Kötelékek - Egy új kezdet (huszadik rész - első fejezet)

Elisabeth ismét egyedül volt Alyssa szobájában, amikor váratlanul SMS-t kapott. Nem igazán tudta, hogy ki keresné őt, és meglepetten látta a kijelzőn, hogy Isobel írt neki.

>> Mindenki tűkön ül, hírekre várva. Bonnie és Stefan próbálta elérni Damon-t, de gondoltuk, hogy túl elfoglalt még. Ők nem mertek téged keresni, így enyém lett a szent feladat. :) Mikor születik már meg az unokám? Isobel <<

Elisabeth elmosolyodott, majd előkereste a telefonjában azt a képet, amit pár napja titokban készített Alyssa-ról és Damonról. Damon épp elaludt a karjában Alyssa-val, ő pedig az egyik ilyen alkalmat megörökítette. Csatolta a képet az üzenete mellé, majd a címzettek közé tette Stefant és Bonnie-t is.

>> Alyssa Salvatore a fáradt apukája karjában alszik. Immár egy hete kibújt az édesanyja hasából. Viszont a ház továbbra is mindenki előtt le van zárva, mert egy hét múlva Elijah is apa lesz. :) Elisabeth <<

Elisabeth mosolyogva nyomott rá a küldés gombra, és majdnem elnevette magát, amikor egyszerre három egyszavas üzenete is érkezett. A „Micsoda?”, „Mi van?” és az „Elindultam” szövegek sorban Bonnie-tól, Stefan-tól és Isobel-től érkeztek, és mindenki megkapta ezeket az üzeneteket.

>> Miután megszületett Alyssa, akkor derült ki, hogy 19 hete Kathlena Elijah-tól is teherbe esett. Még jó, hogy két babaszobát rendeztem be Damonnak. :) Isobel, te maradj ahol vagy, ne gyere át! <<

Ismét elküldte az üzenetet és közben hitetlenül megrázta a fejét. Egyiküknek sem jutott eszébe szólni a barátaiknak, hogy Alyssa megszületett és most egy újabb baba érkezését várják. A fiúk vagy Kathlena-val foglalkoztak, vagy Alyssa-val ha Damonról volt szó, ő pedig szinte mindig Alyssa-ra ügyelt. Nem gondolt arra, hogy szólnia kellene a többieknek. Hamar újra üzenete érkezett Isobeltől, amit mindenki megkapott most is.

>> Senki nem tud távol tartani az unokámtól, és meg tudom védeni magam. Ha kell beköltözök az unokám szobájába és lezárom Kathlena elől. <<

Elisabeth megadóan sóhajtott, majd válaszolt az üzenetre.

>> Rendben, gyere. De más nem jöhet. <<

Amint elküldte az SMS-t, újabb válaszokat kapott Stefantól és Bonnie-tól, amikben a nemtetszésüket fejezték ki.

>> Ez nem igazságos! Bonnie <<

>> Látni akarom az unokahúgomat! Stefan <<

Elisabeth az égbe emelte a tekintetét, majd ismét válaszolt nekik.

>> Rendben, a villa előtti bekötőút biztonságos, Kathlena oda nem mehet ki. Fél óra múlva ott várlak titeket. <<

Amint elküldte az újabb választ, már érkeztek is a hálálkodó, mosolygó hangulatjelekkel teli üzenetek. Ő csak megcsóválta a fejét, majd úgy döntött, hogy előkészíti Alyssa-t a rövid kis sétára. Tudta, hogy szólnia kellene Damon-nak, de nem volt biztos abban, hogy nála, vagy a fivérénél van éppen Kathlena. Úgy döntött, hogy tesz egy próbát, és bekopog Damon-hoz. Ha ráér a férfi, akkor úgyis ajtót nyit majd neki.

Így is tett és legnagyobb megkönnyebbülésére Damon pillanatok alatt ajtót nyitott neki és értetlenül meredt az Elsőre.

- Valami baj van? – kérdezte aggódva Damon.

- Nem, csak már nagyon türelmetlen Isobel, Bonnie és Stefan. Téged is kerestek, de gondolom a telefonod hetek óta le van merülve.

- Igaz, nem ártott volna szólni nekik, hogy mi a helyzet nálunk – felelte nagyot sóhajtva Damon.

- Fél óra múlva találkozok velük a villa előtti bekötőúton és viszem Alyssa-t is. De gondoltam, hogy ha éppen  ráérsz, te is szeretnél jönni.

- Miazhogy! – mondta Damon elmosolyodva, majd kilépett a szobából és a babaszoba felé indult Elisabeth-tel a nyomában. – Induljunk azonnal, amíg még szabad vagyok – tette hozzá halkan, mire Elisabeth csak jóízűen elnevette magát.

Amint beléptek a szobába, hamar fel is öltöztették Alyssa-t, majd Damon a karjába vette és elindultak ki a villából, hogy bemutassák a legfiatalabb Salvatore-ét a többieknek.

*

Damon nem lepődött meg azon, hogy Bonnie, Stefan és Caroline már idő előtt a megbeszélt helyen türelmetlenül várták őket.

- Istenem, Damon! Hisz ő gyönyörű – szólalt meg azonnal Bonnie, amint odaértek hozzájuk és megpillantotta Damon karjában Alyssa-t.

- Gratulálok Damon – mondta elismerően Stefan és mosolyogva figyelte az apró kislányt, aki hatalmas szemekkel nézett fel rá.

- Igazi angyal! – tette hozzá Caroline, és megsimogatta Alyssa kezeit, mire a kislány azonnal megfogta Caroline kezét, végképp elolvasztva ezzel a vámpírt.

- Megfoghatom? – szólalt meg könnyes szemmel Bonnie, mire Damon mosolyogva bólintott, majd óvatosan áttette Alyssa-t Bonnie kezébe.

Alig pár perce volt Bonnie-nál Alyssa, amikor hatalmas sebességgel száguldott a bekötőúton feléjük egy autó, és hirtelen lefékezett mellettük. Damon visszavette Alyssa-t a kezébe, majd mosolyogva Isobel felé indult, aki amint kiszállt az autóból, rohant Damon felé. Amint találkoztak, Isobel azonnal Alyssa-ra pillantott és kicsordultak a könnyei. Hálásan Damonra nézett, majd váratlanul megölelte a férfit, közben viszont nagyon ügyelt Alyssa-ra a férfi karjaiban.

- Köszönöm – mondta hálásan Isobel. – Köszönöm, hogy nagymamává tettél – tette hozzá halkan, mire Damon boldogan felnevetett.

- Nem sok 33 éves anya mondja ezt ilyen büszkeséggel – mondta Damon mosolyogva, majd Isobel könyörgő szemeit látva, átadta a kezébe Alyssa-t.

Bonnie, Stefan, Caroline és Elisabeth mosolyogva nézték a boldog párost, és ők is legalább annyira boldogok voltak és örültek Alyssa-nak, mint Damon és Isobel.

Elisabeth-et teljesen magával ragadta a boldog jelenet, és alig várta, hogy Alexander is megszülessen. Most már bízott Elijah megérzéseiben is, és hitte, hogy hamarosan születni fog egy unokaöccse.

*

Akármennyire is ellenezte Damon és Elisabeth, Isobel nem volt hajlandó távol maradni Alyssa-tól addig, míg Alexander is meg nem születik és a lányok újra a régik nem lesznek. Így hát, ahogy Isobel ígérte, bevette magát Alyssa szobájába és egyelőre lezárta Kathlena előtt a helyiséget. Így már négyen laktak a villában és együtt számolták vissza a lassan múló maradék egy hetet.

*

Isobel szinte ki se tette a lábát Alyssa szobájából. Csak akkor lépett ki onnan, amikor Elisabeth mellette volt, vagy amikor lementek a villa elé sétálni arra a területre, ahova Kathlena nem követhette őket. Igaz, hogy hagytak az udvaron is egy szabad területet, ahol Kathlena is kiszellőztethette a fejét, ám ő közel 6 hete ki se mozdult a lakásból. Csak Damonnal és Elijah-val foglalkozott és ha lehet, most még kevesebbet aludt, mint Alyssa születése előtt. Hiába volt egy kis ideje feltöltődni és hosszabbat aludni a két férfinak egy héttel a szülés előtt, Kathlena napokon belül ismét hullafáradttá varázsolta mindkettejüket.

Elisabeth hamar megnyugodott, amikor látta, hogy Isobel jelenléte nem okoz fennakadást. Sőt, egy idő után örült is, hogy velük van a boszorkány, mert így neki is több ideje volt elkészíteni mindent Alexander érkezésére. Az utolsó simításokat végezte a fiúszobán, és néha majdnem hisztérikus rohamot kapott, hogy mi lesz majd akkor, ha esetleg Elijah-nak is lánya születik. Isobel mindig megnyugtatta ilyenkor, hogy ha mégis ez történne, Alyssa ruhatára neki is bőven elég lesz majd.

- Jó, jó, Isobel, de akkor is vennem kell másik kiságyat, kádat, pelenkázót, díszeket, játékokat, mert ezeken nem osztozhat Alyssa-val – mondta idegesen Alyssa szobájában fel és alá járkálva Elisabeth.

- Ne aggódj annyit Elisabeth, mindent megoldunk majd – felelte kedvesen Isobel, aki közben a fotelban ült és épp Alyssa-t etette. – Holnap megszületik ő is, és végre te is megnyugodhatsz majd. Nagyon izgulsz – tette hozzá mosolyogva Isobel, és közben átadta a cumisüveget Elisabeth-nek, mert Alyssa nem kért több vért.

- Persze, hogy izgulok, de ez érthető, nem? – kérdezte idegesen Elisabeth, majd elmosolyodott. – Két pici vámpírbaba Isobel! Annyira hihetetlen, hogy ez történt! Már csak azt remélem, hogy a szülés után Elena és Katerina ismét különválnak.

- Talán a halálukkal tényleg megtört a kötelék, és most talán csak a terhesség tartotta őket egy testben – felelte Isobel elgondolkozva, és közben a kezével elkezdett Alyssa kezeivel játszani.

- Elképzelhetőnek tartod boszorkányként, hogy ez lehetséges? – kérdezte felvont szemöldökkel Elisabeth.

- Nem lepődnék meg rajta – felelte nagyot sóhajtva Isobel. – Az utóbbi időkben egyik varázslat sem sült el úgy, ahogy kellett volna. Szóval igen, elképzelhetőnek tartom.

- Bízzunk benne, hogy ez történik majd, mert ha a kötelékük tovább él és ugyanúgy az elpusztításukig fog folytatódni…

- Erre még csak ne is gondolj! – mondta feszülten Isobel. – Azt nem fogom hagyni, abban biztos lehetsz.

- Ezt sejtettem – felelte mosolyogva Elisabeth, majd leült ő is egy fotelba, és boldogan figyelte Isobelt, ahogy tovább játszott az unokájával. Eközben neki is felrémlett az az időszak, amikor ugyanilyen boldogan fogta a kezében Carment, illetve később a dédunokáit. Most pedig ha nem is őket, de egy újabb családot mégis visszakap az élettől ő is és Elijah is. A gondolat még nagyobb mosolyt csalt az arcára, és ha lehet, még türelmetlenebbül várta, hogy eljöjjön a másnap.

*

Elisabeth ijedten riadt fel az éjszaka közepén, és értetlenül nézett körbe, hogy miért a sötét babaszoba egyik foteljében alszik. Kis időre volt szüksége, mire vissza tudott emlékezni arra, hogy este elaludt a fotelban és közben beesteledett. Hallotta, hogy az egy hete a szobába hozott ágyon Isobel békésen alszik, és hallotta, hogy Alyssa is nyugodtan szuszog a kiságyában. Elmosolyodott, majd nagyot sóhajtva felkelt a fotelból, nyújtózott egy nagyot, és elindult az ajtó felé, hogy ő is az ágyában folytassa az alvást.

A szobájába érve ledőlt az ágyra, majd türelmetlenül az éjjeliszekrényen levő órájára nézett. Hajnali kettő óra volt. Elmosolyodott, mert tudta, hogy eljött a nap, amire annyira várt, immár majdnem két hete. Alyssa születése teljesen felvillanyozta, és ezt az örömöt Alexander várása csak fokozta. Fáradtan ásított még egy nagyot, majd ismét álomba merült.

*

Damon áldotta az eget, amikor végre Kathlena elaludt mellette. Már majdnem hajnalodott, és nagyon örült, hogy talán ismét aludhat pár órát. Fáradtan felkapta magára az alsónadrágját, majd a nadrágját, és csendben kiosont a szobából, hogy alvás előtt igyon egy kis vért. Míg megjárta az utat a pincétől vissza a szobájába, el is fogyasztotta a tasak vért, és szinte azonnal álomba merült ő is Kathlena mellett.

Fogalma sem volt, hogy mennyit alhatott, de egyáltalán nem érezte magát kipihentnek, amikor felriadt. Arra ébredt, hogy Kathlena rámászik és lágyan végigcsókolgatja a nyakát és a felsőtestét. Ő automatikusan átölelte a lányt és hamar lecsapott az ajkaira. Kathlena jólesően nyögött bele a csókba, majd hirtelen Damon azt érezte, hogy megremeg a lány és ekkor azonnal elszakadt Kathlena az ajkaitól. Fájdalmasan nézett Damonra, majd könnyes szemmel fogta át a hasát, és közben alig bírt Damonon megtámaszkodni a másik kezével.

- Damon – szólalt meg zilálva és közben a könnyeivel küzdve nézett le a hasára, majd vissza a férfire. – Kezdődik! – tette hozzá immár kicsordult könnyekkel Kathlena.

Damon gyorsan és óvatosan átkarolta Kathlena-t és lefektette az ágyra, pontosan oda, ahol még ő feküdt egy másodperce.

- Nyugodj meg Katherine, azonnal szólok Elijah-nak és Elisabeth-nek – felelte idegesen Damon, mire Kathlena csak bólintott, és fájdalmasan felordított. Damon alig bírt egy lépést is tenni az ágytól, de tudta, hogy szólnia kell a többieknek. Gyorsan az ajtóhoz lépett, kitárta és hangosan elkiáltotta magát. – Gyertek gyorsan, beindult a szülés!

Ahogy ezt a mondatot kiejtette, szinte azonnal kivágódott Elisabeth és Elijah ajtaja és mire ő visszament Kathlena mellé az ágyhoz, már a két Első is mellette állt.

- Végre – szólalt meg csillogó szemekkel Elisabeth, és azonnal Kathlena mellé sietett, hogy betakarja a lányt, akin a hajnali hancúrozás óta semmi sem volt. Mosolyogva végigsimított Kathlena arcán, aki könnyes szemmel, nagyokat zilálva fogta a hasát. – Mindjárt vége, csak egy kicsit bírjátok még ki – tette hozzá halkan, majd Damonra nézett. – Kellene törölköző – szólalt meg halkan, mire Damon az ágy vége felé mutatott, ahova fél másodperccel ezelőtt tette le a tiszta törölközőket.

- Mi történt? – lépett be hirtelen Isobel a szobába. Neki több idejébe telt magához térnie és átrohanni a szobába, mint az Elsőknek.

- Beindult a szülés Isobel, de te maradj kérlek Alyssa-val – mondta ellentmondást nem tűrően Damon, mire Isobel elvarázsoltan bólintott, majd végül kilépett a szobából.

Elisabeth ezalatt óvatosan elrendezte a takarót Kathlena-n, hogy az csak a lány felsőtestét takarja.

- Katerina, te vagy most velünk? – kérdezte Elisabeth halkan, amikor Kathlena befejezte a sikítást az újabb fájdalomhulláma után.

- Igen Elisabeth, én fogom megszülni a kisbabámat. Elena segít, de ez most az én dolgom – válaszolta összeszorított fogakkal Kathlena, majd újra felordított. – Elijah! – kiáltotta el magát, amikor újra meg bírt szólalni.

Elijah ijedten tért magához, majd gyorsan Kathlena jobbján termett. Kathlena szó nélkül elkapta a kezét, és maga mellé térdre rántotta Elijah-t. A férfi egy szóval sem panaszkodott emiatt, tűrte, hogy Kathlena darabokra törje a kezét, miközben őt szorította. Kathlena váratlanul a balján álló Damont is maga mellé rántotta, hogy ugyanarra a sorsa juttassa az ő kezeit is, mint Elijah-ét. Ekkor Kathlena ismét felüvöltött.

- Ez az Katerina, jól csinálod – szólalt meg izgatottan Elisabeth. – Még egy nyomás és már vége is van – amint kimondta ezt Elisabeth, már meg is pillantották a kezében a magzatburokban világra jött újszülöttet. Kathlena zilálva engedte el a két férfi kezét, akik Kathlena hasára vetettek egy pillantást, mielőtt jobban megcsodálták volna az Elisabeth kezeiben felsíró babát.

- Kisfiú – szólalt meg sírva Elisabeth. – Elijah, fiatok született.

Elijah és Kathlena hirtelen Elisabeth-re emelték a tekintetüket és mindketten alig bírták felfogni azt, amit a nő mondott.

Elisabeth mosolyogva betakarta a babát a törölközőbe, megtörölte a szemeit, majd átadta Kathlena kezébe a fiút.

- Jól hallottam, hogy szeretnéd, ha Alexandernek neveznénk? – szólalt meg könnyes szemmel Kathlena, majd Elijah-ra pillantott. Az Első bólintott, mire Kathlena ismét lenézett a kezében tartott kisfiúra. – Isten hozott közöttünk Alexander! – mondta meghatottan Kathlena, majd egy gyengéd csókot nyomott a kicsi homlokára. Ismét felnézett Elijah-ra, majd felé nyújtotta Alexandert. – Megfognád? Elenával mindketten meggyógyultunk és szeretnénk végre kettéválni.

Elijah csak bólintott, majd óvatosan átvette a fiát Kathlena-tól.

- Menni fog Katherine? – kérdezte rekedten Damon, aki még mindig a szülés hatása alatt volt.

- Igen Damon, menni fog. Mindketten érezzük, hogy szét tudunk válni – felelte magabiztosan Kathlena, mire Damon tekintete a hasára siklott és megkönnyebbülten vette észre, hogy a két lány újra a régi és már nem várandósak.

Kathlena mély levegőt vett, majd lehunyta a szemét, és pár másodperc múlva, már ketten ültek az ágyon, szorosan a takaróba csavarva magukat.

- Hát sikerült! Végre újra külön testben vagytok – szólalt meg boldogan Elisabeth, és közben hitetlenül megrázta a fejét.

Katherine mosolyogva bólintott, majd Elijah felé fordult, hogy újra szemügyre vegye a fiát. Damon eközben közelebb ült Elenához, aki csak meredten nézett maga elé, és úgy tűnt, hogy nem hajlandó felnézni és bárkivel is szóba állni.

Damon óvatosan hozzáért a lány fedetlen hátához, majd aggódva megszólalt.

- Elena? Jól vagy? – kérdezte halkan, mire Elena nagy nehezen ránézett. Damon egy pillanatra hátrahőkölt, mert álmában sem hitte volna, hogy mikor újra önmaga lesz Elena, ilyen dühösen és csalódottan fog ránézni. Elena váratlanul egy óriási pofont kevert le a döbbent férfinak, és erre mindenki rájuk kapta a tekintetét.

- Lefeküdtetek – mondta röviden és tömören, majd Damonról a döbbent Elisabeth-ra siklott a gyilkos pillantása.

- Nem, Elena, dehogyis – szólalt meg azonnal Damon, és közben végigsimított az arca bal oldalán, ami még mindig sajgott a hatalmas ütéstől.

- Ne hazudj nekem! – csattant fel keményen Elena. – Ne nézzetek hülyének! Mi más történt volna köztetek? – kérdezte dühösen Elena. – Néhány emlék nagyon homályos, de emlékszek dolgokra, hallottam dolgokat! Szenvedélyes csókok, elfojtott nyögések – sorolta összeszorult torokkal, majd könnyes szemmel Damonra nézett. – Mégis mi más lenne ez Damon? – tette hozzá keserűen.

- Nem tagadom őket Elena – szólalt meg halkan Damon és közben fájdalmasan nézett a lányra és most érezte csak igazán, hogy mennyire megbánta azt, amit tett. A bűntudat átjárta a szívét, és félt, hogy Elena nem bocsát meg neki, vagy nem fog hinni neki. – De nem feküdtünk le Elisabeth-tel. Nem lennék képes ilyet tenni veled Elena – tette hozzá bűnbánóan Damon, majd mivel nem bírta tovább nézni Elena fájdalmas tekintetét, lehajtotta a fejét.

Eközben Elijah és Katherine is feszülten figyelték a két vámpír közt zajló beszélgetést és az ajtóban Isobel is őket nézte, Alyssa-val a karjában. A szülés után pár perccel tért be ő is a szobába, amikor Katherine és Elena már szétváltak.

- Hozok nektek ruhákat – szólalt meg kis idő után fojtott hangon Elisabeth, majd mielőtt bárki is válaszolhatott volna neki, már el is tűnt a szobából.

Isobel döbbenten nézett végig Damonon, majd a távozó Elisabeth-en, mert neki fogalma sem volt arról, hogy bármi is történt volna a két vámpír között. Mély levegőt vett, majd lassan beljebb sétált a szobában és megköszörülte a torkát. Ekkor mindenki rákapta a tekintetét, mire ő félszegen elmosolyodott.

Amint Elena megpillantotta a karjában tartott lányát, a düh eltűnt az arcáról és izgatott várakozás ült ki rá. Lassan kinyújtotta a karját, mire Isobel elmosolyodott és odasétált Elena mellé az ágyhoz. Egy pillanatig habozott, majd a még mindig bűnbánattal küzdő, és csendben magát ostorozó Damonra nézett.

- Damon – szólalt meg halkan, mire a férfi könnyes szemmel ránézett. Nem értette, hogy mit akar Isobel, egészen addig, míg a nő türelmetlenül feljebb nem emelte a karjában tartott Alyssa-t, jelezve ezzel, hogy vegye át ő tőle a babát.

Damon végül felállt, majd Isobelhez lépett és óvatosan átvette Alyssa-t. Mosolyogva, de még mindig könnyes szemmel nézett a lányára, majd visszasétál az ágyhoz és leült Elena mellé. Ráemelte a tekintetét Elenára, majd kicsordultak a könnyei.

- Sajnálom, hogy közelebbi kapcsolatba kerültem Elisabeth-tel az ostobaságom miatt – szólalt meg halkan, mire Elena könnyes szemmel nézett a férfira, majd végül megenyhültek a vonásai és bólintott.

Damon hálásan elmosolyodott, majd váratlanul egy csókot nyomott Elena arcára és megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Íme a lányunk, Alyssa Salvatore – szólalt meg halkan, de annál büszkébben, majd óvatosan Elena karjába fektette Alyssa-t.

- Alyssa Salvatore és Alexander Mikaelson – szólalt meg egyszerre Katherine és Elena, mire is mindketten hirtelen egymásra kapták a tekintetüket. Mindketten elmosolyodtak, majd újra a karjukban tartott gyermekeikre néztek. – Isten hozott titeket! – szólaltak meg ismét kórusban, mire mindenki arcára, még az időközben a szobába visszatérő Elisabeth arcára is mosolyt csalt a két boldog anyuka és a mellettük büszkén és szerelmesen őket néző apuka látványa.

Következő rész

*****************************

Nem is tudom, hogy mit mondjak ezután a hosszú fejezet után.:) Talán csak egy dolgot tehetek, vagyis kérdezhetek: hogy tetszett Nektek?:)