2014. január 31., péntek

Damon's Fanficton - 8. fejezet: A gyanú árnyékában

Sziasztok!

Ma egy picit felkavarom az állóvizet, és ezúttal Damon szemszögéből folytatódik a történet. Lesz benne egy kis Damon-Elena jelenet, aminek a későbbiekre nézve nagy jelentősége lesz. Ne feledjétek, Damon le akarja zárni az Elena-val való viszonyát, és ez bizony nem egy könnyű és szép menet lesz.

A fejezet azért is különleges, mert a végén Alice szemszögére váltok, ami a történet további alakulása miatt volt fontos (a 3 db csillag után). A következő fejezet pedig... Erről pár szót a mai rész alján szólok.:) De addig is jó olvasást.:)

Morwen

****************************



Másnap reggel szokatlanul jó kedvvel ébredtem és egy elégedett vigyor ült ki az arcomra. Igaz, hogy a kiszemelt fél még nem feküdt az ágyamban, de ami késik… Alice tényleg nem semmi volt, és még én sem gondoltam volna, hogy ennyire könnyen belemegy egy ilyen piszkos kis játékba, amire invitáltam. Mindig képes volt meglepni… Sejtettem, hogy nem az a szemérmes fajta, de amilyen szenvedély tudott benne gyúlni a tapasztalt kezek alatt… Pontosan olyan volt ilyenkor, mint amikor például nekitámadt pár napja Klaus-nak az udvarunkon. Egy aranyos, néha csendes és visszafogott lánynak tűnt, de ha kicsalogatják a csigaházából, akkor robban, és olyankor kő kövön nem marad körülötte semmi. Ugyanez igaz volt a csípős nyelvére is, és ha jól sejtettem, az ágyban sem egy visszafogott kislányra számíthatok majd, sőt. Valahogy tudta jól, hogy mivel tud a legjobban lázba hozni, és még ha apró kis mozdulatokkal, mosolyokkal vagy incselkedésekkel tette is ezt, akkor is hatottak és elérte velük a célját. Egy ínycsiklandozó vadmacskának tűnt, és már alig vártam, hogy teszteljem a sejtésem vele kapcsolatban. Igaz, hogy még mindig voltak fenntartásaim az irányába, és voltak bizonyos kérdések, amikre még mindig nem adott egyenes választ, most ezeket mégis inkább a háttérbe szorítottam. Sikerült annyira kiismernem, hogy tudtam jól azt, nem fog egykönnyen megnyílni és információkat csepegtetni felém, így inkább a másik, kellemes célkitűzésem helyeztem most előtérbe. Aztán meg az is lehet, hogy könnyebben ki tudom majd faggatni akkor, ha reggelente az ágyamban ébred.
Már késő délelőtt volt, amikor végül kibotorkáltam az ágyamból és meglátogattam a fürdőt egy kellemes ébresztő zuhanyért. Már épp végeztem és egy szál törölközőben flangáltam a szobámban, amikor váratlanul becsörtetett hozzám Elena.
- Hol van Alice? – szegezte nekem köszönés nélkül a kérdést és dühösen nézett rám.
- Neked is szép jó reggelt Elena! – feleltem neki elhúzott szájjal, majd a szekrényhez léptem és kivettem belőle a tervezett mai szerelésemet. – A kérdésedre a válaszom pedig nem tudom. Te vagy az új legjobb barátnője, és tudtommal a te korosztályod, így veled koptatja az iskolapadot, nem pedig velem mulatja az időt. Legalábbis nem iskolaidőben – tettem hozzá vigyorogva, mert sejtettem, hogy hamarosan több időt eltölthetek majd a kis boszival.
- Tegnap este utánamentél, miután elhagyta a Grill-t, ő pedig ma nem jött iskolába – felelte nekem mérgesen Elena, mire én unottan ránéztem.
- És máris engem kell gyanúsítani akkor, ha egyszerűen csak elalszik, és nem akar befáradni a híres neves gimitekbe? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel, mire ő végül megenyhült és láttam rajta, hogy kezdi felfogni, hogy semmi közöm nincs a barátnője lógásához.
- Én azt hittem… - kezdte volna Elena, mire én hirtelen előtte termettem, és nem rejtegetve tovább az egyre jobban épülő dühömet, végül nekiestem.
- Mit Elena? Azt, hogy biztosan Damon csinált vele valamit, igaz? Köszönöm a kedvességed, ez igazán aranyos volt tőled. Az utolsó ember, akire számítottam, hogy ilyennel meggyanúsít, az pont te voltál – vágtam hozzá dühösen, mire ő szó szerint köpni-nyelni nem tudott. Szerintem végre felfogta, hogy jelen esetben tényleg ártatlan vagyok, mert lassan a bűntudat is kiült az arcára.
- Elena, itt vagy? – szólalt meg a folyosóról Stefan, mire én csak megforgattam a szemeimet. Hátrébb léptem Elena-tól, majd visszatértem a ruháimhoz, amiket nemrég az ágyra hajigáltam.
- Ha nem akarsz egy show műsort, akkor kifáradhatsz – feleltem neki szigorúan, majd látványosan a törölközőért nyúltam, ami a derekamra volt csavarva.
- Sajnálom – felelte nekem komoran, majd végül hátat fordított nekem és kisétált a szobámból. Hallottam, hogy a folyosón beszédbe elegyedik Stefan-nal, majd hamar elhagyták az emeletet és nem sokkal később a házat is. Én komótosan felöltöztem, majd lementem a pincébe egy kis reggeliért. Nem igazán érdekelt Elena felesleges aggódása, amire nem mintha rászorult volna a boszorka. Minden bizonnyal csak megártott neki a tegnapi ital és ezért inkább kihagyta a mai ígéretes tanítási napot. Mi rossz volt ebben? Egy 17 éves tinédzser volt, aki alkalomadtán más dolgokat helyezett előtérbe. Ez pedig szerintem így volt rendjén.
Így aztán nem foglalkozva Elena iménti kirohanásával, végül kellemesen megreggeliztem, majd visszavonultam a szobámba.
A nap további része kellemesen és nyugodtan telt, egészen addig, míg Elena és Stefan vissza nem érkeztek a villába. Én épp a szokásos adag whisky-mel ismerkedtem a könyvtárban, amikor mindketten dühösen becsörtettek a házba. Látszólag Elena volt a mérgesebb, Stefan inkább nyugtatni próbálta a barátnőjét, bár ahogy elnéztem őket, nem sok sikerrel járt.
- Belétek meg mi ütött? – kérdeztem tőlük unottan, mire Elena mérgesen felhagyott a nappali közepén való fel és alá járkálással, és rám nézett.
- Az történt Damon, hogy Alice eltűnt, de ezt már említettem neked korábban – vágta hozzám mérgesen, majd nagy levegőt vett és folytatta. – Nem jött ma iskolába, és miután délután sem jelent meg, hazasiettünk a suliból ide – felelte idegesen és úgy láttam, hogy eléggé aggódik a boszi miatt. – Biztos vagyok abban, hogy Klaus áll ez mögött, de amikor kérdőre vontuk az imént, szó szerint kiröhögött és ránk sem hederítve visszavonult a giccses barlangjába.
- Ti elmentetek Klaushoz válaszokért? – kérdeztem döbbenten Elena-t, majd amikor ő értetlenül nézett rám, hangosan kitört belőlem a nevetés. – Komolyan azt hitted, hogy majd bármilyen kérdésedre is válaszolni fog? Pont nektek?
- Próbálkozni lehet, és jobb mint, amit te csinálsz – felelte nekem sértetten és karba tett kézzel Elena.
- Mert? Mégis mit csinálok én? – kérdeztem tőle értetlenül.
- Mit? Hát ez az Damon! Semmit! Ez a baj! – csattant fel mérgesen Elena.
- No álljunk csak meg egy szóra. Miért is kellene nekem bármit is csinálnom, és mellesleg mi kapcsán is kellene csinálnom a valamit, amit nem csinálok? – tettem fel neki a kacifántos kérdést, és komolyan mondom, már az is csoda volt, hogy tudtam követni a logikátlan kirohanását.
- Alice, rémlik valami? Eltűnt! – vágta hozzám olyan dühösen, mintha én tehetnék az egészről.
- És? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.
- Téged nem érdekel, hogy hol van Alice? – kérdezte tőlem döbbenten Stefan, beszállva ezzel a beszélgetésbe.
- Szerintem nagylány már és tud magára vigyázni, de ezt előtted is bebizonyította a múltkor Elena, nemde? – válaszoltam nekik egy egyértelmű kérdéssel, amire mindhárman tudtuk jól a választ: egyáltalán nem kell félteni a kiscsajt és felesleges ez a balhé miatta.
- De érdekel téged Alice, nem? – kérdezte tőlem értetlenül Elena.
- Azért mert valakit meg akarok fektetni, attól még nem fogok utána koslatni és sápítozni, ha éppen valami dolga akad és a maga útját járja – feleltem unottan Elena-nak, mire ő elhűlve és értetlenül nézett rám. Lehet, hogy egy kicsit az ártatlan lelkébe gázoltam most, de tulajdonképpen mit is vár tőlem? Hónapokig sikeresen hülyít engem is, majd aztán az öcsémnél táborozik le végleg, és elvárja, hogy én ezek után olyan legyek vele, mint amilyen korábban voltam, és játsszam neki a szent fiúcskát, aki lépten nyomon mellette van? Na azt már nem! Engem többet nő nem fog így az ujja köré csavarni, és Alice-szel sem éppen rózsaszín és habos-babos terveim voltak.
- Nem kell ilyennek lenned Damon – szólalt meg halkan Elena, majd segítőkészen és kedvesen nézett rám, ami még láttam, hogy az öcsém nyugodt pulzusát is az égbe verte, de szerencsére ő ezúttal nem szólalt meg. Tisztán láttam rajtuk, hogy nem valami fényes köztük a helyzet, és ezért úgy döntöttem, hogy most nem rondítok bele a viszonyukba, csupán helyre teszem egy kicsit Elena-t, ami azt hiszem, hogy ráférne már.
- Na jó Elena, ezt most azonnal fejezd be, rendben?! – csattantam fel mérgesen, majd dühösen felé léptem egyet. – Véget ért az az időszak, amikor szó szerint csüngtem rajtad, és vártam, hogy mikor lehetek a segítségedre, vagy mikor lehetek a támaszod. Erre ott van a barátod, Stefan. Döntöttél, tarts is ki mellette! Én is szeretnék kilépni abból az istentelen helyzetből, amibe mindhárman kerültünk: te, én és te, Stefan – tettem hozzá eközben az öcsémre pillantva, aki feszülten figyelte a köztünk zajló beszélgetést, és látszólag jobbnak látta, ha tényleg nem szól most bele a kettőnk vitájába. – Részemről a hármunk témája le van zárva, és mint kifejtettem neked korábban Elena, szeretnék túllépni rajtad, és ebbe sem neked, sem másnak nem lesz beleszólása. Az pedig, hogy épp Alice-re vetettem ki a hálómat… Ami vagy tetszik neked, vagy nem, igazából rohadtul nem érdekel, hogy mit gondolsz erről! Szóval a lényeg: nem fogok a kis szuperboszi után kutatni csak azért, mert te épp úgy gondolod, hogy őt is, mint minden más szerencsétlen, ismeretlen, ártatlan embert meg kell menteni! Majd előkerül, hogy ha akar, ám ha mégis Klaus tett vele valamit, akkor elárulnád, hogy mit szándékozol tenni? Odamész hozzá és csúnyán nézel rá? Hidd el, újra ki fog röhögni téged, és akkor még szerencsésnek mondhatod magad, mert a szíved a helyén maradt!
Elena döbbenten és igencsak megbántottam nézett rám, de az igazat megvallva, egyáltalán nem tudott már meghatni ezzel a nézéssel. Tényleg kezdtem unni, hogy folyton az ujja köré csavart, és szerettem volna minél távolabb taszítani őt a szívemből. Örömmel töltött el, hogy látszólag egyre jobban haladtam ezen a kijelölt úton, ami úgy tűnt, hogy őt egy kissé szíven ütötte.
- Most pedig, ha megbocsátotok, megyek a saját dolgomra, mert van jobb tennivalóm is annál, mint hogy a ti idióta és felesleges aggodalmaitokat hallgassam – vágtam hozzájuk dühödten, majd rájuk sem hederítve kiviharzottam a villából.
Igazából nem volt jobb dolgom, de Elena és Stefan ostoba dolgaiba belemászni… Na ennél még a semmittevés is jobb elfoglaltságnak tűnt. Untam már, hogy valamelyikük folyton engem vesz elő, ha valakivel történik valami! Igaz, hogy nem voltam egy szent, sőt! De az ártatlan gyanúsítgatásokat rühelltem, és tőlük sem voltam hajlandó ezt elviselni.
Nem találtam semmi rosszat abban, hogy Alice eltűnt, és igaz, hogy egy kicsit bántam volna, ha nem kerülhetek vele közelebbi kapcsolatba, de tulajdonképpen túléltem volna a hiányát. Talán végül felülkerekedett Klaus-on, kiállt magáért, és elhúzott a városból. Vagy ha nem, akkor mégis mit tudnék csinálni? Semmit, szóval ahogy Elena-nak is kifejtettem az imént, majd lesz valami és vagy előkerül majd a kis boszi, vagy nem.
Nem is értem, hogy mit gondolt Elena… Azért, mert kiszemeltem magamnak Alice-t, és látszólag ő is vevő volt egy laza viszonyra, attól még nem kell elájulnom, ha eltűnik, és esetleg dolga akad, vagy ha netán meghal. Egy gonddal kevesebb, mert akármilyen kellemes dolgokat is ígért számomra az ismeretségünk, valójában még mindig több volt a lehetséges kockázat, amit számunkra jelentett. Továbbra is titokzatos volt, és nem árult el semmit arról, hogy pontosan milyen köze is van Klaus híres-neves hibrid átkához, és hogy végül miért is van rá szüksége annak a beképzelt ősnek. Valamiért senkinek sem volt hajlandó erről beszélni, és ez inkább volt gyanús, mintsem egy kedves, óvó gesztus felénk. Az, hogy mindemellett mégis vonzódtam hozzá… Nos, az egy más történet, és talán majd pont ez által fogok tudni válaszokat kicsalni belőle. Már ha előkerül majd, és ha él még… Ha nem… Hát akkor egy gonddal kevesebb, és egy temetéssel több.
*
A történtek óta nem volt valami nyugodt a hangulat a villában. Elena továbbra is elviselhetetlen volt, és szó szerint halálra aggódta magát Alice miatt. A köztünk lévő viszony is eléggé elmérgesedett. Nem igazán beszéltünk, mert ő engem került, én pedig őt, mert nem akartam egy újabb meddő vitába keveredni vele. Stefan látszólag nyugodt volt a történtek után, és habár biztosan ő is aggódott Alice miatt, úgy láttam, hogy ennek ellenére is feltűnően nyugodt és velem is viszonylag kedves volt, ami engem inkább csak dühíteni tudott. Biztos voltam abban, hogy ez csakis annak köszönhető, hogy én végre hátat fordítottam Elena-nak és tulajdonképpen magukra hagytam őket, hogy éljék a maguk kis életét. Elena viszont még mindig fújt rám, és ez azt hiszem, hogy nekem csak a hasznomra vált. Ő rám volt dühös a korábbi viselkedésemért, én pedig rá, az alaptalan vádaskodása miatt. Meg persze amiatt is ki voltam rá bukva, mert ha akaratlanul is, de igyekezett továbbra is életben tartani a szerelmi háromszögünket. A gond csak az volt, hogy én erre már nem vágytam, az öcsémnek is elege volt már ebből, így már csak Elena-nak kellett volna változtatnia a viselkedésén. Mivel nem igazán álltunk szóba, így ez félig-meddig meg is valósult.
Lassan viszont beláttam magamban én is, hogy Alice kapcsán talán igaza van Elena-nak. Már hat napja, hogy a boszorka állítólag eltűnt, és kezdtem én is azt hinni, hogy többet nem hallunk felőle. Sebaj… Lőttek az élvezetnek, de a problémáknak is. Így aztán mit sem törődve Elena-ék bújával, feltűnően nyugodtan és felszabadultam lófráltam tovább a villában. Természetesen a két díszpintyet igencsak idegesítette ez, amivel végül elértem azt, hogy a szabadidejük nagy részét inkább a Gilbert házban töltötték. Éljen, végre egy kis csend, nyugalom és Elena-mentes napok!
*
Újabb három nap telt el Alice eltűnése után, és azóta, hogy Elena, és őt követve Stefan megsértődtek a viselkedésem miatt, a napok tényleg nyugodtan teltek. Egy picit kezdtem bánni, hogy a kis boszorka eltűnt, de aztán hamar elővettem ismét a mérlegem, és összegeztem a dolgokat: nincs élvezet, de probléma sincs. Így aztán boldogan vettem birtokba a villát, és amikor néha felbukkant Stefan a házban és elvitte pár ruhájukat Elena-hoz, még vele sem igazán álltam szóba, pedig kezdetben egészen kedves volt velem. Talán egy kicsit tényleg kiakadtak rám, de őszintén szólva, nem igazán zavart a dolog. Végre hónapok óta volt pár nap, aminek a végén nyugodtan és feszültségmentesen hajthattam álomra a fejem, és úgy éreztem, hogy ez most már nekem is kijárt. Damon Salvatore és az önzőség… Igen, két olyan fogalom voltak ezek, amik szorosan összetartoztak, és amin nem szándékozok soha többet változtatni.
***
Fáradtan, de annál boldogabban dőltem hátra a repülőgép puha székének. Mosolyogva és hálásan néztem a mellettem ülő Elijah-ra és fogalmam sem volt, hogy miként fogom tudni megköszönni neki azt a rengeteg szeretet és törődést, amit tőle kaptam ez idáig.
- Köszönöm – szólaltam meg könnyes szemmel, mire ő kíváncsian felhúzta a szemöldökét.
- Ugyan mit, kedvesem? – kérdezte tőlem halkan, majd óvatosan letörölte a könnyeimet. Ennyi kedvesség, jóindulat és törődés… Nem is tudom, hogy mihez kezdtem volna, ha Elijah nem lett volna mellettem, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.
- Azt, hogy minden bizonnyal utoljára, de végül láthattam a fiamat – feleltem neki halkan, és közben ismét kicsordultak a könnyeim, ahogy felidéztem James arcát magam előtt. Sokat változott két év alatt, és örültem, hogy ismét jobb színben volt, és én is meggyőződhettem erről a saját két szememmel.
- Kérlek, ne mondd ezt, Alice – szólalt meg lehangoltam Elijah. – Én nem szeretném feladni, de ehhez rád is szükségem van. Megtaláljuk a módját annak, hogy kicselezzük Esther átkát. De az is lehet, hogy semmin sem fog változtatni az, hogy Klaus újra hibrid lett. Kérlek, Alice, ne add még fel – felelte nekem kedvesen, és szinte már-már könyörgően. Láttam már párszor ezt a tekintetet, amivel rám nézett, de most valahogy még reményvesztettebb és még keserűbb volt, mint szokott lenni.
- Ezt már megbeszéltük Elijah… Nem akarom a maradék időmet egy vesztes csata megvívására pazarolni. Belefáradtam ebbe Elijah, és talán az lesz a legjobb, ha itt és most minden véget ér majd. Tudod te is, hogy az nem élet, amit az anyádnak hála élnem kell. Eddig megbirkóztam vele, de ez már tényleg sok volt… Még nekem is – tettem hozzá letörten.
- Tudom Alice – felelte nagyot sóhajtva és keserűen Elijah. – Én viszont nem fogom most feladni, de neked meg kell ígérned, hogy ha találok bármit is, ami akár csak egy hajszálnyi esélyt is jelent számodra, akkor te is újra felveszed majd a harcot és nem adod fel – mondta nekem eltökélten, amire tudtam jól, hogy képtelen lennék nemet mondani.
- Legyen – feleltem neki kedvesen. – De nem akarom, hogy feleslegesen rám pazarold az idődet.
- Alig két hónap… Érted ezerszer is többet feláldoznék, ha ezzel akár egy nappal is meghosszabbíthatom az életed – mondta nekem nagyot sóhajtva, mire én elmosolyodtam.
- Hogy lehetsz te ennyire jó és szerető, miközben a testvéreid… Egyszerűen máig nem tudom ezt felfogni – feleltem neki elgondolkozva.
- Ez egy roppant érdekes kérdés Alice, és a válaszom rá az, hogy: egyáltalán nem tudom. Sose tudtam megérteni, hogy miként képesek téged veszélyesnek és kegyetlennek látni, holott nálad jobb és tisztább lélekkel még sosem találkoztam.
- Csak elfogult vagy Elijah – feleltem neki feddőn, mire halványan elmosolyodott, majd válasz helyett kedvesen a karjába vont.
- Nem hinném Alice – szólalt meg halkan, majd óvatosan végigsimított a hajamon, mire én tudtam jól, hogy nemsokára álomba merülök. Mosolyogva hajtottam a fejem a mellkasára és vártam a szép képeket, amiket tudtam jól, hogy hamarosan ismét elém varázsol majd.
- Szeretlek Elijah – szólaltam meg halkan, és talán már nem is igazán voltam ébren. Halványan érzékeltem, hogy ő is viszonozza a kijelentésem, ami egy boldog mosolyt varázsolt az arcomra. Az álmomban, vagy a valóságban? Azt már én magam sem tudtam. De a lényeg nem is ez volt… Hanem az, hogy végre boldog voltam, és Elijah támogatása több volt, mint amire számíthattam. Nagyon erős volt a mi kötelékünk, a mi kapcsolatunk, és habár sosem mondta még egyikünk se ki nyíltan az érzéseit, mégis tudtuk, hogy mennyire szeretjük egymást. Mint két testvér… Igen, Elijah-t mindig a meg nem született, nem létező testvéremnek tartottam, és mindig is így fogok rá tekinteni. Az örök támasz, ami az utolsó lélegzetvételemig mellettem lesz majd.
**************************
Szóval megtudhattátok, hogy miért tűnt el egy időre Alice, ami azt jelenti, hogy máris visszatér Mystic Falls-ba, és bizony Damon-nal a legutolsó találkozása... Hogy is mondjam... Egy kicsit forróra sikerült. Nem tudom, hogy emlékeztek-e arra, amit a történet indulásakor mondtam nektek a regény főmenüjében: igencsak a határaimat fogom feszegetni, ezzel együtt a tiéteket is. Nos, a következő fejezetben ez el is fog indulni, ami igencsak egy korhatáros rész lesz.:) A címe pedig: Egy veszélyes játék kezdete.
Ki az aki már várja? :)

8 megjegyzés:

  1. Szia Morwen!

    Wááá! *w* Damon annyira higgadt, hogy az már hihetetlen. Elena pukkadjon meg! Utálom. Amúgy is, és itt is :D Ó, én, én, én már várom a következőt! Kérlek, siess vele! Kíváncsi vagyok arra a nem Morwenes, határfeszegetős leírásra :P
    Puszi,
    Cleo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Cleo!:)
      Már kezdtem azt hinni, hogy eltűntél, mert nem jelezted, hogy olvastad-e A pokoli napot, pedig annál nagyon-nagyon kíváncsi lennék a véleményedre.:)
      Hát a kövi résszel az a helyzet, hogy mivel hetente két napon hozok frisst és már 2 történet fut az oldalon, ezért ennek a story-nak a következő fejezete február 11-én fog érkezni. De megéri rá várni, csak hát messze van még. Amúgy a kövi rész még csak a kezdet lesz, és utána... Elszabadul lassan, de biztosan a "pokol".:) Vagy a mennyország?:p Ki tudja.:)
      Puszi
      Morwen

      Törlés
  2. Nagyon jó, azt a fejmosást szerintem megérdemelték Damontól főleg Elena amiért úgymond még mindig próbálja megváltoztatni érdekes, hogy Stefan még nem tette ezt szóvá. Érdekes látni úgymond a két végletet Elena a túlzott aggódásával és Damon egyenlőre a nem törődöttségével Alice irányába. Jó volt látni, hogy milyen Damon amikor próbál túllépni Elenán. Lesznek itt még érdekes események. és feszültségek?
    A vége tetszett elég aranyosak voltak Elijah-val amolyan kis családias hangulat volt a jelenetnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Zoltán!:) Örülök, hogy tetszenek ezek a feszült és fejmosós jelenetek is.:) Írni is öröm volt őket, az biztos.:)
      Amiatt, amit a vége miatt mondtál... Hogy átjött a szép és bensőséges családias légkör Alice és Elijah közt.:) Hát ennek borzasztóan örültem.:) Alice és Elijah kapcsolata nagyon szoros és szeretettel teli.:)
      De persze igazad van, lesz még itt bőven feszültség, sőt. A kövi rész után újra beveti magát a kegyetlen Damon.:) De szerintem a kövi résznél is ki fogtok akadni rendesen.:) Komolyan mondom, én jobban várom, mint Ti.:)
      Stefan amúgy még egy kicsit várat magára, és másképp lesz az ő vonala megoldva. Nem lesz egyszerű az ő útja sem Elena-val.:)

      Törlés
  3. Keményen vagy erőssen (nem is tudom már melyik lenne a helyesebb) oda mondott Damon Elenanak. Ezt Elena úgy reagálja le, hogy egyszerűen duzzogva kerüli? Valahogy olyan szájizet hagy maga után, na és Stefan meg kedves? Ne haragudj, totál ki vagyok, ezért is halgattam eddig. Lehet hogy jobb lett volna ha továbbra is hallgatok (amiatt az átkozott sori miatt). Nem vagyok a toppon sem ötlet sem pedig hangulat szempontjából. Ugyhogy inkább begubózok és vegetálok többre nem is vagyok képes. Függetlenül az én nyavajámtól, lassan de bizrosan alakulnak a dolgok, persze itt sem arra az irányba amerre én szeretném. De ez van... el kell tudni fogadni a keserű pirulákat is. Csak átkozottul nehéz.... Bocs csak ennyire futotta. :):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi baj Maresz. Fel a fejjel, majd helyrejön minden a soriban is.:)
      Ez a történet viszont tényleg nem Delena központú lesz, szóval ne is várj majd ebben semmilyen Delena történést. Elena és Damon végül csak barátok lesznek és semmi sem lesz köztük. Damon most más utat jár be, de hidd el, Elena nélkül is nem semmi lesz az az út.
      Stefan is okkal ilyen, de erre majd később derül csak fény. Elena és Stef közt kicsit később borul majd ki a bili, és idő lesz, míg ők is megoldják a saját bajaikat.
      Tényleg fel a fejjel. Tudod, ez "csak" egy sorozat, és nem az életünk múlik rajta. De ettől függetlenül biztosan lesz még jobb is a soriban is.:) Kitartás!:)

      Törlés
    2. Igen, még szerencse, hogy "csak" egy sorozat és nem az életünk múlik rjata, mert ha igy lenne vagy lett volna eddig is hát... nem, is tudom .... Nem akarok nagy szavakkal dobálozni, annak semmi értelme. De attól én még duzzoghatok a sorozat miatt, úgy mint Elena a te storidban (anélkül, hogy vki megkövezne)? Rettenetesen ki tud boritani az már biztos, nos, akkor elvonulok duzzogni és ne is halljak semmit a soriról péntekig. :):):)

      Törlés
    3. Nem kell elvonulni duzzogni, add csak ki magadból azt, ami bánt, bosszant. Hidd el, engem is zavar az, ami van, meg láthattad, hogy pl. Szandit is, és nem vagyunk egyedül. De ilyen a sori. Ha azonnal megkapnánk mindent, ami jó, akkor mit csinálnának még a maradék 1,5, vagy akár több évadban, ha lesz még egyáltalán? Emlékszel, hogy mit írtam a Delena szakítás után az elemzőmben Delena-ról? Nem akarom ismételni magam újra, de biztos, hogy az ő dolguk még nem zárult le.

      Törlés