18+!!! Damon's Fanfiction - 20. fejezet: Kontroll nélkül

Sziasztok!

A problémák egyre csak gyűlnek kedvenc főhősünk fejében, és hogy mi lesz ennek a vége... Nos, meglátjátok. :)

Jó olvasást! :)

Morwen

****************

Pár perccel az érzéki együttlétünk után hirtelen kipattantam az ágyból, és Alice döbbent tekintetének a kíséretében magamra kaptam az alsónadrágom és a nadrágomat. Egy pillanatra se néztem rá, hanem egyszerűen csak kiviharzottam a szobából, majd egyenesen a nappaliba mentem. Egy, kettő, három, négy… Vagy volt az öt pohár is? Nem tudom, hogy hirtelen mennyi whisky-t öntöttem le a torkomon, mert túl kicsinek találtam a poharakat, ezért valamelyik alkalom után a tűzbe hajítottam a poharat és az üvegből folytattam az ivást.

Iszonyatosan dühös és feszült voltam, csak éppen azt nem értettem, hogy miért. Szaggatottan járt ki és be a levegő a tüdőmbe, és egyszerűen a haragon kívül nem láttam mást magam előtt. Oké, rohadtul pipa vagyok, de miért is? Sikeresen megbeszéltem magammal, hogy nem fogok vele törődni, elleszünk majd még addig a kis ideig, és ennyi. Ennyi… Ennyi…

- Damon? – szólalt meg váratlanul mögöttem Alice, mire én egy pillanat alatt megfordultam a tengelyem körül. Nem tudom, hogy mit láthatott az arcomon, mert én sem tudtam, hogy mi ülhetett ki rá. Csak néztem őt némán, és közben a harag egyre terjedt tova a testemben, míg nem úgy éreztem, hogy lassan fel fogok robbanni, és akkor kő kövön nem marad körülöttem semmi. Valami baj lehet velem, mert kis idő különbséggel ez volt a második whiskey-s üveg, amit erővel a tűzbe vágtam. Alice egy pillanatra összerezzent, de nem tett és nem is mondott semmit. Csak figyelt… Csendben… És békésen.

Békésen? Hogy a ménkűbe tud ilyen békés és nyugodt lenni, amikor 16 nap múlva meghal? Hogy tud valaki ennyire nyugodtan készülni a halálára, és közben még van lelki ereje és kedve szexelni? Oké, lehet hogy én is ezt csinálnám a helyében, de ő nő volt, és valahogy nem ez tűnt a logikus viselkedésnek. De hogyan lehetne bármi is logikus tőle, amikor egyszerűen mindig csak feladja azért, hogy a számára fontos emberek éljenek? Önfeláldozó… Mások életét a sajátja elé helyezi. Újra és újra és újra!

Egyre dühösebben néztem rá, ő pedig úgy tűnt, hogy nem fog mondani nekem semmit, és a gondolataimra sem fog reagálni, és nem fogja azt mondani nekem, hogy „nem adom fel”! Sosem fogja mondani, én pedig záros határidőn belül le kell, hogy mondjak a kis ágyasomról! Aki csak a szeretőm! Semmi több!

Csak ne borítani ki ennyire ez a két szó! Izzottam! Elviselhetetlenül és lecsillapíthatatlanul! A gondolataimat is kezdte elborítani a köd, ám ez most nem a vágy édes és mámorító köde volt. Harag és pusztító düh. Ez uralt most engem.

Nem fogtam fel, hogy mikor viharzottam egy másodperc alatt Alice elé, mert a következő, amit felfogtam az az, hogy vadul lecsaptam az ajkaira és hevesen, talán kicsit túl nagy sebességgel préseltem őt a szemközti falnak. Ő egy pillanatra összerezzent, de aztán bárminemű ellenkezés nélkül csókolt tovább. Őszintén? Igazából fel sem fogtam, hogy mit csinál, vagy mit tesz. Simogat, ölel, vagy csak csókol? Semmit sem éreztem az egészből. Mart belülről az elviselhetetlen harag és ez igencsak tompította az érzékeimet.

Nem gondolkoztam egy pillanatra sem, mert hagytam, hogy az ösztöneim irányítsanak. Egy mozdulattal letéptem Alice-ről az összes ruhát, és vadul csókoltam tovább a nyakát és a melleit. Szorosan magamhoz öleltem, majd egy pillanattal később egy kicsit sem finoman löktem őt le az ágyamra. Gyorsan felértünk, de nem úgy tűnt, hogy ez zavarta volna. Én pillanatokkal később fölé másztam és ismét lecsaptam az ajkára. Vadul és cseppet sem kíméletesen. A düh még mindig emésztett belül, ám szép lassan kezdett megjelenni mellette a nyers, vad vágy. Felpattantam az ágyról, majd letéptem magamról is a ruhát, hogy ezt követően két másodperccel már Alice testét vegyem birtokba. Mondott valamit? Csinált valamit? Ellenkezett volna? Nem hiszem, és nem is nagyon rémlett, hogy tett-e bármit is. Kíméletlen tempóban nyársaltam fel őt újra és újra, majd váratlanul kihúzódtam belőle és szó nélkül a hasára fordítottam. A csípőjénél fogva felhúztam őt az ágyról, hogy a két kezén és a lábán támaszkodjon meg, majd szó nélkül beléhatoltam. Őrjítően izgató és vágyfokozó volt ez a póz, és az amúgy sem tiszta gondolataimat kezdte még jobban elhomályosítani. Halványan érzékeltem, hogy Alice ütemesen és kőkeményen szorítja körbe újra és újra a lüktető férfiasságom és ez egy mély, vad hörgést csalt elő a torkomból. Nagyon szorosan fogtam a csípőjét és kíméletlenül merültem el benne újra és újra. De nem, ez kevés volt, én még ennél is többet akartam. Hirtelen megragadtam a haját, majd felhúztam az ágyról úgy, hogy a háta a felsőtestemnek ütközött. Egy kéjes és vad nyögés szakadt ki a torkából, ami még jobban elvette az eszem. A következő pillanatban magamhoz szorítottam őt, majd mire észhez tértem volna, már álló pozícióban, szemben a falnak préseltem, és hátulról tovább ostromoltam őt. A csípőjét erősen fogtam a bal kezemmel, a jobbal a testét simítottam végig, már amennyire tudtam, mert őt eközben szorosan a falhoz passzíroztam.

Igen, ez az a köd, amit vártam és amit akartam! A vágy pusztító és mindent elemésztő köde, ami szép lassan elveszi az ember minden eszét, és kegyetlenül hajszol a kéj felé. Egyre fokoztam a tempót, bár nem mintha eddig lassú lettem volna, sőt. Alice pedig… Hangosan és eszét vesztve nyögött a karjaimban, és tökéletesen éreztem, hogy csak azért áll még a lábán, mert én fogom őt. Elélvezett már volna? Nem hiszem, mert azt biztosan észrevettem volna. Ám elég jól ismertem már a testét, és tudtam, hogy miként viselkedik az orgazmus után, és most bizony pontosan úgy viselkedett. Én pedig ezt észre se vettem? Nagyon úgy tűnik.

Hamar a hangja térített újra magamhoz és kezdtem felfogni, hogy a mindent felemésztő robbanás már tőlem sincs annyira távol. Alice egyre durvábban zihált a karomban, én pedig gondolkodás nélkül a nyakára hajoltam és megharaptam őt.

Édes… Izgató… És őrjítően finom volt a vére, most is. Abban a pillanatban, hogy az első forró korty végigcsorgott a torkomon, Alice teljes testében megfeszült, és hangosan elélvezett a karomban. Iszonyatos erővel préselt össze, és ez megadta a kegyelemdöfést nekem is. Jobban mondva én adtam meg neki a kegyelemdöfést. Újra… És újra… És újra! Pusztítva söpört végig rajtam a mámorító kéj, egy pillanat alatt magával vitte minden haragomat, a feszültséget és a dühöt. És feltehetően rengeteg erőmet is…

Sose volt még példa arra, hogy ennyire kimerített volna egy egyszerű menet, ám most mégis így volt. Szinte egyszerre hanyatlottunk le a földre Alice-szel, és levegő után kapkodva, hangosan ziháltunk. Ő a vállamra döntötte a fejét, és nem csak róla, de rólam is ömlött a víz.

- Mi ütött beléd Damon? – szólalt meg pár perccel később Alice, még mindig levegő után kapkodva, és értetlenül rám nézett.

- Mi ütött volna belém? – kérdeztem tőle vissza nemtörődöm hangnemben, majd rá néztem. Oké, biztosan észrevette, hogy eléggé vad voltam, de egyrészt ő sem tiltakozott ellene, másrészt meg élvezte is. A többi pedig nem számít.

- Nagyon durva voltál – felelte nekem döbbenten.

- És? Élvezted, nem? A többi nem számít – feleltem neki félvállról, majd nehezen felkeltem a földről és a szekrényemhez léptem, hogy elővegyek egy új és ép nadrágot és alsóneműt. Ismét kezdtem feszült és dühös lenni, ezért mielőbb ki akartam menekülni ebből a feszélyező hálószobából, szóval igencsak siettem.

- Basszus Damon! – csattant fel mérgesen Alice, majd nehezen, de végül ő is felállt a földről. –Igen, élveztem, de nem is egyszer nagyon durván fájdalmat okoztál és rohadt nehéz volt nem erre figyelni!

- Nagyon megköszönném, ha nem állítanád be úgy, mintha mindenről én tehetnék! – feleltem neki mérgesen, de rá se néztem, mert az öltözéssel voltam elfoglalva. – Nem vagy egy elveszett kislány, van erőd és meg tudod védeni magad, ha kell! Te mondtad ezt, emlékszel?

- De nem veled szemben, Damon! – vágta hozzám dühösen. – Nézz rám!

Rohadtul nem volt kedvem vitatkozni vele, mert egyszerűen felesleges volt. Ha annyira baja lett volna bármivel is, akkor bevethette volna a kis erejét, de utólag nekem ne papoljon semmiről sem!

Amint a póló is rám került, rá se hederítve elindultam kifelé a szobából.

- Damon! – ismét rám kiabált, de nem foglalkoztam vele, és folytattam az utam tovább.

Ekkor viszont hirtelen az összes üveg felrobbant a szobában, ami végül engem is megtorpanásra késztetett.

- Nézz rám! – üvöltötte Alice magán kívül, de kérnie sem kellett, mert az előbbi kis akciója miatt ösztönösen felé fordultam, hogy rázúdítsam a dühömet.

De amint megpillantottam őt, földbe gyökerezett a lábam, és mozdulni sem tudtam. Döbbenten néztem végig rajta, és most szembesültem csak azzal, hogy mit tettem vele. A karjai, a csípője, a melle… Mind-mind tele volt kék és zöld foltokkal, és a nyaka is nagyon csúnya volt ott, ahol megharaptam.

- Soha többé ne csinálj ilyet velem, megértetted? – felelte nekem dühösen, de én egyszerűen nem bírtam megszólalni. A dühöm hirtelen elillant, és helyét a döbbenet és talán a bűntudat vette át. Hogy veszthettem el annyira a fejem, hogy szinte porrá zúztam őt a karomban? Mérgesen felém lépett Alice, amivel csak azt érte el, hogy még jobban a tudatomban égett a látvány, amit nyújtott. Szikrázó szemekkel nézett rám, és végül egymásba fúródott a tekintetünk. – Emlékszel egyáltalán arra, hogy miket csináltál velem? – kérdezte tőlem szigorúan.

- Bármikor leállíthattál volna, ezt te is tudod! – szűrtem neki mérgesen a fogaim között, mert ebben viszont igazam volt, és nem tartottam jogosnak a számonkérését. Semmit sem kényszerítettem rá, és valóban bármikor véget vethetett volna a dolgoknak.

- Nem ez a lényeg, Damon! Mi értelme újra és újra ágyba bújnunk, ha néha egy-két együttlétet a fejed szétrobbantásával kell befejezni? – vágta hozzám dühösen. – Azt egyikünk sem élvezné!

- Ezt viszont élvezted! – vetettem ellen és fenyegetően közelebb léptem hozzá.

- Valóban? Na akkor gyerünk, mondd meg nekem, hogy hányszor élveztem el a karodban! Nos? Észrevetted egyáltalán? – kérdezte tőlem felvont szemöldökkel. Ez egy nagyon jó kérdés volt, és a baj csak az volt, hogy egyre emlékeztem, egy másikat pedig csak sejtettem.

- Kétszer – feleltem neki végül határozottan.

- Szorozd meg kettővel, és akkor helyben leszünk – felelte nekem csípősen, majd odasétált az ágyhoz és óvatosan leült rá. Fájdalmasan felszisszent, és ekkor tudatosult csak bennem, hogy tényleg elég durva lehettem vele. – De ilyen áron nem kérek ebből! – tette hozzá mérgesen, majd latinul mondott pár szót és csodák csodájára teljesen meggyógyult.

- Ezért volt ez a felhajtás? – kérdeztem tőle fejcsóválva. – Már kutya bajod sincs!

Szikrázó szemekkel nézett rám, majd pillanatok alatt felpattant az ágyról, dühösen elém lépett és teljes erőből pofonvágott.

Hangosan zilálva nézett utána rám és én is hasonló módon nézhettem ki, mert egyáltalán nem tetszett a pofonja, sőt! De aztán… Egyszerre mozdultunk egymás felé, és hevesen lecsaptunk a másik ajkaira.

- Egy igazi seggfej vagy – felelte nekem az ajkaimba, miközben szenvedélyesen csókolóztunk és elkezdtünk az ágy felé hátrálni.

- Nem mondasz újat – válaszoltam neki vigyorogva az ajkaiba, ami belőle is előcsalt egy halvány mosolyt. Amint az ágyhoz értünk, helyet cseréltem vele, és én érkeztem hanyatt az ágyra, ő pedig rám dőlt. Az előbbi miatt nem akartam, hogy tartson tőlem, ezért jobbnak láttam, ha átadom neki az irányítást. Úgy tűnt, hogy nincs ez ellen kifogása, sőt. Szenvedélyesen csókolt és kéjesen passzírozta magát az egyre jobban éledező férfiasságomhoz. Hamar a pólómra tért rá, hogy levegye rólam, amit gyorsan követett a nadrágommal való bíbelődése.

- Mi a fenének öltöztél fel? – kérdezte maga elé morogva, aminek következtében kitört belőlem a nevetés. A korábbi feszültség belőle és belőlem is elillant, és hirtelen úgy éreztem, hogy minden sikeresen helyre is állt köztünk. Ezt bizonyította Alice hevessége is, mert amint én is újra meztelen voltam, pillantok alatt magába is fogadott.

- Te aztán tudod élvezni a szexet – feleltem neki vigyorogva az ajkaiba, mire ő büntetésképpen az ajkamba harapott. – Áucs!

- Megérdemelted – felelte nekem morcosan, ám inkább volt kéjes és érzéki a hangja, mintsem mérges.

Ismét az ajkaiba nevettem, ám ő hamar újra lecsapott rám, és közben szenvedélyesen simult össze a testünk, egy újabb kirobbanó kéj felé vezetve minket. Igyekeztem észnél lenni, mert tényleg nem akartam, hogy megint elveszítsem a fejem és durva legyek vele. Sosem vonzott a sado-mazo vagy a bdsm szex, vagy egyéb furcsaságok. Én mindig maradtam a hagyományos, de annál kielégítőbb verziónál, mint például most is.

Az újabb kielégítő és forró szex után ismét fáradtan dőltünk el az ágyon, és amint Alice a karomba fészkelte magát, kitört belőle a nevetés.

- Mi az? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel és értetlenül.

- Fél órája még legszívesebben megfojtottalak volna egy kanál vízben, most meg tessék. Itt fekszünk, kielégítve, hulla fáradtan és összeölelkezve – mondta nekem hitetlenül, de jó kedvűen.

- Az érzés kölcsönös – tettem hozzá nevetve, majd végül mély levegőt vettem. – Sajnálom, a korábbit.

Hát igen, ritka pillantok egyike, amikor hajlandó vagyok bárkitől is bocsánatot kérni. Miért tettem most? Hát, azt hiszem, mert beláttam én is azt, hogy túlzásba estem és igaza van Alice-nek.

Alice gyorsan felkapta a fejét, majd döbbenten nézett rám.

- Te most bocsánatot kértél tőlem? – kérdezte tőlem értetlenül.

- Ne szokj hozzá – feleltem neki elhúzott szájjal, mire az ő arcára egy levakarhatatlan vigyor ült ki, ami viszont roppant bosszantó volt. Pláne, hogy hamar nevetésbe csapott át.

- Ezt még megbánod – feleltem neki fenyegetően, majd gyorsan magam alá fordítottam őt, de az ő nevetése egy cseppet sem csillapodott. Tudta, hogy csak ugratom, és csak játékosan jegyeztem meg ezt az apró kis fenyegetést, amit viszont feltett szándékom volt beváltani. Ördögien elmosolyodtam, mire neki a mosoly is lefagyott az arcáról.

- Ne, ne, Damon! Kérlek ne – szólalt meg aggódva, de a mosoly végig ott bujkált a szája szegletében. – Esküszöm neked, hogy ha még egyszer elélvezek a mai napon, akkor abba belehalok – tette hozzá aggódva, ami tökéletes felhívás volt a keringőre. Elmosolyodtam, majd közelebb hajoltam az ajkaihoz, és közben lassan beléhatoltam. A teste most is észveszejtően reagált, és édesen köszöntött, mint mindig. Egy édes sóhaj hagyta el az ajkait, én pedig vigyorogva megcsókoltam.

- Édes halál, nemde? – kérdeztem mosolyogva a nyakába, amikor elindultam egy kis felfedező útra.

- Ha tehetném, akkor a te karodban halnék meg, egy ilyen édes halálnemet választva – sóhajtotta érzékien a fülembe, ami egy keserédes mosolyt varázsolt az arcomra.

Hamar visszatértem az ajkaira és mohón, keményen csaptam le rájuk, és közben a korábbi szavai jártak a fejemben. Meghalni… Az én karomban meghalni? Nem, soha nem akarom, hogy meghaljon. Nem akarom, hogy itt hagyjon, egyedül, újra magányosan és boldogtalanul. Nagyon szerettem vele lenni, igazán a függője lettem, és már maga a tudat is keserű volt, hogy mindennek hamarosan vége. Nem, nem akarom, hogy vége legyen! Nem lehet vége, hiszen mindez túl jó ahhoz, hogy egyszerűen csak hagyjam tovaszállni. Muszáj találnia valamit Bonnie-nak, mert más opciót nem vagyok hajlandó elfogadni!

És tessék! Íme, amit annyira nem akartam! A furcsa, jól eső és bizsergő érzés ismét itt volt bennem, és mámorítóan ölelte körbe a lelkem. Újra épnek, teljesnek és boldognak éreztem magam, ezért most nem is voltam mérges erre a pimasz, senki által életre nem hívott érzésre. Boldog voltam Alice-szel, boldog voltam, amiért a karomban tarthatom, és boldog voltam, amiért megismertem őt, még ha csak ilyen rövid időre is.

Az érzéki és lassú szeretkezésünk végül egy kellemes, jól eső orgazmusba torkollt ismét, ami után tényleg jól esett volna már egy kiadós alvás.

Hopsz… Az előbb, mintha szeretkezés címszóval illettem volna az iménti kis afférunkat. Az? Szeretkezés lett volna? Lehetséges…

A kis könnycseppnek, ami nem sokkal a mindent elsöprő kéj után végiggördült az arcomon, és amit pillanatok alatt halálra is ítéltem, most az emléke makacsul üvöltötte a fejemben azt, hogy igen! Igen, ez szeretkezés volt, és sokkal több van köztünk, mint egyszerű szeretői viszony…

Következő rész