem legzamatosabb csókja volt, de perpillanat ez egy cseppet sem zavart. Mosolyogva váltam el az ajkaitól, majd alighogy elhajoltam tőle, ő szinte már álomba is merült.
Hitetlenül megráztam a fejem és még mindig alig tértem magamhoz a történtek miatt. Egy elégedett és széles vigyor ült ki az arcomra, majd úgy döntöttem, hogy nem könnyítem meg Elena helyzetét és úgy ahogy voltam, egy szál alsónadrágban bebújtam én is az ágyba és magamra húztam a takarót.
Meredten és még mindig vigyorogva bámultam a holdfényben úszó szobát, és közben csendben hallgattam a mellettem fekvő lány halk és egyenletes szuszogását. Óvatosan oldalra fordultam, és sokáig csak néztem őt, ahogy békésen és látszólag nyugodtan alszik. A csupasz válla kilógott a takaró alól, felszínre hozva ezzel a nemrég történt édes emlékeket a fejemben. Az ajkára tévedt a tekintetem, ami még mindig enyhén duzzadt és kipirult volt a szenvedélyes csókjaink miatt. Egyszerűen csodálatos látvány volt, amit el tudtam volna nézni napokig. Persze, hogy vágytam rá és nagyon is szerettem volna vele lenni, de nem így. Teljesen részeg volt és ki tudja, hogy mennyire segített rá az alkohol arra, hogy szó szerint az ágyába vonszoljon. Ha jól sejtem, erre reggel fény derül majd, de az biztos, hogy most sem fogom megkönnyíteni a helyzetét. Ha nem csalnak az emlékeim, akkor igen tetemes mennyiségű alkoholt sikerült magába öntenie, szóval nem csodálkoznék azon, ha velem ellentétben nagyon is sok ködös emléke lenne a ma este történtekről, nem úgy mint nekem, a tegnapiról.
Következő rész

***************************
Ma délben további meglepetés vár majd Titeket az oldalon!:) Ez a karácsony igen termékeny lesz, mert 26-án reggel is valami nagyon különleges és egyedi dologgal várlak majd Titeket itt.:) Hogy mi lesz ez? Türelem, nem egyszerre hozza most a Jézuska az ajándékokat a fa alá.:)
De addig is: komizzatok erről a részről, mert nagyon-nagyon érdekel, hogy mit szóltok ehhez a fordulathoz.
Illetve kezeket fel, aki úgy gondolta, hogy Damon és Elena lefekszenek most!:) Kíváncsi vagyok a végeredményre.:)

10 megjegyzés:

  1. Mint mindig, most is egy fenomenális részt adtál. Valahogy igy gondoltam én is, kivéve a rokázos dolgot, hogy pont az legyen ami megálljt parancsol Elenának. Tök jó ötlet, nagyon okos húzás, de persze ezek után még jobban várom a kövi fejezetet (nem mintha eddig nem igy lett volna). Alig várom a mentegetőzést, na és persze Damon huncut piszkálodását, ahogy ugratja majd Elenát. Hisz beigérte, hogy nem könyiti meg egy cseppet sem a dolgát, ez igy volt tökéletes.
    Csak azt tudom "mondani", hogy nagyon örvendek, hogy rátaláltam az oldaladra, igazán óriási megtiszteltetés olvasni a történeteid. Köszönök minden egyes szót, mondatot, valóságos élmény. Ez úton is kivánok neked Boldog Karácsonyt, és szivemből kivánom, hogy neked is olyan örömben legyen részed Karácsony szent napján, mint amilyet TE okozol/tál hetente 2 alkalommal is nekem. Köszönöm, és még egyszer Boldog Karácsonyt kivánok, millió puszi :):):):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Maresz!:)
      Mit is mondhatnék neked azon kívül, hogy köszönöm?:) Mert így van, nagyon köszönöm neked, hogy mindig itt voltál mellettem az évben, támogattál a szavaiddal, bíztattál, és sok-sok erőt, lendületet adtál nekem. Te is, és mindenki más, akik mindig írtak, visszajeleztek nekem.:) Köszönöm!:)
      Neked is Nagyon Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánok!:) Remélem, hogy délben visszanézel, mert azt hiszem, hogy az a bizonyos meglepi... Remélem, hogy ahogy sejtem, majdnem ki fogsz ugrani a bőrödből miatta.:) Ha jól ismerlek, ez lesz:) Puszi neked!:)

      Törlés
  2. Szia
    Na ez egy igazi karácsonyi ajandék volt! Még úgy is, hogy igazából nem is történt meg a beteljesülés. Reménykedtem benne meg nem is ,mert én Elena reakciójától félek, hogy mi fog történi.... De nagyon édes, cuki fejezet volt és végre megértettem a címet! Ez a kedvenc részem : " De ugye tudod Damon, hogy nagyon, de nagyon szeretlek? – kérdezte tőlem szomorúan, én pedig eközben lágyan lefektettem őt az ágyra és betakartam. – Nagyon nagyon, de tényleg – tette hozzá, mintha szükségem lenne arra, hogy meggyőzzön."
    Itt nagyon aranyos volt Elena, ahogy Damon beraktta aludni az ágyba... Várom a déli meglepit kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a Jézuska. Na, de most már elég belölem. Kellemes és Boldog karácsonyt kívanok!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Minnie!:)
      Húú, nagyon örülök, hogy a kedvenc részem neked is a kedvenced volt.:) Na meg a másik, amikor Damon a szomorkodás helyett, inkább nevetésben tör ki:D Lesz itt még ne mulass, ne aggódj, és a jövő heti rész nem véletlenül fog Elena szemszögéből jönni és elolvashatod a reakicóit. Igazi Damon-os rész lesz így Szilveszterre.:)
      Boldog Karácsonyt Neked is!:)
      És délben várlak vissza!:)

      Törlés
  3. Most sikerült egy jó kis részt összehozni, nekem nagyon tetszett. Én örülök, hogy nem történt meg Damont bántotta volna dolog Elena meg nem is biztos, hogy emlékezett volna rá és utána lehet megbánta volna. A folytatás biztos érdekes lesz főleg, hogy Elena kijózanodik.
    Boldog karácsonyt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog Karácsonyt Neked is Zoltán! :) Köszönöm, hogy ismét írtál, és ezen jó szokásod ne mellőzd jövőre sem:)
      Reméltem, hogy te is abban bíztál, hogy nem történik most semmi komolyabb köztük, bár ahogy ismerjük Damon-t, ez is bőven elég lesz neki arra, hogy egy életre piszkálja vele Elena-t. Jövő héten el is kezdi majd ezt.:)

      Törlés
  4. Nekem nagyon tetszett és várom a következő részt és mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT kívánok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Adrus, köszönöm szépen, hogy írtál.:) Jaj, nagyon örülök, hogy tetszett ez rész.:)
      Neked is Nagyon Boldog Karácsonyt!:)
      Nekem már megvan, hála Nektek!:)

      Törlés
    2. Nekem is boldog a a karácsonyom, és nehogy azt hidd hogy nyalizok de nekem néha jobban tetszik az amit írsz mint maga a sorozat, lehet hogy azért mert Delenás vagyok de bele tudom élni magam abba amit írsz, a sorozatba viszont nem mindig. Egyszónak is száz a vége szerintem nagyon jókat szoktál írni és remélem hogy még sokat olvashatom amiket írsz. :)

      Törlés
    3. Nagyon szépen köszönöm a dicséreted.:) Írni, illetve olvasni mindig kicsit más, és van hogy pont ezzel sokkal jobban át lehet adni egy-egy érzelmet, vagy csak a jelenetet.
      Húú. nagyon örülök, hogy te is előléptél a homályból és elkezdtél írni.:))) Ez tényleg egy igazán remek karácsony kezdete:)

      Törlés