Sziasztok!
Az ünnepi hét első bejegyzése.:) Azért, mert tegnap átléptük a bűvös 100.000-es számot, most egy hétig el foglak halmozni Titeket mindenféle földi jóval.
De csapjunk is bele.:)Mire számíthattok ezután? A mai fejezet is Damon szemszögéből folytatódik, és ezúttal egy kis Klaus jelenetre is számíthattok, de nem a legszebb fajtából valóra.:) Újabb baljós titkokra derül fény, ám még korántsem került minden a felszínre. Ha van véleményetek, akkor mondjátok el.:)
De csapjunk is bele.:)Mire számíthattok ezután? A mai fejezet is Damon szemszögéből folytatódik, és ezúttal egy kis Klaus jelenetre is számíthattok, de nem a legszebb fajtából valóra.:) Újabb baljós titkokra derül fény, ám még korántsem került minden a felszínre. Ha van véleményetek, akkor mondjátok el.:)
Morwen
*************************
- Damon, várj meg kérlek – szólt utánam Elena, de semmi
kedvem nem volt több szót váltani vele, vagy beszélni bármiről is. Ő viszont a
lépcső közepén utolért, és mivel nem álltam meg neki most sem, elkapta a karom
és maga felé fordított. – Mi ütött beléd Damon? – kérdezte tőlem értetlenül és
a szemében fájdalom csillant, de hogy miért, arról fogalmam sem volt. Nem volt
oka így nézni rám, hisz ő maga volt, aki helyre tette a halála előtt a kettőnk
viszonyát, és világosan a tudtomra adta, hogy Stefan-t választja.
- Nem ütött semmi belém Elena és most megköszönném, ha
elengednél – feleltem neki egyszerűen, de mivel nem hallgatott rám, ezért
kitéptem a karom a szorításából és folytattam tovább az utam.
- A francba Damon, miért vagy velem ilyen? – fakadt ki végül
keserűen, amivel aztán elérte, hogy megálljak és értetlenül ránézzek.
- Milyen Elena? Milyen vagyok veled? – kérdeztem tőle szúrós
tekintettel, mire ő némán nézett rám, és láttam rajta, hogy fogalma sincs, hogy
mit feleljen nekem. – Szerinted mégis milyennek kellene lennem veled? –
csattantam fel mérgesen, majd visszaléptem hozzá, így végül az arcunk egy
magasságba került, hála a lépcsőnek, amin még mindig álltunk.
- Én, én… Nem tudom Damon – felelte végül leszegett fejjel,
mire én dühösen kifújtam a levegőt. Ő egy pillanatra összerezzent, én viszont
az ujjam az álla alá tettem, hogy nézzen fel rám. A dühöm kezdett csillapodni,
így aztán már sokkal kedvesebben tudtam neki válaszolni.
- Pontosan azelőtt percekkel, hogy úgy tudtuk, mindannyian
végleg meghalunk, te felhívtál engem és közölted velem a döntésed: Stefan.
Mindig Stefan lesz az, én pedig elfogadtam ezt. Igaz, hogy végül senki sem halt
meg, te pedig vámpír lettél, de ez nem változtat semmin Elena, mert te Stefan-t
szereted, én pedig téged. Reménytelenül, igen, ezzel tisztában vagyok, és
remélem, képes leszel elnézni azt nekem, hogy szeretném ezt a szerelemet
kipusztítani a szívemből, mert semmi értelme szeretnem téged, miközben nap,
mint nap az öcsém karjaiban látlak. Nem kívánom neked azt, hogy átéld, hogy
milyen érzés ez nekem, de azt igenis elvárom tőled, hogy ha már te is
döntöttél, akkor az én döntésem is fogadd el és tartsd tiszteletben. Ne nézz
rám szeretően, törődően és ne csinálj úgy, mintha a legjobb barátod lennék, mert
tudod te is, hogy ez nekem kevés. Szóval tessék Elena, a válaszom ez: ezért
vagyok ilyen veled. Remélem, hogy a válaszom megfelelően teljes és kielégítő
volt számodra – tettem hozzá végül egy kicsivel kedvesebben, majd elvettem a
kezem az álla alól, és akaratlanul is az ajkára siklott a tekintetem, ahogy az
övé is az enyémre. Ó persze, hogy számítok neki, nagyon is, de egyáltalán nem
annyira, amennyire kellene ahhoz, hogy aztán végül engem válasszon. Így viszont
nem volt értelme tovább küzdenem érte. Feladni? Igen, azt hiszem, hogy azon a
napon feladtam, amikor végleg elengedett engem…
Halványan elmosolyodtam, majd egy gyengéd csókot adtam a
homlokára.
- Jó éjt, Elena – szólaltam meg halkan, majd hátat
fordítottam neki és mintha semmi sem történt volna, egyszerűen csak lesétáltam
a lépcsőn, aminek az alján természetesen kibe botlottam bele? Hát persze, hogy
Stefanba. Ő döbbenten nézett rám, én viszont rá sem hederítve elsétáltam
mellette, be egyenesen a nappaliba, hogy egy újabb üveg whisky társaságában leljek
nyugalomra.
Az este további része viszonylag nyugodtan telt, egészen
addig, míg a mi kis boszink megint fel nem forgatott mindent. Mert hát miért is
lehetne egy nyugodt estéje az embernek? Ha egy új és cseppet sem kiszámítható
boszorka érkezik a városba, aki végül a karodba ájul, az természetesen mindig
szül majd valami újabb problémát… Már körülbelül két órája heverészhettem a
nappaliban és iszogattam, amikor egy óriási sikoly rázta fel a villa addig
csendes falait. Az ösztönöm azonnal bekapcsolt és miután beléptem Alice
szobájába, pár pillanattal később Elena és Stefan is csatlakoztak hozzánk.
Látszólag senki sem kívánta meggyilkolni a kiscsajt, szóval csak vaklárma volt.
Ő zilálva ült az ágya közepén és ijedten nézett fel ránk.
- Hogy kerültem ide? – kérdezte tőlünk értetlenül.
- Rosszul lettél Alice és Damon visszahozott ide téged –
felelte Elena kedvesen, majd pár lépést közelebb sétált a boszihoz. Sejtettem,
hogy nem fog leállni, és továbbra is próbálni fog Alice közelébe kerülni, és igyekszik
majd elnyerni a barátságát. Miután látta, hogy nem szándékozik neki támadni a
lány, végül leült mellé az ágyra és óvatosan megfogta Alice kezét. – Jobban
vagy? – kérdezte tőle kedvesen, mire Alice könnybe lábadt szemmel nézett a
kezükre, majd végül fel Elena-ra.
- Igen, most már sokkal jobban – válaszolta neki halkan,
majd rám nézett. - Köszönöm Damon – mondta nekem hálásan, mire én csak
megrándítottam a vállam, mert eszembe sem volt válaszolni neki. Azért nem kell
ennyire túlzásba esni… Egyszerűen csak nem hagytam az út szélén, semmi többet
nem tettem, és ezért nem kell máris hajbókolva kezet csókolni nekem…
- Elmondod nekünk, hogy mi történt? – kérdezte Elena
kedvesen. – Hidd el, hogy egyikünk sem akar bántani téged, és ha szükséged van
bármire, mi melletted állunk.
- Csak a magad nevében beszélj – morogtam csendben magam
elé, bár szerintem ezt végül csak Elena és Stefan hallotta meg, akik aztán
figyelmen kívül hagyták a megjegyzésem. Eszem ágában sem volt egy újabb
Klaus-féle csatába cseppeni, szóval köszönöm szépen, én szeretnék ebből
kimaradni. Bár az öcsém és Elena eltökéltségét látva, ez eléggé bukott tervnek
tűnt.
- Nem tehetem Elena, de nagyon köszönöm azt, amit értem
tettetek – felelte halkan, majd óvatosan kikelt az ágyból. Ám nem volt valami
jó bőrben, így ha Elena nem kapja el, akkor a földre esett volna.
- Le vagy gyengülve, előbb egyél valamit, majd után
felkelhetsz – felelte Elena aggódva, majd Stefan-ra nézett. – Hoznál neki
valami vacsorát a Grill-ből?
Stefan csak csendben bólintott, majd pillanatok alatt el is
tűnt. Alice eközben megadóan visszaült az ágyra, majd a fejét megtámasztotta a
kezével.
- Fáj a fejed? – kérdezte Elena aggódva.
- Majd elmúlik Elena, ez semmiség – válaszolta Alice
kedvesen.
Volt valami furcsa abban, ahogy Alice Elena-ra nézett, de
hogy mi, arról halvány sejtésem sem volt. Érdekes fény csillant ilyenkor a
szemében, amit nem tudtam hova tenni. Láttam már olyan nőket, akik a saját
nemükhöz vonzódtak, de Alice nem ennek a fajtának tűnt. Talán csak hamar
kialakult köztük a barátság, és ezt láthattam rajta… Mindenesetre érdekes
látványt nyújtottak ilyenkor, de végül nem akartam tovább foglalkozni ezzel az
aprósággal és fontosnak sem tűnt ez a megfigyelésem.
Váratlanul egy telefon csörgése térített minket magunkhoz.
Ismertem Elena mobiljának a csörgését, és mivel ez a sajátom sem volt,
kizárásos alapon a boszi telefonja csörgött kitartóan. Alice lassan elővette a
készüléket a zsebéből, majd fájdalmas arccal a kijelzőre nézett. Láttam, hogy
Elena is összerezzent, gondolom azért, mert ő is le tudta olvasni a nevet a
készülékről
- Mondd – vette fel végül nagyot sóhajtva a telefont Alice.
- Hol vagy? – csattant fel a vonal másik végén Klaus
követelődző hangja.
- Semmi közöd hozzád, és mivel tudok magamra vigyázni, nem
szorulok a bébiszittelésedre – vágta hozzá csípősen Alice. Helyes, ezek szerint
nem csak velem tud pimasz és tiszteletlen lenni. Klaus ráadásul meg is érdemli,
hogy így kezeljék őt, én pedig… Na jó, talán néha én is, bár ezt soha sem
vallanám be senkinek sem.
- Ne játszadozz velem Alice, azonnal mondd meg, hogy hol
vagy! – követelte dühösen az ős, mire Alice szemei mérgesen villantak, és egy
pillanatra sem tűnt úgy, hogy teljesíteni óhajtja a hibrid kérését.
- Viszlát Klaus – felelte Alice, de mielőtt letette volna, a
hibrid ismét nekiesett.
- Le ne merd rám tenni te kis fattyú, vagy különben
esküszöm, hogy azt megbánod! – üvöltötte magán kívül Klaus, amire még Alice és
Elena is összerezzent. Ám ekkor olyan történt, amire egyáltalán nem
számítottam. Elena váratlanul kikapta a telefont Alice kezéből, amit sem ő, sem
én nem tudtunk időben megakadályozni.
- Mégis mit akarsz ettől a szegény lánytól Klaus? Nem
bántottál már így is elég ártatlant? – kérdezte dühösen Elena, mire Klaus
jóízűen elnevette magát.
- Hm, szóval a kis Alice a te és a Salvatore testvérek
oltalma alatt áll. Sejtettem, hogy előbb-útóbb ez lesz – felelte sejtelmesen,
és közben le mertem volna fogadni, hogy úgy vigyorog, mint aki nyert a lottón,
már ha ez neki örömet okozna… - Mondd meg a kis boszorkának, hogy ne menjen
sehova, azonnal érte megyek – tette hozzá mézesmázosan Klaus, majd letette a
telefont.
- Gratulálok Elena, ezt jól megcsináltad! – csattantam fel
mérgesen, majd elé léptem és kitéptem a kezéből a telefont, majd visszadobtam
azt a döbbent Alice kezébe. – Most Klaus pontosan tudja azt, hogy hol van a
boszi, és egyenesen ide tart. Kösz, rohadtul nem akartam egy újabb harcba
keveredni vele, ráadásul értelmetlenül! Elárulnád, hogy miért volt erre szükség?
- Azért tettem ezt Damon, mert Alice-nek szüksége van valakire,
aki mellé áll, és ha te nem vagy hajlandó erre, én akkor is megteszem ezt! –
vágta hozzám keményen.
- Ne, kérlek, ezt fejezzétek be – szólalt meg halkan Alice,
majd felkelt az ágyról, ám most szerencsésen talpon tudott maradni. – Nincs
szükségem a segítségetekre és nem akarom, hogy belekeveredjetek.
- Ó ne aggódj, ha Elena bele akar keveredni valamibe, akkor
bele is fog, és még maga az atyaúristen se fogja tudni ebben megakadályozni –
feleltem neki dühösen, és egyre mérgesebb voltam rá, amiért ilyen bajba
kerültünk már megint, ezúttal persze miatta.
- Nem, szó sem lehet róla, most pedig elmegyek, még mielőtt
Klaus ideér – felelte ellentmondást nem tűrően, majd körülnézett a szobában. –
Hol van a táskám?
- A kocsimban – feleltem neki röviden
Ő csak bólintott, majd Elena legnagyobb döbbentére elsétált
mellettünk és elindult le a földszintre.
- Alice, várj meg – szólt utána Elena, majd mielőtt bármit
is tehettem volna, ismét utána ment. Éljen, Elena vérszemet kapott, magyarul
máris megint egy jó kis csetepaté vár ránk a jó öreg Klaus-szal! Komolyan
mondom, ez már nonszensz! Minden akörül az öntelt hibrid körül forog? Ez kicsit
kezd már unalmas lenni… Előbb-utóbb valamelyikünk tényleg megszívja ezt.
Nagyot sóhajtottam, majd a lányok után mentem, akik ekkor
már az udvaron voltak.
- Alice, ne csináld ezt kérlek, engedd, hogy segítsünk. Nem
kell visszamenned Klaus-hoz, nálunk biztonságban lennél – felelte Elena
makacsul.
- Nem Elena, te ezt nem értheted – válaszolta összetörten
Alice, és megint úgy nézett Elena-ra.
Na jó, ez már túl furcsa, itt valami van, de hogy mi… Ki fogom deríteni, az
biztos, mert egyáltalán nem tetszik nekem az, ahogy Elena-ra tekint. Nem
értettem, hogy mi állhat a dolgok hátterében, de most már kíváncsi voltam arra,
hogy mit titkol és rejteget előlünk a boszi.
- Nem-nem, természetesen nem értheti – szólalt meg mögöttünk
hirtelen Klaus mézes-mázos hangja, mire mindannyian rákaptuk a tekintetünket. –
Gyerünk kedveském, indulás haza – mondta szigorúan Alice-nek, aki szikrázó
szemekkel nézett a hibridre.
- Nem vagyok a szolgád és akkor megyek vissza abba az
undorító kastélyba, amikor akarok – felelte neki mérgesen Alice, mire Klaus egy
pillanat alatt előtte termett. Pár másodpercig farkasszemet néztek, majd Klaus
elmosolyodott. Alice egy cseppet sem félt tőle, és ez még tőlem is egy jó
pontot jelentett neki.
- Lehet, hogy nem vagy az, sajnos, de vannak bizonyos
dolgok, amikkel tartozol nekem, illetve teljesítened kell őket – válaszolta
Klaus. El sem tudtam képzelni, hogy miféle szívességet tehetett a boszinak,
vagy az mivel tartozhat neki. Nem voltak szerelmi kapcsolatban, ez azonnal
látszódott rajtuk, no meg persze elvileg rokonok voltak. Szívből gyűlölték
egymást, de hogy miért, na az már kezdett engem is kicsit érdekelni, bár nem
szívesen avatkoztam volna bele a dolgaikba. A baj csak az volt, hogy úgy
sejtettem, hamarosan Elena-nak hála mégis kénytelen leszek belecsöppenni egy
újabb hibrid-féle őrületbe.
- Amiket kérdés nélkül teljesíteni fogok, de addig is, nem
vagyok a rabod, aki csak akkor léphet ki a házadból, amikor te mondod. Felettem
nincs hatalmad! – vágta hozzá Klaus-hoz felemelt fővel Alice, mire az ős szeme
dühöset villant, majd váratlanul elkapta a nyakát.
Elena ijedten felsikkantott, ám mielőtt még meggondolatlanul
nekik támadt volna, elkaptam a karját és visszatartottam őt. Úgy sejtettem,
hogy nem kell félteni Alice-t Klaus-tól és a sejtésem hamarosan be is
igazolódott.
Klaus hirtelen a földre rogyott és Alice úgy nézett rá, hogy
még azt is elhittem volna, hogy a tekintetével képes lenne megölni őt.
- Tűnj el innen Klaus és hagyj békén! Te is pontosan tudod,
hogy ez az utolsó alkalom, szóval igazán lehetne benned annyi emberség, vagy
bármi egyéb, amivel békét hagysz nekem, most utoljára! – vágta hozzá dühösen
Alice, bár a szavaiból semmit sem értettem, fogalmam sem volt, hogy mire
utalhatott velük.
- Az nem az én stílusom kedveském – felelte végül Klaus,
közvetlenül azután, hogy Alice abbahagyta az agya szétrobbantását. Mosolyogva
felállt, majd ránk nézett. Nem igazán volt időm reagálni, mert pillanatok alatt
mellettünk termett és kitépte Elena-t a szorításomból. – Ne feledd Alice, ha
bármiben is megpróbálsz keresztbe tenni nekem, akkor nem csak a fiad fogom
megölni, hanem az új kis barátaidat is. Amúgy is sok problémát okoztak már
nekem, és többé Elena vérének sem veszem hasznát. Ő lesz az első, akit a
szemeid láttára tépek szét apró darabokra, szóval gondolkozz, mielőtt bármit is
tennél! – felelte fenyegetően Klaus és biztos voltam abban, hogy nem viccel,
valóban elintéz minket, ha a boszi keresztbe tesz neki. Remek, jól
belecsöppentünk a közepébe! Dühösen Klaus-nak rontottam, és sikeresen elértem
azt, hogy Elena-t elengedje.
- Sosem unod meg a fenyegetőzést? – kérdeztem tőle szikrázó
szemekkel, majd elkaptam a nyakát, mire ő jóízűen felnevetett. Pillanatok alatt
lefejtette magáról a kezem, csak azért, hogy aztán az ő keze fonódjon az én
nyakamra.
- Komolyan mondom Damon, rohadtul elegem van belőled és hidd
el, a te megölésed is legalább annyira élvezni fogom, mint a kis szerelmedét,
vagy az öcsédét.
- Ne merészeld őket bántani Klaus! – csattant fel dühödten
Alice, majd mire kettőt pisloghattam volna, Klaus már el is repült tőlem és
Alice előtt lebegett a levegőben. A boszi szemei szó szerint vérben forogtak,
körülötte pedig tűz gyúlt, aminek következtében a száraz növényzet hamar lángra
kapott. Láttam már ezt-azt boszorkányoktól, de ami ebben a lányban volt, az
tényleg pusztító volt. Klaus üvöltött a kíntól és mozdulni sem bírt. Sorra
hallottuk, hogy törnek el a csontjai, de Alice-nek eszében sem volt elengedni
őt. Sejtettem, hogy nem véletlenül nem fél a hibridtől és hogy meg tudja magát
védeni, de hogy ennyire… Na ez még engem is ledöbbentett.
- Ha csak egy ujjal is hozzá mersz érni bármelyikükhöz is…
Esküszöm Klaus, akkor nem fog érdekelni sem isten, sem ember, és akkor az
számodra egyenlő lesz a véggel! Tegnap elfelejtetted közölni velem, hogy
megtörted Esther átkát, pontosan tudva ezzel azt, hogy ez mit jelent a
számomra. De ne aggódj, emelt fővel fogom elviselni azt, ami rám vár, de újra
elmondom neked: ha James-nek vagy Elena-nak, Damon-nak, esetleg Stefan-nak
bármi baja esik… Megöllek, megértetted?! – üvöltötte magán kívül Alice, majd
újabb csonttörések jelezték nekünk, hogy nem szándékozik még elengedni a hibridet,
akit látszólag piszok könnyen képes volt elkapni és megleckéztetni. Elena és én
döbbenten néztük a történteket és úgy tűnt, hogy valamiért egy igen erős
szövetségesre és védelmezőre akadtunk.
Alice végül mély levegőt vett, majd elengedte Klaus-t, aki
fájdalmasat nyögve a földre zuhant.
Ekkor hirtelen a tűz kihunyt körülötte és a tekintete is
újra tiszta volt, ám cseppet sem kedves.
- Ezt még meg fogod keserülni – felelte fenyegetően Klaus,
majd felkelt a földről és lassan a helyére tette az eltört csontjait.
- Nincs többé mit veszítenem Klaus, ezt te is tudod. James
haldoklik, szóval a megölése csak megváltás lenne a számára – felelte halkan
Alice, majd közelebb lépett a hibridhez. – Meg fogod kapni időben azt, amit
akarsz, de ha bántani mered őket… Tudod jól, hogy az mivel fog járni.
Klaus csak sejtelmesen elmosolyodott, majd ránk nézett.
Megcsóválta a fejét, végül elnevette magát és eltűnt. Azt hiszem, hogy van
valami, amiről nem tudunk, és erről sürgősen ki kell majd faggatnunk ezt a kis
szuperboszit, mert cseppet sem tetszik az, amibe belekevert minket.
Elena is döbbenten nézett Alice-re majd lassan közelebb
lépett felé.
- Jól vagy? – kérdezte tőle halkan, mire Alice elmosolyodott
és bólintott. Elena ekkor odalépett hozzá, majd váratlanul megölelte őt. Alice
boldogan fogadta a kedves gesztust és nem tudtam nem észrevenni, hogy egy apró
könnycsepp gördült végig az arcán.
- Na jó, a rózsaszín felhők oszoljanak, ti pedig vonuljatok
szépen be a házba. Ideje, hogy beszélgessünk – csattantam fel türelmetlenül,
mire Alice nagyot sóhajtott, majd elengedték egymást Elena-val és csodák
csodájára, szót fogadva nekem elindultak be a villába.
Végre valaki hallgat rám is! Éljen! Csak aztán nehogy megint
késő legyen és ismét az én balsejtelmeim igazolódjanak be: Klaus és a kiscsaj
készülnek valamire, és ez egyáltalán nem tetszett nekem…
Szia Morwen!
VálaszTörlésHűha, Alice-nek fia van? Ez érdekes :) Tényleg erős lehet, ha ilyen könnyen elbánt Klaus-szal! Szuper lett!
Puszi, Cleo
Szia Cleo!:)
TörlésLátom, hogy megleptelek.:) Igen, lesznek itt még finomságok, és Alice tényleg nem egy gyenge boszika.:) Örülök, hogy tetszett ez a fordulat.:)
Puszi Neked is
Hát gratulálok a 100000 oldalmegjelenítéshez. Az epizód valami eszméletlen, volt benne szerintem minden. Klaus és Alice közti kis viadal nagyon jó volt, Klaus hozta a szokott "őrült" hibrid formáját meg Damon is megszokott úgymond józan gondolkodású énjét. Damonon látszott, hogy még nem jutott túl teljesen Elenán, de már elkezdett továbblépni. Alice-ről is kiderült pár dolog, van egy fia az igen, így érthető mivel tudja Klaus elérni, hogy segítsen neki.
VálaszTörlésEzután a rész után még inkább érdekes a történet.
Köszönöm Zoltán.:)
TörlésNem gondoltam volna, hogy ennyire tetszik majd Nektek ez a rész, mert én olyan áltagosnak mondanám csak. Egy kis beinduló rész azok előtt, ami majd szép lassan ezután fog következni.:)