Sziasztok!
A cím sokat elárul és magért beszél. Ma ismét egy olyan fejezetet hoztam, aminek az eleje Damon szemszögéből olvasható, a másik fele pedig Elena gondolataiba ad betekintést. Hát igen, kezd a békés idill felborulni és a bajok csőstül jönnek, igaz? Mit gondoltok, mi vár ezután a főhőseinkre?
Morwen
***************************
Még mindig remegtem a dühtől, pedig már egy ideje úton
voltunk Elena-val és jó pár órája történt, hogy ostoba módon kivetette magát a
száguldó autóból. A vitánk egyáltalán nem volt közömbös a számomra, de
egyszerűen képtelen lettem volna bármiben is igazat adni neki, mivel egyáltalán
nem volt igaza, sőt! Úgy viselkedett, mint egy eszement tinédzser, akit még saját
magától is meg kell védeni. Bár bevallom őszintén, hogy azelőtt, hogy bevágtam
volna őt dühösen a kocsiba és tönkretettem az anyósülés ajtaját, hogy még
véletlenül se tudja kinyitni azt menet közben, nos volt előtte egy olyan
mondata, ami igencsak mély benyomást tett rám. De ugyanakkor nonszensz is volt.
Még, hogy öljem meg kérdés nélkül, hogy vámpír legyen? Sose tudnám ezt szánt
szándékkal megtenni vele, csak ha tényleg nem lenne más módja annak, hogy
életben maradjon.
Ő olyan mérges volt rám, mint talán még soha. Ezen nem is
csodálkoztam, hiszen nem épp egy grál lovagként viselkedtem vele. Őszintén
szólva, egyáltalán nem tudott érdekelni, hogy mennyire mérges rám, mert én is
legalább annyira, ha nem jobban ki voltam rá akadva. Amit művelt, az egyszerűen
felelőtlenség volt és ostobaság. Mit nem képes ezen belátni?
Körülbelül félúton járhattunk Mystic Falls felé, amikor úgy
döntöttem, hogy tartunk egy pihenőt. Ő még akkor sem volt hajlandó rám nézni,
amikor megálltunk a benzinkút parkolójában.
- Gyere, vegyünk valami harapnivalót az útra – feleltem neki
kimérten, majd a kezem nyújtottam neki, hogy kisegítsem őt a kocsiból a vezető
oldali ajtón, tekintve, hogy az övéről gondoskodtam annyira, hogy az valóban
kinyithatatlan legyen. Ő tüntetően elfordult tőlem és karba tette a kezeit. –
Ne keljen erőszakkal kiszednem a kocsiból Elena – feleltem neki feszülten, mire
ő mérgesen fújt egyet.
- Akkor hagyj itt, mert tudtommal egyedül is ki tudsz
rabolni egy benzinkutat – felelte nekem csípősen, mire megint kezdett nálam
elpattanni az a bizonyos húr.
- Valóban nem szorulok egy felelőtlen kislány segítségére
ezen a téren, de tudod nem szeretném, ha át kéne kutatnom utánad a vadont, mert
éppen úgy döntesz, hogy gyalog visszabotorkálsz Chicago-ba – feleltem neki
mérgesen.
- Ne nézz hülyének Damon – csattant fel mérgesen Elena, majd
szúrós tekintettel rám nézett.
- Édes vagy, amikor dühös vagy, de most inkább menjünk –
feleltem neki egy picit nyugodtabban, majd megfogtam a kezét és elkezdtem
kihúzni őt a kocsiból. Tekintve, hogy most sem volt valami segítőkész, valóban
erőszakkal kellett kicibálnom a járműből. Amikor viszont már mindketten a két
lábunkon álltunk a kocsi mellett, ismét elkezdett izzani körülöttünk a levegő,
amit azt hiszem a temérdek veszekedés váltott ki és hozott ismét a felszínre.
Hiába voltam rá mérges, túlságosan is szerettem őt, és ő is tudhatná jól, hogy
csak ezért nem megyek bele az öngyilkos tervébe.
- Idegesítő vagy Damon, amikor ilyen önfejű vagy – felelte
mérgesen Elena, majd végül kitépte magát abból a bűvkörből, amibe kerültünk, és
egyedül elindult a bolt felé. Én csak nagyot sóhajtottam, majd követtem őt és
ismét „bevásároltunk” az útra.
Ezek után igen eseménytelenül telt a hátralévő utunk, és úgy
tettem ki Elena-t a Gilbert háznál, hogy tényleg egy pillanatra sem volt
hajlandó rám nézni. Nagyon fájt a viselkedése, de nem tudtam volna mit tenni
ellene. Idővel vagy megenyhül majd, vagy nem. Nem volt miért bocsánatot kérnem
tőle és tudtam jól, hogy soha nem is fogok. Ha jól sejtettem, akkor ő sem,
szóval valóban patt helyzetbe kerültünk.
Letörten vezettem el a Salvatore villához, majd első utam
azonnal egy jó fajta whisky-hez vezetett. Alighogy lehúztam egy pohárkával,
megcsörrent a telefonomon és az az ember kereset, akivel nem szívesen beszéltem
volna sem most, sem később soha. De aztán a bűntudatom nyert, így végül
felvettem a telefonom és üdvözöltem a hívómat.
*
Már három nap eltelt azóta, hogy visszatértünk Damonnal
Chicago-ból és azóta egy szót sem beszéltünk. Egy részemnek nagyon is hiányzott
a közelsége, de a másik felem még mindig annyira mérges volt rá, hogy látni se
akarta őt. Nem tudtam megbocsátani neki azt, ahogy viselkedett velem, de nem is
volt miért ezt tennem, hisz még csak egy „bocs Elena” se hagyta el a száját.
Így aztán mondhatjuk azt is, hogy kerültük egymást, és hogy ki fogja végül ezt
a jeget megtörni kettőnk közt, azt még én sem tudtam. Volt viszont egy közös
ügyünk, ami összeugrasztott minket pár napja, és ami talán enyhít is majd a
köztünk lévő, pattanásig feszült helyzeten. Stefan. Igen, ő és a keresése volt
az, mi miatt nem fordíthattam hátat Damonnak, de tudom jól, hogy hosszú távon
képtelen is lettem volna erre. A napok egyre fájdalmasabbak és súlyosabbak
voltak nélküle, a dühöm is enyhült irányába, de el nem tudott múlni. Damon azt
ígérte, hogy nem adja fel a keresést, így bíztam abban, hogy a történtek
ellenére is szól majd nekem, ha talál valamit, és akkor végre mi is újra
beszélni fogunk. De ez nem történt meg, én pedig egyre idegesebb lettem emiatt.
Teltek a napok és én biztos voltam abban, hogy nem adta fel a nyomozást és
talán talált is valamit. Végül mérgesen a kocsimba pattantam és dühösen
vezettem el a Salvatore villához, hogy kérdőre vonjam Damon-t.
De mit is mondhatnék arra a látványra, ami a házban
fogadott? Nem igazán számítottam rá, talán ez a legjobb kifejezés a látottakra.
Damon pontosan úgy feküdt kiterülve a kanapén, mint néhány
napja, amikor rátaláltam és amikor még naivan semmit sem sejtettem Stefan
súlyos múltjáról.
- Beléd meg mi ütött Damon? – kérdeztem tőle dühösen, mert
egyáltalán nem ezt vártam volna tőle. Csípőre tett kézzel megálltam felette,
majd szúrós tekintettel néztem le rá. Ő csak fájdalmasan nyögött egyet, majd
felült a kanapén, és egy unott mosoly kíséretében megemelte az egészségemre a
kezében tartott whisky-s üveget és jól meghúzta.
- Elárulnád, hogy mégis mit művelsz? – kérdeztem tőle
értetlenül és még mindig feszülten. Eléggé letörtnek látszott és úgy tűnt, hogy
igencsak maga alatt van, de én még mindig annyira dühös voltam rá, hogy ez
egyszerűen nem tudott meghatni. Iszik és sajnáltatja magát, ahelyett, hogy
összeszedné magát és megkeresné az öccsét, ahogy ígérte! Ez abszurd volt, még
tőle is. Ha valamit tenni kellett, akkor ő mindig 100%-ig beleadott mindent és
sose adta fel. Most meg… – Azt hittem, hogy ha már engem kitettél a bandánkból,
akkor egyedül nyomozol tovább Stefan után – tettem hozzá neki szemrehányóan.
- Ó, nem kellett nekem nyomoznom utána – felelte
elvigyorodva, bár a mosolya egy csöppet sem volt boldog, vagy őszinte és ez
valamiért egy kicsit megijesztett.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel,
majd hirtelen minden világossá vált számomra is. – Csak nem jelentkezett? –
kérdeztem tőle izgatottan és alig vártam, hogy beavasson a részletekbe.
- Valahogy úgy – felelte Damon nemtörődöm módon, majd
visszadőlt a kanapéra, és közben kiitta az üvegben lévő maradékot.
- Damon, az istenért, ne kelljen mindent harapófogóval
kihúzni belőled! – csattantam fel mérgesen. – Hol van most Stefan?
- Klaus-szal – válaszolta Damon tömören és érzelemmentes
hangon.
- Micsoda? Ezt nem értem. És mégis kapcsolatba lépett veled?
– kérdeztem tőle értetlenül.
- Ühüm – felelte Damon egyszerűen, és úgy tűnt, most tényleg
nincs megfelelően kommunikatív állapotban. Kezdtem rájönni, hogy valami nagyon
nem stimmel, valami balul sülhetett el, mert ok nélkül nem üti ki magát ennyire,
és nem szokott semmiségek miatt kikészülni. Mert látszólag most tényleg padlóra
küldte őt valami.
- Damon, áruld el kérlek, hogy mi történt! – feleltem neki
megenyhülve, majd óvatosan leültem mellé a kanapéra. Tényleg maga alatt volt és
ez csak most tudatosult igazán bennem. A tekintete, amivel rám nézett, tele
volt szomorúsággal, keserűséggel és csalódottsággal. Hogy nem láttam ezt eddig
rajta? Mintha tartani próbálta volna magát előttem, de ez azt hiszem, hogy csak
eddig ment neki. Egy nyitott könyv volt előttem, de sajnos nem tudtam még
mindig azt, hogy miért ilyen letört.
- Röviden? – kérdezte tőlem felvont szemöldökkel, majd meg
sem várva a válaszom folytatta. – Jobb, ha elfelejted őt Elena. Örökre –
foglalta össze Damon túlságosan is röviden a történtetek.
- Tudod jól, hogy nem azért akarom megtalálni őt… Az
érzéseim nem változtak irántad Damon, még ha nagyon mérges is vagyok rád. Még
mindig – tettem hozzá halkan, majd óvatosan végigsimítottam a mellkasán, a
kezem pedig belekulcsoltam az övébe. Szerettem őt, jobban, mint a tulajdon
életem. De úgy tűnt, hogy a pár nappal ezelőtti vitánk mindent megkérdőjelezett
benne. Mégis hogy képes azt hinni, hogy ezek az érzések egy nézeteltérés után
köddé tudnak válni? Képtelenség, hisz inkább azt éreztem, hogy napról napra
jobban szeretem őt, és távol lenni tőle… Nos tényleg nem volt könnyű és csoda
volt, hogy képes voltam ennyi ideig duzzogni a viselkedése miatt.
Ő hitetlenül nézett rám, majd megcsóválta a fejét, mint aki nem
hisz a fülének, és úgy véli, hogy csak álmodja azt, amit hall. A következő
pillanatban viszont hirtelen magára húzott, és szenvedélyesen birtokba vette az
ajkaimat. Én egy másodpercig is képtelen lettem volna tiltakozni ellene, mert
borzasztóan hiányzott már a csókja, az ölelése, és az a mesés rózsaszín
buborék, amibe minden egyes ilyen alkalommal varázsolt minket. Oda, ahol csak
szeretet, boldogság és öröm van, minden más pedig eltörpül emellett, és
lényegtelen. Csak ő és én, és a hevesen kalapáló szívünk, amik végül újra
egymás közelébe kerülhettek és boldogságukban örömtáncot jártak, akárcsak a
kiéhezett ajkaink.
Percekkel később tudtunk csak elválni egymástól, ám egy
boldog és elégedett vigyor ült ki mindkettőnk arcára. Damon óvatosan
végigsimított az arcomon, majd elkomorult és megszólalt.
- Azt ne várd, hogy bocsánatot kérjek tőled a történtek miatt
– felelte nekem eltökélten, mire én az égbe emeltem a tekintetem.
- Én sem fogok, szóval te se várd ezt tőlem – feleltem neki
határozottan.
- Azt hiszem, hogy ezt meg is beszéltük – mondta nekem
fejcsóválva, majd halványan elmosolyodott. – Szeretlek, a többi pedig nem
érdekel és nem számít – tette hozzá halkan, és olyan égető tűzzel a
tekintetében, ami azonnal feltüzelte az én szívem is. A vallomása maga volt a
mennyei áldás, amit hallhatott az ember tőle. És ez nekem szólt. Csak nekem,
mert ez a szeretnivaló férfi csak engem szeretett, senki mást. Már maga a tudat
is bódító volt, hát még érezni ezt minden érintésében, csókjában, sóhajában…
Végül mély levegőt vettem és megszólaltam, mert úgy éreztem,
hogy ennek ellenére is van még mit tisztáznunk.
- Én is szeretlek, de néha jó lenne, ha meg tudnánk egyezni
bizonyos dolgokban – válaszoltam neki komoran.
- Ha az életedről van szó, akkor képtelen vagyok
kompromisszumot kötni – felelte Damon makacsul.
- Vettem észre – mondtam neki egy fancsali fejet vágva.
Sejtettem, hogy ezt a témát kár tovább feszegetni, így inkább visszatereltem a
beszélgetésünket az eredeti medrébe. – Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben nem
most fogunk dűlőre jutni, szóval légy szíves mondd el, hogy miért keresett
téged Stefan és miért van még mindig Klaus-szal.
Damon mély levegőt vett, majd végül mindketten felkeltünk a
kanapéról és kényelmesen ülő pozícióba tornáztuk magunkat.
- Stefan üdvözletét küldi és finoman arra kért, hogy ne
koslassunk tovább utána – felelte Damon keserűen és túlságosan is röviden.
- Hogy érted azt, hogy „finoman arra kért”? – kérdeztem tőle
feszülten, mert sejtettem, hogy nem valami békés módon sikerült megvitatniuk a
dolgokat.
- Oh, nem kell féltened ilyen téren Stefan-t, igazán kreatív
tud lenni, ha akar – felelte nevetve Damon, bár a hangja inkább volt keserű,
mintsem vidám.
- Pontosan mi is történt? – kérdeztem tőle felhúzott
szemöldökkel, mert már kezdtem nagyon elveszíteni a fonalat és Damon
köntörfalazása is egyre jobban idegesített.
- Mi történt? Nos Stefan megmutatta azt, hogy kötél nélkül
10 métert ugrani nem valami szerencsés dolog. Elkapta Andie-t, elcsalt engem a
stúdióba, majd a szemem láttára reprezentálta ezen felfedezését – felelte Damon
keserűen, mire én ijedten a számhoz kaptam a kezem.
- Megölte? – csúszott ki hitetlenül a számon, majd megráztam
a fejem, mintha ezzel semmissé tudnám tenni a történteket és Damon
kijelentését.
- Nem, nem ölte meg. Csak megigézte, hogy az adott
pillanatban Andie lesétáljon a magasból és öngyilkos legyen– felelte Damon
epésen. – A kettő teljesen más Elena, igaz? – kérdezte tőlem keserűen, mire én
hitetlenül megráztam a fejem.
- Annyira sajnálom Damon – feleltem neki halkan, majd
könnyes szemmel megöleltem őt.
Ő csak visszafogottan megölelt, majd nagyot sóhajtva dőlt
hátra a kanapén, közvetlenül azután, hogy elengedtük egymást. – Miért nem
hívtál fel és mondtad el nekem, hogy mi történt? – kérdeztem tőle letörten. El
sem tudtam képzelni, hogy min mehetett keresztül egyedül. Andie a barátnője
volt, fontos volt számára, és most Stefan egyszerűen… Nem, ez hihetetlen, nem
voltam képes felfogni, hogy Stefan tényleg képes ilyenre.
- Nem akartalak ezzel terhelni, van elég bajod enélkül is –
felelte Damon egykedvűen, és közben engem is magamhoz térített a
gondolataimból.
- De nem zárkózhatsz el előlem Damon, pláne nem akkor, ha
ilyen történik. Andie ráadásul a barátnőd volt – tettem hozzá elcsukló hangon.
- Jaj kérlek Elena, hagyd ezt. Andie semmit sem jelentett
nekem – felelte nekem grimaszolva, mire én hitetlenül megráztam a fejem.
- Tulajdonképpen jártál vele Damon és törődtél vele. Andie
jó ember volt és megérdemelte a szeretetedet – válaszoltam neki halkan.
- Szeretetről beszélni Andie kapcsán enyhe túlzás Elena –
felelte nekem makacsul. – Törődtem vele, de három napja is csak azért mentem be
a kérésére a stúdióba, mert le akartam vele zárni a dolgokat.
- Három napja? – pattantam fel mérgesen a kanapéról, majd
hitetlenül néztem Damon-ra. – Mindez három napja történt és te nem szóltál
nekem egy szót sem? – estem neki dühösen. Alig bírtam felfogni, hogy képes volt
ezidáig eltitkolni ezt előlem, és ha ma nem látogatom meg őt, akkor talán még
most sem tudnék a történtekről.
- Az min változtatott volna Elena? – kérdezte tőlem unottan.
- Egyedül voltál, magad alatt és pont azt az embert nem
keresed meg ilyenkor, akinek a világon a legtöbbet jelented? – kérdeztem tőle
keserűen. – Aki melletted szeretett volna lenni és támogatni téged?
- Nincs szükségem senkinek a támogatására – felelte nekem
makacsul.
- Pedig ha egy páros akarunk lenni, akkor jobban teszed, ha
ehhez hozzászoksz, és nem zársz ki az életedből! – válaszoltam neki sértetten.
- Egy páros? – kérdezte tőlem értetlenül.
- Miért, mit hittél Damon? – kérdeztem tőle keserűen. – Hogy
csak egy kósza kaland voltál, vagy leszel a számomra? – csattantam fel
mérgesen, mert kezdett nagyon dühíteni, hogy úgy viselkedik, mintha nem
vallottam volna már be neki az érzéseimet és nem adtam volna világosan a
tudtára, hogy mennyire komolyan tervezem vele a jövőmet.
- Akár… - felelte Damon közönyös arccal, ám a tekintete
megannyi fájdalmat tükrözött.
- Komolyan mondom Damon, néha borzasztóan fafejű és ostoba
tudsz lenni – feleltem neki hitetlenül, majd megráztam a fejem és ismét leültem
hozzá.
- Hm, Elena Gilbert ismét sérteget. Végre helyreállt a régi
rend – mondta Damon keserűen.
- Az ég szerelmére Damon, komolyan mondtam azt, amit
Chicago-ból hazafelé jövet a fejedhez vágtam! Tényleg képes lennék veled
maradni örökre. Vámpírként – tettem hozzá halkan és elmosolyodva.
Damon hitetlenül megrázta a fejét, majd lassan előrébb
hajolt a kanapén, hogy alaposabban szemügyre vegyen. Gondolom azt akarta látni,
hogy magamnál vagyok-e és tényleg azt mondtam-e az imént, amit hallott.
Végül megrázta a fejét és bűnbánóan lehajtotta.
- Stefan tud rólunk – szólalt meg halkan, ám rám nézni nem
volt hajlandó. – Valahogy tudomást szerzett róla.
Alig bírtam felfogni, amit hallok, és a gyomrom is görcsbe
rándult. Hirtelen tisztán láttam magam előtt a három nappal ezelőtt történteket
és biztos voltam abban, hogy a két testvér találkozása egy cseppet sem volt
békés vagy nyugodt, és ez nem csak Andie halála miatt volt így. Damon még
mindig nem mondott el mindent, és fogalmam sem volt, hogy képes leszek-e
kiszedni belőle mindent. De aztán valahogy kezdtek összeállni a fejemben a
dolgok és végül értelmet nyert minden.
- Andie fizetett meg azért, amit tettünk – szólaltam meg
összeszorult torokkal, majd a könnyeim is lassan útra keltek hosszú és
fájdalmas útjukra. Damon csak kelletlenül bólintott, amivel elérte, hogy
teljesen elszakadt nálam a cérna, a bűntudatom erőből a felszínre robbant, én
pedig elkezdtem zokogni, mint az a bűnös ember, aki a világ legsúlyosabb bűnét
követte el a Földön.
Kedves Morwen!
VálaszTörlésRégen írtam, amit röstellek, de igyekszem bepótolni a dolgokat. Most sikerült, remélem, én is látom majd a neved a Damon blogomon :) Annyira szép volt ez a rész, még ha feszült, de akkor is. A Damon's Fanfictionst meg egyenesen imádom!
Puszi,
Cleo
Szia ismét itt Cleo!
TörlésSemmi baj, meg tudlak érteni, mostanában nem sem volt egy csepp időm sem olvasni, és írni is alig-alig.:( Ezért nem voltam nálad mostanában, el vagyok havazva.:S
Örülök, hogy végül szakítottál rám egy pici időt, és megkönnyebbült a lelkem, hogy még mindig szereted a történeteimet.:) Én is megyek hozzád, amint tudok.:)
Puszillak:)
Hát, nagyon jó lett. A "kapcsolatul" mintha egy háború lenne néha napján tűzszünettel amikor próbálják meggyőzni a másikat. Damon elég hű önmagához és úgy is viselkedik, ha Elena megőrzi a határozottságát vámpírügyben szerintem meggyőzi előbb-utóbb. Hát Stefan akciója elég érdekes gondolom azon célját eléri, hogy ne keressék tovább a többi meg úgyis Delenás a történet csak győzzük kivárni a végét. Szuper lett csak így tovább, alig várom a folytatását.
VálaszTörlésOlyan jól látod a kapcsolatukat.:) Damon és Elena, az örökös harcos páros, de csak addig, míg teljese egymáshoz nem csiszolódnak. Ami már nincs olyan messze, azt megsúgom.
TörlésStefan viszont alkotni fog, nem kicsit, és ütni fog a visszatérése. Mert vissza fog egyszer térni, ebben biztos lehetsz :)
Igaz, hogy feszültséggel telitett, de annál beszédesebb fejezet volt. Remélem időben minden a helyére kerül. Damon és Elena is önmaguk voltak, ki igy, ki úgy. Ha eléggé határozott Elena (és miért ne lenne az), talán sikerül megpuhitani Damont ami az átváltozását illeti és ami a legfontosabb, a kapcsolatukat illetően. Jelen pillanatban Damon szerint Elena csak játszadozik vele, azt gondolja, nem komolyak az érzései iránta. De ami ennél is fontosabb a két testvér között lezajlott beszélgetés. Ha eljött az ideje, majd arra is sor kerül, úgye? Kiváncsi lennék, mert Damont nem viselné meg ennyire egy sima vita. Nagyon tetszett és már is olvasnám a kövi részt. Gratula, :):):) Puszi :):):) Kérlek vigyázz Delenara :):):):)
VálaszTörlésKell a feszültség is Maresz, nem de?:) Jó helyen kapizsgálsz, mert a testvérek között történteket a következő fejezetben olvashatjátok el. Damon visszaemlékezik majd a kicsit sem kellemes emlékre, és az is kiderül majd, hogy Stefan honnan tud róluk, és hogy pontosan mit is tervez. Valóban nem csak egy sima vita volt, sőt. Nem véletlenül van Damon olyan állapotban, amilyenben Elena megtalálta. De hisz ismered őt, hogy milyen, amikor valami emészti őt, vagy nem? :)
TörlésVigyázni fogok rájuk, a magam kissé kifacsart, kegyetlen, de happy end imádó módján. :)
U.I. Az előbb elfelejtettem, Stefan honnan és mikortól tud Damon és Elenaról, amikor még ők maguk is csak most nem rég jutottak dűlőre, úgy ahogy!
VálaszTörlésSzia Morwen!:)
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a fejezet is, imadtam az Elena es Damon kozott lezajlo parbeszedeket.:) Annyira aranyosak. En is kivancsi vagyok, hogy mi lesz ezutan. Vajon ujra Stefanek utan mennek vagy Stefan keresi fel oket... Esetleg vrgleg lemondanak rola, bar ezt valoszinutlennek tartom, de barmi lehetseges vegulis. A talalkozasra -marha lesz- nagyon kivancsi leszek.:)
Csak igy tovabb, en imadtam. :)
Puszi:Mano
Szia Mano!:)
TörlésÖrülök, hogy tetszett a beszélgetésük.:) Azt, hogy Steffanal mit fognak kezdeni, az szépen lassan kiderül. Lemondani? Elena nem tenné és Damont is erre fogja ösztönözni. De Stefannak megvannak a saját kis tervei, elképzelései, és csak az a kérdés, hogy végig tudja-e vinni őket. Néhány fejezet múlva ez is kiderül majd.:) Hogy mi történt pontosan a tesók között, az a következő részben ki is derül majd.:)
Köszönöm, hogy írtál, várlak majd vissza.:)
Puszillak