2014. március 14., péntek

Kötelékek 2. - 5. fejezet

Sziasztok!

Damonnak megint borsot tör az orra alá az ő egyszem lánya.:) Nos, vajon ki fog ma győztesnek kikerülni?:) Mit gondoltok?:)

Morwen


*******************



Amikor Damon hazaért, ijedten vette észre, hogy a lánya eltűnt. Felkutatta az egész házat, de nyomát sem lelte Alyssa-nak. Idegesen kezdte tárcsázni a lányát és megkönnyebbült, amikor Alyssa felvette a telefont.
- Hol vagy? – kérdezte feszülten, mire Alyssa mély levegőt vett a vonal másik végén.
- Muszáj volt eljönnöm otthonról. Ne aggódj apa, alaposan elváltoztattam a külsőmet, ahogy tanítottad nekem.
- Mystic Falls-ban vagy, igaz? – kérdezte egyre jobban aggódva Damon.
- Igen, de kérlek ne gyere utánam. Ígérem, hogy vigyázok magamra, és a megbeszélt jelszavakkal kétóránként írok neked egy SMS-t, jó?
Damon mélyen hallgatott, mert alig tudta megállni, hogy most rögtön ne rohanjon Alyssa után. Tudta, hogy a legjobban figyelt hely az pontosan a szülővárosuk lehet, és talán soha nem szűnt meg figyeltetni Victor a villát.
- Tényleg minden rendben lesz, de nappal is látnom kell a várost és a villát – mondta Alyssa könyörgően, mire hallotta, hogy Damon megadóan sóhajt.
- Ha csak egy percet is késel a kétóránkénti jelzéssel, azonnal indulok utánad – mondta határozottan Damon.
- Nem fogok, és ne aggódj kérlek, vigyázok magamra. Ha késnék, akkor elég lesz, ha emlékeztetőül írsz nekem egy SMS-t. Ne gondolj rögtön a legrosszabbra – mondta nyugtatóan Alyssa.
- Nem én lennék, ha nem azonnal a legrosszabbra gondolnék – szólalt meg morogva Damon.
- Tudom apa, de kérlek, a kedvemért tegyél most kivételt – kérte Alyssa ismét az apját.
- Jól van, jól van, érezd jól magad Alyssa – felelte megadóan Damon, majd egyszerre letették a telefont.
Damon egy pillanatra sem bírt megnyugodni, folyton az járt a fejében, hogy felelőtlenség volt egyedül Mystic Falls-ba engednie a lányát. Úgy érezte, hogy megőrül az aggodalomtól, ha nem köti le a figyelmét, ezért gyorsan a nappaliban heverő laptophoz ment, hogy megkeresse a Julie által megadott címet. Az útjuk minden apró mozzanatát meg akarta tervezni, és fel akarta térképezni a terepet, még mielőtt odamennének. Bízott Julie-ban és az erejében, ám tudta jól, hogy gyorsan kell cselekednie. Legkésőbb másfél-két hét múlva Oregonba kell érniük, ott pedig Medford városkába kell utazniuk, ami erős tempóban is legalább 5 napi autóutat jelentett. Attól félt, hogy ha túl sokáig várnak, akkor talán Elijah-ék is továbbállnak. Ki tudja, talán ők is aktívan bujkálnak Victorék elől... Fogalma sem volt arról, hogy az Első csak Meredith halála miatt akart rajtuk bosszút állni, vagy valóban a gyermekeiket akarta. Abban sem volt biztos, hogy Elena megölésekor Victor Alyssa-t akarta-e megtalálni, vagy Elijah-t, esetleg Katherine-t. Túl sokat nem kérdezett a vámpír, de Damon tudta, hogy egyiküknek sem adta volna meg a tartózkodási helyét, még ha tudott is volna róla. Akkor úgy gondolta, hogy így is, úgy is holtan végezte volna Elena is és ő is. Ám Victornak valami más terve volt velük, de ő maga sem tudta, hogy mi. Mivel Elenát megölte, azt a lehetőséget kizárta, hogy a két hasonmás kötelékét feloldva utódokat akart volna Victor. Lévén, hogy az átok nem tört meg, csak Elena és Katherine voltak képesek megfoganni, és kihordani egy vámpírbabát. Őt elengedte Victor, így csak arra tudott gondolni, hogy Alyssa-t akarta az Első. Damon tudta, hogy Victornak vannak gyerekei és unokái is, így Alyssa-ra és Alexanderra csak a bosszú miatt lenne szüksége. Csak bosszú… Bosszú a családján azért, mert megölték korábban Meredith-et. Őt viszont soha nem fogja hagyni Damon, az élete árán is meg fogja védeni a lányát. De azt, hogy miért pont Alyssa kell neki, azt egyszerűen nem tudta. Mással is bosszút állhatna Victor, és Elena megölése… Ennyi miért nem elég Victornak? A szeretett nőt a szeretett nőért cserébe… De nem, úgy tűnt, hogy Victor még nem érte el a célját, ő pedig nem mert kockáztatni, így csak egy lehetőségük maradt: menekülni Alyssa-val együtt.
*
Alyssa felszabadultan sétált Mystic Falls utcáin, és mosolyogva véste be a fejébe a város minden apró részéről a látottakat. Órákig bolyongott az utcákon, és mélyen belül sajnálta, hogy nem nőhetett fel ebben a békés kisvárosban. Most is nyugodt volt a környék, és el tudta képzelni, hogy 80 éve is ilyen csendes és szép volt minden. Nem szorongott egy cseppet sem, biztonságban érezte magát az álcája mögött. Ahogy néha már szüksége volt rá, most is a szőke, hátközépig érő parókája volt rajta, és az arcát egy nagyobb napszemüveg takarta. A biztonság kedvéért egy barna kontaktlencsét is tett a szemébe, és a sminkje is egyszerű volt. A ruha, amit viselt, visszafogott, de nőies volt, kihangsúlyozva ezzel a tökéletes alakját. Még így is jó pár férfi fordult meg utána az utcán, de őt egyikük sem érdekelte.
Régen az ilyen alakokat könnyűszerrel az ujja köré csavarta, majd mosolyogva utat mutatott nekik. Nem szerette a túlságosan nyomulós férfiakat, vagy azokat, akik a szépsége és a külseje miatt kezdtek ki vele. Volt néhány olyan különleges közülük, akikkel eltöltött egy kevés időt, de általában hamar megszabadult az ilyen felszínes férfiaktól. Nem szeretett ölni, így soha nem is bántotta az exeit sem, pedig könnyen megtehette volna, mivel vámpírral még nem volt dolga. Soha nem találta meg egyikükben sem azt, amit keresett, bár ő maga sem tudta pontosan, hogy mit is keres egy férfiban. Tekintve a jelenlegi kilátástalan jövőképét, már fel is hagyott azzal az álmával, hogy egyszer talál magának egy normális párt. Erre jelenleg nem gondolhatott, de ugyanakkor a rövid, egy-két éjszakás kalandok sem érdekelték. Nem sokban volt része, és hamar rá is jött, hogy ez nem az ő világa. Így maradt az egyedüllét, amit Victor üldöztetése miatt vállalnia kellett.
Mikor Alyssa megunta a városnézést és már nem volt mit látnia, úgy döntött, hogy ismét elmegy a Salvatore vendégházba. Már esteledett, így nyugodtan merészkedett vissza az ősi birtokra. Ezúttal mosolyogva lépett be az ódon bejárati ajtón és céltudatosan sétált fel az emeletre. Végigjárt minden szobát és helyiséget, további emlékeket a felszínre hozva ezzel a fejében. Úgy érezte magát, mint egy királykisasszony a mesékből, aki végigjárja a kastélyt, hogy felfedezze az otthona minden apró rejtett kis zeg-zugát. Pár óra múlva, már olyan otthonosan mozgott a romos és poros épületben, mintha valóban itt élne.
Végigment az alagsoron is, és a szülei által sokat emlegetett pincét és a „börtönszobát” is megnézte. Édesanyja sokat mesélt neki erről, amikor még kislány volt, és ő mindig megmosolyogta a történeteket és sajnálta azt, aki éppen a pince fogságába került. Miután itt is végzett, visszament a földszintre és egyenesen a központi helyiségbe, a nappaliba ment, ami egyben a könyvtár is volt. Itt leült a poros, szakadt kanapéra, és most egy cseppet sem érdekelte, hogy koszos lesz emiatt a ruhája. Lassan hátradőlt a kanapén, és mielőtt észrevehette volna, már el is nyomta az álom.
*
Alyssa riadtan tért magához az éjszaka közepén, és belül átkozta magát, amiért felelőtlenül elszenderedett. Tudta, hogy óriási hibát követett el és a villába sem szabadott volna visszatérnie. A tegnap látott idegenről teljesen elfeledkezett, és csak most jutott ez az eszébe, amikor is hallotta, hogy fáradtan megnyikordul a bejárati ajtó, és lassan kitárul.
Egy pillanat alatt az egyik könyvespolc óvó árnyékába bújt és próbálta kitalálni, hogy miként osonhatna ki feltűnés nélkül a házból. Nem tudott más kijáratról a főbejáraton kívül, ezért tudta, hogy csak ott távozhat. Amikor hallotta, hogy a házba érkezett idegen léptei a korhadt lépcső felé indulnak, halkan felsóhajtott. Amint biztos volt abban, hogy az idegen már az emeleten jár, ő csendben elindult kifelé a könyvtárból, hogy amíg van rá lehetősége, kisurranjon az ajtón. Amikor az előtérbe ért, ijedten vette észre, hogy nem volt becsukva a bejárati ajtó, és ez valamiért megrémisztette. Mire végiggondolhatta volna ezt, valaki teljes erőből elkapta, és a földhöz passzírozta.
A teste azonnal reagált és teljes erejéből próbálta ellökni magától a támadóját, de nem járt sikerrel. Akármivel is próbálkozott, valahogy mindig alulmaradt, így majd 10 perc verekedés után teljesen elfáradt. A férfi, aki elkapta őt, szintén hangosan zilált, és Alyssa igen kimerültnek látta őt is. Az idegen erősen a földön tartotta Alyssa-t, aki magában borzasztóan dühös volt magára a felelőtlensége miatt. Nem azért küzdöttek 10 évig az apjával, hogy most egy ilyen ostobaság miatt elkapják.
- Lenyugodtál? – kérdezte zihálva a férfi, mire Alyssa értetlenül nézett rá. Sok mindenre számított az üldözőitől, de egy ilyen kérdésre nem. – Megnémultál, vagy mi? – kérdezte a férfi kedvesen, majd Alyssa legnagyobb döbbenetére leszállt róla, és a kezét nyújtotta neki.
Alyssa habozva elkapta a kezet, mire a férfi hamar felhúzta őt a földről.
- Harcos kis vámpír vagy, az már egyszer biztos – mondta mosolyogva a férfi, mire Alyssa is bizalmatlanul elmosolyodott, de fogalma sem volt arról, hogy miért tette ezt.
- Köszönöm – felelte habozva, majd alaposan végigmérte a férfit. – Te sem voltál rossz, de ha nem lennél idősebb nálam, nem győztél volna le – tette hozzá magabiztosan Alyssa, megpróbálva ezzel helyreállítani a sértett önbecsülését. Sosem szeretett veszíteni és most, hogy alulmaradt az idegennel szemben… Ez roppantul frusztrálta.
- Hát abban ne legyél annyira biztos, mert jó mesterem volt – mondta büszkén a fiú, majd egy pillanatra elkomorult az arca. Alyssa kíváncsian nézett rá, de amilyen hirtelen jött a komor tekintet, olyan gyorsan el is tűnt a férfi arcáról. – Szabad tudnom, hogy mit keresel ebben a hatalmas, romos házban? Tegnap is a te illatod éreztem itt, szóval okkal lehetsz itt ma is.
- Akárcsak te – felelte Alyssa kitérve a válasz alól, mert egyáltalán nem akart az idegen férfi orrára kötni semmit sem. Egy belső hang azt súgta neki, hogy nem kell félnie az előtte álló, magas, barna hajú és átható mogyoróbarna tekintettel őt vizslató férfitól. De a 10 év bujkálás és az apja figyelmeztető szavai, ami mindig a fülében csengtek, óvatosságra intették őt.
- Ha nem válaszolsz, hát legyen. Legalább a neved elárulod? – kérdezte a férfi barátságosan, mire Alyssa meggondolatlanul válaszolt.
- Alyssa Flemming – felelte az évtizedek alatt jól betanult szöveget, és csak ezután jött rá, hogy mekkorát hibázott. Mystic Falls-ban, közel a nagymamája és a családja otthonához felelőtlenség volt használnia ezt a nevet. De már késő volt, és csak remélni merte, hogy az ösztönei nem csalnak és valóban nem kell tartania ettől a férfitól.
- Örvendek Alyssa – mondta kedvesen a férfi, majd a kezét nyújtotta Alyssa-nak. – Alexander Bennett – tette hozzá a férfi a nevét, mire Alyssa elfogadta a gesztust. Egy pillanatra összerezzent a Bennett név hallatán, de úgy gondolta, hogy csak véletlen lehet barátnője, Bonnie vezetéknevével az egyezés. Tekintve, hogy az előtte álló férfi világos, enyhén napbarnított bőrrel rendelkezett, nem hitte, hogy bármilyen kapcsolatban állhat a Bennett famíliával, akik távoli rokonai voltak.
- Szóval Alexander, minek köszönhetem a heves köszöntődet? – kérdezte Alyssa óvatosan, és igyekezett pár lépés távolságot tartani a férfitől, hogy ha mégis valami probléma adódna, akkor legyen esélye elszökni. Nem hitte, hogy erre sor kerülne, de jobb volt óvatosnak lenni, ahogy Damon azt elvárta volna tőle.
- Éreztem az illatodból, hogy vámpír vagy és gondoltam, hogy ha csak egyszerűen utánad szólok, eltűnsz, mint a kámfor. Ezért hagytam tegnap, hogy lelépj, miután az erdőnél megláttalak – Alyssanak földbe gyökerezett a lába a férfi szavai hallatán. Most fogta csak fel igazán, hogy mennyire veszélyes volt idejönnie. Tegnap a tudtán kívül is lebukott és bárki nyugodtan követhette volna őt hazáig, hogy aztán az apjával együtt elkapják őket. Azt sem tudta, hogy ez a férfi mit keres az ő régi otthonukban és most kezdett igazán, és őszintén aggódni egy kicsit. De ahogy újra végigmérte Alexandert, akin látszott, hogy valamin nagyon jól mulat, ismét elszálltak a kétségei, és képtelen volt az ellenséget látni ebben a férfiban. A tekintete tele volt őszinte érdeklődéssel, valamiféle megmagyarázhatatlan melegséggel, szeretettel és tisztasággal. Maga sem értette, hogy miként láthat ennyi mindent egy vámpír tekintetében, de a legfurcsább az volt, hogy minden porcikája azt ordította neki, hogy: bízz benne! Nem tudta, hogy miért kellene ezt tennie, de azt érezte, hogy képtelen lenne az ellenkezőjét tenni. Alexander átható pillantása úgy érezte, hogy a lelkéig hatol, és ez a tudat nem megrémisztette, hanem egyenesen megnyugtatta őt. Furcsának találta ezt a helyzetet, amibe csöppent, de úgy vélte, hogy nem sodorja magát bajba azzal, ha kicsit beszélget még Alexanderrel és megismeri jobban a fiút, aki látszólag nagyon is érdeklődik iránta.
Ám Alyssanak ekkor még fogalma sem lehetett arról, hogy valójában mennyire is érdekli ő Alexandert…

8 megjegyzés:

  1. Szóval Alexander, hmmmm...?????? Fogalmam sincs, hogy mibe spekulál, meg aztán relytegetni valója ...., gondolom kb. annyi vagy inkább ugyan az mint Alyssanak, meg persze nem az ellenség oldalán áll. A komor tekintet amikor emlitette a tanitó mesterét... hát remélem nem vonták ki forgalomból sem Elijat és Katet sem. Az tényleg gáz lenne, úgy értettem, hogy kivonni a forgalomból, mint Elenat, mert szerinten ő sem halt meg. Nagyon tetszett, szegény Damon, nagyon tudom sajnálni őket és most Alexet is. Olyan rövidek a fejezetek.... mire belemelegednék az olvasásba már vége. Ha rajtam múlna egy fejezet legkevesebb 25 oldalnál kezdődne. Nagyon kiváncsian várom mikor indul az akció, mert biztos most csak a terepet készited elő ha jól sejtem úgye? :):):) Gratula!!!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól sejted, most még csak a bemelegítés, vagy más néven az előjáték folyik.:) Alexander is lassan csepegtet majd ezt-azt magáról, idővel.:) A titkaik kapcsán pedig... Hm, hát nem lesz egyszerű neki sem.:)
      A fejik hossza sajnos azért ennyi, mert 1. ezeket már jó előre megírtam, így nem tudok és nem is bírnék változtatni rajta, 2. így biztosan tudom hozni a 3 storyból hetente a két részt. Tudom, hogy nem mindig jó ez az arány, csak hát nekem is könnyebb, ha tudom, hogy mihez vagyok kötve, mihez kell tartanom magamat.
      Köszönöm a gratulációdat.:) Ezek szerint kezded megkedvelni Alexandert?:)

      Törlés
  2. Tetszett a rész. Megvolt az első találkozás, már csak a felismerést kell kivárni meg Damon reakcióját amikor megtudja. Hát remélem Elijah-ék teljesen jól vannak, de Kath elvileg jól van hisz hozzá készülnrk. Úgy belegondolva, hogy ha Elena nem halt meg akkor nem volt neki túl kellemes az elmúlt 10 év egy ős társaságában aki nem kedveli vagy valami rosszabb helyen (vagy a kötelék miatt Katherine-be került). Mik lesznek itt ha megint beindulnak az események, alig várom. Csak így tovább és várom a következő részeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óóó, Damon reakciója még arrébb van, de hidd el, nagyon Damonos lesz.:D Szegény Alex.:) Szegény Alyssa.:) Damon már csak Damon.:)
      Semmi sem biztos még a másik családnál és ott sem minden fenékig tejfel, ezt elárulhatom már most. De minden jó, ha a vége jó. Reméljük:)

      Törlés
  3. Szia
    Nagyon tetszik a tortenet minden egyes fejezete. Nagyon tehetseges iro vagy es szepen bontakoztatod ki a szalakat. Csak igy tovabb!:) Nagyon szeretem Alyssa es Alexander karakteret, Damon meg olyan karakter, akit nem lehet nem szeretni. Nagyon tisztellek, amiert ezt a szinvonalas munkat hetrol hetre hozni tudod. Mindharom tortenetet imadom, de a Kotrlekek2 a kedencem. Mar tukon ulve varom a folytatast, apropo, mikor is lesz uj resz?:) Mar alig varom.:)
    Puszi: Mano

    VálaszTörlés
  4. Szia Mano!
    Isten hozott nálam.:) Ha jól emlékszek, akkor még új vagy itt, vagy még nem írtál nekem. Vagy nagyon rég történt ez.:) Most viszont nagyon örülök, hogy megszólaltál.:)
    Alaposan megleptél, mert a jelenleg futó 3 történet közül és a Kötelékek 2.-t érzem a leggyengébbnek.:o Furcsa.:) Más az írónak meg más az olvasónak a "kedvence".:)
    Boldog vagyok, hogy sikerült megszerettetnem veled Alexander és Alyssa karakterét.:) Imádom őket formálni.:)
    Köszönöm a kedves szavaidat és várlak vissza legközelebb is. A folytatás márc. 25-én érkezik.:)
    Puszi
    Morwen

    VálaszTörlés
  5. Szia, mikorra várhato a legközelebbi rész?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Holnap délben :) A fenti menüsorban olyan sorrendben vannak a történetek (az első három, mert azok aktívak), ahogy egymás után sorban jönnek. Holnap a Kötelékek 2. lesz a soros.:)

      Törlés