Sziasztok!
Ma egy picit felkavarom az állóvizet, és ezúttal Damon szemszögéből folytatódik a történet. Lesz benne egy kis Damon-Elena jelenet, aminek a későbbiekre nézve nagy jelentősége lesz. Ne feledjétek, Damon le akarja zárni az Elena-val való viszonyát, és ez bizony nem egy könnyű és szép menet lesz.
A fejezet azért is különleges, mert a végén Alice szemszögére váltok, ami a történet további alakulása miatt volt fontos (a 3 db csillag után). A következő fejezet pedig... Erről pár szót a mai rész alján szólok.:) De addig is jó olvasást.:)
Morwen
****************************
Másnap reggel szokatlanul jó kedvvel ébredtem és egy
elégedett vigyor ült ki az arcomra. Igaz, hogy a kiszemelt fél még nem feküdt az
ágyamban, de ami késik… Alice tényleg nem semmi volt, és még én sem gondoltam
volna, hogy ennyire könnyen belemegy egy ilyen piszkos kis játékba, amire
invitáltam. Mindig képes volt meglepni… Sejtettem, hogy nem az a szemérmes
fajta, de amilyen szenvedély tudott benne gyúlni a tapasztalt kezek alatt…
Pontosan olyan volt ilyenkor, mint amikor például nekitámadt pár napja
Klaus-nak az udvarunkon. Egy aranyos, néha csendes és visszafogott lánynak tűnt,
de ha kicsalogatják a csigaházából, akkor robban, és olyankor kő kövön nem
marad körülötte semmi. Ugyanez igaz volt a csípős nyelvére is, és ha jól
sejtettem, az ágyban sem egy visszafogott kislányra számíthatok majd, sőt.
Valahogy tudta jól, hogy mivel tud a legjobban lázba hozni, és még ha apró kis
mozdulatokkal, mosolyokkal vagy incselkedésekkel tette is ezt, akkor is
hatottak és elérte velük a célját. Egy ínycsiklandozó vadmacskának tűnt, és már
alig vártam, hogy teszteljem a sejtésem vele kapcsolatban. Igaz, hogy még
mindig voltak fenntartásaim az irányába, és voltak bizonyos kérdések, amikre
még mindig nem adott egyenes választ, most ezeket mégis inkább a háttérbe
szorítottam. Sikerült annyira kiismernem, hogy tudtam jól azt, nem fog
egykönnyen megnyílni és információkat csepegtetni felém, így inkább a másik,
kellemes célkitűzésem helyeztem most előtérbe. Aztán meg az is lehet, hogy
könnyebben ki tudom majd faggatni akkor, ha reggelente az ágyamban ébred.
Már késő délelőtt volt, amikor végül kibotorkáltam az
ágyamból és meglátogattam a fürdőt egy kellemes ébresztő zuhanyért. Már épp
végeztem és egy szál törölközőben flangáltam a szobámban, amikor váratlanul
becsörtetett hozzám Elena.
- Hol van Alice? – szegezte nekem köszönés nélkül a kérdést
és dühösen nézett rám.
- Neked is szép jó reggelt Elena! – feleltem neki elhúzott
szájjal, majd a szekrényhez léptem és kivettem belőle a tervezett mai
szerelésemet. – A kérdésedre a válaszom pedig nem tudom. Te vagy az új legjobb
barátnője, és tudtommal a te korosztályod, így veled koptatja az iskolapadot,
nem pedig velem mulatja az időt. Legalábbis nem iskolaidőben – tettem hozzá
vigyorogva, mert sejtettem, hogy hamarosan több időt eltölthetek majd a kis
boszival.
- Tegnap este utánamentél, miután elhagyta a Grill-t, ő
pedig ma nem jött iskolába – felelte nekem mérgesen Elena, mire én unottan
ránéztem.
- És máris engem kell gyanúsítani akkor, ha egyszerűen csak
elalszik, és nem akar befáradni a híres neves gimitekbe? – kérdeztem tőle
felvont szemöldökkel, mire ő végül megenyhült és láttam rajta, hogy kezdi
felfogni, hogy semmi közöm nincs a barátnője lógásához.
- Én azt hittem… - kezdte volna Elena, mire én hirtelen
előtte termettem, és nem rejtegetve tovább az egyre jobban épülő dühömet, végül
nekiestem.
- Mit Elena? Azt, hogy biztosan Damon csinált vele valamit,
igaz? Köszönöm a kedvességed, ez igazán aranyos volt tőled. Az utolsó ember,
akire számítottam, hogy ilyennel meggyanúsít, az pont te voltál – vágtam hozzá
dühösen, mire ő szó szerint köpni-nyelni nem tudott. Szerintem végre felfogta,
hogy jelen esetben tényleg ártatlan vagyok, mert lassan a bűntudat is kiült az
arcára.
- Elena, itt vagy? – szólalt meg a folyosóról Stefan, mire
én csak megforgattam a szemeimet. Hátrébb léptem Elena-tól, majd visszatértem a
ruháimhoz, amiket nemrég az ágyra hajigáltam.
- Ha nem akarsz egy show műsort, akkor kifáradhatsz –
feleltem neki szigorúan, majd látványosan a törölközőért nyúltam, ami a
derekamra volt csavarva.
- Sajnálom – felelte nekem komoran, majd végül hátat
fordított nekem és kisétált a szobámból. Hallottam, hogy a folyosón beszédbe
elegyedik Stefan-nal, majd hamar elhagyták az emeletet és nem sokkal később a
házat is. Én komótosan felöltöztem, majd lementem a pincébe egy kis reggeliért.
Nem igazán érdekelt Elena felesleges aggódása, amire nem mintha rászorult volna
a boszorka. Minden bizonnyal csak megártott neki a tegnapi ital és ezért inkább
kihagyta a mai ígéretes tanítási napot. Mi rossz volt ebben? Egy 17 éves tinédzser
volt, aki alkalomadtán más dolgokat helyezett előtérbe. Ez pedig szerintem így
volt rendjén.
Így aztán nem foglalkozva Elena iménti kirohanásával, végül
kellemesen megreggeliztem, majd visszavonultam a szobámba.
A nap további része kellemesen és nyugodtan telt, egészen
addig, míg Elena és Stefan vissza nem érkeztek a villába. Én épp a szokásos
adag whisky-mel ismerkedtem a könyvtárban, amikor mindketten dühösen becsörtettek
a házba. Látszólag Elena volt a mérgesebb, Stefan inkább nyugtatni próbálta a
barátnőjét, bár ahogy elnéztem őket, nem sok sikerrel járt.
- Belétek meg mi ütött? – kérdeztem tőlük unottan, mire
Elena mérgesen felhagyott a nappali közepén való fel és alá járkálással, és rám
nézett.
- Az történt Damon, hogy Alice eltűnt, de ezt már említettem
neked korábban – vágta hozzám mérgesen, majd nagy levegőt vett és folytatta. –
Nem jött ma iskolába, és miután délután sem jelent meg, hazasiettünk a suliból
ide – felelte idegesen és úgy láttam, hogy eléggé aggódik a boszi miatt. –
Biztos vagyok abban, hogy Klaus áll ez mögött, de amikor kérdőre vontuk az
imént, szó szerint kiröhögött és ránk sem hederítve visszavonult a giccses
barlangjába.
- Ti elmentetek Klaushoz válaszokért? – kérdeztem döbbenten
Elena-t, majd amikor ő értetlenül nézett rám, hangosan kitört belőlem a
nevetés. – Komolyan azt hitted, hogy majd bármilyen kérdésedre is válaszolni
fog? Pont nektek?
- Próbálkozni lehet, és jobb mint, amit te csinálsz –
felelte nekem sértetten és karba tett kézzel Elena.
- Mert? Mégis mit csinálok én? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Mit? Hát ez az Damon! Semmit! Ez a baj! – csattant fel
mérgesen Elena.
- No álljunk csak meg egy szóra. Miért is kellene nekem
bármit is csinálnom, és mellesleg mi kapcsán is kellene csinálnom a valamit,
amit nem csinálok? – tettem fel neki a kacifántos kérdést, és komolyan mondom,
már az is csoda volt, hogy tudtam követni a logikátlan kirohanását.
- Alice, rémlik valami? Eltűnt! – vágta hozzám olyan
dühösen, mintha én tehetnék az egészről.
- És? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.
- Téged nem érdekel, hogy hol van Alice? – kérdezte tőlem
döbbenten Stefan, beszállva ezzel a beszélgetésbe.
- Szerintem nagylány már és tud magára vigyázni, de ezt
előtted is bebizonyította a múltkor Elena, nemde? – válaszoltam nekik egy
egyértelmű kérdéssel, amire mindhárman tudtuk jól a választ: egyáltalán nem
kell félteni a kiscsajt és felesleges ez a balhé miatta.
- De érdekel téged Alice, nem? – kérdezte tőlem értetlenül
Elena.
- Azért mert valakit meg akarok fektetni, attól még nem
fogok utána koslatni és sápítozni, ha éppen valami dolga akad és a maga útját
járja – feleltem unottan Elena-nak, mire ő elhűlve és értetlenül nézett rám.
Lehet, hogy egy kicsit az ártatlan lelkébe gázoltam most, de tulajdonképpen mit
is vár tőlem? Hónapokig sikeresen hülyít engem is, majd aztán az öcsémnél
táborozik le végleg, és elvárja, hogy én ezek után olyan legyek vele, mint amilyen
korábban voltam, és játsszam neki a szent fiúcskát, aki lépten nyomon mellette
van? Na azt már nem! Engem többet nő nem fog így az ujja köré csavarni, és
Alice-szel sem éppen rózsaszín és habos-babos terveim voltak.
- Nem kell ilyennek lenned Damon – szólalt meg halkan Elena,
majd segítőkészen és kedvesen nézett rám, ami még láttam, hogy az öcsém nyugodt
pulzusát is az égbe verte, de szerencsére ő ezúttal nem szólalt meg. Tisztán
láttam rajtuk, hogy nem valami fényes köztük a helyzet, és ezért úgy döntöttem,
hogy most nem rondítok bele a viszonyukba, csupán helyre teszem egy kicsit
Elena-t, ami azt hiszem, hogy ráférne már.
- Na jó Elena, ezt most azonnal fejezd be, rendben?! –
csattantam fel mérgesen, majd dühösen felé léptem egyet. – Véget ért az az
időszak, amikor szó szerint csüngtem rajtad, és vártam, hogy mikor lehetek a
segítségedre, vagy mikor lehetek a támaszod. Erre ott van a barátod, Stefan.
Döntöttél, tarts is ki mellette! Én is szeretnék kilépni abból az istentelen
helyzetből, amibe mindhárman kerültünk: te, én és te, Stefan – tettem hozzá
eközben az öcsémre pillantva, aki feszülten figyelte a köztünk zajló
beszélgetést, és látszólag jobbnak látta, ha tényleg nem szól most bele a
kettőnk vitájába. – Részemről a hármunk témája le van zárva, és mint kifejtettem
neked korábban Elena, szeretnék túllépni rajtad, és ebbe sem neked, sem másnak
nem lesz beleszólása. Az pedig, hogy épp Alice-re vetettem ki a hálómat… Ami
vagy tetszik neked, vagy nem, igazából rohadtul nem érdekel, hogy mit gondolsz
erről! Szóval a lényeg: nem fogok a kis szuperboszi után kutatni csak azért,
mert te épp úgy gondolod, hogy őt is, mint minden más szerencsétlen,
ismeretlen, ártatlan embert meg kell menteni! Majd előkerül, hogy ha akar, ám
ha mégis Klaus tett vele valamit, akkor elárulnád, hogy mit szándékozol tenni?
Odamész hozzá és csúnyán nézel rá? Hidd el, újra ki fog röhögni téged, és akkor
még szerencsésnek mondhatod magad, mert a szíved a helyén maradt!
Elena döbbenten és igencsak megbántottam nézett rám, de az
igazat megvallva, egyáltalán nem tudott már meghatni ezzel a nézéssel. Tényleg
kezdtem unni, hogy folyton az ujja köré csavart, és szerettem volna minél
távolabb taszítani őt a szívemből. Örömmel töltött el, hogy látszólag egyre
jobban haladtam ezen a kijelölt úton, ami úgy tűnt, hogy őt egy kissé szíven
ütötte.
- Most pedig, ha megbocsátotok, megyek a saját dolgomra, mert
van jobb tennivalóm is annál, mint hogy a ti idióta és felesleges
aggodalmaitokat hallgassam – vágtam hozzájuk dühödten, majd rájuk sem hederítve
kiviharzottam a villából.
Igazából nem volt jobb dolgom, de Elena és Stefan ostoba
dolgaiba belemászni… Na ennél még a semmittevés is jobb elfoglaltságnak tűnt.
Untam már, hogy valamelyikük folyton engem vesz elő, ha valakivel történik
valami! Igaz, hogy nem voltam egy szent, sőt! De az ártatlan gyanúsítgatásokat
rühelltem, és tőlük sem voltam hajlandó ezt elviselni.
Nem találtam semmi rosszat abban, hogy Alice eltűnt, és
igaz, hogy egy kicsit bántam volna, ha nem kerülhetek vele közelebbi
kapcsolatba, de tulajdonképpen túléltem volna a hiányát. Talán végül
felülkerekedett Klaus-on, kiállt magáért, és elhúzott a városból. Vagy ha nem,
akkor mégis mit tudnék csinálni? Semmit, szóval ahogy Elena-nak is kifejtettem
az imént, majd lesz valami és vagy előkerül majd a kis boszi, vagy nem.
Nem is értem, hogy mit gondolt Elena… Azért, mert
kiszemeltem magamnak Alice-t, és látszólag ő is vevő volt egy laza viszonyra,
attól még nem kell elájulnom, ha eltűnik, és esetleg dolga akad, vagy ha netán
meghal. Egy gonddal kevesebb, mert akármilyen kellemes dolgokat is ígért
számomra az ismeretségünk, valójában még mindig több volt a lehetséges
kockázat, amit számunkra jelentett. Továbbra is titokzatos volt, és nem árult
el semmit arról, hogy pontosan milyen köze is van Klaus híres-neves hibrid
átkához, és hogy végül miért is van rá szüksége annak a beképzelt ősnek.
Valamiért senkinek sem volt hajlandó erről beszélni, és ez inkább volt gyanús,
mintsem egy kedves, óvó gesztus felénk. Az, hogy mindemellett mégis vonzódtam
hozzá… Nos, az egy más történet, és talán majd pont ez által fogok tudni
válaszokat kicsalni belőle. Már ha előkerül majd, és ha él még… Ha nem… Hát
akkor egy gonddal kevesebb, és egy temetéssel több.
*
A történtek óta nem volt valami nyugodt a hangulat a
villában. Elena továbbra is elviselhetetlen volt, és szó szerint halálra
aggódta magát Alice miatt. A köztünk lévő viszony is eléggé elmérgesedett. Nem
igazán beszéltünk, mert ő engem került, én pedig őt, mert nem akartam egy újabb
meddő vitába keveredni vele. Stefan látszólag nyugodt volt a történtek után, és
habár biztosan ő is aggódott Alice miatt, úgy láttam, hogy ennek ellenére is
feltűnően nyugodt és velem is viszonylag kedves volt, ami engem inkább csak
dühíteni tudott. Biztos voltam abban, hogy ez csakis annak köszönhető, hogy én
végre hátat fordítottam Elena-nak és tulajdonképpen magukra hagytam őket, hogy
éljék a maguk kis életét. Elena viszont még mindig fújt rám, és ez azt hiszem,
hogy nekem csak a hasznomra vált. Ő rám volt dühös a korábbi viselkedésemért,
én pedig rá, az alaptalan vádaskodása miatt. Meg persze amiatt is ki voltam rá
bukva, mert ha akaratlanul is, de igyekezett továbbra is életben tartani a
szerelmi háromszögünket. A gond csak az volt, hogy én erre már nem vágytam, az
öcsémnek is elege volt már ebből, így már csak Elena-nak kellett volna
változtatnia a viselkedésén. Mivel nem igazán álltunk szóba, így ez
félig-meddig meg is valósult.
Lassan viszont beláttam magamban én is, hogy Alice kapcsán
talán igaza van Elena-nak. Már hat napja, hogy a boszorka állítólag eltűnt, és
kezdtem én is azt hinni, hogy többet nem hallunk felőle. Sebaj… Lőttek az
élvezetnek, de a problémáknak is. Így aztán mit sem törődve Elena-ék bújával,
feltűnően nyugodtan és felszabadultam lófráltam tovább a villában.
Természetesen a két díszpintyet igencsak idegesítette ez, amivel végül elértem
azt, hogy a szabadidejük nagy részét inkább a Gilbert házban töltötték. Éljen,
végre egy kis csend, nyugalom és Elena-mentes napok!
*
Újabb három nap telt el Alice eltűnése után, és azóta, hogy
Elena, és őt követve Stefan megsértődtek a viselkedésem miatt, a napok tényleg
nyugodtan teltek. Egy picit kezdtem bánni, hogy a kis boszorka eltűnt, de aztán
hamar elővettem ismét a mérlegem, és összegeztem a dolgokat: nincs élvezet, de
probléma sincs. Így aztán boldogan vettem birtokba a villát, és amikor néha
felbukkant Stefan a házban és elvitte pár ruhájukat Elena-hoz, még vele sem
igazán álltam szóba, pedig kezdetben egészen kedves volt velem. Talán egy
kicsit tényleg kiakadtak rám, de őszintén szólva, nem igazán zavart a dolog.
Végre hónapok óta volt pár nap, aminek a végén nyugodtan és feszültségmentesen
hajthattam álomra a fejem, és úgy éreztem, hogy ez most már nekem is kijárt.
Damon Salvatore és az önzőség… Igen, két olyan fogalom voltak ezek, amik
szorosan összetartoztak, és amin nem szándékozok soha többet változtatni.
***
Fáradtan, de annál boldogabban dőltem hátra a repülőgép puha
székének. Mosolyogva és hálásan néztem a mellettem ülő Elijah-ra és fogalmam
sem volt, hogy miként fogom tudni megköszönni neki azt a rengeteg szeretet és
törődést, amit tőle kaptam ez idáig.
- Köszönöm – szólaltam meg könnyes szemmel, mire ő
kíváncsian felhúzta a szemöldökét.
- Ugyan mit, kedvesem? – kérdezte tőlem halkan, majd
óvatosan letörölte a könnyeimet. Ennyi kedvesség, jóindulat és törődés… Nem is
tudom, hogy mihez kezdtem volna, ha Elijah nem lett volna mellettem, amikor a
legnagyobb szükségem volt rá.
- Azt, hogy minden bizonnyal utoljára, de végül láthattam a fiamat
– feleltem neki halkan, és közben ismét kicsordultak a könnyeim, ahogy
felidéztem James arcát magam előtt. Sokat változott két év alatt, és örültem,
hogy ismét jobb színben volt, és én is meggyőződhettem erről a saját két
szememmel.
- Kérlek, ne mondd ezt, Alice – szólalt meg lehangoltam
Elijah. – Én nem szeretném feladni, de ehhez rád is szükségem van. Megtaláljuk
a módját annak, hogy kicselezzük Esther átkát. De az is lehet, hogy semmin sem
fog változtatni az, hogy Klaus újra hibrid lett. Kérlek, Alice, ne add még fel
– felelte nekem kedvesen, és szinte már-már könyörgően. Láttam már párszor ezt
a tekintetet, amivel rám nézett, de most valahogy még reményvesztettebb és még
keserűbb volt, mint szokott lenni.
- Ezt már megbeszéltük Elijah… Nem akarom a maradék időmet
egy vesztes csata megvívására pazarolni. Belefáradtam ebbe Elijah, és talán az
lesz a legjobb, ha itt és most minden véget ér majd. Tudod te is, hogy az nem
élet, amit az anyádnak hála élnem kell. Eddig megbirkóztam vele, de ez már
tényleg sok volt… Még nekem is – tettem hozzá letörten.
- Tudom Alice – felelte nagyot sóhajtva és keserűen Elijah.
– Én viszont nem fogom most feladni, de neked meg kell ígérned, hogy ha találok
bármit is, ami akár csak egy hajszálnyi esélyt is jelent számodra, akkor te is
újra felveszed majd a harcot és nem adod fel – mondta nekem eltökélten, amire
tudtam jól, hogy képtelen lennék nemet mondani.
- Legyen – feleltem neki kedvesen. – De nem akarom, hogy feleslegesen
rám pazarold az idődet.
- Alig két hónap… Érted ezerszer is többet feláldoznék, ha
ezzel akár egy nappal is meghosszabbíthatom az életed – mondta nekem nagyot
sóhajtva, mire én elmosolyodtam.
- Hogy lehetsz te ennyire jó és szerető, miközben a
testvéreid… Egyszerűen máig nem tudom ezt felfogni – feleltem neki
elgondolkozva.
- Ez egy roppant érdekes kérdés Alice, és a válaszom rá az,
hogy: egyáltalán nem tudom. Sose tudtam megérteni, hogy miként képesek téged
veszélyesnek és kegyetlennek látni, holott nálad jobb és tisztább lélekkel még
sosem találkoztam.
- Csak elfogult vagy Elijah – feleltem neki feddőn, mire
halványan elmosolyodott, majd válasz helyett kedvesen a karjába vont.
- Nem hinném Alice – szólalt meg halkan, majd óvatosan
végigsimított a hajamon, mire én tudtam jól, hogy nemsokára álomba merülök.
Mosolyogva hajtottam a fejem a mellkasára és vártam a szép képeket, amiket
tudtam jól, hogy hamarosan ismét elém varázsol majd.
- Szeretlek Elijah – szólaltam meg halkan, és talán már nem
is igazán voltam ébren. Halványan érzékeltem, hogy ő is viszonozza a
kijelentésem, ami egy boldog mosolyt varázsolt az arcomra. Az álmomban, vagy a
valóságban? Azt már én magam sem tudtam. De a lényeg nem is ez volt… Hanem az,
hogy végre boldog voltam, és Elijah támogatása több volt, mint amire
számíthattam. Nagyon erős volt a mi kötelékünk, a mi kapcsolatunk, és habár
sosem mondta még egyikünk se ki nyíltan az érzéseit, mégis tudtuk, hogy
mennyire szeretjük egymást. Mint két testvér… Igen, Elijah-t mindig a meg nem
született, nem létező testvéremnek tartottam, és mindig is így fogok rá
tekinteni. Az örök támasz, ami az utolsó lélegzetvételemig mellettem lesz majd.
**************************
Szóval megtudhattátok, hogy miért tűnt el egy időre Alice, ami azt jelenti, hogy máris visszatér Mystic Falls-ba, és bizony Damon-nal a legutolsó találkozása... Hogy is mondjam... Egy kicsit forróra sikerült. Nem tudom, hogy emlékeztek-e arra, amit a történet indulásakor mondtam nektek a regény főmenüjében: igencsak a határaimat fogom feszegetni, ezzel együtt a tiéteket is. Nos, a következő fejezetben ez el is fog indulni, ami igencsak egy korhatáros rész lesz.:) A címe pedig: Egy veszélyes játék kezdete.
Ki az aki már várja? :)
Szia Morwen!
VálaszTörlésWááá! *w* Damon annyira higgadt, hogy az már hihetetlen. Elena pukkadjon meg! Utálom. Amúgy is, és itt is :D Ó, én, én, én már várom a következőt! Kérlek, siess vele! Kíváncsi vagyok arra a nem Morwenes, határfeszegetős leírásra :P
Puszi,
Cleo
Szia Cleo!:)
TörlésMár kezdtem azt hinni, hogy eltűntél, mert nem jelezted, hogy olvastad-e A pokoli napot, pedig annál nagyon-nagyon kíváncsi lennék a véleményedre.:)
Hát a kövi résszel az a helyzet, hogy mivel hetente két napon hozok frisst és már 2 történet fut az oldalon, ezért ennek a story-nak a következő fejezete február 11-én fog érkezni. De megéri rá várni, csak hát messze van még. Amúgy a kövi rész még csak a kezdet lesz, és utána... Elszabadul lassan, de biztosan a "pokol".:) Vagy a mennyország?:p Ki tudja.:)
Puszi
Morwen
Nagyon jó, azt a fejmosást szerintem megérdemelték Damontól főleg Elena amiért úgymond még mindig próbálja megváltoztatni érdekes, hogy Stefan még nem tette ezt szóvá. Érdekes látni úgymond a két végletet Elena a túlzott aggódásával és Damon egyenlőre a nem törődöttségével Alice irányába. Jó volt látni, hogy milyen Damon amikor próbál túllépni Elenán. Lesznek itt még érdekes események. és feszültségek?
VálaszTörlésA vége tetszett elég aranyosak voltak Elijah-val amolyan kis családias hangulat volt a jelenetnek.
Szia Zoltán!:) Örülök, hogy tetszenek ezek a feszült és fejmosós jelenetek is.:) Írni is öröm volt őket, az biztos.:)
TörlésAmiatt, amit a vége miatt mondtál... Hogy átjött a szép és bensőséges családias légkör Alice és Elijah közt.:) Hát ennek borzasztóan örültem.:) Alice és Elijah kapcsolata nagyon szoros és szeretettel teli.:)
De persze igazad van, lesz még itt bőven feszültség, sőt. A kövi rész után újra beveti magát a kegyetlen Damon.:) De szerintem a kövi résznél is ki fogtok akadni rendesen.:) Komolyan mondom, én jobban várom, mint Ti.:)
Stefan amúgy még egy kicsit várat magára, és másképp lesz az ő vonala megoldva. Nem lesz egyszerű az ő útja sem Elena-val.:)
Keményen vagy erőssen (nem is tudom már melyik lenne a helyesebb) oda mondott Damon Elenanak. Ezt Elena úgy reagálja le, hogy egyszerűen duzzogva kerüli? Valahogy olyan szájizet hagy maga után, na és Stefan meg kedves? Ne haragudj, totál ki vagyok, ezért is halgattam eddig. Lehet hogy jobb lett volna ha továbbra is hallgatok (amiatt az átkozott sori miatt). Nem vagyok a toppon sem ötlet sem pedig hangulat szempontjából. Ugyhogy inkább begubózok és vegetálok többre nem is vagyok képes. Függetlenül az én nyavajámtól, lassan de bizrosan alakulnak a dolgok, persze itt sem arra az irányba amerre én szeretném. De ez van... el kell tudni fogadni a keserű pirulákat is. Csak átkozottul nehéz.... Bocs csak ennyire futotta. :):):)
VálaszTörlésSemmi baj Maresz. Fel a fejjel, majd helyrejön minden a soriban is.:)
TörlésEz a történet viszont tényleg nem Delena központú lesz, szóval ne is várj majd ebben semmilyen Delena történést. Elena és Damon végül csak barátok lesznek és semmi sem lesz köztük. Damon most más utat jár be, de hidd el, Elena nélkül is nem semmi lesz az az út.
Stefan is okkal ilyen, de erre majd később derül csak fény. Elena és Stef közt kicsit később borul majd ki a bili, és idő lesz, míg ők is megoldják a saját bajaikat.
Tényleg fel a fejjel. Tudod, ez "csak" egy sorozat, és nem az életünk múlik rajta. De ettől függetlenül biztosan lesz még jobb is a soriban is.:) Kitartás!:)
Igen, még szerencse, hogy "csak" egy sorozat és nem az életünk múlik rjata, mert ha igy lenne vagy lett volna eddig is hát... nem, is tudom .... Nem akarok nagy szavakkal dobálozni, annak semmi értelme. De attól én még duzzoghatok a sorozat miatt, úgy mint Elena a te storidban (anélkül, hogy vki megkövezne)? Rettenetesen ki tud boritani az már biztos, nos, akkor elvonulok duzzogni és ne is halljak semmit a soriról péntekig. :):):)
TörlésNem kell elvonulni duzzogni, add csak ki magadból azt, ami bánt, bosszant. Hidd el, engem is zavar az, ami van, meg láthattad, hogy pl. Szandit is, és nem vagyunk egyedül. De ilyen a sori. Ha azonnal megkapnánk mindent, ami jó, akkor mit csinálnának még a maradék 1,5, vagy akár több évadban, ha lesz még egyáltalán? Emlékszel, hogy mit írtam a Delena szakítás után az elemzőmben Delena-ról? Nem akarom ismételni magam újra, de biztos, hogy az ő dolguk még nem zárult le.
Törlés