Kötelékek - Sötét napok ( hetedik rész - harmadik fejezet)

Stefan és Damon meghallották a nő hangját és azonnal a bejárathoz rohantak.

- Pearl - szólalt meg elhűlve Damon. - Engedd el, ő nem Katherine!

Elena összeszedte minden erejét és lassan lefejtette magáról Pearl kezét. Pearl meglepetten nézett Damon-ra és Stefanra, majd a következő pillanatban Elena elhajította őt a szemben lévő falhoz.

- Pearl? - kérdezte Elena lihegve a nőt. - Emlékszem rád, Damon mesélt rólad. - azzal odasétált elé és a kezét nyújtotta Pearl-nek, aki gyanakodva fürkészte őt. - Damon igazat mondott, a nevem Elena Gilbert. Katherine Pierce hasonmása vagyok.

Pearl hitetlenül meredt Elenára, majd végül megfogta Elena kezét, aki felsegítette őt. Most jobban megfigyelte Elenát, és rájött, hogy valóban más mint Katherine. A szemei szokatlan kedvességről árulkodtak, ami tudta, hogy Katherine-re sose volt jellemző.

- Ez meg hogy lehetséges? Erősebb vagy mint én, vagyis Katherine-nél idősebb vagy. És ő hol van? Tud rólad? - kérdezte Pearl elhűlve.

- Csak szépen sorjában Pearl - mondta Damon megenyhülve majd Pearl elé lépett. - Isten hozott Mystic Falls-ban újra.

- Való igaz, miután kitört az a kis csetepaté, és Katherine megölte Jonathan Gilbert-et, nem volt maradásom. - hirtelen elgondolkodott Pearl, majd Elenára nézett. - Ezek szerint ő a leszármazottad? Gilbert vagy te is.

- Hivatalosan Gilbert vagyok, de nincs rokoni kapcsolatom Jonathan Gilberttel. A leszármazottja családja nevelt fel, de engem örökbe fogadtak.

- Várj. Azt mondod, hogy te Jonathan Gilbert után születtél?

- Igen. - felelte Elena. - 17 éves vagyok.

Pearl döbbenten nézett Elenára és kikerekedtek a szemei. - Az lehetetlen.

- Ez is része annak, hogy Katherine hasonmása vagyok. Jobban mondva Katherine és én vagyunk valakinek a hasonmásai.

- Látom kár volt visszatérnem Mystic Falls-ba, minden ugyanolyan zűrős, mint 145 éve volt.

- Igen, ebben igazad van Pearl - mondta Damon. - Gyere be, szívesen látunk. Pár óra múlva útra kelünk mind, addig maradj velünk.

- Rendben, meséljetek fiúk - mondta Pearl és követte Damont és Stefant a könyvtárba. Elena lement a pincébe és négy zacskó vérrel tért vissza, amiből adott minden vámpírnak. Leült a kanapéra Damon mellé és Pearlt figyelte, miközben Damon mindent elmesélt neki, ami velük történt az elmúlt hetekben.

*

Mikor Katherine felébredt a fájdalom újra átjárta minden porcikáját. A karót már nem látta a hasában, helyette viszont már négy karó állt a combjában. Ebből az utolsó kettő amit kapott, különösen égette a sebet, amit ütött.

- Magadhoz tértél?

Katherine hirtelen felkapta a fejét és az egyik sarokban megpillantotta Elijaht. A férfi hangja szokatlanul nyugodt volt és nem látta a rég megszokott gyűlöletet a szemében. Ő viszont nem tudott másképp tekinteni Elijah-ra, gyűlölte őt minden porcikájában. Hirtelen észrevette, hogy a könnyei kicsordultak a kíntól amikor magához tért, ezért elfordította az arcát Elijah felől. Az apró mozdulattal csak azt érte el, hogy a fájdalom újra végigsöpört a testén és újabb könnycsepp gördült le az arcán. Gyűlölte magát, amiért ennyire gyenge és Meredith ennyire megtörte őt.

Elijah közelebb sétált hozzá és néhány méterre tőle megállt.

- Miért csinálod ezt Katerina? Nem kell makacsnak lenned, válaszolj Meredithnek és akkor megkönnyíted a dolgot.

- Miről beszélsz Elijah? Hamarabb karóz akkor meg? - sziszegte Katherine mérgesen. - Vagy talán 500 év helyett, csak 499 évig fog kínozni? Ne nézz hülyének Elijah, tudom milyen Meredith, tisztában vagyok azzal, hogy pokollá fogja tenni az életem.

Elijah nem felelt semmit, csak megadóan bólintott és odasétált a még mindig halott Caroline-hoz.

- Ezek szerint nem sokáig voltam eszméletlen, még nem tért magához - mondta Katherine halkan.

- Már nem sok idő, és magához tér.

Hirtelen mindketten az ajtó felé néztek, mert lépteket hallottak. A következő pillanatban Meredith lépett be a pincébe, magával húzva egy ködös tekintetű, szőke nőt. Katherine alaposan végignézte őt, és rájött, hogy valóban a seriffet kapta el Elijah. Hirtelen undor fogta el, mert tudta mit terveznek Meredith-ék. Caroline-t a saját anyja vérével akarják átváltoztatni. Újra minden a régi, mindenkin bosszút áll Meredith, akin csak tud. Katherine-nek eszébe jutott a családja, őket is hideg vérrel kivégezte Meredith és Klaus.

- Menj oda és ülj a lányod mellé - mondta szigorúan Meredith.

A seriff ködös tekintettel bólintott, majd odasétált a halott lányához és rezzenéstelenül leült mellé.

- Újra köztünk vagy Katerina drágám? - mondta negédesen Meredith és odasétált Katherine elé. - Kezdtem félni, hogy lemaradsz a műsorról.

A következő pillanatban Caroline levegő után kapva felült a földről és ijedten nézett körbe.

- Hol vagyok? Anya? Te mit keresel itt? - kérdezte rémülten, a könnyeivel küszködve.

- Isten hozott drágám - fordult felé mosolyogva Meredith.

- Elena? - kérdezte csodálkozva Caroline.

- Nem talált - mondta nevetve Meredith és Caroline elé sétált. - Mi még nem találkoztunk. Meredith Petrova vagyok.

- Ez meg... Hogy lehetséges? Olyan vagy mint Elena - hüledezett Caroline.

- Tévedsz te ostoba liba! - sziszegte Meredith dühösen. Megfogta Caroline haját és hátrahúzta, hogy közel tudjon hajolni az arcához. - A kis Elena hasonlít rám, és nem fordítva. Ha én nem hívom őt és Katherine-t életre, akkor most nem is létezne egyikük sem. De most elég a kérdésekből, ideje átalakulnod. - mondta kedves hangnemre váltva. - Itt a vacsorád.

Azzal elengedte Caroline-t, megragadta Lizt, és Caroline elé lökte. - Jó étvágyat! - felelte hűvösen és csillogó szemmel nézett a szenvedő Caroline-ra.

- Elijah, segíts neki - mondta unottan Meredith és közben visszasétált Katherine mellé.

Elijah odalépett Lizhez, és megharapta a torkát, mire ő keservesen felordított. Caroline hangosan elkezdett zokogni és Elijahnak rontott, de amint ellökte őt az anyjától, a szemei vérvörösre változtak. Ijedten a szájához kapott és egyre hangosabban sírt. Mintha egy láthatatlan erő húzná őt az anyja vérző nyakához, nem tudott uralkodni magán. A következő pillanatban sírva vetette rá magát Lizre.

Meredith elégedetten elmosolyodott, Katherine pedig elfordította a fejét.

- Nem tetszik a műsor Katerina? Unatkozol? Ezen könnyen segíthetünk - mondta Meredith mosolyogva és lehajolt a kesztyűért, felhúzta azt és kivett egy szál vasfüvet a zacskóból. Lassan végigsimította vele Katherine arcát, aki újra felordított a fájdalomtól. A tűréshatárát már rég átlépte Meredith, minden kínzása maga volt a pokol. A könnyei önkéntelenül is folytak, és közben üvöltött a kíntól. Meredith rátámaszkodott az egyik karóra, ami a lábában volt, és ami most teljesen át is szúrta a combját.

Elijah meredten nézte Meredith-et és Katherine-t, és olyat érzett, amit már nagyon régen nem. Ahogy látta maga előtt a szenvedő Katherine-t, azt a törékeny kislányt látta maga előtt, akibe 500 éve beleszeretett. Akkor még annyira más volt. Tiszta, jó, kedves és ártatlan. Akkor teljesen biztos volt abban, hogy Katherine őszintén szereti őt, és nem csak azért van vele, mert meg akar menekülni. Talán sose tudja már meg, hogy tévedett-e. De most, hogy itt maga előtt látta Katherine-t szenvedni, megértette őt. Csak élni szeretett volna, ami Klaus és Meredith tervét tekintve nem lett volna lehetséges. Van joga hibáztatni őt ezért? Mindenét elvette Klaus és Meredith, csak azért, hogy játszanak vele. Most már értette, hogy miért tette Katherine, amit tett. Túlélni akart.

Hirtelen Meredith mellé lépett és megfogta a kezét.

- Elég lesz most már, úgysem fog mondani semmit.

Meredith szikrázó szemekkel Elijahra nézett és dühösen ellökte a kezét. - Tisztában vagyok vele.

- Akkor miért nem itatod meg a véreddel? Akkor beszélni fog - mondta Elijah nyugodtan.

- Eljön annak is az ideje - mondta mosolyogva Meredith. - Most menj és vidd fel a seriffet, Caroline-t pedig igézd meg, hogy nem mozdulhat innen.

Elijah kelletlenül bólintott, majd odalépett a zokogó Caroline-hoz és megigézte. Utána felemelte a halott seriffet és kivitte a pincéből fel az emeletre.

*

- Tyler, itt vagy? - Mason benyitott minden helyiségbe, de sehol sem találta az unokaöccsét a Lockwood villában. Átment a konyhába, ahol Carol-ba botlott. - Carol, nem láttad Tylert?

- Kint van a tónál Mason.

- Kösz Carol - mondta Mason, és már hátat is fordított Carolnak.

- Mason, egy percre - szólt utána aggódva Carol. Mason felé fordult és kíváncsian nézte őt, mire Carol folytatta. - Köszönöm, hogy segítesz Tylernek. Sose volt jóban az apjával, de azért megviselte őt a halála.

Mason nyelt egyet, és igyekezett minél előbb elszabadulni Caroltól.

- Nos igen, megteszek minden tőlem telhetőt. A kölyök egyedül van, én pedig támogatom.

Carol csak biccentett, mire Mason sarkon fordult és kiment a tóhoz Tylerhez.

- Jól vagy öcsi? - kérdezte Mason, amint Tyler mellé ért.

Tyler nagyot sóhajtott és nézte tovább a tavat.

- Miért ne lennék jól? Minden tökéletes. Apám halott, a fél város minket sajnál, a másik fele a többi halottat, a telihold pedig messze. - mondta ironikusan és továbbra is a tavat nézte.

- Valamit el kell mondanom Tyler. - mondta Mason leszegett fejjel.

Tyler kíváncsian felé fordult és a nagybátyja arcát fürkészte. Mason mélyet sóhajtott, majd folytatta.

- Nem a temetés napján tértem vissza Mystic Falls-ba. Már a bál éjszakáján itt voltam. Nem tudom mi folyik itt, de nagy harc volt a helyi vámpírokkal. Jules szólt nekem, azt mondta minden rendben lesz. Az ostoba összeállt egy boszorkánnyal, akit csak az érdekelt, hogy a vámpírokat kipusztítsa. Persze sikertelenül.

- Ki vele Mason, mire akarsz kilyukadni. - vágott közbe ingerülten Tyler. - Tudod jól, hogy nem érdekelnek a vámpír bajaitok. Ne köntörfalazz, mert semmit sem értek!

- Én voltam az a farkas aki megölte apádat.

Tyler elhűlve meredt a nagybátyjára, majd visszafordult a tó irányába.

- Mindig is tudtam, hogy te se bírtad az öreget. - mondta elmélázva.

- Tessék? - kérdezte elhűlve Mason.

- Apa semmit sem tudott erről a farkas-dologról, csak önkényesen belelökött engem ebbe az egészbe. Én tudom, hogy miként megy ez, szóval nem tartozol nekem semmivel.

- Tyler...

Tyler szigorúan Masonra pillantott, aki még mindig döbbenten nézte a fiút.

- Baleset volt, világos Mason?

Mason megkönnyebbülve bólintott, majd ő is a tó felé nézett.

- Meddig maradsz?

- Miből gondolod, hogy lelépek Ty? - kérdezte komoly hangon Mason.

- Ismerlek. Lockwood vagy. - felelte nevetve Tyler.

- Igaz.

- Átkozott egy név. - mondta Tyler nagyot sóhajtva, majd folytatta. - Elég nagy felfordulás lett itt az estély óta. Felkeresem a Salvatorékat és egyezséget kötök velük.

- Nem kellene ezt tenned Tyler.

- Én vagyok a helyi ügyeletes farkas és én békét kötök velük. Nem mintha eddig lett volna bármi gond, nem is tudtunk ezidáig egymás létezéséről.

- Veled megyek.

- Rendben. De nincs telihold, szóval ők vannak erőfölényben.

- Tudom. De a vasfű a mi oldalunkon van.

- Az övéken meg a farkasölőfű - mondta sokat mondó pillantással Tyler.

Mason bólintott, majd egyszerre elindultak a tótól a garázs felé és autóba szálltak. Egyenesen a Salvatore villa felé vették az irányt.

*

- Elena, Damon? Merre vagytok? - kiabálta Bonnie, amint belépett a villába.

- A könytárba - kiabálta Elena, mire Bonnie elindult a hang után és bement a könyvtárba. Amint belépett kíváncsian pillantott az egyik fotelben ülő idegen nőre.

- A mindenit! Csak nem egy Bennett boszi? - fordult meglepetten Pearl Damon felé, aki csak mosolyogva bólintott. - Nagyon hasonlítasz Emilyre. - mondta Bonnie elé lépve és kezet nyújtott neki. - Pearl vagyok.

- Bonnie Bennett, ahogy sejtetted - mondta elképedve Bonnie és Elena felé fordult. - Még egy vámpír?

- Igen. Pearl és a lánya Anna, itt éltek 1864-ben Mystic Falls-ben, amikor a vámpírüldözés kitört. Ők elmenekültek, de azóta nem találkozott Damonékkal.

- Értem. És miért ilyen nagy a béke? - kérdezte meglepetten Bonnie.

- Mire célzol? - kérdezte csodálkozva Pearl.

- Hát Annára.

- Őt még nem volt alkalmam elmesélni Pearl-nek - mondta Damon sokat mondó pillantással, mire Bonnie csak bólintott és leült Elena mellé és megfogta a kezét. Elena jólesően sóhajtott, mert érezte, hogy Bonnie nem haragszik rá azok után, amiket a fejéhez vágott. Egy pillanatra megnyugodott, majd idegesen Damonra pillantott.

Damon lassan felállt és az asztalhoz sétált és töltött magának egy italt. Lassan lehúzta, állva közben mindenkinek a tekintetét.

- Damon? Mi van a lányommal? - kérdezte sürgetően Pearl.

- Hosszan vagy tömören? - kérdezte komoly arccal.

- Tömören.
- Megöltem - mondta röviden és nyersen. A szobába megfagyott a levegő és mindenki ugrásra készen, feszülten figyelte Pearlt.

Következő rész