2011. június 17., péntek

Kötelékek - A múlt dolgai (ötödik rész - második fejezet)


Stefan - Elena
Ahogy Elena leért az ajtóhoz Stefan rögtön rápillantott.
- Mit akarsz Elena?
- Beszélgetni veled.
- Nekem viszont nincs kedvem társalogni.
- Nincs kedved, vagy nem teheted?
Stefan arca ködös lett, de nem felelt.
- Értem, szóval Klaus tud rólam.
Stefan nem felelt, csak meredten nézett Elenára.
- Azt tudja, hogy vámpír lettem?
Stefan most sem felelt.
- Remek. Akkor fel van készülve mindenre. Ki kell találnunk valamit. Így viszont nem lehetsz hasznunkra. Basszus Stefan, nem hiszem el, hogy semmit sem mondhatsz. - fakadt ki mérgesen Elena.
Közben Bonnie is csatlakozott hozzájuk.
- Azt hittem te is beszélsz Caroline-nal. - mondta Elena meglepetten.
- Nem, inkább eltűntem, amint megérkezett. Nem tud még arról, hogy köztünk minden rendbejött. És nem tudom mibe avathatnánk be őt... - mondta Bonnie elkenődve.
- Ne aggódj, mindent megoldunk. - mondta Elena, majd átölelte Bonnie-t.
- Neked sikerült valamit megtudnod? - mondta Bonnie Stefan felé bökve.
- Nem. De azt hiszem tudom mit fogok csinálni. - mondta Elena majd jelentőségteljesen Stefanra nézett. Benyújtotta a kis ablakon a kezét és várt.
- Elena, mit művelsz? - fakadt ki Bonnie.
- Felejts el! - sziszegte Stefan.
- Meg kell próbálnunk, hátha ez erősebb, mint Klaus igézése. Gyerünk Stefan, tudod, hogy én nem használnálak ki. - mondta Elena majd határozottan Stefan szemébe nézett. - Segítened kell nekünk.
- Megbánod, ha kihasználod a helyzetet. Emlékezni fogok mindenre. - mondta Stefan ingerülten, majd odalépett az ajtóhoz és beleharapott Elena kezébe. Elena érezte, ahogy távozik a vér a szervezetéből, de nem zavarta különösképpen.
- Ennyi elég lesz. - mondta majd a kezére pillantott, ami azonnal be is gyógyult.
Stefanra nézett, akinek a tekintete tiszta volt és éber.
- Hol találkoztál először Klausszal? - kérdezte határozottan. Stefan tekintete egy pillanat alatt ködös lett és fájdalom suhant át az arcán.
- 1894-ben Chicago-ban. - mondta ki végül eltorzult arccal.
Elena és Bonnie ledermedtek és alig tudtak megszólalni.
- Mit akart tőled? - kérdezte végül Elena.
- Katherine-ről kérdezett és a dolgairól. Minden lépéséről be kellett számolnom. - mondta elkínzott arccal Stefan.
- Azt hiszem erősebb a vámpírvér Elena, de küzdenie kell Stefannak. A megigézése is nagyon erős. - mondta Bonnie aggódva.
- Igen. De amíg erősebb a vérem, el kell mondania mindent. Mi mást akart még tőled Klaus?
- Megparancsolta, hogy próbáljak Katherine közelében maradni, és amint ráakad a hasonmásra, szóljak neki.
- Szóval tőled tud Klaus rólam...
- Igen.
- Mit tud még Klaus rólam?
- Mindent tud rólad, amit én vagy Katherine tudunk.
- Mikor jelentettél neki utoljára?
- Múlt héten.
Elena felsóhajtott és egy pillanatra megnyugodott. - Helyes, akkor nem tud arról, hogy Katherine átváltoztatott. Igaz? - tette hozzá elbizonytalanodva.
- Nem, nem tud róla.
- Akkor talán még nincs veszve minden. - mondta, majd Bonnie felé fordult. - Menjünk és beszéljünk a többiekkel. Úgy hallom most távozik Caroline.
Bonnie-val elindultak fel az alagsorból, megvárták míg Katherine elköszön a bejárati ajtóban Caroline-tól, majd bementek a könyvtárba.
- Mi történt Caroline-nal? - kérdezte Elena aggódva, amint beléptek a könyvtárba Bonnie-val.
- Ő lett Klaus kis futára. - mondta fintorogva Katherine, amint belépett a könyvtárba ő is.
- Remek. - mondta Elena csalódottan. - Stefan, most meg Caroline...
- Mit beszéltél Stefannal? - kérdezte Elena felé fordulva szigorúan Damon. Elena meglepetten nézett Damonra, aki erre az égbe emelte a szemeit. - Ismerlek Elena, gyerünk, ki vele.
- Meg van igézve, nem mondhatott semmit. - mondta határozottan és ellentmondást nem tűrően Katherine.
- De Elena vére erősebb volt. - mondta mosolyogva Bonnie.
- Hogy mi? - ordította Katherine. - Hogy merészelted?
- Stefan több mint 100 éve jelenti minden lépésed Klausnak. - mondta mérgesen Elena. Katherine nem szólt semmit, csak hitetlenül nézett Elenára. - Szerencsénkre azt nem tudja, hogy vámpír lettem. Különben már megtámadott volna minket.
- Nem sokra megyünk ezzel, este úgyis rá fog jönni. - állapította meg Katherine.
- Beszélnem kell Greta-val, tudnom kell mit varázsolt pontosan, hátha ez előrébb visz. - mondta határozottan Bonnie.
- Az nem fog menni. De Luka segíthet. - jegyezte meg Kaherine. - Délutánra itt lesz.
- Mi az, hogy nem fog menni? Hol van Greta? – kérdezte Bonnie.
- Maradjunk csak annyiban kicsi Bonnie, hogy nem ér rá.
- Vagyis?
- Vagyis halott. Hazudott és meghalt. Ilyen egyszerű. De most foglalkozzunk fontosabb dolgokkal.
- Miben hazudott?
- Nem árulta el, hogy hol van a gyűrű. Lapozhatnánk?
- Nem, nem lappozhatunk Katherine. Fejtsd ezt ki bővebben! – szólt rá Damon.
- A gyűrű. Ami rajtad van Bonnie. Mikor megöltelek, ő rájöhetett, de nekem nem árulta el. Ezért meghalt. Akkor még nem értettem mit keres nálad. De most már értem. A címer a mi családunké. Vagyis a Petrova család ősi címere.
- Miért kellett neked ez a gyűrű? - kérdezte mérgesen Bonnie.
- Kellett a gyűjteményembe.
- Ezt hogy érted? Több is van belőle? - szólt közbe mérgesen Damon.
- Igen. Ebből a gyűrűből összesen 8 van. De most komolyan Damon, te mit csináltál az elmúlt másfél évszázadban? Mert táplálkozni nem táplálkoztál, szórakozni nem láttalak, pedig hidd el, a legjobb bulikon mind ott voltam! Vagy… Csak nem engem kerestél?
- Fogd be Kaherine!
- Különben mi lesz? - kérdezte Katherine, miközben egyre közelebb ment Damonhoz.
- Katherine, - kezdte Damon kimérten, mikor Katherine egyre közelebb ment hozzá. Kezével intett Elenának, hogy nyugodjon meg. - Légy oly kedves és mondj meg nekem egy dolgot.
- Mit drága Damonom?
- Azt, hogy - eközben megfogta a nő kezét - minek kellenek ezek a gyűrűk? - és a mondat végére erősen megszorította.
- Áuu… Legutóbb sokkal, sokkal, sokkal gyengédebb és érzékibb voltál. De ám legyen, ha már ennyire akarod… Szóval, ezeket a legősibb boszorkányok készítették gyermekeiknek, hogy megóvják őket a természetfelettitől.
- Erről én is hallottam. Még a nagyi mesélte. Kicsit zavaros volt a történet, de valami nagyon gonosz, nagyon régi démonokról beszélt, hogy azoktól védhet meg, ha…. Ha… Ezt nem tudom, de utánanézek a könyvekben, biztos van róla valami. Később jövök.
- Áh, akkor én is megyek, mindig kíváncsi voltam azokra a bizonyos könyvekre.
- Nem, te nem jössz.
- Mi az, hogy nem? Azok tulajdonképpen az enyéim is. Tehát jogom van...
- Ha be tudsz lépni a házba, akkor gyere. De ezt kétlem. - mondta mosolyogva Bonnie.
- Na azt majd meglátjuk - válaszolt Katherine, majd nekiugrott Bonnie-nak, aki abban a pillanatban gyilkos fejfájást szabadított a vámpírra. Katherine vonyítva zuhant a földre maga alá temetve egy kisebb asztalt.
- Én megyek, szóljatok, ha megtudtatok még valamit. - mondta a többieknek.
Mikor Bonnie kilépett a házból, Katherine fejfájása elmúlt. Felállt, majd lesétált a pincébe. Megnézte magának Stefant, aki az egyik sarokban pihent.
- Hasznavehetetlen kutya. – mondta halkan Katherine. A hűtőládához lépett és kivett magának egy tasakot ebéd gyanánt. Addig ugyanis, amíg Damonék ott vannak nem valószínű, hogy lesz lehetősége vadászni. Ezután felment Stefannal közös szobájába és szemügyre vette a gyűjteményét.
*
- Minden rendben? - lépett közel Damon Elenához.
Elena nagyot sóhajtott, majd átölelte Damont. - Ha túlleszünk ezen, akkor minden rendben lesz. - mondta fájdalmasan. - Nem, még akkor sem... - tette hozzá elfúló hangon.
- Ezt is megoldjuk....
- Mi? - mondta kiakadva Elena, majd Damonra nézett. - Hogy oldanánk meg? Tudod jól, hogy mennyire szeretlek, de nem készültem fel arra, hogy mindent eldobjak magamtól és vámpír legyek.
Damon arcán fájdalom suhant át és meredten nézett Elenára.
- Tudom Elena... De hidd el, mindent meg fogok tenni azért, hogy ne bánd soha, hogy vámpír lettél. - mondta és megsimogatta Elena arcát.
Elena sose tudott ellenállni Damonnak, amikor ilyen volt. Elképzelte, hogy mi járhat most a kedvese fejében. Régen olyan sokszor hallotta minden gondolatát. Eszébe jutottak a meghitt órák, amiket együtt töltöttek. Tudta, hogy Damon nagyon szereti őt, és ahogy felidézte az emlékeket meglágyult a szíve.
Elmosolyodott és megcsókolta Damont.
- Menjünk, és segítsünk Bonnie-nak. - mondta halkan a csók után.
- Neked Katherine-nel kellene inkább beszélned. Fel kell készülnötök az estére. Majd én megyek és segítek Bonnie-nak.
Elena fájdalmas arcot vágott, majd bólintott. Ő elindult fel Katherine szobájába, Damon pedig Bonnie után indult.

4 megjegyzés:

  1. Sziasztok!!!
    Atya gatya !!! Ez ez ez .... csodálatos!!!! Kár hogy ilyen rövidek a történetek!!! ÉS ááááá Stefan és áááá !!! (mondtam hogy nem vagyok jó fogalmazó!!! :P) :D <3 MFD <3 TVD <3 Demi:D

    VálaszTörlés
  2. AnnPearl (szerk)2011. június 17. 21:28

    Köszönjük szépen. A történet hidd el nem rövid. Fejezetenként 2-3 A/4es oldal. Bezzeg ha fizika lenne :)

    VálaszTörlés
  3. nekem ha rámegyek a kötelékekre akkor ezt nem jelzi ki majd nézdd meg
    pussza: fanni

    VálaszTörlés
  4. Szia Fanni! Köszönjük, hogy szóltál, javítottam az elmaradást. Néha elfelejtjük rögtön ott is aktiválni a részt:)

    VálaszTörlés