2014. június 20., péntek

Kötelékek 2. - 14. fejezet

Sziasztok!

Mint korábban már említettem nektek, sajnos a történet folytatása kétségessé vált. Ezen kívül még egy fejezetem van belőle, utána pedig... Nos minden bizonnyal pihenőre kell küldenem ezt a storyt. Nem mondom azt, hogy végleg, azt ti is tudjátok, hogy ez sosem biztos. Szerintem nem csak bennem került takarékra a TVD láz, hanem ugyanúgy sokatokban is. Ezt nem csak itt, hanem sok más TVD-s oldalon is észlelem. Talán tényleg a végét járja a sorozat, talán csak mélyponton van, és vele együtt egyszer én is szárnya kapok majd. Nem tudni. Tudjátok, utálom, ha ezt kell csinálnom egy történettel, de kényszerből nem megy, nem tudom írni. Talán csak pár hónap, és egyszer újra nekiesek. Sajnálom, hogy ez így alakult. Még egy részem van, utána a másik két történet fog folytatódni.  A másik két regényt ez nem érinti, azokkal nincs probléma és nem fog megszakadni. :) Szóval ne aggódjatok, ez nem az oldal végét jelenti.

Sajnálom, hogy egy ilyen hírrel indítom a fejezetet. Csak a türelmeteket és a megértéseteket tudom kérni. És a bocsánatokat, amiért ez így alakult. :(

Morwen



********************



- Mennem kell apa – szólalt meg óráknak tűnő percek után Alyssa Damon karjaiban.
Damon csak bólintott, majd lassan elengedte a lányát, hogy ránézzen.
- Mit fogsz most tenni? – kérdezte halkan Damon.
- Látnom kell őt – mondta ellenmondást nem tűrően Alyssa. – Most csak ezt tudom.
- Vigyázz magadra Alyssa – szólalt meg aggódva Damon.
- Ne aggódj apa, nála jobban csak melletted vagyok biztonságban a Földön – mondta mosolyogva Alyssa, és amikor látta apja hitetlen arcát, megcsóválta a fejét. – Ne aggódj annyit, mert hamar megöregszel – mondta csipkelődve Alyssa, hogy egy kicsit jobb kedvre derítse az apját. Mikor Damon az égbe emelte a tekintetét, ő felnevetett, amire végül Damon is felengedett.
- Ugyanúgy kétóránként jelentkezel ma is, megértetted? – kérdezte komoly arccal Damon, amikor Alyssa már az ajtóban járt. Alyssa csak mosolyogva bólintott, majd végül jobb hangulatban hagyta el a házat, mint pár perce azt remélni merte volna.
Határozottan jobban volt most, de akkor sem hagyták nyugodni az apja szavai. Tudta, hogy tökéletesen igaza van Damonnak, csak éppen azt a bizonyos döntést borzasztóan nehéznek tűnt meghozni. Már eldöntötte, hogy a maradék hat napot Alex-szel tölti, és ezt a döntését képtelen lett volna megmásítani. Tudta, hogy el kell engednie Alex-et, csak éppen azt nem mondta el az apjának, hogy Alex teljesen másképp látja a dolgokat, sőt, egyenesen csatlakozni akar hozzájuk. Ha az apja most így reagált, akkor erre az ötletre biztosan felrobbanna dühében, csak éppen előtte őt, majd Alex-et is megfojtaná egy kanál vízben. Mintha egyáltalán meg lehetne fullasztani egy vámpírt… Szóval a végkövetkeztetése ugyanaz volt, mint tegnap: Alex nem jöhet velük és itt a téma, illetve a kapcsolatuk le is van zárva. Alyssa érezte, hogy görcsbe rándul a gondolatra a gyomra és hirtelen a tüdejét is mintha összepréselte volna valami. Igyekezett szaporán és mélyen levegőt venni, míg kicsit meg nem nyugodott. Próbált Alex-re gondolni, és arra, hogy hamarosan újra látja őt és újra érezheti az ajkán a fiú mámorítóan édes csókját. Beleborzongott a gondolatba is, majd mikor nem messze a Salvatore villától leparkolt, sietve indult el a birtok felé. Biztos volt abban, hogy úgy mint tegnap, most is itt töltötte az éjszakát a fiú, csakis rá várva.
Amikor belépett a villába, izgatottan sietett a könyvtár felé, de amikor azt üresen találta, csalódottan szegte le a fejét. Ám ekkor hirtelen valaki megfogta a derekát, és mire Alyssa sikíthatott volna ijedtében, az illető gyorsan maga felé fordította őt és pillanatok alatt lecsapott az ajkaira. Alyssa azonnal megnyugodott, amikor megérezte Alex édes ajkait, ám csakhamar másfajta nyugtalanság és izgalom kerítette őt hatalmába. Jólesően ölelte át a férfit, és túrt bele a barna hajába, amire Alex válasza egy jóleső sóhaj volt az ajkukba. Alyssa úgy érezte, hogy teljesen elveszti az eszét, ezért még szorosabban simult a férfihoz. Amikor megérezte, hogy a férfi mennyire kívánja őt, akaratlanul is belenyögött a csókba. Alex erre hirtelen a falhoz préselte a lányt és közben szorosan hozzásimult. Lassan beletúrt Alyssa hajába, és szinte észrevétlen kapta le a lányról a szőke parókát és dobta a földre, hogy aztán a valódi és számára leggyönyörűbb hajzuhatagot érezze az ujjai közt siklani. Lassan elvált a lány ajkaitól, hogy aztán a nyakára hajoljon, és lágyan végigcsókolja a forró bőrfelületet. Alyssa viszonzásul a jóleső gesztusra kéjesen felsóhajtott, majd beletúrt Alex hajába és közelebb húzta a férfit a nyakához. Mindketten egyre hangosabban ziláltak és mikor Alex ismét lecsapott az ajkaira, Alyssa úgy érezte, hogy teljesen elveszíti a fejét. Alex is érezte az egyre szenvedélyesebb és követelődzőbb mozdulatokat a lánytól, így még jobban a falhoz préselte Alyssa-t, hogy még kevesebb mozgásteret hagyjon a lánynak. Végül szép fokozatosan lassítani kezdett a csókjukon és amikor azt érezte, hogy Alyssa is vette a lapot, akkor egy utolsó forró nyelvtánccal búcsúzott el a finom ajkaktól.
Mikor végül mindketten kinyitották a szemüket, meglátták a szűnni nem akaró boldog mosolyt a másik ajkán.
- Szia! – köszönt halkan Alex, majd lassan végigsimított a lány haján.
- Szia! – viszonozta a köszöntést mosolyogva Alyssa, majd mikor a fiú egy újabb rövid csókot adott az ajkára, a lány úgy gondolta, hogy a szája most már élete végéig a füléig fog érni a mosolytól.
Végül Alex elengedte Alyssa-t a faltól, belekulcsolta a lány kezébe az övét, majd elindultak kéz a kézben az ő kis birodalmuk közepe felé, a kanapéhoz. Mikor lehuppantak rá, Alyssa szorosan a fiú karjaiba bújt, és jólesően felsóhajtott, amikor Alex átölelte őt.
- Egy kicsit féltem, hogy mégsem jössz el – szólalt meg bánatosan Alex.
- Megígértem, hogy itt leszek, nem? – kérdezte halkan Alyssa, majd felnézett a fiú gyönyörű barna szemeibe.
- A kontaktlencsét elfelejtetted – szólalt meg mosolyogva Alex.
- A túlságosan is forró köszöntőd közben csak a parókámtól szabadítottál meg – vágta a fiúhoz mosolyogva a lány a „mulasztását”.
- Mástól is szeretnéd, hogy megszabadítsalak? – kérdezte incselkedve a fiú, majd kihasználva az Alyssa-ra gyakorolt vonzerejét, közelebb hajolt a lány ajkaihoz. Alyssa tudta, hogy csak játszik vele a fiú, de a baj az volt, hogy neki túlságosan is imponált ez a fajta játék, sőt, túlságosan is szerette volna, hogy a fiú megvalósítsa az imént csak kérdésként elhangzó ajánlatát.
Alyssa sokáig csak élvezte a férfi vágytól izzó pillantását, majd végül elmosolyodott és kivette a szeméből a barna lencséket.
Alex mosolyogva az ajkára hajolt, majd mikor elvált a lánytól, boldogan nézett a szemeibe.
- Mint már sokadjára mondom, az eredeti sokkal szebb – mondta kedvesen, mire Alyssa hitetlenül megrázta a fejét, amiért ismét képes volt ezzel bókolni neki a fiú, és habár nem először mondta ezt neki, a dicséret mégis ugyanúgy tetszett a lánynak.
- Ha így folytatod, elolvadok és helyettem a felmosót kell majd simogatnod, míg feltörölsz a padlóról – felelte csipkelődve Alyssa, mire Alex-nek egy huncut fény gyúlt a szemében.
- Te túl édes vagy ahhoz, hogy a felmosót használjam. Miért is kellene az nekem, ha ezt az édes lányt inkább a nyelvemmel törlőm fel, újabb extázisba hozva ezzel az olvadt testét – duruzsolta Alex a választ Alyssa fülébe, amibe a lány tetőtől talpig beleborzongott. El sem tudott volna képzelni annál nagyobb eufórikus boldogságot, mint hogy a férfi végigbarangolja a testét és lágy csókokkal halmozza el mindenhol.
- Csak nem zavarba jött valaki? – kérdezte továbbra is mély, zengő hangján a fülébe Alex. – Mintha kicsit elpirultál volna.
- Talán csak rosszul látsz, mert agyadra ment a vágy, amivel rám nézel – vágott vissza a saját fegyverével Alyssa, és amikor látta, hogy mohó vágy csillant a férfi szemeiben, elégedetten elmosolyodott, és kegyelemdöfésként lágyan beharapta az alsó ajkát. Pontosan tudta, hogy ezzel mit ér el, és jólesően felsóhajtott, amikor Alex szenvedélyesen lecsapott az ajkaira. Mohón falta a lány ajkait, aki csak jólesően nyögött bele a csókba és élvezte a férfi minden apró érintését a testén. Az ajkuk izzott a vágytól, és amikor Alyssa benyúlt a férfi pólója alá, végigsimítva ezzel a tökéletesen kidolgozott izmokon, érezte, hogy Alex jólesően felsóhajt. Ám pár pillanat múlva a csókjuk valamiért ismét búcsúzkodó lett, és mire Alyssa rádöbbent volna, hogy mi történik, már el is hajolt tőle Alex.
Alyssa fújtatva dőlt vissza a kanapé háttámlájának, majd értetlenül Alex-re nézett.
- Miért? – kérdezte feszülten a férfit.
- Mit miért? – kérdezett vissza értetlenül Alex.
- Nem először állítasz le, és tudni akarom, hogy miért? – kérdezte egyre nagyobb gombóccal a torkában Alyssa.
- Tegnap válaszoltam erre a kérdésedre Lyssa – felelte sokatmondóan Alex, mire Alyssa az égbe emelte a tekintetét.
- Istenem, sose gondoltam, hogy ezt megérem – felelte fejcsóválva Alex. – Egy erkölcsös, felajzott vámpír, aki még az utolsó pillanatban is képes lenne megállni! Ez nonszensz!
- Nem az, csupán fel akartam hívni a figyelmed arra, hogy a testiségnél vannak fontosabb és értékesebb dolgok is – felelte Alex magabiztosan, mire is Alyssa hitetlenül bámult a férfira.
- Mondd, te ennyire hülyének nézel? – csattant fel mérgesen Alyssa. – Miért nem vallod be egyszerűen azt, hogy nem vagyok elég kívánatos neked.
Alex döbbenten nézett a lányra és alig bírta felfogni a szavai jelentését. Mire végre sikerrel járt, a lány legnagyobb meglepetésére elnevette magát, és ha Alyssa nem néz rá még gyilkosabb tekintettel, talán képes lett volna a végtelenségig nevetni.
- Ezt ugye te sem mondod komolyan Lyssa? Pont te mondasz ilyet azok után, hogy az első nap határozottan kijelentetted, hogy köszönöd szépen, az önbecsülésed tökéletesen rendben van és az önképed is remek? – kérdezte Alex értetlenül.
Alyssa csak dühösen fújt egyet, majd tűntetően karba tette a kezeit maga előtt.
- Ó, ne! Te most tényleg megsértődtél és azt hiszed, hogy nem vagy elég kívánatos számomra? – kérdezte hitetlenül Alex. Mikor Alyssa tüntetően el is fordult előle, Alex szélesen elmosolyodott, majd közelebb hajolt a lányhoz a kanapén és hátulról átölelte őt.
- Sokkal vonzóbb és kívánatosabb vagy számomra, mint te azt valaha fel is tudnád fogni – súgta halkan a lány fülébe és elégedetten elmosolyodott, amikor Alyssa beleborzongott a szavaiba.
- Ne hidd, hogy egy szavadat is elhiszem – szólalt meg Alex számára váratlanul Alyssa, majd kibontakozott a férfi öleléséből, hogy csalódottan ránézzen. – Ha annyira vágynál rám, mint ahogy mondod, vagy legalább annyira, mint én, akkor képtelen lettél volna leállítani nem egyszer, hanem háromszor Alex! Felfogtad?! Háromszor utasítottál vissza! – felelte hisztérikusan a lány.
Alex döbbenten nézett végig a kiborult lányon, és ahelyett, hogy zavarta volna Alyssa kirohanása, inkább boldoggá tette, mert pontosan tudta azt, hogy mi áll ez mögött a viselkedés mögött: a lány érzései egyre komolyabbak iránta. Akármilyen kis fúriának is tűnt most Alyssa, csak ennek az okára tudott most gondolni, ami határtalan örömöt csempészett a szívébe. Lassan közelebb hajolt Alyssa-hoz, majd komoly hangon szólította meg a lányt.
- Ugye soha életedben nem voltál még vámpír férfival? – tette fel a cseppet indiszkrét kérdést Alex, amire is Alyssa zavartan nézett fel rá.
- Mi köze ennek ehhez? – kérdezte vissza dühösen a lány.
- Az Lyssa, hogy mi vámpírok jóval többet tudunk az önuralomra fókuszálni még izgalmi állapotban is, mint az emberi férfiak. Emiatt az önkontrollunk képes bármeddig, hangsúlyozom még egyszer, bármeddig fennmaradni. Mivel én nem csak a puszta kielégülésre vágyok melletted és vámpír is vagyok, képes vagyok bármikor leállni és téged is le tudlak állítani bármikor. De ez nem azt jelenti, hogy ne akarnálak örülten a magamévá tenni. Csupán arról van szó, hogy a testi vágy elé tudok helyezni számomra értékesebb dolgokat, mint például a szerelem.
Alyssa döbbenten nézett a fiú szemeibe, és azt hitte, hogy rosszul hall. Erkölcsös vámpír? Oké, ezt még el is tudja fogadni, pláne ha a nagybátyjára gondolt, Stefanra. Kedves és udvarias? Persze, miért ne lenne ilyen akármelyik vámpír? Szóval ez is stimmel. De, hogy emellett vonzó, jóképű és tökéletesen jó nőcsábásznak is tűnjön, na azt már nem vette be! Olyan szinten képes volt az ujja köré csavarni őt a férfi, hogy az már szinte fájt! És, hogy emellett még nem is puszta szexet akart tőle Alex, sőt, ilyen helyzetben azonnal le is állította mindkettőjüket, na az már abszurd volt! Pedig minden alkalommal érezte, hogy mennyire vágyik rá a férfi, szóval nem tudta hova tenni ezt az egészet.
Egy pillanatra összerezzent Alyssa, amikor Alex közelebb hajolt hozzá és a fülébe súgott.
- Sokkal jobban akarlak téged, mint hinnéd, de nekem nem csak egy éjszakára kellesz – búgta vágytól izzó hangon a fülébe a férfi, amitől Alyssa érezte, hogy sűrű, rózsaszín köd telepszik az elméjére. – Én önző módon minden egyes éjszakára akarlak, amíg csak élünk, és a szívedre van elsősorban szükségem, nem a testedre – tette hozzá halkan Alex, végleg elbódítva ezzel a lányt.
- Akkor megkérhetlek arra, hogy ne duruzsolj ilyen vágykeltő dolgokat a fülembe? Lehet, hogy te egy 160 éves, tapasztalt Don Juan vagy, de én még csak egy 80 éves kislány vagyok, aki meglehetősen nehezen tudja visszafogni magát, hogy ha egyszer lángra kapott – felelte őszintén Alyssa a fiú szemeiben, mire is látta, hogy most tette fel saját maga a koronát Alex egójára.
- Hm, szóval lángra kaptál? – kérdezte játékos hangon Alex, majd közelebb hajolt Alyssa-hoz. A lánynak már rég nem volt ereje felfogni, hogy Alex folyton átvette az irányítást a saját teste felett, így már nem is érdekelte, hogy elakadt a lélegzete, amikor megérezte Alex forró leheletét az arcán. Elmerült a barna, csillogó szempárban és tudta, hogy képtelen tovább haragudni a fiúra, hisz ha jobban belegondolt, nem is volt oka rá. - Tehát? – szólalt meg ismét Alex, kizökkentve Alyssa-t a gondolataiból.
- Tehát mi? – kérdezte értetlenül Alyssa.
- Á, semmiség – felelte elmosolyodva Alex és gyengéden ráhajolt Alyssa ajkaira, amik annyira vonzották őt a nap minden percében. Érezte, hogy Alyssa csókja más volt, mint a korábbiak és ez teljesen elbódította őt is. A lány egyszerre volt érzéki és gyengéd, és közben a szenvedély is ott bujkált nyelve minden érintésében. Alex-nek fogalma sem volt arról, hogy szép lassan, de végül nemrég minden megváltozott a lányban. Ezt még Alyssa is nehezen fogta föl, mert fogalma sem volt arról, hogy amit érez a fiú iránt, az már rég nem a vágyakról és a szexről szólt. Valami sokkal mélyebb és magasztosabb érzés épült a szívében, amire korábban már Damon is felhívta a figyelmét.

2 megjegyzés:

  1. Sajnálattal olvastam a döntésed és még nagyobb sajnálattal, sokkal nagyobb sajnálattal emésztem meg. Ettől függetlenül megértem és tiszteletben tartom a döntésed, de reménykedem, hogy a folytatás nem marad el sokáig. Talán tényleg csak időre van szükséged, ahogy mindenkinek. Damon halálával az 5 évad végén bennem is meghalt valami. Tudom, tudom ... csak egy sori... de én akkor is, hogy is fejezzem ki magam... ááá, inkább ne boncolgassuk a témát!!! :):) .... Hűha... jobb ha lehiggadok..., visszatérve ehhez a fejezethez, nem találok szavakat, olyan édesek ketten. Ez a fajta szerelem kisértiesen emkékeztet Delenara. Ne érts félre, imádom őket, semmi rossz nincs abba, hogy hasonlitanak egymásra, hisz Lyssa a kettőjük szerelmének a gyümölcse, és kilóméterekre leri róla, hogy apja lánya. Viszont ez a fajta kedvesség, szeretet, tisztaság és naivság is, a kora ellenére, ez már Elena. Alexről ugyan ezt mondhatom el, Elijah és Kat keveréke, apja udvariassága, türelme, öszintesége, higgadsága, édesanyja csábitó tűze, furfangossága, harciassága, rátermetsége, kitartása. Mind ott van a gyerekeikben, tovább élnek bennük, valamilyen szinten. Egy gyönyörű érzelmes fejezetet olvashattunk, apa és lány, valamint Lyssa és Alex között. Nagyon, de nagyon tetszett, sajnálom, hogy szünetet rendeltél el. Tudod mi maradt utoljára Pandora szelencéjében? Nos igen, a remény, amit én sem adok fel, mert remélem, hogy egyszer csak megszáll a músza és vmikor folytatod. Már úgy értettem, hogy ebben az életben, tekintve, hogy nem mi vagyunk halhatatlanok. Millió puszi és ölelés :):):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága Mareszom! :)

      Tudom, nagy csalódást okoztam ezzel neked. :( De vannak dolgok, amiket nem lehet és nem is tudok irányítani. Ez tényleg olyan, mint a szerelem. Vagy szeretsz valakit, de akkor nagyon, vagy nem... És ha nem... Nem jó erőltetni. Van ami megjavítható, de van ami nem. Erről most még korai nyilatkoznom. De tekintve, hogy mikor nyúltam utoljára ehhez a történethez... Nem sok jót ígérhetek. Talán a 6. évad hozzá el a megváltást, talán nem, nem tudom.
      De hogy legyen valami jó is. Borzasztótan örültem, Alex és Alyssa jellemzésének. Annak, hogy átjött, hogy kiből milyen tulajdonságokat kaptak és milyen embereke lettek :) A legnagyobb öröm azt olvasni, amikor valami úgy sikerül, ahogy terveztem. :) Óriási köszönet neked azért, mert ez leírtad nekem .:)
      A remény pedig mindig él. De nem akarok hiú ábrándokba kergetni titeket. Ha lesz folytatás, szólok. Még egy fejezet, aztán... Aztán meglátjuk mi lesz.
      Köszönöm a kedves szavaidat és minden mást is :) :) :)

      Puszillak :)

      Törlés