Elena kipihenten és nyugodtan ébredt reggel az ágyában. Amint kinyitotta a szemét nyugtalanság fogta el. Eszébe jutott a tegnapi nap és ideges lett. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy Klaus elvitte Stefant. Úgy érezte cselekednie kell, ezért amint felkelt az ágyából felhívta azt az embert, akiről tudta, hogy legalább olyan fontos neki Stefan, mint ő magának.
- Damon? Hol vagy?
- Itthon. Van már valami terved?
- El kell mennünk Stefanért! - jelentette ki Elena. - Muszáj!
- És mégis hol keressük? - kérdezte Damon. - Klaus bármerre vihette.- Bonnie nem tud valami varázsigét? - Elena hangja kétségbeesett volt. Tisztában volt vele, hogy van valami közte és Damon között, de Stefant is szerette természetesen. Kötelességének érezte megmentenie őt. Akár az élete árán is.
- Jó ötlet! Máris hívom őt! - mondta Damon, majd lerakta a telefont, mielőtt Elena bármit is szólhatott volna.Elena felhívta Caroline-t és megkérte őt is, hogy találkozzanak a Salvatore házban, hátha tud nekik segíteni valamiben. Ezután gyorsan elkészült ő maga is és autóba szállt. Furcsa érzése volt a tegnapi nappal kapcsolatban, de nem tudta megmagyarázni, hogy miért érzi ezt. Amint megérkezett be is rohant a házba. Damon a könyvtárban volt. Amikor ránézett a szíve hevesen elkezdett verni, de nem értette miért. Tegnap este tisztázták, hogy ami történt... Az tévedés volt, nem szabad most ezzel foglalkozniuk. Stefan az első. És az a csók, meg minden... Nem gondolta komolyan, csak elhamarkodta, azt hitte, hogy Damon meg fog halni és... Hirtelen bűntudata lett, amiért ezt tette Damonnal. De utána mindent elmondott neki, és tisztázták, hogy neki Stefanra van szüksége.
- Reggelt Elena. Mizujs? - kérdezte Damon fürkészve Elena arcát, aki hirtelen összerezzent.
- Jó reggelt Damon. Szóltam Caroline-nak is, nemsokára itt lesz ő is.
- Remek. A szöszit minek kellett belerángatni?
- Mert a szöszi segíteni akar - felelte Caroline, amint belépett a könyvtárba.
- Damon. - szólt rá Elena. - Ha elfelejtetted volna, a ház...
- Tudom, tudom. De ha már itt tartunk. Katherine miért tudott tegnap bejönni ? - kérdezte, és elmosolyodott, amikor látta, hogy a lányok nem tudják a választ a kérdésére.
- Talán Klaus megigézte, és ez erősebb volt annál, mintsem kint kelljen maradnia. - mondta Caroline töprengve.
- Vasfüvet ivott, szóval nem igézhette meg. De mivel elengedte őt... - mondta Damon töprengve. - Kíváncsi vagyok, most hova menekülhetett a kis ribanc.
- Ribanc? Még mindig? Megmentette az életed - mondta Caroline csodálkozva.
- Megvolt rá az oka. És nem ő mentett meg - mondta mérgesen Damon, miközben Caroline elé sétált és a füléhez hajolt. - Az Stefan volt.- Engem nem érdekel hol lehet Katherine, csak találjuk meg Stefant - mondta Elena lezárva a vitát.
Mindenki némán bólintott, majd a következő pillanatban Bonnie is megérkezett.
- Sziasztok srácok. Car, segítenél behozni a könyveket a kocsiból? Elhoztam minden grimoire-t, ami nálam volt.
- Persze - mondta Caroline, majd két perc múlva már tele volt az asztal és a környéke szakadtabbnál szakadtabb könyvekkel.
- Akkor hajrá, keresgéljünk - mondta Bonnie, majd behunyta a szemét és erősen koncentrált. Néha mormolt latinul, és sétált a könyvek között. Elena leült a könyvek közé és találomra olvasgatta őket.
Közben Damon odasétált Caroline-hoz.
- Miért nem vigyázol a kis vérfarkasra? Nehogy megint elszabaduljon. - sziszegte Caroline fülébe.
- Damon, a telihold messze van és ilyenkor Tyler nem veszélyes. És most amúgy is itt van rám szükség.
- Nem, nincs rád szükség. - mondta ellenmondást nem tűrően Damon.
- Figyelj, Damon. Stefannak sokat köszönhetek és tartozom neki azzal, hogy segítek, amiben tudok.
- Remek, még egy önzetlen vámpír. - vágta hozzá Damon.- Mintha te nem lennél az - mondta mosolyogva Caroline. Damon gyilkos tekintettel nézett rá, de nem felelt.
- Bonnie, találtál valamit? - kérdezte Elena, miután átkutattak egy halomnyi varázskönyvet.
- A véres-varázslat nem működik? - kérdezte Caroline.
- A vámpírok vérével nem. A varázslat nem túl erős és ki tudja, hogy Stefan milyen messze lehet... - mondta Damon eltöprengve.
- Bonnie? - kérdezte újra Elena.
- Nem igazán - húzta el a száját Bonnie, majd neki kezdett egy újabb szakadozott kötésű vastag könyvnek.
- Ha nem találunk semmit, vaktában is neki indulunk - pillantott fel Elena Damonra. A fiú némán bólintott.
- Elena, nem hiszem, hogy van ilyen varázslat - jelentette ki bánatosan Bonnie, miután lerakta az utolsó könyvet is. - Ezek itt mind Martinék könyvei, egy csomó varázsigével. Csak kell lennie ilyen varázslatnak, ha egyáltalán létezik másik... De szerintem van valami, amin még most el kéne gondolkoznunk. Tudom Elena, hogy te most nem akarsz gondolkozni, hanem meg akarod találni őt, de mihez kezdünk, ha megtaláltuk? Azt hiszed, hogy csak úgy velünk fog jönni? Mert nem hiszem. Ha akarná megtehetné. De ő is tudja, hogy ennek mi lenne az ára. Ki kell találnunk, hogy mit csináljunk Klaussal.
„Megharapott egy vérfarkas, és én túléltem. Elena megcsókolt és újra élek. És Elena megcsókolt akkor is, mikor nem haldokoltam. És Stefan… Stefan elveszett. És talán sose találjuk meg. Hogyan is találjuk meg? Hogyan szabadítsuk ki? Hogyan hozzam vissza. És megint leszünk mi hárman. Stefan, én és egy lány, akit szeretünk…” Nem jutott messze a sétában, a ház mellett ült le. Miközben gondolkozott, hallotta, amit a házban beszélnek
Elena megsimogatta Bonnie vállát, majd a többiekhez fordult.
- Figyeljetek. Itt az év vége. Egy két hetet várjunk, utána nem fog feltűnni, ha elmegyünk. Forbes seriff tud Stefanékról és Caroline-ról, és Tylerről is. Most jobb ha meghúzzuk magunkat és megpróbáljuk rendezni a dolgokat. – mondta Elena, és mély levegőt vett, miután befejezte. Mindenki döbbenten állt és őt nézte. Nem szoktak hozzá, hogy Elena várni akarna. Ő inkább a „menjünk most azonnal, és feláldozom magam” típus.
- Elena, biztos vagy ebben? És Stefan? – kérdezte kétkedve Bonnie
- Biztos vagyok benne. Stefanon nem tudunk segíteni, amíg nem tudjuk hogyan győzzük le Klaust. Klausszal szemben tehetetlenek vagyunk és ha találkoznánk vele, akkor nem biztos, hogy élve megúsznánk. És…Nem bírnám ki, ha elveszítenék még valakit. – mondta Elena, az utolsó szavakat már a könnyeivel küszködve. Végignézett a barátain, majd kiment a konyhába. A többiek döbbenten álltak Elena döntése előtt és egyben örültek is neki. Tudták, hogy kockázatos vállalkozás lenne odamenni, de ha kell megteszik. Damon eközben bejött a házba, mert nem hitt a fülének. Fürkésző pillantásokat vetett az előtte elsétáló Elenára. Aggódott érte. Félt, hogy a döntése mögött valami egészen más húzódik meg és nem csupán az, hogy félti a barátait, szeretteit. "Talán nem jól igéztem meg... De muszáj volt módosítanom a tegnap esti emlékein..." - gondolta, majd visszasétált a könyvtárba.
- Szerintem nézzünk szét a könyvekben és keressünk valami kiskaput a vérfarkas-vámpírok ellen. Biztos lenni kell valaminek. Az nem lehet, hogy egy ennyire erős lény ellen ne készültek volna fel a boszorkányok – mondta Bonnie, akinek a hangján hallatszott, hogy ő is kételkedik abban, hogy találnak valamit.
- Jól van kislányok, akkor megmondom mi legyen. Caroline, te most hazamész és beszélsz anyukáddal. Nem érdekel hogyan, de meggyőzöd, hogy hallgasson. Bonnie, te menj haza és nézd át az összes könyvedet. Beszélj nagyanyáddal, Emilyvel, vagy bánom is én.
- És te addig mit csinálsz?
- Vigyázok Elenára. Vagyis elviszem Jeremyhez, hogy vigyázzon rá ő. És teszem a dolgom.
- Ami mi is pontosan? – kérdezte Caroline keresztbe font karokkal
- Az, hogy kitaláljak valamit, aminek nem temetés a vége kicsi lány – mondta félig gúnyosan Damon. Ahogy ezt kimondta meghallotta. hogy Elena a háta mögött áll.- Hahó, én is itt vagyok. Nem akarok közbe szólni, de…
- Akkor ne is tedd…
- Damon. Te nekem csak ne parancsolgass. Egyedül is el tudom dönteni, hogy mikor hova menjek és mit csináljak.
- Igen? kérdezte Damon élesen majd Elena elé sétált. Nagyon közel állt hozzá, és a szemeivel szinte égette Elena arcát. Látta rajta, hogy zavarba jött és érezte, hogy Elena szívverése felgyorsul. Jól esett neki ez a hang, de a dühe most nagyobb volt annál, hogy ez lenyugtassa. - És mégis mit akarsz csinálni? – kérdezte feszülten Damon. Mindenki Elenára figyelt. Ő habozott, majd gyorsan elkezdte.
- Először is nem megyek haza. Másodszor pedig, Bonnie-val megyek. Harmadszor pedig, Caroline sem megy haza. . - mondta végül és lassan elsétált Damon elől növelve a köztük levő távolságot. Damon hallotta, ahogy Elena szívverése folyamatosan normál tempóra áll. Tudta, hogy hiába igézte őt meg, az érzéseit nem tudja teljesen eltűntetni. Tagadhatatlan, ami köztük van, ebben már biztos volt. De abban nem, hogy képes lesz-e végigcsinálni, amit eltervezett: távolságot tartani és megmenteni Stefant Elenának.
- Nem akarok közbeszólni, de lehetne, hogy ne kezeljetek minket gyerekeknek, akik nincsenek is itt? - vágott közbe mérgesen Bonnie.
- Ne haragudj Bonnie..
- Nem haragszom Elena. Én most valóban hazamegyek, de előtte beugrom Jeremyért.
- Én pedig hazaugrom pár cuccomért. Anya még az irodában van, most nem hiszem, hogy jót tenne a kapcsolatunknak egy újabb találkozás… Legalábbis a közeljövőben nem.
- Én pedig Bonnie-val megyek - szögezte le Elena.
- Rendben, akkor indulhatunk is. Este találkozó itt – mondta ki a végszót Damon. Mikor Caroline és Elena elindultak, Damon magához intette Bonnie-t.
- Figyelj, tudom, hogy nem kell külön mondanom, de tudod milyen Elena…
- Tudom, nyugi, vigyázok rá.
- Köszönöm. Most viszont indulás. – azzal a csapat elindult ki-ki a maga útjára.
*********************
Előzetes a következő rész tartalmából:
Matt döntésre jut a jövőjével kapcsolatban, miközben Caroline-t váratlan meglepetés várja. Mindenki Stefant akarja megmenteni, de az utak nem egyformák és ez végzetes lehet mindenki számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése