Sziasztok!
A problémák egyre csak gyűlnek kedvenc főhősünk fejében, és hogy mi lesz ennek a vége... Nos, meglátjátok. :)
Jó olvasást! :)
Morwen
****************
Pár perccel az érzéki együttlétünk után hirtelen kipattantam
az ágyból, és Alice döbbent tekintetének a kíséretében magamra kaptam az
alsónadrágom és a nadrágomat. Egy pillanatra se néztem rá, hanem egyszerűen csak
kiviharzottam a szobából, majd egyenesen a nappaliba mentem. Egy, kettő, három,
négy… Vagy volt az öt pohár is? Nem tudom, hogy hirtelen mennyi whisky-t
öntöttem le a torkomon, mert túl kicsinek találtam a poharakat, ezért
valamelyik alkalom után a tűzbe hajítottam a poharat és az üvegből folytattam
az ivást.
Iszonyatosan dühös és feszült voltam, csak éppen azt nem
értettem, hogy miért. Szaggatottan járt ki és be a levegő a tüdőmbe, és
egyszerűen a haragon kívül nem láttam mást magam előtt. Oké, rohadtul pipa
vagyok, de miért is? Sikeresen megbeszéltem magammal, hogy nem fogok vele
törődni, elleszünk majd még addig a kis ideig, és ennyi. Ennyi… Ennyi…
- Damon? – szólalt meg váratlanul mögöttem Alice, mire én
egy pillanat alatt megfordultam a tengelyem körül. Nem tudom, hogy mit
láthatott az arcomon, mert én sem tudtam, hogy mi ülhetett ki rá. Csak néztem
őt némán, és közben a harag egyre terjedt tova a testemben, míg nem úgy
éreztem, hogy lassan fel fogok robbanni, és akkor kő kövön nem marad körülöttem
semmi. Valami baj lehet velem, mert kis idő különbséggel ez volt a második
whiskey-s üveg, amit erővel a tűzbe vágtam. Alice egy pillanatra összerezzent,
de nem tett és nem is mondott semmit. Csak figyelt… Csendben… És békésen.
Békésen? Hogy a ménkűbe tud ilyen békés és nyugodt lenni,
amikor 16 nap múlva meghal? Hogy tud valaki ennyire nyugodtan készülni a
halálára, és közben még van lelki ereje és kedve szexelni? Oké, lehet hogy én
is ezt csinálnám a helyében, de ő nő volt, és valahogy nem ez tűnt a logikus
viselkedésnek. De hogyan lehetne bármi is logikus tőle, amikor egyszerűen
mindig csak feladja azért, hogy a számára fontos emberek éljenek? Önfeláldozó…
Mások életét a sajátja elé helyezi. Újra és újra és újra!
Egyre dühösebben néztem rá, ő pedig úgy tűnt, hogy nem fog
mondani nekem semmit, és a gondolataimra sem fog reagálni, és nem fogja azt
mondani nekem, hogy „nem adom fel”! Sosem fogja mondani, én pedig záros
határidőn belül le kell, hogy mondjak a kis ágyasomról! Aki csak a szeretőm!
Semmi több!
Csak ne borítani ki ennyire ez a két szó! Izzottam!
Elviselhetetlenül és lecsillapíthatatlanul! A gondolataimat is kezdte
elborítani a köd, ám ez most nem a vágy édes és mámorító köde volt. Harag és
pusztító düh. Ez uralt most engem.
Nem fogtam fel, hogy mikor viharzottam egy másodperc alatt
Alice elé, mert a következő, amit felfogtam az az, hogy vadul lecsaptam az
ajkaira és hevesen, talán kicsit túl nagy sebességgel préseltem őt a szemközti
falnak. Ő egy pillanatra összerezzent, de aztán bárminemű ellenkezés nélkül
csókolt tovább. Őszintén? Igazából fel sem fogtam, hogy mit csinál, vagy mit
tesz. Simogat, ölel, vagy csak csókol? Semmit sem éreztem az egészből. Mart
belülről az elviselhetetlen harag és ez igencsak tompította az érzékeimet.
Nem gondolkoztam egy pillanatra sem, mert hagytam, hogy az
ösztöneim irányítsanak. Egy mozdulattal letéptem Alice-ről az összes ruhát, és
vadul csókoltam tovább a nyakát és a melleit. Szorosan magamhoz öleltem, majd
egy pillanattal később egy kicsit sem finoman löktem őt le az ágyamra. Gyorsan
felértünk, de nem úgy tűnt, hogy ez zavarta volna. Én pillanatokkal később fölé
másztam és ismét lecsaptam az ajkára. Vadul és cseppet sem kíméletesen. A düh
még mindig emésztett belül, ám szép lassan kezdett megjelenni mellette a nyers,
vad vágy. Felpattantam az ágyról, majd letéptem magamról is a ruhát, hogy ezt
követően két másodperccel már Alice testét vegyem birtokba. Mondott valamit?
Csinált valamit? Ellenkezett volna? Nem hiszem, és nem is nagyon rémlett, hogy
tett-e bármit is. Kíméletlen tempóban nyársaltam fel őt újra és újra, majd
váratlanul kihúzódtam belőle és szó nélkül a hasára fordítottam. A csípőjénél
fogva felhúztam őt az ágyról, hogy a két kezén és a lábán támaszkodjon meg,
majd szó nélkül beléhatoltam. Őrjítően izgató és vágyfokozó volt ez a póz, és
az amúgy sem tiszta gondolataimat kezdte még jobban elhomályosítani. Halványan
érzékeltem, hogy Alice ütemesen és kőkeményen szorítja körbe újra és újra a
lüktető férfiasságom és ez egy mély, vad hörgést csalt elő a torkomból. Nagyon
szorosan fogtam a csípőjét és kíméletlenül merültem el benne újra és újra. De
nem, ez kevés volt, én még ennél is többet akartam. Hirtelen megragadtam a
haját, majd felhúztam az ágyról úgy, hogy a háta a felsőtestemnek ütközött. Egy
kéjes és vad nyögés szakadt ki a torkából, ami még jobban elvette az eszem. A
következő pillanatban magamhoz szorítottam őt, majd mire észhez tértem volna,
már álló pozícióban, szemben a falnak préseltem, és hátulról tovább ostromoltam
őt. A csípőjét erősen fogtam a bal kezemmel, a jobbal a testét simítottam
végig, már amennyire tudtam, mert őt eközben szorosan a falhoz passzíroztam.
Igen, ez az a köd, amit vártam és amit akartam! A vágy
pusztító és mindent elemésztő köde, ami szép lassan elveszi az ember minden
eszét, és kegyetlenül hajszol a kéj felé. Egyre fokoztam a tempót, bár nem
mintha eddig lassú lettem volna, sőt. Alice pedig… Hangosan és eszét vesztve
nyögött a karjaimban, és tökéletesen éreztem, hogy csak azért áll még a lábán,
mert én fogom őt. Elélvezett már volna? Nem hiszem, mert azt biztosan
észrevettem volna. Ám elég jól ismertem már a testét, és tudtam, hogy miként
viselkedik az orgazmus után, és most bizony pontosan úgy viselkedett. Én pedig
ezt észre se vettem? Nagyon úgy tűnik.
Hamar a hangja térített újra magamhoz és kezdtem felfogni,
hogy a mindent felemésztő robbanás már tőlem sincs annyira távol. Alice egyre
durvábban zihált a karomban, én pedig gondolkodás nélkül a nyakára hajoltam és
megharaptam őt.
Édes… Izgató… És őrjítően finom volt a vére, most is. Abban
a pillanatban, hogy az első forró korty végigcsorgott a torkomon, Alice teljes
testében megfeszült, és hangosan elélvezett a karomban. Iszonyatos erővel
préselt össze, és ez megadta a kegyelemdöfést nekem is. Jobban mondva én adtam
meg neki a kegyelemdöfést. Újra… És újra… És újra! Pusztítva söpört végig
rajtam a mámorító kéj, egy pillanat alatt magával vitte minden haragomat, a
feszültséget és a dühöt. És feltehetően rengeteg erőmet is…
Sose volt még példa arra, hogy ennyire kimerített volna egy
egyszerű menet, ám most mégis így volt. Szinte egyszerre hanyatlottunk le a
földre Alice-szel, és levegő után kapkodva, hangosan ziháltunk. Ő a vállamra
döntötte a fejét, és nem csak róla, de rólam is ömlött a víz.
- Mi ütött beléd Damon? – szólalt meg pár perccel később
Alice, még mindig levegő után kapkodva, és értetlenül rám nézett.
- Mi ütött volna belém? – kérdeztem tőle vissza nemtörődöm
hangnemben, majd rá néztem. Oké, biztosan észrevette, hogy eléggé vad voltam,
de egyrészt ő sem tiltakozott ellene, másrészt meg élvezte is. A többi pedig
nem számít.
- Nagyon durva voltál – felelte nekem döbbenten.
- És? Élvezted, nem? A többi nem számít – feleltem neki
félvállról, majd nehezen felkeltem a földről és a szekrényemhez léptem, hogy
elővegyek egy új és ép nadrágot és alsóneműt. Ismét kezdtem feszült és dühös
lenni, ezért mielőbb ki akartam menekülni ebből a feszélyező hálószobából, szóval
igencsak siettem.
- Basszus Damon! – csattant fel mérgesen Alice, majd
nehezen, de végül ő is felállt a földről. –Igen, élveztem, de nem is egyszer
nagyon durván fájdalmat okoztál és rohadt nehéz volt nem erre figyelni!
- Nagyon megköszönném, ha nem állítanád be úgy, mintha
mindenről én tehetnék! – feleltem neki mérgesen, de rá se néztem, mert az
öltözéssel voltam elfoglalva. – Nem vagy egy elveszett kislány, van erőd és meg
tudod védeni magad, ha kell! Te mondtad ezt, emlékszel?
- De nem veled szemben, Damon! – vágta hozzám dühösen. –
Nézz rám!
Rohadtul nem volt kedvem vitatkozni vele, mert egyszerűen
felesleges volt. Ha annyira baja lett volna bármivel is, akkor bevethette volna
a kis erejét, de utólag nekem ne papoljon semmiről sem!
Amint a póló is rám került, rá se hederítve elindultam
kifelé a szobából.
- Damon! – ismét rám kiabált, de nem foglalkoztam vele, és folytattam
az utam tovább.
Ekkor viszont hirtelen az összes üveg felrobbant a szobában,
ami végül engem is megtorpanásra késztetett.
- Nézz rám! – üvöltötte Alice magán kívül, de kérnie sem
kellett, mert az előbbi kis akciója miatt ösztönösen felé fordultam, hogy rázúdítsam
a dühömet.
De amint megpillantottam őt, földbe gyökerezett a lábam, és
mozdulni sem tudtam. Döbbenten néztem végig rajta, és most szembesültem csak
azzal, hogy mit tettem vele. A karjai, a csípője, a melle… Mind-mind tele volt
kék és zöld foltokkal, és a nyaka is nagyon csúnya volt ott, ahol megharaptam.
- Soha többé ne csinálj ilyet velem, megértetted? – felelte
nekem dühösen, de én egyszerűen nem bírtam megszólalni. A dühöm hirtelen
elillant, és helyét a döbbenet és talán a bűntudat vette át. Hogy veszthettem
el annyira a fejem, hogy szinte porrá zúztam őt a karomban? Mérgesen felém
lépett Alice, amivel csak azt érte el, hogy még jobban a tudatomban égett a
látvány, amit nyújtott. Szikrázó szemekkel nézett rám, és végül egymásba
fúródott a tekintetünk. – Emlékszel egyáltalán arra, hogy miket csináltál
velem? – kérdezte tőlem szigorúan.
- Bármikor leállíthattál volna, ezt te is tudod! – szűrtem
neki mérgesen a fogaim között, mert ebben viszont igazam volt, és nem tartottam
jogosnak a számonkérését. Semmit sem kényszerítettem rá, és valóban bármikor
véget vethetett volna a dolgoknak.
- Nem ez a lényeg, Damon! Mi értelme újra és újra ágyba
bújnunk, ha néha egy-két együttlétet a fejed szétrobbantásával kell befejezni?
– vágta hozzám dühösen. – Azt egyikünk sem élvezné!
- Ezt viszont élvezted! – vetettem ellen és fenyegetően
közelebb léptem hozzá.
- Valóban? Na akkor gyerünk, mondd meg nekem, hogy hányszor
élveztem el a karodban! Nos? Észrevetted egyáltalán? – kérdezte tőlem felvont
szemöldökkel. Ez egy nagyon jó kérdés volt, és a baj csak az volt, hogy egyre
emlékeztem, egy másikat pedig csak sejtettem.
- Kétszer – feleltem neki végül határozottan.
- Szorozd meg kettővel, és akkor helyben leszünk – felelte nekem
csípősen, majd odasétált az ágyhoz és óvatosan leült rá. Fájdalmasan
felszisszent, és ekkor tudatosult csak bennem, hogy tényleg elég durva lehettem
vele. – De ilyen áron nem kérek ebből! – tette hozzá mérgesen, majd latinul
mondott pár szót és csodák csodájára teljesen meggyógyult.
- Ezért volt ez a felhajtás? – kérdeztem tőle fejcsóválva. –
Már kutya bajod sincs!
Szikrázó szemekkel nézett rám, majd pillanatok alatt
felpattant az ágyról, dühösen elém lépett és teljes erőből pofonvágott.
Hangosan zilálva nézett utána rám és én is hasonló módon
nézhettem ki, mert egyáltalán nem tetszett a pofonja, sőt! De aztán… Egyszerre
mozdultunk egymás felé, és hevesen lecsaptunk a másik ajkaira.
- Egy igazi seggfej vagy – felelte nekem az ajkaimba,
miközben szenvedélyesen csókolóztunk és elkezdtünk az ágy felé hátrálni.
- Nem mondasz újat – válaszoltam neki vigyorogva az ajkaiba,
ami belőle is előcsalt egy halvány mosolyt. Amint az ágyhoz értünk, helyet
cseréltem vele, és én érkeztem hanyatt az ágyra, ő pedig rám dőlt. Az előbbi
miatt nem akartam, hogy tartson tőlem, ezért jobbnak láttam, ha átadom neki az
irányítást. Úgy tűnt, hogy nincs ez ellen kifogása, sőt. Szenvedélyesen csókolt
és kéjesen passzírozta magát az egyre jobban éledező férfiasságomhoz. Hamar a
pólómra tért rá, hogy levegye rólam, amit gyorsan követett a nadrágommal való
bíbelődése.
- Mi a fenének öltöztél fel? – kérdezte maga elé morogva,
aminek következtében kitört belőlem a nevetés. A korábbi feszültség belőle és
belőlem is elillant, és hirtelen úgy éreztem, hogy minden sikeresen helyre is
állt köztünk. Ezt bizonyította Alice hevessége is, mert amint én is újra
meztelen voltam, pillantok alatt magába is fogadott.
- Te aztán tudod élvezni a szexet – feleltem neki vigyorogva
az ajkaiba, mire ő büntetésképpen az ajkamba harapott. – Áucs!
- Megérdemelted – felelte nekem morcosan, ám inkább volt
kéjes és érzéki a hangja, mintsem mérges.
Ismét az ajkaiba nevettem, ám ő hamar újra lecsapott rám, és
közben szenvedélyesen simult össze a testünk, egy újabb kirobbanó kéj felé
vezetve minket. Igyekeztem észnél lenni, mert tényleg nem akartam, hogy megint
elveszítsem a fejem és durva legyek vele. Sosem vonzott a sado-mazo vagy a bdsm
szex, vagy egyéb furcsaságok. Én mindig maradtam a hagyományos, de annál kielégítőbb
verziónál, mint például most is.
Az újabb kielégítő és forró szex után ismét fáradtan dőltünk
el az ágyon, és amint Alice a karomba fészkelte magát, kitört belőle a nevetés.
- Mi az? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel és
értetlenül.
- Fél órája még legszívesebben megfojtottalak volna egy
kanál vízben, most meg tessék. Itt fekszünk, kielégítve, hulla fáradtan és
összeölelkezve – mondta nekem hitetlenül, de jó kedvűen.
- Az érzés kölcsönös – tettem hozzá nevetve, majd végül mély
levegőt vettem. – Sajnálom, a korábbit.
Hát igen, ritka pillantok egyike, amikor hajlandó vagyok
bárkitől is bocsánatot kérni. Miért tettem most? Hát, azt hiszem, mert beláttam
én is azt, hogy túlzásba estem és igaza van Alice-nek.
Alice gyorsan felkapta a fejét, majd döbbenten nézett rám.
- Te most bocsánatot kértél tőlem? – kérdezte tőlem
értetlenül.
- Ne szokj hozzá – feleltem neki elhúzott szájjal, mire az ő
arcára egy levakarhatatlan vigyor ült ki, ami viszont roppant bosszantó volt.
Pláne, hogy hamar nevetésbe csapott át.
- Ezt még megbánod – feleltem neki fenyegetően, majd gyorsan
magam alá fordítottam őt, de az ő nevetése egy cseppet sem csillapodott. Tudta,
hogy csak ugratom, és csak játékosan jegyeztem meg ezt az apró kis fenyegetést,
amit viszont feltett szándékom volt beváltani. Ördögien elmosolyodtam, mire
neki a mosoly is lefagyott az arcáról.
- Ne, ne, Damon! Kérlek ne – szólalt meg aggódva, de a
mosoly végig ott bujkált a szája szegletében. – Esküszöm neked, hogy ha még
egyszer elélvezek a mai napon, akkor abba belehalok – tette hozzá aggódva, ami
tökéletes felhívás volt a keringőre. Elmosolyodtam, majd közelebb hajoltam az
ajkaihoz, és közben lassan beléhatoltam. A teste most is észveszejtően reagált,
és édesen köszöntött, mint mindig. Egy édes sóhaj hagyta el az ajkait, én pedig
vigyorogva megcsókoltam.
- Édes halál, nemde? – kérdeztem mosolyogva a nyakába,
amikor elindultam egy kis felfedező útra.
- Ha tehetném, akkor a te karodban halnék meg, egy ilyen
édes halálnemet választva – sóhajtotta érzékien a fülembe, ami egy keserédes
mosolyt varázsolt az arcomra.
Hamar visszatértem az ajkaira és mohón, keményen csaptam le
rájuk, és közben a korábbi szavai jártak a fejemben. Meghalni… Az én karomban
meghalni? Nem, soha nem akarom, hogy meghaljon. Nem akarom, hogy itt hagyjon,
egyedül, újra magányosan és boldogtalanul. Nagyon szerettem vele lenni, igazán
a függője lettem, és már maga a tudat is keserű volt, hogy mindennek hamarosan
vége. Nem, nem akarom, hogy vége legyen! Nem lehet vége, hiszen mindez túl jó
ahhoz, hogy egyszerűen csak hagyjam tovaszállni. Muszáj találnia valamit
Bonnie-nak, mert más opciót nem vagyok hajlandó elfogadni!
És tessék! Íme, amit annyira nem akartam! A furcsa, jól eső
és bizsergő érzés ismét itt volt bennem, és mámorítóan ölelte körbe a lelkem.
Újra épnek, teljesnek és boldognak éreztem magam, ezért most nem is voltam
mérges erre a pimasz, senki által életre nem hívott érzésre. Boldog voltam
Alice-szel, boldog voltam, amiért a karomban tarthatom, és boldog voltam,
amiért megismertem őt, még ha csak ilyen rövid időre is.
Az érzéki és lassú szeretkezésünk végül egy kellemes, jól
eső orgazmusba torkollt ismét, ami után tényleg jól esett volna már egy kiadós
alvás.
Hopsz… Az előbb, mintha szeretkezés címszóval illettem volna
az iménti kis afférunkat. Az? Szeretkezés lett volna? Lehetséges…
A kis könnycseppnek, ami nem sokkal a mindent elsöprő kéj
után végiggördült az arcomon, és amit pillanatok alatt halálra is ítéltem, most
az emléke makacsul üvöltötte a fejemben azt, hogy igen! Igen, ez szeretkezés
volt, és sokkal több van köztünk, mint egyszerű szeretői viszony…
Kedves Morwen!
VálaszTörlésVégre.. Damon már szinte besmerte magának, hogy szereti Alicet. Nagyon tetszett az egész rész de különösen a legvége. Bonnie remélhetőleg talál valami megoldást. Várom a folytatást és a fejleményeket. :)
Szia Eszti:)
TörlésÖrülök, hogy tetszett és lám, jól látod a dolgokat. :) Damon kezd elpuhulni, így van. :)
Köszönöm, hogy írtál, puszi érte :) :)
Szia Morwen!
VálaszTörlésAhw, Damon bevadult *-* Imádom, imádom! Nagyon durva lett, és igaz, hogy megérdemelte a pofont, de Alice miatt tényleg elvesztette a fejét, és ez egyébként jónak számít. Szerintem. Egyébként, én is december 18-án születtem, mint Alice:P
Várom az újat. Már nagyon.
Ui.: Remélem lesz malackodás.
Puszi,
Cleo
Szia! :)
TörlésNahát, micsoda véletlen. :) Wow, nem semmi. :D
Nos igen, egy picikét elgurult a gyógyszer, de egyszer majdcsak meglesz az is, nem? :) Amúgy igazad van, perpill ez tényleg jónak számít. :)
Ja és ne aggódj, bőven lesz még. :)
Puszillak :)
Jó lett a rész. Jó látni Damonon, hogy beismeri magának mit érez és érdekes volt ahogy kicsit bevadult. Remélem Bonnie talál valami megoldást és mellőzhetik majd a Damon féle terveket.
VálaszTörlésVárom a következő részt.
Örülök, hogy tetszett. :) Damon vadsága sok volt, vagy még belefért? Azt írtad érdekes volt. Jó vagy rossz értelemben volt az?
TörlésHát az érzések meg lassan, de biztosan alakulgatnak :)
Damonnal szerintem minden belefér és teljesen jó értelemben volt érdekes a rész.
TörlésEz igaz. :) Damon az a karakter, akinél bármit bármikor lehet, mert belefér.
Törlés