Sziasztok!
Nos, ma megtudhatjátok, hogy Damon sikerrel jár-e.:) A folytatásról már most el kell árulnom azt, hogy a következő két fejezet két egymást követő napon fog érkezni azért, mert nagyon szorosan összefüggenek és így talán könnyebb lesz megértenetek a történéseket. De ezt majd időben jelezni fogom nektek.:) Addig is, itt van a mai friss.:)
Morwen
*****************
Másnap reggel szokatlanul fitten és jókedvűen ébredtem. Az
este valóban fergeteges volt, és ha jól érzékeltem, akkor mindkettőnknek, nem
csak nekem. Egy kicsit elmerengtem, miközben Alice még mindig békésen
szuszogott a karomban, majd hamar el is komorodtam. Tudtam, hogy még nem
végeztem, és amint Alice is felébred, hamarosan minden kérdésemre választ kapok
majd. Nem akartam az álmaiban turkálni, mert én konkrét kérdésekre kerestem a
választ, és 1000 évnyi tapasztalat és gondolat között könnyen el lehet tévedni.
Így aztán lassan végigsimítottam Alice vállán, aki végül ébredezni kezdett.
Mosolyogva rám nézett, majd egy finom, érzéki csókkal köszöntöttük egymást. Hm,
azt hiszem, hogy ráérek a faggatózással. Hihetetlen, hogy ez a nő állandóan, és
szinte bármivel lázba tud hozni. Megunni pedig… Nem, egyszerűen nem tudom. Most
is iszonyatosan vágytam rá, amit ő boldogan fogadott. Szó nélkül olvadtunk
megint össze, ám pár perccel később helyet cseréltünk és ő fejezte be a munka
oroszlán részét.
- El fogok késni – szólalt meg kuncogva, miután kikelt az ágyból
és elkezdett öltözködni.
- Ne legyél stréber – feleltem neki feddőn, mire ő
értetlenül rám nézett. – Légy elegáns és tanulj meg emelt fővel késni.
- Az nem az én stílusom, bár sosem okozott fejfájást, ha
előfordult – válaszolta nekem mosolyogva, majd miután én is felöltöztem, elé
sétáltam.
- És mi lesz ma a tananyag? – kérdeztem tőle kíváncsian,
majd játékosan elkezdtem a fal felé terelni őt.
- Tananyag ma nem sok lesz, mert dolgozatot irat velünk az
igazgató – felelte nekem nagyot sóhajtva, ám hamar elmosolyodott, mert
időközben sikeresen sarokba szorítottam.
- Ejnye, és te nem készültél semmit sem – szólaltam meg
fejcsóválva, majd óvatosan végigsimítottam az arcán.
- Nem volt rá szükség, a történelemből közel tökéletes a
tudásom – mondta magabiztosan, mire én szorosan a falhoz préseltem, ami egy
jóleső sóhajt csalt elő a torkából. Izzó tekintettel néztem rá, és biztos
voltam abban, hogy ma is simán elérném nála azt, hogy engem válasszon az iskola
helyett, de most egyáltalán nem ez volt az elsődleges célom.
- Valóban? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel. – Mit
szólnál egy kis teszteléshez?
Ő nem felelt semmit, csak elnevette magát, amit végül
igennek vettem.
Érzékien végigsimítottam a combján, hogy legyen valami
izgalmas is a kérdezz-felelekben, majd a csípőmre emeltem az egyik lábát. Így
jobban hozzáfértem, és ezután tettem csak fel az első kérdésem.
- Kezdjük egy bemelegítő kérdéssel – mondtam játékosan, majd
elmosolyodtam. – James Arthur Petrova születési ideje?
- Damon – szólalt meg Alice feddőn, ám én kíváncsian
felhúztam a szemöldököm, a másik lábát is a csípőmre tettem és érzékien
simítottam végig rajta. – Pontosan tudod a választ – tette hozzá szemforgatva.
- Bemelegítő kérdés – ismételtem neki halkan, majd lassan
végigcsókoltam a nyakát.
- 1934. április 10. – felelte végül megadóan.
- Helyes válasz – mondtam mosolyogva, majd lassan lentebb
húztam a felsőjét a nyakán, hogy jobban hozzáférjek az ajkaimmal. – Alice
Petrova születési ideje? A legutolsó – tettem hozzá úgy, mintha egyáltalán nem
érdekelne a válasz. Alice nagyot sóhajtott, majd végül felelt.
- 1994. december 17. – mondta megadóan, mire én újabb
csókokkal jutalmaztam meg a tűzforró testét.
- Van összefüggés a közelgő távozásod és az között, hogy
James a 18. születésnapod előtti napon született? – kérdeztem tőle leplezett
kíváncsisággal, mintha csak egy receptről faggatnám.
- Damon, mi ez az egész? – kérdezte hirtelen megdermedve
Alice, majd eltolt magától, hogy a szemébe nézzek. Igencsak forró és intim
pózban voltunk még mindig, de úgy tűnt, hogy ez most már egy cseppet sem fog
hatni rá.
- Válaszolj a kérdésemre! – feleltem neki megigézve, majd
szigorúan néztem rá. – És azt se felejtsd ki a mondandódból, hogy miként
lehetsz Petrova, és egyben a Mikaelson-ok rokona is.
- Basszus, Damon! Megmondtam, hogy ne faggass, mert nem
fogok semmire sem válaszolni! – felelte nekem dühösen, majd erősen tolt egyet
rajtam, és leemelte a lábait a segítségemmel a derekamról.
- Mondd csak, miért titkolózol ennyit? – kérdeztem tőle
feszülten, és igyekeztem úgy tenni, mintha az imént nem fulladt volna kudarcba
az igézésem.
- Mert ez a legjobb mindenkinek! – csattant fel mérgesen,
majd felkapta a táskáját a fotelból és elindult kifelé a szobából. – Mellesleg
engem nem lehet megigézni, szóval feleslegesen tesztelted tegnap este a vérem –
tette hozzá sértetten, majd szó szerint faképnél hagyott.
Nem lehet megigézni? Miféle baromság ez? De látszólag
tényleg így volt, mert vasfű nem volt a szervezetében és kétség kívül nem
hatott az igézés. Ez már több mint furcsa! Nem csak kútba fulladt az igencsak
jól haladó tervem, de sikeresen magamra is haragítottam ezzel Alice-t. Csak
tudnám, hogy miért olyan fontos neki az, hogy mindent titokban tartson, és
senkit se engedjen magához közel! Milyen súlyos terheket cipel, amiket foggal-körömmel
véd? Hihetetlen, hogy nem tudok belőle válaszokat kicsalni… Mindig elérem azt,
amit akarok, és akármilyen módon is, de a végén mindig én nyerek. Most viszont…
Kezdtem kifogyni az ötletekből és most ráadásul azon is dolgozhatok, hogy
megbékítsem, mert hiába voltam rá mérges, tudtam, hogy nem bírok majd ki
hosszabb időt távol tőle, mert egy igazi kis ínycsiklandozó, kívánatos drog
volt a számomra.
Nem tévedtem, mert mire délután az iskolához elmentem elé, ő
már idő előtt hazament. Nem akartam a Mikaelson-oknál keresni, ezért úgy
döntöttem, hogy majd holnap próbálkozok. Talán csak kell neki egy kis idő, hogy
elszálljon a dühe, aztán majd újra szóba áll velem. És talán még egyéb dolgokra
is hajlandó lesz, mert nem szívesen veszítettem volna el az „életem eddigi
legjobb szeretője” címet viselő ágyasomat egy ilyen banális hiba miatt.
A tervem viszont nem tűnt egyszerűen kivitelezhetőnek, mert
másnap reggel hiába idő előtt az iskola előtt vártam a megérkezését, ő
sikeresen megelőzött. Látszólag igen feltűnően került engem, amit viszont nem
szándékoztam ennyiben hagyni. Délután sokkal korábban érkeztem az iskola elé,
így elég sokat várnom kellett rá, és ez roppantul dühített. Én várakozzak
ennyit egy nőre? Abszurd! Ám végül az áldozat meghozta a gyümölcsét, mert Alice
sikeresen belém botlott.
- Kerülsz – léptem elé, miután átvágott a parkolón, ám ő
olyan dühösen nézett rám, hogy nem úgy tűnt, hogy bármivel is ki lehetne
engesztelni.
- Van rá okom, nemde? – kérdezte tőlem felvont szemöldökkel,
és már ment volna tovább, ha el nem kapom a kezét, és magam előtt nem tartom
őt.
- Nem hinném, mert én csak tudni akarok ezt-azt, amikre úgy
tűnik, hogy csak így volt esélyem válaszokat kapni. Bár sajnálatos módon most
sem jártam sikerrel – tettem hozzá elhúzva a számat.
- Miért? – csattant fel mérgesen és kitépte a karját az
enyémből. – Világosan megmondtam neked Damon, hogy nem fogok az életemről és a
múltamról beszélni, és ha ez nem tetszik neked, akkor most fordítsunk egymásnak
hátat!
- Mondd csak, mi olyan iszonyatosan nagy titok az életedben,
amit ennyire védesz? – kérdeztem tőle dühösen, majd közelebb léptem hozzá.
Igazi kis méregzsák volt megint, de most is inkább csábító, mintsem félelmetes
volt. Az ajkai enyhén remegtek a dühtől, a pupillái pedig kitágultak, ami csak
még vonzóbbá tette. Csak képes lennék azonnal itt hagyni őt a francba, de nem,
nem akarom, mert túlságosan is jól érzem magam vele!
- Erre soha nem fogsz választ kapni Damon – felelte nekem
szikrázó szemekkel, majd ellépett tőlem, de mielőtt még faképnél hagyhatott
volna, én elkaptam a karját, magamhoz rántottam és hevesen megcsókoltam.
Tüzesen, izzón és vadul reagált a csókomra, és habár biztos voltam abban, hogy
dühös rám, most már tudtam, hogy hamar túllép majd a dolgokon.
- Mi lenne, ha a felesleges energiáinkat nem vitákban, hanem
az ágyban vezetnénk le – szólaltam meg pár perccel később zihálva az ajkába,
amire ő az égbe emelte a tekintetét.
- Nem fogod feladni, igaz? – kérdezte tőlem keserűen.
- Az nem az én stílusom – feleltem elmosolyodva, majd
szorosan magamhoz öleltem, a tudtára adva ezzel azt, hogy mennyire kívánom. Ő
halkan felnyögött a tettem nyomán, majd megadóan felsóhajtott.
- Előbb-utóbb úgyis feladod – mondta végül megadóan, majd
ezúttal ő csókolt meg. – Menjünk – tette hozzá halkan, majd miután elengedtem
őt, csodák csodájára beült az autóba.
Remek, ezzel meg is volnánk! Gyorsabban és sikeresebben
zárult ez az ügy, mint hittem volna. Alice ismét megbocsátott, újra az ujjaim
köré csavartam, és most csak ez számított. A többi pedig… Feladni nem fogom, és
egyszer talán megnyílik és közlékenyebb állapotba kerül majd. Ezt a kört
sikeresen megnyerte, de a játéknak még közel sincs vége. A válaszok pedig már
itt vannak a közelben, ebben biztos voltam. Ám akkor még nem is sejtettem, hogy
a nap, amikor végre megnyílik előttem, az közelebb van, mint hinném, és
keserűbb lesz, mint vártam volna.
- Szóval ott tartottunk, hogy… - szólaltam meg sokkal jobb
kedvűbben, miután a villába értünk és Alice-t sikeresen a falhoz préseltem az
előszobában.
- Nem is tudom – felelte révetegen az ajkaimba, és megint
olyan tüzesen nézett rám, hogy azt hittem, egyszer tényleg felforr miatta a
vérem. A feszültség még érezhetően bennünk lappangott, ám most kivételesen
tényleg úgy döntöttünk mindketten, hogy az ágyban vezetjük mindezt le.
Egyszerre kaptunk a másik ajkai után és ugyanúgy izzva, égve estünk egymásnak,
ahogy szoktuk. Tényleg hihetetlen volt, hogy ennyire hatni tudtunk egymásra.
Imádtam ezt benne, és valóban eszem ágában se lett volna hagyni, hogy merő jókedvből
lelépjen, és itt hagyjon. A sok utalgatás és elejtett szavak egy egyre
baljósabb képpé kezdtek összeállni a fejemben, ezért is akartam egyre
görcsösebben nyílt és teljes magyarázatokat kapni. De megint falba ütköztem, és
tudtam, hogy várnom kell egy újabb lehetőségre, aminek következtében talán
végre sikerrel járok. Nem csak szép lassan kezdtem Alice testének a rabja
lenni, de a titkai is egyre megszállottabbá tettek, aminek következtében
kezdtem néha igencsak frusztrált lenni. Ez minden bizonnyal most is érződött a
szexben, de Alice-nek nem igazán volt ez ellen kifogása. Sőt! Inkább nagyon is
élvezte a hevességem és a vadságom, így nem volt csoda, hogy az újabb örült
menet után ismét nevetve dőltünk el az ágyon.
- Sűrűbben kellene vitatkoznunk – szólalt meg kuncogva, majd
a mellkasomra hajtotta a fejét. – Ez észveszejtő volt – kezdte sorolni az
egosimogató jelzőit, amik egy elégedett mosolyt csaltak az arcomra.
- Tudom – tettem hozzá nevetve, aminek következtében ő is
elnevette magát. – De jobban örülnék, ha nem a titkolózásod miatt fullasztanánk
ki egymást az ágyban – tettem hozzá komolyabb hangnemben.
- Az ég szerelmére Damon, kérlek! Miért nem vagy képes
megérteni és elfogadni azt, hogy nem foglak beavatni az életembe, ám ezt én sem
várom el tőled – mondta nekem viszonylag higgadtan, bár láttam, hogy ez
igencsak a nehezére esik.
- Lehet, én viszont semmi olyat nem rejtegetek senki elől,
ami fenyegetővé vagy veszélyessé tenne mások szemében – feleltem neki őszintén,
hátha ez a járható út nála.
- Miből gondolod, hogy veszélyes vagyok rád, vagy rátok? –
kérdezte tőlem értetlenül és közben felült az ágyon, hogy rám nézzen.
- Elég nagy hatalmad van, és még Klaus-szal is könnyedén
elbántál. Neki és neked is voltak olyan félszavas megjegyzéseitek, amik elég baljósak
és ez nem tetszik nekem – feleltem neki összevont szemöldökkel, ami végül egy
kicsit elgondolkoztatta őt.
- Hidd el Damon, hogy tőlem senkinek sem kell tartania a
városban és Klaus se fog bántani senkit – mondta nekem halkan, ám nem tudtak
meggyőzni a szavai.
- Miért is kellene ezt elhinnem neked? – kérdeztem tőle
értetlenül, és én is felültem az ágyon. – Aki egy kicsit is fontos volt neked,
azt ha jól értettem, Klaus mindig elintézte, és most látszólag én, Elena és
Stefan az, akik a baráti listádon állnak, és akikre Klaus gondolkodás nélkül le
fog csapni, ha te nem teszed azt, amit kér tőled. Szóval miután mind
tulajdonképpen fenyegetettségben élünk, én ilyen esetekben nem szeretek tétlen
lenni és soha nem is leszek az. Szeretem ismerni az ellenségeimet azért, hogy ha
kell, akkor szembe tudjak velük szállni – foglaltam végül össze a gondolataimat,
amik látszólag Alice-t ismét elgondolkoztatták.
- Az ellenségednek tartasz Damon? – kérdezte tőlem összevont
szemöldökkel és kíváncsian várta a válaszom.
- Téged nem, de Klaus-t igen – feleltem végül magabiztosan.
Döbbenten vettem észre, hogy tényleg igazat mondtam, és már egyáltalán nem
Alice volt az, akitől tartottam. Nem gondoltam volna, hogy ő bármire is
készülne ellenünk, és egyre biztosabb voltam abban, hogy korábban Elena-nak
volt igaza, és Alice is csak Klaus áldozata.
- Ez nem változtat semmin Damon. Nem fogok többet beszélni
neked a múltamról – felelte nekem határozottan, mire én mérgesen az égbe
emeltem a tekintetem.
- Miért? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Mert ez a legjobb mindenkinek – mondta nekem egyszerűen.
- Honnan vagy ebben ennyire biztos? – kérdeztem fejcsóválva,
ami látszólag megint gondolkodóba ejtett.
- Mert ezt tapasztaltam az évszázadok során Damon – felelte
végül röviden és kissé letörten.
- Reménytelen vagy – feleltem végül keserűen és dühösen
visszadőltem az ágyra.
- Itt maradjak éjszakára, vagy szeretnél egyedül lenni? –
szólalt meg pár perccel később halkan, mire én értetlenül ránéztem.
- Ez semmin sem változtat – feleltem végül megadóan, mert
sajnos valóban így volt. Ő halványan elmosolyodott, majd egy rövid csókért az
ajkamra hajolt.
- Helyes – tette hozzá mosolyogva, amivel megint elérte azt,
hogy minden dühöm elszállt, és megint csak rá koncentráltam. Én is
megenyhültem, majd vigyorogva magamhoz öleltem ezt a kis pimasz, titkolózós,
kívánatos kis boszorkát.
Ám a telefon pontosan tudja azt, hogy mikor szólaljon meg a
lehető legrosszabb időpontban. Alice sokadik könyörgésére végül nevetve
elengedtem őt, és ő vigyorogva halászta elő a földön heverő nadrágja zsebéből a
telefonját.
- Szia Elijah! Miért keresel? – szólt bele jókedvűen Alice a
készülékbe, majd visszaült mellém az ágyra és maga köré csavarta a takarót.
- Alice, beszélnünk kell – felelte kurtán a vonal másik
végén az ős, ami még az én kíváncsiságom is felkeltette.
- Mondd csak, hallgatlak – felelte érdeklődve Alice, bár
válasz nem érkezett pár másodpercig a kérésére.
- Személyesen – mondta végül nagyot sóhajtva Elijah. Alice
értetlenül nézett maga elé, majd rám, és hirtelen az arca teljesen átváltozott.
Határtalan öröm ült ki rá és fülig ért a szája.
- Találtál valamit, igaz? – kérdezte izgatottan Alice, és
hirtelen olyan volt, mint egy kamaszlány, aki valami hihetetlen ajándékot
kapott a szülinapjára.
- Nem egészen, nem erről van szó – felelte ismét
köntörfalazva Elijah, ami végül a mosolyt is eltüntette Alice arcáról. Kezdett
nagyon gyanússá válni nekem ez a hívás, és egy rossz megérzés lett úrrá rajtam.
– Hol vagy most? – kérdezte feszülten az ős.
- Elijah, mi történt? – kérdezte aggódva Alice és a korábbi
jókedvének már nyoma sem volt rajta.
- A Salvatore villában vagy? – kérdezte ismét kitérve a
válasz alól Elijah, ami még rá se nagyon volt jellemző. Felültem az ágyon is
összevont szemöldökkel figyeltem tovább Alice-t.
- James? Ugye nem, Elijah? Ugye nincs semmi baja? – kérdezte
összeszorult torokkal Alice, és közben idegesen elkezdett remegni a telefon a
kezében. Néma csend a vonal másik végén, és ekkor már tudtam jól, hogy Alice
beletrafált. – Elijah! – szólalt meg feszülten Alice újra.
- Sajnálom Alice… Az emberem, aki szemmel tartotta őt most telefonált,
hogy tegnap nagyon leromlott az állapota. A felesége kórházba vitette James-t,
de… Pár órája meghalt – tette hozzá legalább annyi fájdalommal a hangjában
Elijah, mint amennyit most magam előtt láttam Alice arcán.
Teljesen megfagyott és dermedten nézett rám, a szemeiben
pedig egy pokoli fájdalom ült, ami szép lassan kezdte őt totálisan felemészteni.
Fogalmam sincs, hogy észrevette-e, hogy a telefont kinyomta a kezében, és
letette maga elé az ágyra. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék neki, és azt sem
sejtettem, hogy miként fog reagálni. Csak némán néztem őt, ő pedig
mozdulatlanul, száraz szemekkel meredt maga elé.
Már nagyon vártam a részt. Nagyon tetszett ismét és kiváncsian várom a folytatást. Most már tükön ülök a nagy titok miatt. :)
VálaszTörlésKöszönöm Eszti.:) Ez csak egy átvezető rész volt, de örülök, hogy elnyerte a tetszésed.:) A bomba pedig robban, a kanóc már ég, és hogy mi lesz belőle... Én talán jobban várom a folytatást a reakcióitok miatt, mint Ti.:)
TörlésSzia Morwen!:)
VálaszTörlésMit ne mondjak, most alaposan felcsigaztal. Imadom a Dalice-parost, a kis szovaltasaik imadnivalok. Viszont e tortenettel kapcsolatban is rengeteg kerdes merul fel bennem, amit inkabb sorolni sem kezdek, hiszen ahogy irtad, hamarosan kiderul minden. :) Nagyon sajnaltam Alicet. Komolyan, szinte en is ereztem az ot kinzo fajdalmat, amit a fia halalanak hire okozott. Nem tudok mast mondani, csak azt, hogy imadtam es mar tukon ulve varom a folytatast. :D Mellesleg annak nagyon orulok, hogy legkozelebb egymas utan ket nap is lesz Damon's Fanfiction resz, haha. :D
Sok puszi:Mano
Szia Mano!
TörlésEl se tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok, amiért így a szívedbe férkőzött ez a páros.:) Imádom írni őket, igazi kis felüdülés, akármit is kell írnom róluk.:)
A kövi két rész valóban úgy lesz jobb, hogy egymás után jön majd kedden és pénteken, ami persze azt jelenti, hogy a másik két történet elcsúszik 1-1 napot. De ezért cserébe szerintem a TDF is meg fog kapni egy ilyen kitüntetést és egymás utáni kedd-pénteken jön majd abból is 1-1 fejezet.:) Hogy miért? Az egyelőre maradjon titok.:)
Kíváncsi lennék a fejedben kavargó kismillió kérdésre, de szerintem a nagyjára hamarosan választ fogsz kapni. Egy igazán fájdalmas és felkavaró fejezet képében. Hogy én azt mennyire várom!:)
Köszönöm, hogy írtál:)
Puszillak
Türelemetlenül várom a további fejleményeket. Való igaz, hogy az ember nem mindig kapja meg amit szeretne vagy kiván. e De ezek a játék szabályok érvényesek a vámpirokra is és az olyan erős boszikra is mint Alice? Te aztán tudod, hogy kell feszültséget kelteni.... Pusziiiiiiiiiii:):):)
VálaszTörlésA másik becenevem "Feszültségkeltő" "Vadalma" "Mézesmadzag" Morwen :D Van itt minden. Tudod, imádom borzolni a kedélyeket és a ti kis pulzusotokat piszkálni, persze felfelé. De persze csak mértékkel, szívstop nélkül.:)
TörlésÖrülök, hogy várod a folytatást.:) Yessss, azért csak szereted te ezt a storyt is:P
Puszillak:)
Megkoczkáztatva azt, hogy ismételem magam még egyszer határozottan kijelentem, hogy bármit és bármennyit irsz mindig szeretni fogom és elolvasom, mert nagyon tetszik ahogy irsz, a választott téma, a stilus és stb, stb... sorolhatnám a végtelenségig. Sajnálom ha félre értettél, mindig is tetszet a DF is, de Damon (Ian) az aki eddig is vitte nálam a pálmát és vinni is fogja ezután is. (az első évadtól kezdve ő a kedvencem, amióta megjelent Stefan "gonosz" testvéreként, mindig is tetszetek a rosszfiúk, a való életben is :):):), attól a naptól kezdve Delena fan vagyok). Ez a történetet Damon miatt tetszik, ez a jövöben sem fog változni. Attól függetlenül, hogy "megszállott" Delena fan vagyok mást is és nagyon sok mindent olvasok (főleg ha te irtad), imádok olvasni. Természetesen nem panaszkodnék, sőt örömmel töltene el ha minnél több Delena fanfictiont irnál. Apropo, régebben, belekezdtél egy ilyen Delenás történetbe, amit úgy mond be is farangoztál forma, de aztán valamiért ejtetted a dolgot, mi történt azzal, lemondtál róla? Millió puszi Vadalma, és remélem, hogy hamarosan jó hirt közölsz velem. Köszi mindent, a továbbra is szivstopp hajlamos/jelőlt olvasod.
TörlésDrága szívstopp hajlamos/jelölt olvasóm!:)
TörlésTudom, tudom, örök Delenás vagy, én is.:) Főleg emiatt nagyon örülök, hogy ezt a történetet is szereted és olvasod, én csupán erre akartam rávilágítani.
Az új történet pedig... Igen, van a fejemben egy történet, elejétől a végéig megvan, de hogy időm-energiám lesz-e rá valaha is, hogy megírjam, azt nem tudom. Egyelőre a Kötelékek 2-vel is bajban vagyok, mert vészese ürül a táram és ideje lenne, ha abból is megszállna az ihlet.:( Most jelenleg ott tartok, hogy igencsak túlvállaltam magamat, három blogot vezetni nem könnyű, de egyiket se lennék képes feladni, szóval... Ha egy nap 36 órából állna... Nem, egy írónak az is kevés lenne. Szóval nem tudom, hogy mi lesz az új történettel. Ahogy haldoklik a sorozat, én is úgy érzem, hogy haldokol bennem a TVD ihlet. Még vannak betárazva fejezeteim, szóval nincs gond. Jó lenne megírni az új storyt is, de talán még idő kell nekem ahhoz is. Meglátjuk.
Addig is fel a fejjel.:) Három story nem elég neked?:D
Puszillak:)
De igen, sőt... csak eszembe jutott. Le a kalappal előtted, ezekért is nagyon hálás vagyok. Három blog? Melyik a harmadik? Szóval ... nem azért kérdezek rá, hogy sürgesselek vagy zaklassalak csak a te szavaiddal élve én is szeretek betárazva lenni, itt a személyes kérésemre utaltam. Millió puszi :):):):)
TörlésSemmi baj, már megszoktam a zaklatásod, sőt, imádom. :) A függője vagyok :)
TörlésIgen, három blog. A harmadik... Nos, az kicsit más, és az Morwennek egy másik, egy új oldalát hívta életre. Nem TVD-s, és nem is saját történetes blog, az egy másik fanfic. Öhm, nem tudom, hogy mit mondjak róla. :S Hát, öhm, asszem ennyi.:) Szóval emiatt vagyok annyira túlterhelve. De egyelőre nincs gond, még a kezemben a gyeplő és fogom szorosan az MFD-jét.:) Nem fogsz fejik nélkül maradni.:)
Puszillak :)
Tetszett a rész. A végén sajnáltam Alice-t amiért meghalt James. Damon terve szépen elsült csak más irányba, de egész ügyes megbékítő módszere van. Várom a következőt is.
VálaszTörlésDamon az örök kibékítő, rá nem lehet haragudni, igaz?:) Hát Alice-nek most nem lesz könnyű, de talán nem marad egyedül most sem.:) Örülök, hogy tetszett a rész :)
Törlés