Újra csörgött a telefonja és azonnal felvette.
- Damon, gyere ide azonnal. - mondta Caroline.
- Miért?
- Elena veszélyben van.
- Hova menjek?
- A házunkhoz. Kérlek siess!
- Oké Car, fél perc és ott vagyok.
Csak úgy száguldott fekete sportkocsijában. Miközben a sebváltóval bűvészkedett, hogy minden lóerőt kicsikarjon belőle, eszébe jutottak a régi idők, amikor még egyetlen gondja a katonaság volt. Mikor az apjával való folytonos viták tették elviselhetetlenné a napjait. És az a lány, akit befogadtak a házukba és ő egy szempillantás alatt beleszeretett. Bármit megtett volna érte. Mikor távol kellett maradnia, titkon a közös jövőjüket szövögette. Nagy házat akart és sok kis lurkót. Szép kislányokat, akik érte rajongnak és akik csak akkor mehetnek el a bálba, ha előtte alaposan kikérdezte a kérőket. És persze okos, talpraesett fiúkat, akikkel a birtokukon lovagolnak és footballoznak. Aztán kiderült Katherine titka és a dolgok megváltoztak. Tudta, hogy nem lesz nagy házuk, és gyerekeik sem lesznek. De ő nagyon szerette azt a lányt és bármiről lemondott volna érte. És le is mondott. Aztán sok-sok évvel később mikor a kocsiszalonban válogatott megakadt a szeme egy nagy méregzöld családi autón. A szíve elfacsarodott, de nem hagyta, hogy az érzései irányítsák. Inkább bepattant ebbe a fekete holdjáróba, az eladó kezébe nyomott egy nagy köteg pénzt, hogy papírozza le azt, amit kell és megigézte, hogy simán menjenek a dolgok. Az első száz kilométer után már esze ágában sem volt négy üléses járgányra váltani, hiszen barátai nem voltak, családra pedig aligha számíthatott... Ebben az életben legalábbis biztosan nem.
- Hol van? - mondta, amint belépett az ajtón.
- Itt vagyok Mr. Salvatore. - hallatszott egy hang a konyhából.
- Klaus - sziszegte Damon és kivillantotta vámpírfogait.
- No, no, no! Én az ön helyében nem tenném. Ez ugyanis a konyha, ahol sok nagyon éles és hegyes tárgy van. Még véletlenül baja esne valakinek.
Nyomatékot adva szavainak vágást ejtett Caroline bal karján. Ahogy felszisszent, Damon meglátta a sarokban eszméletlenül fekvő Tylert.
- Mit akarsz? - kérdezte ingerülten Klaustól.
- Mi ez az udvariatlanság? Én nem akarok, szeretnék! És mint azt tudjuk, amit szeretnék, azt meg is fogom kapni. Szeretném mindazok halálát, akik keresztbetettek nekem a rituálén. Akarom Bonnie-t és az egyik Salvatorét. Azonban, mivel a drága kis Elena olyan szavatartó volt, választhat a két Salvatore testvér közül. Meghozhatja ő a döntést. Ha holnap éjfélig nem mondja ki egyikőtök nevét, aki mellesleg kínok kínja között fog meghalni, akkor meg fog halni Jeremy, Tyler, Caroline, Matt, Ric és persze Bonnie és Stefan, legvégül pedig te!
- Feleslegesen erőlteted magad, engem ítélne halálra Elena.
- Ebben én nem lennék olyan biztos Damon. Én ezt Elena szájából akarom hallani.
Damon egy szempillantás alatt Klaus előtt termett és megfogta a nyakát, nem is törődve azzal, hogy sokkal gyengébb nála.
- Ha hozzá mersz érni... - de a mondatot nem bírta befejezni, mert Klaus könnyedén levette kezét a nyakáról és mosolyogva nézett rá, mint egy apa a neveletlen, éretlen fiára.
- Akkor mi lesz? - kérdezte mosolyogva. - Azt csinálok Elenával, amit akarok. Ha akarom magamhoz kötöm és ő mindkettőtöket el fog felejteni. Nem, jobb ötletem van - azzal a kéjes mosoly még szélesebbre nyúlt arcán. - Meg fogom őt igézni, hogy készségesen teljesítse, amit akarok, de közben elhitetem vele, hogy ti ketten, a drága kis ölebei, elárultátok őt. Közben pedig szenvedni fog, de mindent meg fog tenni nekem. Vagy talán jobban élvezné, ha miközben ti ketten égtek a szívében, engem ölel? Jut is eszembe. Még hiányzik a skalpjaim közül a második hasonmás. De te biztosan fel tudsz világosítani, hogy ő jobb-e az ágyban mint Katerina.
Damon arcán a rémület lett úrrá és minden egyes porcikájában érezte, hogy gyűlöli Klaust. Nem engedheti, hogy ezt tegye Elenával, meg kell akadályoznia ezt. Próbált kiszabadulni Klaus szorításából, hogy megölje őt, de minden erőfeszítése hasztalan volt.
- Nos drágáim, mehetünk? Türelmetlenül várom, hogy Elena válasszon. Ideje tájékoztatni őt a játékszabályokról.
A következő pillanatban Elijah lépett be az ajtón.
- Áh, épp időben testvérem. Megtennéd, hogy vigyázol a többi játékfigurára, míg én kirándulok egyet Mr. Salvatoréval? Ideje beavatni a drága Elenát a játékszabályokba.
Elijah nem szólt semmit sem, csak meredten nézett a bátyjára.
Klaus elengedte Damon karját és megigazította a ruháját.
- Csak Ön után. - mondta Klaus majd önfeledten elmosolyodott.
- Miféle játékszabályok? - vetette oda neki Damon - Megigézted őt, hogy mindkettőnk iránt érezzen valamit, így sose tudná kimondani az én halálos ítéletemet. Ez nem játék, ez csalás Klaus. Azt hittem benned több becsület van - mondta Damon. Bízott abban, hogy sikerült Klaus egójába gázolnia. - Mindenkit meg fogsz ölni, nincs miért kertelned.
Klaus szeme szikrákat szórt. - Ha ezen múlik, könnyen orvosolhatjuk ezt a problémát. Legyen, engedem, hogy Elena maga döntsön. A nagynéni és a hősszerelmes közül nem tudott választani. - szélesen elmosolyodott majd folytatta - Talán most képes lesz dönteni.
Damon ölni tudott volna a tekintetével, de egyelőre nem tudta, miként állíthatná meg Klaust.
- Klaus, nekünk még dolgunk van. - szólalt meg váratlanul Elijah
- Óóó, persze, az. Rendben. Akkor Damon Salvatore, menjen csak nyugodtan. Hamarosan én is érkezem.
Klaus az ajtó felé mutatott. Damon kiviharzott a házból, egyenesen hazafelé véve az irányt. Egy dologban bízott: talán Klaus nem lesz képes belépni a házba, és lesz Stefannak annyi esze, hogy még, ha mindenkit meg is öl Klaus, ők bent maradnak majd. "Akármit is érzek, Elenát meg akarom menteni. Neki élnie kell. Még ha Stefan mellett is, és ennek az én életem az ára."
*
Caroline óvatosan Tyler mellé kúszott és megnézte, hogy él-e még Dühösen nézett a két ősvámpírra.
- Mit akartok?
- Oh, kedvesem, ennyire buta maradtál vámpírként is? - kérdezte Klaus mosolyogva Caorline-t, majd odasétált elé és megcirógatta Caroline arcát. - Azt akarom, hogy holnap pontban éjfélkor öld meg Mattet, majd utána intézd el a vérfarkast is. Azután végezz magaddal. - igézte meg Klaus Carolinet.
- Erre mi szükség volt Niklaus? - kérdezte Elijah nyugodtan.
- Semmi. - mondta nevetve Klaus. - Relax testvér. Nem kell, hogy mindennek értelme legyen. Csak élvezd a játszmát.
Elijah nem szólt semmit sem, csak némán, rezzenéstelenül figyelte a bátyját.
- Most ha megbocsátasz… Mr. Salvatore hiányolja a fair playt. Azonnal eleget teszek a kérésének. - mondta mosolyogva. - A szöszire meg a farkasra nem kell már vigyáznod. Itt fognak maradni. - Azzal nyomatékosan Caroline szemébe nézett, és megigézte őt. - És ő is. - intett a fejével Tyler fele. - Öld meg, ha ki akarna lépni ebből a házból - mondta, majd Elijah felé fordult. - Menj és intézd el a másik párocskát. Szeretek csalni. - nevetett majd kiviharzott a házból.
Elijah leereszkedő pillantást vetett Caroline-ra, majd kiviharzott ő is a házból.
*
- Köszönöm, hogy hazajöttünk Stefan.
- Jobban érzed itt magad? - kérdezte Stefan érdeklődve.
- Igen. Itt minden nyugodtabb, nincsenek fájó emlékek. Tudod, most hogy Jenna és John… Még rosszabb ott lenni.
- Tudom Elena. - mondta Stefan, és átölelte Elenát. Nem tudott hinni a lánynak, tudta jól, hogy nem ezért akart hazajönni. De vajon mi volt a célja ezzel?
- Nekem most jól esne egy fürdő. Csatlakozol hozzám?
- Most nem Elena. De te menj csak nyugodtan.
- Hát jó. - mondta Elena majd magára hagyta Stefant a hallban és felment az emeletre.
*
Damon, ha lehet még gyorsabban száguldott, mint mikor idefele jött. Csak futólag jutott eszébe Caroline. De jelen pillanatban cseppet sem érdekelte a lány. Egyszer már kifejtette álláspontját ezzel kapcsolatban. Ha választania kell, akkor Elenát fogja választani. Akárki is álljon a másik oldalon… A kesztyűtartójában matatott egy darabig, majd csalódottan vette tudomásul, hogy a nemrég bekészített vasfű már nincsen a helyén. Pedig jól jött volna, hogy ha őt és a fivérét nem tudja Klaus megigézni. Eközben megérkezett a Salvatore házhoz. Egy hanyag, majdnem a szökőkút végét jelentő kanyarral parkolt le a ház elé és elindult Stefan szobája felé.
- Stefan, te vagy az? Meggondoltad magad? Gyere be nyugodtan, biztos neked is jól esne egy zuhany.
- Köszönöm, de erre most nincs időm Elena - mondta Damon csalóka mosollyal a szája sarkában. - Stefan hol van?
- Nem tudom. Légy oly kedves és te is menj ki.
- Előbb engedd meg, hogy rád segítsem a törülközőt - azzal odalépett a zuhanykabinhoz és Elena elé fogta a törölközőt, mintha tényleg elhitte volna, hogy Elena ki fog lépni a zuhanyból a karjaiba. Ő lepődött meg a legjobban, amikor Elena belenézett a szemébe és egyre közeledett felé. Elena kihúzta a zuhany ajtaját és csupaszon megállt Damon előtt. Damon csak a lány arcát látta, mert a törülköző takarta őt. Tisztelte és szerette Elenát annyira, hogy nem változtatott a törülköző helyzetén közte és Elena között. Elena közelebb lépett, és már csak egy apró lépés volt kettejük között. Damon érezte, ahogy Elena teste felforrósodik és eszeveszett tempóban kezdett el áramlani a vér a testében. A nyakán tisztán látta a kidagadó ér lüktetését. Damon tudta, hogy ha most megcsókolná, akkor Elena viszonozná azt. Nagyon vágyott rá, de nem tett semmit. Várt.
Stefan eközben a fürdőszobába vezető szobában állt. Nem tudott mit csinálni, de nem akarta, hogy Damon kihasználja a helyzetet. Ezért alig hallhatóan becsukta maga mögött az ajtót úgy, hogy Elena ne hallja, de Damon igen.
- Tessék - rezzent össze Damon, majd átadta Elenának a törülközőt. Egy tizedmásodperc alatt kijött a fürdőből, és pont beleütközött Stefanba.
- Damon? Hát te? Nem egészen máshol kéne lenned? - kérdezte Stefan a máshol szót kihangsúlyozva.
- Klaus elmondta a tervét. - mondta Damon, rá sem hederítve Stefan kérdésére.
- Ez jó hír... Ez jó hír, ugye? Gyere, menjünk a másik szobába. Nem lenne jó, ha Elena idő előtt rájönne a dolgokra és ismét valami végzetes ostobaságot művelne.
Damon felvázolta röviden a helyzetet Stefannak és figyelmeztette, hogy semmiképpen ne menjenek ki a házból.
- Mit szövetkeztek megint? Van valami, amiről tudnom kéne? - mondta Elena, aki mikor kijött a fürdőből, meghallotta, ahogy a Salvatore testvérek sutyorognak. Belépett a szomszédos szobába, ezzel magára vonva a testvérek tekintetét. A törülköző nem volt ugyan túl rövid, de éppen elég volt ahhoz, hogy a fiúk szava elakadjon.
- Elena, most nagyon figyelj! Semmiképpen ne lépj ki a házból. Értetted? - mondta Stefan aggodalmas hangon.
- Vagy, ha így jobban tetszik: semmiképpen ne maradj a házban! Mert ugye úgy se azt csinálod, amit mondunk neked - és megeresztett még egy kacér mosolyt Elenának. - Most megyek, dolgom van. Szia Bambi - mondta Elenának. - Vigyázz rá öcsi! - majd belebokszolt Stefan karjába.
- Damon, ne élj vissza a helyzettel!
- Relax! - mondta Damon, ránézett Elenára, majd elviharzott. Vagyis csak elviharzott volna, mert a ház előtt váratlan meglepetésbe botlott… Még pedig a rosszabbik fajtából.
- Ejnye-bejnye Mr. Salvatore - mondta Klaus álcsalódottsággal az arcán, amikor elkapta Damon karját és egy szempillantás alatt a földre küldte őt. - Csalódtam önben.
- Valóban? - mondta Damon elégedett mosollyal az arcán. - Még mindig elég rosszul hazudsz. Mennyi idős is vagy? Na mindegy. Tudtad nagyon jól, hogy ez lesz.
Klaus elégedetten elmosolyodott. Egyre jobban élvezte a gyilkos kis játékát. Nem is törődve Damonnel a ház felé sétált. Damon arcán rémület tükröződött. Lehetséges, hogy mégiscsak képes belépni Klaus a házba, anélkül hogy behívnák? A következő pillanatban már újra Klaus előtt állt, aki újra a földre hajította őt, közel a házhoz. Mintha semmi sem történt volna, tovább sétált a ház felé.
- Elena - kiáltotta negédesen Klaus. Elégedetten elmosolyodott, amikor meghallotta a házban Elena elakadó lélegzetét. - Van egy kis meglepetésem a számodra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése