2014. január 24., péntek

Damon's Fanfiction - 7. fejezet: Piszkos tánc

Sziasztok!

Ismét Alice szemszögéből folytatódik ez a forró kis fejezet, ami annyira nem is kicsi, mert az átlagos Damon's Fanfiction fejezeteknél egy kicsivel hosszabb lett. Remélem, hogy elnézitek ezt nekem.:)

Nos, ha van véleményetek... Tudjátok, ne tartsátok magatokban.:) És még valami: készüljetek fel erre a kis pikáns, forró fejezetre.:)

Morwen


****************************


- Szerintem ez túlságosan kihívó Elena – feleltem újdonsült barátnőmnek a tizedik ruha után, amit felpróbáltam. Ahhoz képest, hogy még csak félig-meddig lakott Stefan-nal, a ruhatára nyolcvan százaléka már a kisebbik Salvatore testvér szekrényében pihent. Mivel ő már elkészült, így csak velem kellett bajlódni és megtalálni a megfelelő ruhadarabot, hogy aztán befejezzük az előkészületeket és útnak indulhassunk.
- Szerintem viszont ez pont az a darab, ami egyszerre visszafogott és csinos, de ugyanakkor figyelemfelkeltő is – mondta nekem, miközben végignézett rajtam, és a szűk kis fekete ruhán, amit nekem választott. – Még egy kis halvány smink, és még Caroline is büszke lesz rám.
- Caroline? – kérdeztem tőle kíváncsian, mert róla még nem hallottam.
- Igen, ő és Bonnie a legjobb barátnőim és osztálytársaim – felelte nekem Elena, majd leültetett az egyik székre és hamar elkezdett a hajammal babrálni. – Általában ő az ügyeletes bulira felkészítő barátnő, de mostanában nem ért rá, és az iskolában sem találkoztál még vele. Bonnie-nak szintén dolga volt, de ma este ők is a Grill-ben lesznek. Bonnie-val biztosan jól kijössz majd, mert ő is boszorkány, úgy mint te. Caroline viszont vámpír, de ne aggódj, ő is imádni fog téged – felelte nekem kedvesen.
- Neked minden barátod vagy ismerősöd valami természetfeletti lény? – kérdeztem tőle kíváncsian.
- Vámpír, boszorkány, vagy hibrid? – kérdezte tőlem elgondolkozva, majd a tükörből rám nézett egy pillanatra és a hajam fésülésével is megállt. – Igen, de legalább mind élnek…
- Értem. Szóval van Klaus-on kívül még egy hibrid is? – kérdeztem tőle kíváncsian, mert ez még számomra is új volt.
- Igen, Tyler. Ő Caroline barátja. Vérfarkas volt, és ő volt az első hibrid, akit Klaus sikeresen létrehozott. Kezdetben kötődött hozzá, de aztán sikeresen megtörte a köteléket, és most már egyáltalán nincs Klaus-nak hatalma felette – válaszolta nekem Elena, majd nagyot sóhajtott. – Azt hiszem, hogy szabadon hagyom a hajad, mert ez így lesz tökéletes.
Én csak bólintottam, majd az előző témára tereltem a szót, miközben ő elkezdett sminkelni. Bevallom őszintén, sosem foglalkoztam ennyit a külsőmmel, és a sminkelés… Nos ez elég távol állt tőlem, és ezért teljesen Elena-ra bíztam magam.
- Nem tudtam, hogy a Klaus által létrehozott hibridek kötődnek a teremtőjükhöz – feleltem neki elmerengve.
- Mi sem gondoltuk volna, ezt elhiheted. De most már nem fog tudni újakat létrehozni Klaus, mert vámpírként már nem veszi hasznát a véremnek. Tudod Esther nagyon cseles volt, amikor megkötötte a vérfarkas énjét, mert az áldozati szertartáson Klaus-nak meg kellett ölnie engem, és ha nem támadok fel… Nos akkor sose tudott volna egy hibridet sem teremteni, mert az átváltozáshoz szükség volt az én véremre is.
- Igen, Esther nagyon értett ahhoz, hogy minden létező kiskaput kiiktasson a varázslataiból – feleltem Elena-nak révetegen.
- Kész is vagyunk – szólalt meg pár perc hallgatás után Elena.
- Köszönöm Elena, ez… Magamra sem ismerek – feleltem neki a tükör előtt bámészkodva.
- Azért annyira nem változtattalak át, illetve nem lehet okod panaszra, mert smink nélkül is csodásan festesz.
Én csak csendben bólintottam, ezzel köszönve meg a kedves szavait.
- Szerintem induljunk is. Stefan később utánunk jön és a többiekkel is ott találkozunk majd – mondta nekem izgatottan, mire én csak elmosolyodtam és együtt elhagytuk Stefan szobáját.
Amint leértünk a földszintre, újra sikeresen beleütköztünk Damon-ba. Az a tekintet, amivel rám nézett… Azt hiszem, hogy ez az a nézés, amire azt mondják, hogy lángra gyújtja az ember lányát. A tekintete szinte perzselt, és biztos voltam abban, hogy a szemeivel már le is vetkőztetett.
- Szépen kicsíptétek magatokat. Reszkessetek Mystic Falls-i férfiak, a két bombázó érkezik!
Elena csak megforgatta a szemeit, majd elmosolyodott és biccentett a fejével az ajtó felé, hogy menjünk.
- A Grill-ben találkozunk Damon – szólt még hátra az említettnek.
- Miből gondolod, hogy én is megyek? – kérdezte szinte már-már sértetten Damon.
- Onnan, hogy egy ilyen programot nem hagynál ki te sem. Majdnem minden egyes este a Grill-ben vagy, nem hiszem, hogy pont ma hagynál fel ezen szokásoddal – felelte Elena kacsintva, majd meg sem várva Damon válaszát, kilépett velem az ajtón.
*
- Valld be, azt akarod, hogy megakadjon rajtam valamelyik helyi fiúnak a tekintete, aki aztán majd sikeresen eléri azt, hogy a városban maradjak – szólaltam meg nagyot sóhajtva, miután már megérkeztünk Elena-val a Grill elé.
- Átlátsz rajtam – felelte kedvesen, majd mindketten kiszálltunk a kocsiból. Én csak hitetlenül megráztam a fejem, és nem szándékoztam felelni Elena-nak. Eszem ágában sem volt megmondani neki, hogy ez a terve már rég kútba fulladt, mert az a tekintet azt hiszem, hogy már az első napon megakadt rajtam. Sőt, igazából kölcsönös volt az érdeklődés a másik irányába. Igaz, hogy néha egy kissé feszült volt köztünk Damon-nel a légkör, de nem szándékoztam megállapodni nála, így ez az aprócska mellékhatás nem igazán zavart. Egyre jobban szerettem volna közelebbi kapcsolatba kerülni vele, és kiélvezni minden apró percet, ami még az életemből hátra van.
Észre se vettem, hogy igencsak kiülhetett az arcomra a komor hangulatom, mert Elena térített ismét magamhoz. Épp két lánnyal cseverészet vidáman, akikhez engem is odainvitált, majd bemutatta őket.
- Szóval te vagy az új boszi – szólalt meg Bonnie, miután kedvesen megölelt. – Isten hozott nálunk – tette hozzá mosolyogva.
- Köszönöm Bonnie – feleltem neki hálásan. Elena azonnal a szőke hajú lány felé intett, aki mint kiderült, Caroline volt.
- Hallom, hogy Klaus-ék új kis barátja vagy. Vagy rokona, vagy tudom is én, hogy mijük vagy – felelte nekem csípősen, mire én kedvesen elmosolyodtam.
- Igen, de jobb szeretem letagadni őket, mert ki lenne büszke egy ilyen csapatra? – vágtam ki magam büszkén, mire Elena csak elismerően elmosolyodott. A szöszi nem óhajtott többet szólni, és valahogy biztos voltam abban, hogy nem leszünk puszipajtások, bár Elena azt jósolta nekem, hogy ő is kedvesen fogad majd engem. Hát úgy tűnt, hogy ez mégsem fog megvalósulni, legalábbis ma biztosan nem.
Ezután hamar elindult az este, mert a banda is belekezdett a zenébe, és Elena-t is a táncparkettre invitálta az időközben megérkező Stefan. Caroline és Bonnie is gyorsan eltűntek a párjaikkal, én meg egyedül maradtam a pultnál Matt-el, aki kedvesen kiszolgált.
- Egyedül iszogatsz? – szólalt meg mellettem egy ismerős hang, mire én akaratlanul is elmosolyodtam.
- Ideiglenesen Damon – feleltem a megérkező vámpírnak, aki végül helyet foglalt mellettem. – A többiek eltűztek táncolni az oldalbordáikkal – feleltem neki a táncparkett felé intve a fejemmel.
- Gondolom te se akarsz lemaradni a sok tini mellett, nehogy aztán rádagasszák a „különc” jelzőt, igaz? – kérdezte tőlem egy csibészes vigyorral az ajkán, majd rendelt mindkettőnknek még egy italt.
- Nem igazán érdekel másoknak a véleménye. Ha valamit csinálok, akkor azt csakis azért teszem, mert azt szeretném épp csinálni. Soha nem befolyásolt ilyen téren senki, és nem is fog ezután sem – feleltem neki határozottan, mire ő elismerően bólintott.
- Értem. Akkor mit szeretnél most csinálni? – kérdezte tőlem halkan, majd észrevétlen közelebb hajolt hozzám. Ismét azzal a vágytól izzó tekintettel nézett rám, pont úgy, mint tegnap is nem egyszer. „Hogy mit szeretnék csinálni? Megcsókolni téged!” – feleltem magamban a kérdésére, de ezt úgyse mondanám meg neki, szóval egyéb válasz után kutattam.
- Tudsz táncolni? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel, mire ő egy elégedett, féloldalas vigyort villantott rám.
- Kérlek – mondta olyan hangsúllyal, mintha az imént vérig sértettem volna. Én csak elmosolyodtam, majd felálltam a bárszékről és várakozóan megálltam előtte és a hatás kedvéért, még a karjaimat és keresztbe fontam magam előtt, a lábammal pedig türelmetlenül elkezdtem dobolni. Ő csak elnevette magát, majd felpattant a székéről, és mire megszólalhattam volna, már kézen fogva a táncparkett felé húzott. Határozottan megpördített, aminek a következtében pontosan a karjaiba érkeztem.
- Nem rossz egy fiatal vámpírtól – feleltem neki elismerően, mire ő sértetten kihúzta magát.
- Nem vagyok annyira fiatal – felelte nekem halkan, majd a kezét céltudatosan a derekamra csúsztatta és úgy ringtunk a zenére.
- Engem Elijah tanított táncolni, szóval hozzá képest… - mondtam neki fejcsóválva, mire ő az égbe emelte a tekintetét.
- Szóval Mr. Tökéletesen Udvarias adott neked néhány táncórát – összegezte a szavaimat, majd megcsóválta a fejét. – Ezek szerint nem minden Mikaelson-t utálsz. Bár Elijah-t korábban is kivételként emlegetted.
- Igen, Elijah olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Egy nagy, szerető, óvó nagybácsi – feleltem elmosolyodva, ahogy eszembe jutott, hogy tulajdonképpen nem is áll olyan messze az állításom a valóságtól.
- Egy 1000 éves nagybácsi. Nem rossz – felelte Damon nevetve, majd észrevétlen lentebb csúsztatta a kezét a derekamról. – Vajon ezt mennyire nézné rossz szemmel az 1000 éves nagybácsi? – kérdezte tőlem komolyan és közben egy huncut fény gyúlt a szemében.
- Nem a testőröm, és mint korábban kifejtettem neked, tudok magamra vigyázni – feleltem neki halkan és közben érzékien beleharaptam az alsó ajkamba, jelezve ezzel neki, hogy egyáltalán nem ijesztett el, illetve nincs ellenemre a kezdeményezése. Sőt… Olyan áthatóan tudott rám nézni, hogy esküdni mertem volna rá, fél pillanattal később az ágyban folytatnánk, már ha nem egy tömött bár fülledt táncparkettjén igyekeznénk egymást az ujjaink köré csavarni. Szép kis játéknak ígérkezett ez, és bevallom őszintén, valóban nem volt ellene egy csepp kifogásom sem. Soha nem voltam az a fajta lány, akit az erkölcs, vagy az illemnek nevezett szabályrendszer bármiben is visszafogna. Ha akartam valamit, akkor azt megszereztem, és ha ezzel bárkinek is volt valami gondja, hát akkor az tehetett nekem egy szívességet. Így a Damon-nal való igencsak érdekesnek ígérkező kapcsolat is inkább felvillanyozott, mintsem gátlásokkal töltött volna el.
Damon halványan elmosolyodott, majd lassan tudatosult bennem, hogy egy igencsak szenvedélyes dalba kezdett bele a zenekar. Mi pedig… Nos azt hiszem, hogy egy eléggé erotikus táncba bonyolódtunk bele. Damon keze lassan és észrevétlen siklott végig a testemen, lángra gyújtva ezzel engem a vékony kis szövet alatt. Az én kezem szinte végig a mellkasán pihent és néha egy-egy apró mozdulat kíséretében bebarangoltam a felsőtestét, amit külső szemlélő nem is igazán vett volna észre. Szorosan simultunk egymáshoz, és az ajkaink végig csak pár centiméternyire voltak a másikétól, de egyikünk sem tett ez ellen semmit sem negatív, sem pozitív irányba. Hogy melyikünknek melyik verzió lett volna a jó, és melyik a rossz… Nos ahogy Damon tüzes azúr tekintetében elmerültem, biztos voltam abban, hogy szó szerint szomjazik az ajkamra. Az érzés viszont kölcsönös volt, mert a tegnapi apró kis ízelítő…
Akkor tértem csak magamhoz, amikor ezúttal a csupasz bőrömön éreztem meg Damon kezét. Óvatosan feljebb csúszott a szoknya a combomon, ő pedig nem volt rest ezt kihasználni. Még közelebb húzott magához és óvatosan simított végig az apró bőrfelületen, amit elért. Fogalmam sem volt, hogy mióta vesszük kissé szaporán a levegőt, mert a másik tekintete szó szerint fogva tartott mindkettőnket, és nem igazán tudatosult bennem az, hogy kezdett légszomjam lenni. A hasamhoz préselődve éreztem, hogy mennyire kíván, és ez a tudat az én hasamban is megannyi izmot kényszerített egy édes görcsbe rándulni újra és újra és újra…
- Kissé meleg van itt, nem gondolod? – szólaltam meg kiszáradt torokkal, mert most már nagyon szerettem volna kikerülni ebből az izzasztó helyzetből. Kezdtem elveszíteni a fejem, és attól tartottam, hogy a végén mindenki szeme láttára nekiesek, és egyáltalán nem fog érdekelni, hogy egy tömött bárban vagyunk.
- Lehetséges – felelte ő is reszelős hangon, majd óvatosan lazított a szorításomon. A keze lassan visszasiklott a derekamra, majd váratlanul még egyszer megpördített. Újra a karjába érkeztem, ám ezúttal egy kihívó mosollyal jutalmaztam a táncmozdulatát.
- Neked sem lehet panasz a tánctudásodra – feleltem neki osztályozva a teljesítményét, mire ő elégedetten elvigyorodott.
- Egy italt? – kérdezte tőlem felvont szemöldökkel, mire én egyetértően bólintottam. Ő lassan elengedett az egyik kezével, a másikkal viszont a derekam továbbra sem engedte el, és végül így sétáltunk vissza a pulthoz, ahol Elena és Caroline épp jóízűen cseverészett.
- Na mi van Elena, Stef máris lelépett és itt hagyott téged petrezselymet árulni? – kérdezte Damon csipkelődve Elena-t, majd intett Matt-nek négy pohár italért.
- Ha-ha-ha – szólalt meg flegmán Caroline Elena helyett, mire barátnője csak egy rosszalló pillantást küldött felé. – Hazavitte Jeremy-t és Bonnie-t, mert előbbi egy kicsit felöntött a garatra.
- Szóval kicsi Gilbert nem bírja az alkoholt? Ejnye – felelte rosszallóan Damon, majd mindenkinek a kezébe adta az italát, a sajátját pedig jóízűen kiitta. Ezután óvatosan ismét a fenekemre csúsztatta a kezét, majd hirtelen azon kaptam magam, hogy elengedett és egyszerűen csak elsétált tőlem. „Mosdó” – gondoltam magamban, majd elmosolyodtam. Én is megittam az italom, és a két lány is hasonlóan tett.
- Látom Damon ismét kivetette a hálóit – felelte Caroline rosszallóan, majd számomra is meglepő volt, hogy aggódva nézett végig rajtam.
- Lehetséges – feleltem neki félvállról, mintha semmi érdekes nem lenne a kijelentésében.
- Az előbb kis híján megerőszakolt a táncparkett közepén, de igazad van, biztos csak képzelődtünk – tette hozzá flegmán, mire én kezdtem igencsak elveszíteni a türelmem.
- Nézd Caroline, nem tudom, hogy mi a bajod van velem, de megköszönném, ha nem ilyen kétes célzásokkal adnád a tudtomra azt, hogy valami böki a csőrödet. Ha valami problémád van, akkor azt nyíltan mondd a szemembe, ne pedig ilyen félszavakkal dobálózz – feleltem neki kioktatva, mire Elena csak halványan elmosolyodott, és úgy tűnt, hogy egyáltalán nem szeretne a kettőnk közti nézeteltérésbe belekeveredni.
- Csupán szerettem volna felhívni a figyelmed arra, hogy Damon veszélyes alak és csak meg fogod égetni magad vele – felelte végül nekem nyíltan, mire én jóízűen elnevettem magam.
- Csak annak veszélyes, aki nem tudja, hogy mire számítson tőle – szólaltam meg mosolyogva. – Damon egy nyílt, őszinte és szókimondó férfi, és talán néha túl rámenős is tud lenni. De pont azért mert ilyen, előre tudja az ember, hogy mit várhat tőle. Ilyen szempontból sokkal jobb választás ő bárki másnál. Vegyük példának okáért Stefant. Kedves, csendes fajta figura és teli van törődéssel, empátiával és szeretettel. De néha az ilyen férfiaknál is elszakad a húr, és akkor a párjuk csak néz rá döbbenten, hogy mégis mi történt az ő kedves és jószívű barátjával, aki sosem viselkedett így. Damon esetében viszont ilyen soha nem lesz, mert ami a szívén, az a száján és nem halmozza magában a kismillió sérelmét, amit az életben kapott.
Caroline döbbenten nézett rám, és legnagyobb meglepetésemre Elena is hasonló arccal bámult engem. Aztán óvatosan megköszörülte a torkát, a tekintete pedig mögém tévedt. Ó igen, sejthettem volna, hogy az említett már vissza is tért a rövid kitérőjéről.
- Nos, nem sokan mondták még rám, hogy sokkal jobb választás lennék az öcsémnél – szólalt meg mögöttem kuncogva, mire én az égbe emeltem a tekintetem, majd megfordultam és szúrós szemmel néztem rá.
- Megköszönném, ha nem tennél úgy, mintha nem az imént magasztaltam volna az égbe az egódat, és neked ez nem tetszett volna piszkosul – feleltem neki piszkálódva, mire ő csak elvigyorodott. Rám is átragadt végül a jókedve, és csak egy huncut mosollyal ajándékoztam meg a vigyorát. Ezután Elena felé fordultam, aki még mindig döbbenten nézett minket.
- Nem baj, ha a ruhádat holnap adom vissza? Elfáradtam és szeretnék mielőbb hazamenni – mondtam kedvesen Elena-nak, mire ő csak bólintott, majd váratlanul magához ölelt.
- Örülök, hogy eljöttél, holnap találkozunk a suliban – felelte nekem kedvesen.
- Úgy lesz – válaszoltam neki mosolyogva. – Viszlát Caroline, Damon – köszöntem el a két említettől is, majd mintha mi sem történt volna az imént, emelt fővel sétáltam ki a Grill-ből.
Amint kiértem elmosolyodtam és vettem egy mély levegőt. Nem is volt olyan rossz ez az este, és azt hiszem, hogy nem lenne kifogásom a többszöri megismétlése ellen.
- Elég hűvös szél fúj ezen a késő őszi estén. Elviszlek – szólalt meg mögöttem Damon, mire én elmosolyodtam, majd megcsóváltam a fejem. Végül megfordultam és újra elmerültem abban az ígéretes azúr tengerben, ami megint engem vizslatott.
- Legyen – feleltem neki nagyot sóhajtva, majd elindultam a parkoló felé, ahol sejtésem szerint a kocsija várt minket.
- Azt mondtad, hogy többet nem ülsz be hozzám akkor, ha iszok – mondta nekem vigyorogva, miután beültünk az autóba.
- Meggondoltam magam – feleltem neki kihívóan, majd miután elindultunk, lehúztam a kocsi ablakát. Élveztem, ahogy a szél végigsimít a bőrömön, és összekócolja a hajamat. Elmosolyodtam, majd Damon-ra néztem. – Mindenesetre nem ajánlom, hogy egy fának vezess, mert azt akkor te sem fogod túlélni, abban biztos lehetsz – tettem hozzá fenyegetően, bár mindketten tudtuk jól, hogy csak ugrattam őt.
- Túl jó kocsi ez ahhoz, hogy összetörjem – felelte nekem nevetve, és ezzel azt hiszem, hogy le is zártuk az ittas vezetésről szóló csevejünket, mert időközben megérkeztünk a Mikaelson villához.
Fejcsóválva kiszálltam az autóból, majd vigyorogva nekidőltem, mert most kezdtem csak érezni, hogy egy cseppet fejbe ütött a whiskey. Damon mellém sétált, majd elmosolyodott.
- Nem bírod az alkoholt? – kérdezte tőlem piszkálódva.
- Nincs vele bajom, csak ma túl keveset ettem, így ilyenkor a hatása is jobban kiütközik rajtam – feleltem neki mély levegőt véve, majd ránéztem.
Megint az az izzó szempár, ami újra mosolyt csalt az arcomra. Ő erre közelebb lépett hozzám, aminek következtében én szorosan az autónak préselődtem.
- Azt hittem, hogy megegyeztünk, hogy tiszta lappal indítunk mindent, és nem fogsz többet különböző dolgokhoz préselni – feleltem neki incselkedve, mire ő csak egy féloldalas vigyort küldött felém.
- Szerintem az effajta összesimulás ellen neked sincs kifogásod – felelte nekem kihívóan, és szinte már az ajkamba suttogta a szavait.
- Valóban? Miből gondolod ezt? – kérdeztem tőle halkan, és biztos voltam abban, hogy ezek az utolsó szavaim, mielőtt végre megízlelném azokat a vonzó ajkait.
A megérzéseim helyesek voltak, mert egy pillanattal később lecsapott rám Damon, amit én egy jóleső sóhajjal fogadtam. A kezeim automatikusan a nyaka köré fonódtak, ám ő sem tétlenkedett, mert szorosan magához ölelt és kitartó táncra invitálta közben a nyelvem. A kezei érzéki felfedezőútra indultak a testemen, de most nem volt rest egy cseppet sem észrevétlen módon feljebb csúsztatni a ruhám a combomról. Én jólesően belenyögtem a csókba, ami csak még tovább szította őt és a csókja is egyre jobban felizzott. Hm, jól sejtettem én azt, hogy ennek a férfinak a karjaiban biztosan és minden vágyat kielégítően meg lehet semmisülni. Én pedig jelenleg csak erre vágytam, semmi többre. De nem itt és nem most… Így aztán észrevétlen lassítani kezdtem a csókunkon, amit végül ő is érzékelt, majd pár perccel később búcsút intettünk a másik ajkainak. Ekkor tudatosult bennem, hogy ha valami 100 év körüli nénike éjnek idején erre tévedt volna, biztosan szívszélhűdést kapott volna a látványtól, amit nyújtottunk. Nem tudom, hogy mikor kulcsoltam a lábaimat Damon derekára, de egy igencsak intim és félreérthető pózban estünk egymásnak az autója mellett.
Lassan leemeltem a lábaimat a derekáról úgy, mintha semmi sem történt volna, és mindennapos jelenség lenne az, hogy így köszönünk el egymástól esténként.
- Jó éjszakát Damon – szólaltam meg mosolyogva, majd ellöktem magunkat az autótól, mert ő még mindig szorosan hozzám simult, és izzó tekintettel nézett végig rajtam. Elmosolyodott, majd még egy csókért az ajkamra hajolt.
- Jó éjszakát – szólalt meg végül vigyorogva, majd hátrébb lépett tőlem, szabaddá téve ezzel az utam be a villába.
Amint beértem a házba elmosolyodtam és hitetlenül megráztam a fejem. Hát, azt hiszem, hogy ez az este nem semmi volt. Damon pedig… Ahogy sejtettem, fenomenális volt.

6 megjegyzés:

  1. Hátulról kezdem, Damon valóban fenomenális. Érdekes rész, talán egy kevés sejtelmes beütéssel. Alice amit Damonról mondott, egy az egybe azt mondta ahogy én is láttam őt már az első évadtól (a sorozatban), de ez Stefanra is vonatkozik. (Jobban birom a rossz fiúkat, hmmm...., főleg ha az illető Damon Salvatore). Elena pedig jobban járna ha átgondolná a dolgokat, mivel nem mondott le teljesen Damonról és nem is fog soha lemondani róla. Szeret 2 vasat a tűzben tartani, sokszor az az érzésem, hogy nem is érdemli meg egyik Salvatore fiút sem. Puszi, :):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, Elena viselkedése nem egyszer hagyott maga után kívánni valót. Ezért is akarom őt Damon által ebben a történetben egy kicsit megleckéztetni ezért. Majd meglátjátok, hogy Elena végül mit fog szólni ahhoz, hogy elveszíti végül Damon-t, mert valaki másé lesz.:) De ne aggódjatok, Elena alapból egy pozitív karakter és azért előbb-utóbb itt is minden a helyére kerül majd.:)
      Szóval Damon megint jót alkotott számodra, hm?: ) Sejtettem.:)

      Törlés
  2. Jó rész volt, most már úgy néz ki, hogy Alice és Damon közt tényleg van valami kis bizsergés csak még az elején vannak. Alice kis monológja Stefanról meg Damonről nagyon jó volt ahogy leírást adott a jellemükről plusz még Damon végig is hallgatta. Caroline kioktatása is nagyon jó volt és rá is fért, Elenán látszik még, hogy nem felejtette el Damont. Damon és Alice között a tánc jelenet nagyon jó volt. Csak így tovább.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, lassan, de biztosan beindul az Alice-Damon szál.:) Nem is olyan soká.:) A jövő heti rész egy kisebb átvezető lesz, de azután... Elindul az, amire már az elején figyelmeztettelek Titeket.:)
      Örülök, hogy tetszett a tánc.:) A Car-Alice nézeteltérés pedig... Hát igen, Car már csak ilyen, és ez a szál sem most ért véget.:) És bizsergés is lesz még bőven.:)

      Törlés
  3. Szia Morwen!
    Na vééééégre! Egy ilyen részre vágytam már, nem is beszélve a folytatás jeleiről. Imádtam, a beolvasásokat, a kacérkodást, minden a helyén volt! Gratula!
    Puszi,
    Cleo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Cleo!:)
      Szóval ezt vártad annyira?:D Mi lesz vele a következő utáni résznél?:D Aj-jaj, tessék rá készülni, mert ki fogtok akadni, az biztos.:D Állak is potyogni fognak, vagyis remélem.:)
      Beolvasás és kacérkodás ennyire bejön neked?:p Akkor mi lesz veled később? Ez még csak a kezdet.:)
      Köszönöm a szép szavaidat, húú, igazán jól estek.:)
      Puszi

      Törlés