Sziasztok!
Damonnak megint borsot tör az orra alá az ő egyszem lánya.:) Nos, vajon ki fog ma győztesnek kikerülni?:) Mit gondoltok?:)
Morwen
*******************
Amikor Damon hazaért, ijedten vette észre, hogy a lánya
eltűnt. Felkutatta az egész házat, de nyomát sem lelte Alyssa-nak. Idegesen
kezdte tárcsázni a lányát és megkönnyebbült, amikor Alyssa felvette a telefont.
- Hol vagy? – kérdezte feszülten, mire Alyssa mély levegőt
vett a vonal másik végén.
- Muszáj volt eljönnöm otthonról. Ne aggódj apa, alaposan
elváltoztattam a külsőmet, ahogy tanítottad nekem.
- Mystic Falls-ban vagy, igaz? – kérdezte egyre jobban
aggódva Damon.
- Igen, de kérlek ne gyere utánam. Ígérem, hogy vigyázok
magamra, és a megbeszélt jelszavakkal kétóránként írok neked egy SMS-t, jó?
Damon mélyen hallgatott, mert alig tudta megállni, hogy most
rögtön ne rohanjon Alyssa után. Tudta, hogy a legjobban figyelt hely az
pontosan a szülővárosuk lehet, és talán soha nem szűnt meg figyeltetni Victor a
villát.
- Tényleg minden rendben lesz, de nappal is látnom kell a
várost és a villát – mondta Alyssa könyörgően, mire hallotta, hogy Damon
megadóan sóhajt.
- Ha csak egy percet is késel a kétóránkénti jelzéssel,
azonnal indulok utánad – mondta határozottan Damon.
- Nem fogok, és ne aggódj kérlek, vigyázok magamra. Ha
késnék, akkor elég lesz, ha emlékeztetőül írsz nekem egy SMS-t. Ne gondolj
rögtön a legrosszabbra – mondta nyugtatóan Alyssa.
- Nem én lennék, ha nem azonnal a legrosszabbra gondolnék –
szólalt meg morogva Damon.
- Tudom apa, de kérlek, a kedvemért tegyél most kivételt –
kérte Alyssa ismét az apját.
- Jól van, jól van, érezd jól magad Alyssa – felelte
megadóan Damon, majd egyszerre letették a telefont.
Damon egy pillanatra sem bírt megnyugodni, folyton az járt a
fejében, hogy felelőtlenség volt egyedül Mystic Falls-ba engednie a lányát. Úgy
érezte, hogy megőrül az aggodalomtól, ha nem köti le a figyelmét, ezért gyorsan
a nappaliban heverő laptophoz ment, hogy megkeresse a Julie által megadott
címet. Az útjuk minden apró mozzanatát meg akarta tervezni, és fel akarta
térképezni a terepet, még mielőtt odamennének. Bízott Julie-ban és az erejében,
ám tudta jól, hogy gyorsan kell cselekednie. Legkésőbb másfél-két hét múlva
Oregonba kell érniük, ott pedig Medford városkába kell utazniuk, ami erős
tempóban is legalább 5 napi autóutat jelentett. Attól félt, hogy ha túl sokáig
várnak, akkor talán Elijah-ék is továbbállnak. Ki tudja, talán ők is aktívan
bujkálnak Victorék elől... Fogalma sem volt arról, hogy az Első csak Meredith
halála miatt akart rajtuk bosszút állni, vagy valóban a gyermekeiket akarta.
Abban sem volt biztos, hogy Elena megölésekor Victor Alyssa-t akarta-e
megtalálni, vagy Elijah-t, esetleg Katherine-t. Túl sokat nem kérdezett a
vámpír, de Damon tudta, hogy egyiküknek sem adta volna meg a tartózkodási
helyét, még ha tudott is volna róla. Akkor úgy gondolta, hogy így is, úgy is
holtan végezte volna Elena is és ő is. Ám Victornak valami más terve volt
velük, de ő maga sem tudta, hogy mi. Mivel Elenát megölte, azt a lehetőséget
kizárta, hogy a két hasonmás kötelékét feloldva utódokat akart volna Victor.
Lévén, hogy az átok nem tört meg, csak Elena és Katherine voltak képesek
megfoganni, és kihordani egy vámpírbabát. Őt elengedte Victor, így csak arra
tudott gondolni, hogy Alyssa-t akarta az Első. Damon tudta, hogy Victornak
vannak gyerekei és unokái is, így Alyssa-ra és Alexanderra csak a bosszú miatt
lenne szüksége. Csak bosszú… Bosszú a családján azért, mert megölték korábban
Meredith-et. Őt viszont soha nem fogja hagyni Damon, az élete árán is meg fogja
védeni a lányát. De azt, hogy miért pont Alyssa kell neki, azt egyszerűen nem
tudta. Mással is bosszút állhatna Victor, és Elena megölése… Ennyi miért nem
elég Victornak? A szeretett nőt a szeretett nőért cserébe… De nem, úgy tűnt,
hogy Victor még nem érte el a célját, ő pedig nem mert kockáztatni, így csak
egy lehetőségük maradt: menekülni Alyssa-val együtt.
*
Alyssa felszabadultan sétált Mystic Falls utcáin, és
mosolyogva véste be a fejébe a város minden apró részéről a látottakat. Órákig
bolyongott az utcákon, és mélyen belül sajnálta, hogy nem nőhetett fel ebben a
békés kisvárosban. Most is nyugodt volt a környék, és el tudta képzelni, hogy
80 éve is ilyen csendes és szép volt minden. Nem szorongott egy cseppet sem,
biztonságban érezte magát az álcája mögött. Ahogy néha már szüksége volt rá,
most is a szőke, hátközépig érő parókája volt rajta, és az arcát egy nagyobb
napszemüveg takarta. A biztonság kedvéért egy barna kontaktlencsét is tett a
szemébe, és a sminkje is egyszerű volt. A ruha, amit viselt, visszafogott, de
nőies volt, kihangsúlyozva ezzel a tökéletes alakját. Még így is jó pár férfi
fordult meg utána az utcán, de őt egyikük sem érdekelte.
Régen az ilyen alakokat könnyűszerrel az ujja köré csavarta,
majd mosolyogva utat mutatott nekik. Nem szerette a túlságosan nyomulós
férfiakat, vagy azokat, akik a szépsége és a külseje miatt kezdtek ki vele.
Volt néhány olyan különleges közülük, akikkel eltöltött egy kevés időt, de általában
hamar megszabadult az ilyen felszínes férfiaktól. Nem szeretett ölni, így soha
nem is bántotta az exeit sem, pedig könnyen megtehette volna, mivel vámpírral
még nem volt dolga. Soha nem találta meg egyikükben sem azt, amit keresett, bár
ő maga sem tudta pontosan, hogy mit is keres egy férfiban. Tekintve a jelenlegi
kilátástalan jövőképét, már fel is hagyott azzal az álmával, hogy egyszer talál
magának egy normális párt. Erre jelenleg nem gondolhatott, de ugyanakkor a
rövid, egy-két éjszakás kalandok sem érdekelték. Nem sokban volt része, és
hamar rá is jött, hogy ez nem az ő világa. Így maradt az egyedüllét, amit
Victor üldöztetése miatt vállalnia kellett.
Mikor Alyssa megunta a városnézést és már nem volt mit
látnia, úgy döntött, hogy ismét elmegy a Salvatore vendégházba. Már esteledett,
így nyugodtan merészkedett vissza az ősi birtokra. Ezúttal mosolyogva lépett be
az ódon bejárati ajtón és céltudatosan sétált fel az emeletre. Végigjárt minden
szobát és helyiséget, további emlékeket a felszínre hozva ezzel a fejében. Úgy
érezte magát, mint egy királykisasszony a mesékből, aki végigjárja a kastélyt,
hogy felfedezze az otthona minden apró rejtett kis zeg-zugát. Pár óra múlva,
már olyan otthonosan mozgott a romos és poros épületben, mintha valóban itt
élne.
Végigment az alagsoron is, és a szülei által sokat
emlegetett pincét és a „börtönszobát” is megnézte. Édesanyja sokat mesélt neki
erről, amikor még kislány volt, és ő mindig megmosolyogta a történeteket és
sajnálta azt, aki éppen a pince fogságába került. Miután itt is végzett,
visszament a földszintre és egyenesen a központi helyiségbe, a nappaliba ment,
ami egyben a könyvtár is volt. Itt leült a poros, szakadt kanapéra, és most egy
cseppet sem érdekelte, hogy koszos lesz emiatt a ruhája. Lassan hátradőlt a
kanapén, és mielőtt észrevehette volna, már el is nyomta az álom.
*
Alyssa riadtan tért magához az éjszaka közepén, és belül
átkozta magát, amiért felelőtlenül elszenderedett. Tudta, hogy óriási hibát
követett el és a villába sem szabadott volna visszatérnie. A tegnap látott
idegenről teljesen elfeledkezett, és csak most jutott ez az eszébe, amikor is hallotta,
hogy fáradtan megnyikordul a bejárati ajtó, és lassan kitárul.
Egy pillanat alatt az egyik könyvespolc óvó árnyékába bújt
és próbálta kitalálni, hogy miként osonhatna ki feltűnés nélkül a házból. Nem
tudott más kijáratról a főbejáraton kívül, ezért tudta, hogy csak ott távozhat.
Amikor hallotta, hogy a házba érkezett idegen léptei a korhadt lépcső felé
indulnak, halkan felsóhajtott. Amint biztos volt abban, hogy az idegen már az
emeleten jár, ő csendben elindult kifelé a könyvtárból, hogy amíg van rá
lehetősége, kisurranjon az ajtón. Amikor az előtérbe ért, ijedten vette észre,
hogy nem volt becsukva a bejárati ajtó, és ez valamiért megrémisztette. Mire
végiggondolhatta volna ezt, valaki teljes erőből elkapta, és a földhöz
passzírozta.
A teste azonnal reagált és teljes erejéből próbálta ellökni
magától a támadóját, de nem járt sikerrel. Akármivel is próbálkozott, valahogy
mindig alulmaradt, így majd 10 perc verekedés után teljesen elfáradt. A férfi,
aki elkapta őt, szintén hangosan zilált, és Alyssa igen kimerültnek látta őt is.
Az idegen erősen a földön tartotta Alyssa-t, aki magában borzasztóan dühös volt
magára a felelőtlensége miatt. Nem azért küzdöttek 10 évig az apjával, hogy
most egy ilyen ostobaság miatt elkapják.
- Lenyugodtál? – kérdezte zihálva a férfi, mire Alyssa
értetlenül nézett rá. Sok mindenre számított az üldözőitől, de egy ilyen
kérdésre nem. – Megnémultál, vagy mi? – kérdezte a férfi kedvesen, majd Alyssa
legnagyobb döbbenetére leszállt róla, és a kezét nyújtotta neki.
Alyssa habozva elkapta a kezet, mire a férfi hamar felhúzta
őt a földről.
- Harcos kis vámpír vagy, az már egyszer biztos – mondta mosolyogva
a férfi, mire Alyssa is bizalmatlanul elmosolyodott, de fogalma sem volt arról,
hogy miért tette ezt.
- Köszönöm – felelte habozva, majd alaposan végigmérte a
férfit. – Te sem voltál rossz, de ha nem lennél idősebb nálam, nem győztél
volna le – tette hozzá magabiztosan Alyssa, megpróbálva ezzel helyreállítani a
sértett önbecsülését. Sosem szeretett veszíteni és most, hogy alulmaradt az
idegennel szemben… Ez roppantul frusztrálta.
- Hát abban ne legyél annyira biztos, mert jó mesterem volt
– mondta büszkén a fiú, majd egy pillanatra elkomorult az arca. Alyssa kíváncsian
nézett rá, de amilyen hirtelen jött a komor tekintet, olyan gyorsan el is tűnt
a férfi arcáról. – Szabad tudnom, hogy mit keresel ebben a hatalmas, romos
házban? Tegnap is a te illatod éreztem itt, szóval okkal lehetsz itt ma is.
- Akárcsak te – felelte Alyssa kitérve a válasz alól, mert
egyáltalán nem akart az idegen férfi orrára kötni semmit sem. Egy belső hang
azt súgta neki, hogy nem kell félnie az előtte álló, magas, barna hajú és
átható mogyoróbarna tekintettel őt vizslató férfitól. De a 10 év bujkálás és az
apja figyelmeztető szavai, ami mindig a fülében csengtek, óvatosságra intették
őt.
- Ha nem válaszolsz, hát legyen. Legalább a neved elárulod?
– kérdezte a férfi barátságosan, mire Alyssa meggondolatlanul válaszolt.
- Alyssa Flemming – felelte az évtizedek alatt jól betanult
szöveget, és csak ezután jött rá, hogy mekkorát hibázott. Mystic Falls-ban,
közel a nagymamája és a családja otthonához felelőtlenség volt használnia ezt a
nevet. De már késő volt, és csak remélni merte, hogy az ösztönei nem csalnak és
valóban nem kell tartania ettől a férfitól.
- Örvendek Alyssa – mondta kedvesen a férfi, majd a kezét
nyújtotta Alyssa-nak. – Alexander Bennett – tette hozzá a férfi a nevét, mire
Alyssa elfogadta a gesztust. Egy pillanatra összerezzent a Bennett név
hallatán, de úgy gondolta, hogy csak véletlen lehet barátnője, Bonnie
vezetéknevével az egyezés. Tekintve, hogy az előtte álló férfi világos, enyhén
napbarnított bőrrel rendelkezett, nem hitte, hogy bármilyen kapcsolatban állhat
a Bennett famíliával, akik távoli rokonai voltak.
- Szóval Alexander, minek köszönhetem a heves köszöntődet? –
kérdezte Alyssa óvatosan, és igyekezett pár lépés távolságot tartani a
férfitől, hogy ha mégis valami probléma adódna, akkor legyen esélye elszökni.
Nem hitte, hogy erre sor kerülne, de jobb volt óvatosnak lenni, ahogy Damon azt
elvárta volna tőle.
- Éreztem az illatodból, hogy vámpír vagy és gondoltam, hogy
ha csak egyszerűen utánad szólok, eltűnsz, mint a kámfor. Ezért hagytam tegnap,
hogy lelépj, miután az erdőnél megláttalak – Alyssanak földbe gyökerezett a
lába a férfi szavai hallatán. Most fogta csak fel igazán, hogy mennyire
veszélyes volt idejönnie. Tegnap a tudtán kívül is lebukott és bárki nyugodtan
követhette volna őt hazáig, hogy aztán az apjával együtt elkapják őket. Azt sem
tudta, hogy ez a férfi mit keres az ő régi otthonukban és most kezdett igazán,
és őszintén aggódni egy kicsit. De ahogy újra végigmérte Alexandert, akin
látszott, hogy valamin nagyon jól mulat, ismét elszálltak a kétségei, és
képtelen volt az ellenséget látni ebben a férfiban. A tekintete tele volt
őszinte érdeklődéssel, valamiféle megmagyarázhatatlan melegséggel, szeretettel
és tisztasággal. Maga sem értette, hogy miként láthat ennyi mindent egy vámpír
tekintetében, de a legfurcsább az volt, hogy minden porcikája azt ordította
neki, hogy: bízz benne! Nem tudta, hogy miért kellene ezt tennie, de azt
érezte, hogy képtelen lenne az ellenkezőjét tenni. Alexander átható pillantása
úgy érezte, hogy a lelkéig hatol, és ez a tudat nem megrémisztette, hanem egyenesen
megnyugtatta őt. Furcsának találta ezt a helyzetet, amibe csöppent, de úgy
vélte, hogy nem sodorja magát bajba azzal, ha kicsit beszélget még Alexanderrel
és megismeri jobban a fiút, aki látszólag nagyon is érdeklődik iránta.
Ám Alyssanak ekkor még fogalma sem lehetett arról, hogy
valójában mennyire is érdekli ő Alexandert…
Szóval Alexander, hmmmm...?????? Fogalmam sincs, hogy mibe spekulál, meg aztán relytegetni valója ...., gondolom kb. annyi vagy inkább ugyan az mint Alyssanak, meg persze nem az ellenség oldalán áll. A komor tekintet amikor emlitette a tanitó mesterét... hát remélem nem vonták ki forgalomból sem Elijat és Katet sem. Az tényleg gáz lenne, úgy értettem, hogy kivonni a forgalomból, mint Elenat, mert szerinten ő sem halt meg. Nagyon tetszett, szegény Damon, nagyon tudom sajnálni őket és most Alexet is. Olyan rövidek a fejezetek.... mire belemelegednék az olvasásba már vége. Ha rajtam múlna egy fejezet legkevesebb 25 oldalnál kezdődne. Nagyon kiváncsian várom mikor indul az akció, mert biztos most csak a terepet készited elő ha jól sejtem úgye? :):):) Gratula!!!!!!!!
VálaszTörlésJól sejted, most még csak a bemelegítés, vagy más néven az előjáték folyik.:) Alexander is lassan csepegtet majd ezt-azt magáról, idővel.:) A titkaik kapcsán pedig... Hm, hát nem lesz egyszerű neki sem.:)
TörlésA fejik hossza sajnos azért ennyi, mert 1. ezeket már jó előre megírtam, így nem tudok és nem is bírnék változtatni rajta, 2. így biztosan tudom hozni a 3 storyból hetente a két részt. Tudom, hogy nem mindig jó ez az arány, csak hát nekem is könnyebb, ha tudom, hogy mihez vagyok kötve, mihez kell tartanom magamat.
Köszönöm a gratulációdat.:) Ezek szerint kezded megkedvelni Alexandert?:)
Tetszett a rész. Megvolt az első találkozás, már csak a felismerést kell kivárni meg Damon reakcióját amikor megtudja. Hát remélem Elijah-ék teljesen jól vannak, de Kath elvileg jól van hisz hozzá készülnrk. Úgy belegondolva, hogy ha Elena nem halt meg akkor nem volt neki túl kellemes az elmúlt 10 év egy ős társaságában aki nem kedveli vagy valami rosszabb helyen (vagy a kötelék miatt Katherine-be került). Mik lesznek itt ha megint beindulnak az események, alig várom. Csak így tovább és várom a következő részeket.
VálaszTörlésÓóó, Damon reakciója még arrébb van, de hidd el, nagyon Damonos lesz.:D Szegény Alex.:) Szegény Alyssa.:) Damon már csak Damon.:)
TörlésSemmi sem biztos még a másik családnál és ott sem minden fenékig tejfel, ezt elárulhatom már most. De minden jó, ha a vége jó. Reméljük:)
Szia
VálaszTörlésNagyon tetszik a tortenet minden egyes fejezete. Nagyon tehetseges iro vagy es szepen bontakoztatod ki a szalakat. Csak igy tovabb!:) Nagyon szeretem Alyssa es Alexander karakteret, Damon meg olyan karakter, akit nem lehet nem szeretni. Nagyon tisztellek, amiert ezt a szinvonalas munkat hetrol hetre hozni tudod. Mindharom tortenetet imadom, de a Kotrlekek2 a kedencem. Mar tukon ulve varom a folytatast, apropo, mikor is lesz uj resz?:) Mar alig varom.:)
Puszi: Mano
Szia Mano!
VálaszTörlésIsten hozott nálam.:) Ha jól emlékszek, akkor még új vagy itt, vagy még nem írtál nekem. Vagy nagyon rég történt ez.:) Most viszont nagyon örülök, hogy megszólaltál.:)
Alaposan megleptél, mert a jelenleg futó 3 történet közül és a Kötelékek 2.-t érzem a leggyengébbnek.:o Furcsa.:) Más az írónak meg más az olvasónak a "kedvence".:)
Boldog vagyok, hogy sikerült megszerettetnem veled Alexander és Alyssa karakterét.:) Imádom őket formálni.:)
Köszönöm a kedves szavaidat és várlak vissza legközelebb is. A folytatás márc. 25-én érkezik.:)
Puszi
Morwen
Szia, mikorra várhato a legközelebbi rész?
VálaszTörlésSzia! Holnap délben :) A fenti menüsorban olyan sorrendben vannak a történetek (az első három, mert azok aktívak), ahogy egymás után sorban jönnek. Holnap a Kötelékek 2. lesz a soros.:)
Törlés