Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, amit Elena szemszögéből olvashattok tovább.:) Kérlek titeket, hogy ha van véleményetek, akkor osszátok meg velem. Nagyon elkeserítő tud lenni, hogy ennyire nem vált ki belőletek semmit az, amit írok, és fogalmam sincs, hogy így van-e egyáltalán értelme írnom tovább. Nem tudom, hogy mi az ami kevés, vagy éppen sok nektek, min javítsak, vagy mire figyeljek oda legközelebb. Ha nem jeleztek vissza, akkor nem tudom azt sem, hogy jó irányba haladok-e. Mint minden más írónak, úgy nekem is jól esik a visszacsatolás.
Szóval kérlek titeket, hogy ha olvassátok a fejezeteket, akkor szánjatok meg néhány, akár pár szavas véleménnyel. Higgyétek el, hogy sok időm, erőm és ihletem van minden egyes részben, de néha úgy érzem, hogy mindez teljesen felesleges... Hetente kétszer hozok nektek mindig új részeket, amit nem sok oldal tesz meg. De lehet, hogy pont az a gond? Sok hetente két fejezet?
Na jó, nem panaszkodok tovább nektek. Remélem, hogy ezután többen írtok majd, aminek higgyétek el, hogy borzasztóan örülnék. Akik pedig mindig írnak nekem, azoknak ezúton is köszönöm a támogatásukat és a kedvességüket.:) Sok erőt adtok nekem, higgyétek el, és ezért nagyon hálás vagyok nektek.:)
Morwen
************************
- Ez gyors volt. Minek köszönhetem az újabb váratlan
látogatásod? – szólalt meg végül Damon, nekem címezve azt a kérdést, amire
mégse volt túl sok merszem válaszolni. Nagyon megbántottam őt tegnap és reggel
is, és sajnos nagyon is igaza volt, de ezt nem mertem bevallani neki. Igen,
sokszor kihasználtam őt, de sosem szándékosan tettem. Egyszerűen csak ő volt az
az ember, jobban mondva vámpír, akire mindig számíthattam, akármire is volt
szükségem. Ő pedig mindig mellettem állt, és a maga módján segített, amikor
kellett. Most egy újabb szívességet készülök kérni tőle, és fogalmam sincs,
hogy miként fogom egyszer meghálálni azt, amit értem tett. Ha ő nem tartja
bennem a lelket azóta, hogy Stefan elment… Azt hiszem, már rég kikészültem
volna.
- Szóval, Elena? Elvitte a cica a nyelved? – kérdezte Damon
a szokásos csípős stílusában, ami végül észhez térített engem is, és lassan
erőt vettem magamon, hogy belekezdjek a mondandómba.
- Beszélnünk kell Damon – feleltem neki nagyot sóhajtva,
mire ő az égbe emelte a tekintetét, felkelt a kanapéról, majd telitöltött két
poharat whisky-vel. Sosem unja meg az alkoholt? Nem értettem, hogy miként képes
ő és Ric ekkora töménytelen mennyiséget időről időre elfogyasztani. Rendben,
hogy mindkettejüknek volt oka a sárga földig leinnia magát, de egyszer muszáj
talpra állniuk…
Végül Damon odasétált elém, a kezembe nyomta az italt, majd
leült a kanapéra és megpaskolta maga mellett a helyet, hogy üljek le. Én csak
közelebb sétáltam hozzá és szorosan fogtam a két kezemben a whisky-s poharat,
mintha az adna nekem erőt és támaszt, mert nem volt egyszerű dolog Damon-nal és
az ő akaratával szembe menni, most viszont épp arra készültem.
- Nos? Mi az a hatalmas dolog, amiről beszélni akarsz velem?
Azon kívül persze, hogy láthatólag egy szemétláda vagyok, aki mindig a törékeny
kis lelkedbe gázol az őszinteségével? – kérdezte felhúzott szemöldökkel tőlem,
majd belekortyolt az italába.
- Nézd Damon, én mindig hálás voltam neked az
őszinteségedért. Megértem, hogy miért nem avattál be Stefan múltjába, hisz ezt
neki kellett volna megtennie. De összességében véve, még ha sokszor tettél
olyat is, amit én nem akartam, akkor is nyílt és őszinte voltál velem. És ezért
nagyon hálás vagyok és leszek mindig is. De nem akarom azt, hogy továbbra is
neked kelljen helyettem keresni Stefant, mert tudom, hogy ez neked mennyire
rosszul esik. Ezért szeretnék elkérni tőled minden fontos információt, amit
gyűjtöttél róla és amiket feltehetőleg eddig nem osztottál meg velem azért,
hogy tovább folytassam utána a kutatást. Egyedül.
Végül mély levegőt vettem és egészen megkönnyebbültem, hogy
túl vagyok a dolgon és elmondtam neki azt, amiért visszajöttem. A kezemben
remegett a whisky-s pohár, ami csak most tudatosult bennem.
- Miből gondolod azt, hogy én nem akarom megtalálni az
öcsémet és csakis érted teszek mindent? – húzta fel Damon a szemöldökét, és a
probléma csak az volt, hogy ezzel a kérdéssel alaposan megfogott. – A
testvéremről van szó, és ha nem tűnt még fel neked, nem először vettem át tőle
a hős megmentő szerepét, azért, mert ő épp bajba került és írtja a jónépet
Tennessee-ben. Tisztázzunk valamit Elena – hajolt előre Damon a kanapén, és
mélyen a szemembe nézett. – Azért mert látszólag vannak bizonyos érzések,
amiket irántad táplálok, az nem azt jelenti, hogy nem érdekelne a
szívszerelmed, vagyis a testvérem megmentése. Jobban mondva a fejébe az
észverés… - tette hozzá halkan Damon, majd egy fancsali grimaszt vágott. Nem
szerette, amikor ő volt a jófiú, ahogy ő ezt mondani szokta. Ő inkább megmaradt
volna magában a csendes, „néha kiszívok 1-2 nyakat” vámpírnak.
- Nem szeretnék erről vitatkozni veled Damon, csak kérlek
add át a legújabb információdat, és engedd, hogy egyedül folytassam a keresést
– szólaltam meg magabiztosan, bár a kezemben remegő whisky-s pohár nem ezt
támasztotta alá.
- Még mit nem! Hogy megölesd magad? Mert ahhoz értesz, azt
tudom – horkant fel hangosan Damon, majd kiürítette mérgesen a poharát és az
asztalhoz ment, hogy újra teletöltse.
- Te magad mondtad, hogy nem tudod, hogy hol van pontosan
Stefan. Attól bajom nem lesz, ha megnézem azt a néhány helyet, amit találtál,
ahol szerinted Stefan és Klaus járt – soroltam neki az érveimet, de látszólag
nem sikerült meggyőznöm.
- A válaszom nem, Elena! – csattant fel mérgesen Damon, majd
szembefordult velem és ismét kiitta az immár teli poharát.
- Ne legyél ennyire makacs Damon! Nem vagyok már gyerek és
tudnom kell, hogy hol van Stefan! Vissza akarom őt hozni! – válaszoltam neki
kissé kijőve a sodromból, mert kezdett nagyon dühíteni a visszautasítása.
- Nem Elena, valóban nem vagy már gyerek, hiszen néhány nap
múlva hivatalosan is felnőtt leszel! Húúú, micsoda előrelépés – mondta Damon
gúnyosan és ironizálva, ami igen bántó volt tőle, de ezt nem szívesen adtam
volna a tudtára.
- Rendben, akkor legalább vigyél magaddal oda, ahova Stefan
után szoktál menni. És ne mondd, hogy nem szoktál, mert tegnap összefutottam a
seriffel és ő maga kérdezte tőlem, hogy találtál-e valamit a legújabb
helyszínen, aminek a címét pár napja adta meg neked! – vágtam hozzá dühösen és
egyben kérlelően is, hátha valamelyikkel elérem a célomat. Utáltam, ha
kihagynak az engem érintő dolgokból, és sajnos Damon elég sűrűn szerette ezt
csinálni velem.
- Júj, lebuktam, a francba, most mi lesz? Miss Gilbert
felnégyel majd? – felelte Damon aggódva és a kezét is a szája elé kapta, de
tudtam jól, hogy megint csak játszik velem és egyáltalán nem vett komolyan.
- Ha nem fejezed ezt be, akkor igen, a végén képes leszek
rá! – csattantam fel dühösen, ami igencsak meglepte Damon-t is.
- Áucs, ez szíven talált – kontrázott rá Damon, és még
mindig nem volt hajlandó komolyan beszélni velem.
- Damon! Ne viselkedj így velem, kérlek! El akarok menni
veled, és így is lesz! Nem tarthatsz vissza! – vágtam hozzá mérgesen, aminek
csak az lett az eredménye, hogy dühösen villant a szeme és egy pillanat alatt
előttem termett. Váratlanul ért ez, és majdnem a kezemben tartott italos pohár
látta ennek a kárát.
- Fogadjunk? – kérdezte mérgesen, én pedig alig bírtam állni
az átható, dühös pillantását. Minden erőmre szükségem volt, hogy képes legyek
tartani a szemkontaktust. Utáltam, amikor ilyen közel volt hozzám, mert sajnos
egy valamiben igaza volt. Túlságosan is fontos volt ő is nekem. Hirtelen
eszembe jutott a tegnapi nap, amikor is szintén annyira közel volt hozzám. És a
csókja… A francba, miért esik annyira jól a csókja?! Én Stefant szeretem!
Igyekeztem erős maradni és nem az ajkára pillantani, ami annyira édesen és
mohón csókolt tegnap este. Nem akartam bevallani magamnak, hogy nem csak azért
nem löktem el őt magamtól, mert valószínűleg úgysem sikerült volna mit tennem
egy részeg vámpírral szemben… Túlságosan is jól esett a szeretettel és
szerelemmel teli csókja. És ahogy nekem feszült a teste, engem pedig a falhoz
préselt…
- Szóval? – szólalt meg ismét Damon, és a hangja már nem
dühös volt, hanem kicsit zavart, mert nem érthette, hogy miért vagyok ki tudja
mennyi ideje ennyire mély csöndben.
- Nem akarom, hogy visszatarts Damon – tértem vissza az
előző témánkra és a hangom is már sokkal nyugodtabb volt. – Kérlek ne zárj ki a
kutatásból, mert tudnom kell, hogy hol van és mit csinál Stefan.
- Tudnod kell? – kérdezett vissza ismét mérgesen Damon. –
Tudod mit Elena, legyen ahogy akarod, de nem vállalok felelősséget azért, amit
találunk majd és amit látni fogsz.
- Ezt el tudom fogadni Damon – válaszoltam neki
magabiztosan, majd kihasználva azt, hogy kezd nyugodttá válni a helyzet,
hátrébb léptem tőle és belekortyoltam az italomba, amit azóta is a kezemben
szorongattam.
- Majd meglátjuk, hogy mit mondasz este, miután
visszatértünk Tennessee-ből – felelte Damon fejcsóválva, majd elindult a
bejárati ajtó felé.
- Hová mész? – fordultam utána értetlenül, mire ő csak
intett, hogy kövessem. Már a bejárati ajtónál álltunk mindketten, miután végül
megszólalt.
- Tennessee-be, ahogy mondtam az imént – válaszolta mogorván
Damon.
- Most? – kérdeztem vissza döbbenten.
- Ó bocsánat, hogy rosszul értelmeztem a szavait Miss
Gilbert, azt hittem máris, azonnal, rögtön, ebben a szent minutumban rohanni
akar a hőn szeretett kedvese után! – felelte Damon egy oktávval magasabb hangon
és közben ijedten a szája elé kapta a kezét.
Mérgesen a vállába boxoltam ezért a kis színjátékáért, de az
arca azonnal mosolyra rándult, ami sajnos rám is átragadt.
- Akkor induljunk, Mr. Öntelt Hólyag! –válaszoltam neki
csípősen, mire ő hangosan felnevetett.
- Na ezt a becenevet is most már felírhatom a listámra –
szólalt meg nevetve, miután már az autójához értünk.
- Listádra? – kérdeztem vissza értetlenül. Ő csak hümmögött
egyet és csak akkor méltóztatott válaszolni, miután már beszálltunk az autóba
és elhajtottunk a Salvatore villa előtt.
- Listát vezetsz arról, hogy milyen nem kívánatos
becenevekkel illettek téged azok az emberek, akiket kihoztál a sodrukból az
elmúlt évtizedekben? – kérdeztem tőle piszkálódva, amire neki csak egy kaján
vigyor volt a válasza. – Hm, kíváncsi vagyok, hogy hány száz oldalból áll az a
lista.
- Nos, azt te sosem fogod megtudni, abban biztos lehetsz – szólalt
meg sejtelmesen mosolyogva Damon, és úgy tűnt, nem óhajt többet elárulni arról
a titokzatos listáról. De végül is, mi rossz lehet abban? Ő arról vezet listát,
hogy milyen gúnyneveket akasztottak rá az elmúlt másfél évszázadban, Stefan
pedig… Nos ő az áldozatai nevéről vezet listát… Nem, nem, nem is akarok
belegondolni, hogy melyik a rosszabb. Inkább újra visszatereltem a
gondolataimat Damonra és az ő roppant érdekes listájára.
- Majd meglátjuk Damon. Majd meglátjuk – válaszoltam neki az
iménti szavaira, de ő erre már nem reagált. Csendbe burkolóztunk mindketten,
miközben alattunk suhantak a kilométerek és meg sem álltunk Tennessee-ig.
Nagyon megörvendtem amikor láttam az új fejezetet. Tudod mennyire jó érzés olvasni egy olyan történetet ami nem ocsárolja egyik karaktert sem? (Főleg nem a Delenat!!!) Visszaadni a karakterek személyiségét, ugy hogy humoros, gúnyos, szarkaztikus, cinikus és romantikus is legyen, nem kis munka. Tudom és pont ezért is vagyok nagyon hálás érte. Szenzációs amit összehozol nekünk hetente 2 alkalommal. Hidd el imádom minden leirt betűjét. Ha akadna is valaki akinek nem tetszik, amit szintén nem tudok elképzelni, akkor vessünk csak 1 pillantást a "statisztika" menüpont alatt szereplő számokra. Te tényleg azt hiszed, hogy nem olvassák/látogassák az oldalt? Ugyan már, légy komoly!!! :):):) Azt kérdezed, hogy sok - e hetente a 2 fejezet? Ne viccelj már, ha kiváncsi vagy az én személyes vélemémyemre, hát itt van: miért nincs minden nap 1 új fejezet? Mind a 2 történetből!!!! Azt nem tudom mások miért nem irnak, nem jeleznek vissza én csak a magam nevében beszélhetek, és meggyözödésem, hogy fantasztikus munkát végzel. Pont ezért eszedbe ne jusson abba hagyni!!!! Gratulálok, nagyon várom már pénteket és a jövö keddet is. :):):):)
VálaszTörlésDrága Maresz.:) Mindig mosolyt csalsz az arcomra.:) Olyan jól ráérzel bizonyos dolgokra a történet kapcsán, hogy az már szinte hihetetlen. Szerintem most fogalmad sincs, hogy mire hibáztál rá, mert nem szándékosan tetted.:) De ígérd meg kérlek, hogy ha véget ér majd ez a történet, akkor emlékeztetsz arra, hogy mire utaltam most neked, mert nem szeretnék jó előre spoilerezni.:p
TörlésA heti két rész... Kicsit költői kérdés volt, csak tudod már eléggé el voltam keseredve, hogy ennyire nincs véleményetek, vagyis hogy csak alig 1-2 embernek van hétről hétre. És tudod ha nem jeleztek vissza, hogy jó felé megyek-e, akkor félő, hogy nem viszem annyira jó irányba a történetet, mint amennyire tudnám. Én mindig igyekszek fejlődni, de ezt csak általatok tudom elérni. Ha visszajeleztek. Látom, hogy vagytok itt jópáran és hétről hétre nő az átlagos olvasottság, de a vélemények nem nőnek, így csak arra tudok gondolni, hogy valami még hiányzik... Azért csinálom ezt a blogot, mert szeretem a TVD-t, szeretek vele foglalkozni, szeretem írni, és szeretném, ha ez minél többeteknek elnyerné a tetszését. De ha nem mondjátok, hogy mi a baj, akkor nem tudok én se jobb írásokat hozni... Tudom, hogy te mindennel meg vagy elégedve, aminek borzasztóan örülök, pláne hogy tudom, te ízig vérig Delena fan vagy.:) De ugyanakkor van olyan, aki nincs mindennel megelégedve és nem szól. Lehet, hogy csak nem fogták meg a történetek, ezt is el tudom fogadni.
Tudom, tudom, maximalista vagyok, ezzel tisztában vagyok, meg azzal is, hogy nem felelhetek meg mindenkinek. De nem is ez a célom, de szerintem ezt te is tudod.:)
Nagyon jó történet, és karakterek viselkedése is el van találva szerintem. Gondolom érdekes útjuk lesz Tennesse-be és ott fog néhány meglepő dolog történni. A kommentekkel kapcsolatban én is sokáig gondoltam, hogy nem kell vele foglalkozni, aztán rájöttem, hogy jó dolog az epizódok végén megjegyzést hagyni és még az írótól is lehet kérdezni a történetről vagy az ő véleményéről. Szerintem jó így hetente egy epizód történetenként.
VálaszTörlésMindig várom a keddet meg a pénteket.
Zoltán, köszönöm, hogy a ki nem mondott kérdésemre válaszoltál.:) Mindig attól tartok, hogy ahogy írok egy történetet, véletlen elvesztem a karaktereimet, és most ennél a történetnél nagyon-nagyon próbálok erre odafigyelni. Sokszor estem már ebbe a hibába, és most nem akarok megint ebben elbukni.
TörlésA kommentek tényleg jók és én is megtisztelem az írókat azzal, hogy írok, amikor elolvastam valamit. Van amikor ezt csak a legvégén teszem meg, amikor behoztam a lemaradást, de tényleg jó tud lenni a visszacsatolás, meg ahogy írtad, lehet beszélni utána a történetről. De nekem a legfontosabb ilyenkor a visszacsatolás: hogy megmondjátok azt, hogy jó vagy rossz irányba haladok-e. Ez nem arról szól, hogy eztán nem a saját szájiízem szerint írnám a történetet... Hanem egyszerűen segítetek azzal, hogy fejlődni tudjak az írás terén, ami végül nektek is jó lesz.:)
Kedves Morwen!
VálaszTörlésMár most imádom a sztorit, pedig a harmadik fejezet került fel még eddig. Meg tudlak érteni a komizós üggyel kapcsolatban. A Damonos sztorimmal ugyanez a helyzet. Fel a fejjel, lesz jobb is!
Drága Cleo.:) Most hogy mondod, igazad van. Még csak a 3. fejezetnél járunk, mit is várhatnék... De talán majd egyszer rászoknak az olvasóim arra, hogy kilépjenek a láthatatlanságból.
TörlésÍróként te is tudod, hogy mennyire sokat tudnak segíteni és milyen erőt tudnak adni.:)
Már alig várom, hogy legyen végre annyi szabadidőm, hogy a te történeteidre is rávessem magam.:) Azóta nem volt rá lehetőségem, mióta "megismertelek", de néha belenéztem 1-2 storyba, és nagyon megfogtak.:) A Petrova hasonmásokat már elkezdtem, de egy ideje lemaradtam és látom, hogy nagyon termékeny voltál ott.:) Csak így tovább és ígérem jelentkezek nálad, amint behoztam magam.:)
Nekem nagyon tetszik és remélem hogy még sok ilyet olvashatok.és tényleg lehetne gyakrabban mert alig tudom kivárni a hétfőt és a keddet. Gratulálok
VálaszTörlésSzép hosszú történetecske lesz ez, szóval lesz még mit olvasni belőle. Heti több rész... Félek, hogy akkor tényleg a minőség rovására menne a dolog. De néha egyéb írásokat szoktam hozni, szóval remélem néha azzal is beéritek majd.:)
TörlésKedves Morwen! Én imádom ezt a történetet! Gratulálok hozzá, csak így tovább :) Kíváncsian várom a folytatást. Én is elviselném a napi 1 fejezetet, csak ugye ez fizikai képtelenség, szóval kénytelen vagyok beletörődni a heti 2 fejezetbe :))
VálaszTörlésAzért az a heti kettő is elég sok, nem?:) Lehetne ritkábban is, de ha már sikerül ennyit hoznom, akkor hozom őket.:) Nem ígérem, hogy ezt a végtelenségig képes leszek megtenni, de igyekszek majd hű maradni ezen "szokásomhoz".
TörlésA történet nagyon jó és nagyon tetszik. Mindig kíváncsian várom a következő részt mindkét történetben, epizód menyiségben jó lenne a hetente több lenne, csak akkor valószínű valaminek( a minőség) a rovására menne, így jó a heti 2 rész. Amúgy el szabad annyit árulnod, hogy mi lesz Elenával mármint marad ember vagy vámpír lesz? Vagy ez túl spoileres.
VálaszTörlésNagyon jól rátapintottál a lényegre, de ha kicsit is sikerült megismerned a stílusom az írás terén, akkor szerintem erre te is tudod a választ.:) Konkrétat nem mondhatok, mert a történet csúcspontja és egyben legszebb részei lesznek azok, amikben erre majd választ kapsz. De addig még hosszú és cseppet sem rögmentes út vár ránk.:)
TörlésNagyon jó a blogod Morwen és a két kedvenc szereplőmről írsz a TVD- ből ez dupla pont de emellett nagyon jól fogalmazol meg mindent ami Damon-ben és Elena-ban zajlik és ez tetszik. Csak így tovább. :)
VálaszTörlésEnikő, Isten hozott téged is az oldalon.:) Nagyon köszönöm a szavaidat, és a visszajelzésed.:) Igyekszek Damon-t és Elena-t hűen ábrázolni, ezek szerint eddig jó irányba haladok.:) Köszönöm, hogy írtál.:) Máskor is várom a véleményed.:)
Törlés