Isten hozott Titeket ismét itt! :)
Remélem, hogy mindenki kellően kipihente magát és készen álltok a záró fejezetre.:) Amint korábban írtam, ez a fejezet 3 évet ugrik előre, így egy picit megismerhetitek Alexandert és Alyssa-t.:) De nem koptatom tovább a betűket, vágjunk is bele.:)
**********************
3 évvel később
- Alex, ébren vagy? – szólalt meg
egy vékonyka hang a szobaajtóból, amit egy aprócska, 6 éves forma kislány tárt
olyan szélesre, hogy éppen befért rajta.
- Már igen Lyssa, mit akarsz? –
kérdezte a fiú álmosan és nagyokat pislogva az ajtóban álló lányra nézett.
- Nem tudok egyedül aludni –
szólalt meg szipogva a lány, mire Alex nagyot sóhajtott és felült az ágyon,
hogy jobban lássa a lányt. – Kint megint verekszenek az óriások, dobálják a
hatalmas köveket, és az egyik az ablakomnak csapódott.
- Jaj Lyssa, amit anya mesélt nekünk
tegnap este, az nem valóságos. Csak kitaláció és nem léteznek óriások – mondta
unottan Alex, majd fáradtan visszadőlt az ágyára.
- Kérlek Alex – szólalt meg egyre
kétségbeesettebben Alyssa, mire Alex megadóan felnyögött.
- Rendben, gyere. De csak ma este,
utoljára. Tudod, hogy apa nem szereti, ha mellettem alszol – mondta halkan
Alex, mire Alyssa örömében felsikkantott és mire Alex bármit is mondhatott volna,
már mellette is termett az ágyban.
- Leszel a nagykifli? – kérdezte
Alyssa nagy szemekkel Alex-et.
- Persze – felelte mosolyogva
Alex, majd megadóan átölelte Alyssa-t. Mindig szerette, amikor így hozzábújt
Alyssa, és nagyon elszomorodott, amikor eszébe jutott, hogy holnap mind
elhagyják a várost. Ő, a szülei, Lyssa, Elena és Damon. Tudta, hogy sokáig nem
fogja látni Alyssa-t, mert ők négyen Stefannal és Caroline-nal más városba
költöznek majd, míg ő a szüleivel és Elisabeth-tel Detroit-ba mennek.
- Alex? – szólalt meg halkan
Alyssa.
- Igen Lyssa? – válaszolt halkan
Alex.
- Megígéred, hogy ha anyáék nem tartják
be a szavukat, és nem találkozunk minden évben, te akkor is megkeresel majd
engem? – kérdezte összeszorult torokkal Alyssa.
- Megígérem Lyssa, találkozni
fogunk. De ugyanannyi idős vagy mint én, te is megkereshetsz majd engem – tette
hozzá halkabban a fiú.
- Apa és anya nem szeretik, ha
nélkülük megyek bárhova is. Nem tudnék megszökni előlük – felelte szomorúan a
lány. – Apa túl okos, mindig tudja, hogy mit akarok csinálni. De téged hamar
egyedül hagy Elijah és Katherine.
- Értem Lyssa, ne aggódj, nem
felejtelek el – felelte nyugtatóan a fiú és közben egy hatalmasat ásított. – És
ha nem találkoznánk, akkor majd megkereslek téged. Rendben? – kérdezte halkan
Alex, mire érezte, hogy Alyssa bólintott a karjaiban.
- Alex?
- Mi van már megint Lyssa? –
kérdezte türelmetlenül Alex, mert már alig bírta nyitva tartani a szemeit.
- Miért hívsz Lyssa-nak? Csak apa
szokott így hívni, amikor mérges rám. Ezek szerint te is mindig mérges vagy
rám? – kérdezte aggódva Alyssa.
- Nem Lyssa, nem ezért hívlak
így. Könnyebb kiejteni, és sokkal szebben cseng, mint az Alyssa. Dallamos, úgy
mint a nevetésed.
- Nahát, erre még nem is
gondoltam – felelte elámulva Alyssa.
- Te sem hívsz Alexandernek,
ahogy apa és anya, vagy ahogy Elena és Damon hív engem – vetette ellen Alex.
- Igen, mert az Alex rövidebb és
könnyebb kimondani – felelte őszintén Alyssa, mire Alex jóízűen felnevetett. –
Most miért nevetsz ki? – kérdezte pityeregve Alyssa.
- Nem nevetlek ki, csak aranyos
voltál – felelte békítően Alex.
- Alex, te olyan öreg vagy –
mondta duzzogva Alyssa.
- Miért lennék öreg? Te vagy az
idősebb két héttel, nem emlékszel? – kérdezte halkan Alex.
- De igen, mégis olyan komoly
vagy, mint Christopher, a nagybátyám. Pedig ő sokkal idősebb nálad. Miért van
ez Alex?
- Nem tudom Lyssa, talán csak
ilyen vagyok. Nem kell mindenre tudnod a választ.
- De én tudni akarok mindent Alex
– felelte makacsul Alyssa.
- Folytassuk ezt holnap. Olyan
álmos vagyok – mondta nagyot ásítva Alex.
- Jó, rendben – mondta megadóan
Alyssa. – Nem cserélünk helyet? Belül szeretek aludni a falnál Alex – tette
hozzá halkan.
- Nem Lyssa, legutóbb is lelöktél
álmodban a földre és eltört miattad a kezem – felelte Alex határozottan.
- De azonnal meg is gyógyultál és
anyáék sem vették észre – vetette ellen Alyssa, majd megfordult Alex ölelésében
és a nagy kék szemeivel ismét a fiúra nézett. – Légyszi! – tette hozzá
angyalian mosolyogva, mire Alex megadóan bólintott.
Alyssa boldogan átmászott rajta,
majd ismét összebújtak és Alex legnagyobb örömére végre álomba merülhettek.
*
- Damon, nem láttad Alyssa-t? –
kérdezte halkan Elena, amikor a folyosón összefutott a férfival. – Nincs a
szobájában, pedig már aludnia kellene.
- Biztos Alexandernél van megint
– mondta Damon fejcsóválva.
- De hát világosan megmondtuk
nekik, hogy ne csinálják ezt – mondta Elena mérgesen.
- Ne aggódj ennyit Elena, nem
lesz bajuk. Holnap amúgy is útra kelünk mind, hadd aludjanak ma boldogan
együtt. Még kicsik, és nem lesz ettől bajuk. Nem is testvérek, szóval tényleg
ne féltsd őket. Még csak hat évesek múltak emberi mértékkel mérve. Nem három
éves gyerekek, mint amennyik a valós koruk miatt lennének.
- Tudom Damon, de… - kezdte
Elena, de nem tudta befejezni a mondatot. Nagyot sóhajtott, majd átölelte a
férfit, hogy saját magát megnyugtassa ezzel. – Igazad van, túlreagálom.
- Semmi baj, tudom, hogy aggaszt
a költözés – mondta kedvesen Damon. – Mindent elrendeztél?
- Igen, beszéltem ma
Caroline-nal, és mindent előkészítette nekünk Cincinnati-ben – válaszolta nagyot
sóhajtva Elena, majd elengedte Damont
- Biztos, hogy jó lesz, ha oda
megyünk? – kérdezte halkan Damon.
- Igen, jó lesz. Legalább a
dolgok ezen része Jenna számára sem lesz hazugság. Már két éve azt hiszi, hogy
az ottani egyetemre járok. Nincs túl messze, de mégis elég távol van Mystic
Falls-tól. Elijah-ék is közel lesznek Detroit-ban. Tegnap Isobel-től és a
testvéreimtől is elköszöntem, szóval készen állok a következő otthonunkba
költözni. És utána… Majd meglátjuk, hogy újabb másfél-két év múlva hova megyünk.
- Csak addig kell ezt csinálnunk,
amíg Alyssa felnő és nem lesz annyira feltűnő, hogy milyen gyorsan nő és
fejlődik – felelte Damon halkan.
- Igen, 10 év… Olyan hamar el fog
szállni Damon – mondta Elena szomorúan.
- Azt hittem én leszek az, aki
soha nem akarja majd, hogy felnőjön a pici, egyszem kislánya – felelte Damon
mosolyogva.
- Majd amikor sorban állnak a
férfiak az ajtónk előtt, ne feledd szavad – felelte csípősen Elena.
- Azért annyira ne szaladjunk
előre – válaszolta feszülten Damon.
- Rendben, ezzel ráérünk 7 év
múlva foglalkozni – felelte megadóan Elena, majd ismét megölelte a férfit. – Ma
nem mi leszünk az ügyeletesek Alyssa megnyugtatásában a vihar miatt, szóval csinálhatnánk
valami… Hm, hogy is mondjam… Felnőtteset.
- Csak nem egy 18 éven felüli
elfoglaltságra gondolsz? – kérdezte játékosan Damon, majd közelebb hajolt
Elenához és halkan a fülébe suttogott. – El akar csábítani Mrs. Salvatore?
- Csitt Damon! – suttogta halkan
Elena, majd aggódva a férfira nézett. – Ha valahogy Elisabeth, majd pedig Jenna
fülébe jut, hogy az egyetemi gólyabál alatt valójában hozzád mentem…
- Lényegtelen, hisz egy 150 éve
halott férfi nem lehetne a férjed – válaszolta Damon kaján vigyorral az arcán.
- Hm, igaz. Tényleg, mennyi idős
is vagy most Damon? 175? Azta! – mondta csodálkozva Elena, majd mosolyogva
megrázta a fejét. – Nem vagy kicsit túl öreg hozzám? Meg hát a korod… Tudod
vannak bizonyos házastársi kötelezettségek, amiknek eleget kell tenni – tette
hozzá aggódva, majd elégedetten elmosolyodott, amikor Damon szikrázó szemekkel
nézett rá.
- Mi bajod van a korommal? –
kérdezte fojtott hangon Damon, majd szorosan magához ölelte Elenát, hogy a lány
megérezze a nekifeszülő férfiasságát. – Tegnap nem volt kifogásod ellene.
- Mi lenne ha a szobánkban
folytatnánk az eszmecserét. Az legalább hangszigetelt, nem úgy mint a folyosó –
vetette ellen Elena, mire Damon elmosolyodott, és egy másodperc múlva már a
hálóban voltak Elenával, és szenvedélyesen ölelték át egymást, hogy pillantok
múlva a testük és a lelkük egyesüljön a szerelemben, ami a mai napig égette a
szívüket.
*
Reggel Elena álmosan sétált le a
pincébe vérért, ahol összefutott Katherine-nel.
- Nem vagy valami kipihent –
jegyezte meg Katherine, majd Elena kezébe nyomott egy tasak vért.
- Nem aludtam jól az éjjel –
felelte egykedvűen Elena.
- Nocsak! Damon már nem állja meg
a helyét? – kérdezte Katherine piszkálódva, mire Elena az égbe emelte a
tekintetét.
- Vele nincs semmi gond, de ezt
régen már te is tapasztaltad – vetette ellen Elena, mire Katherine
elmosolyodott, és ez rá is átragadt.
- Akkor mi a baj? – szólalt meg
pár perc múlva Katherine, amikor már mindketten a könyvtárban ültek.
- Aggaszt a költözés és sajnálom,
hogy sort kell rá kerítenünk – felelte lehangoltan Elena.
- Ez szükséges Elena, próbáld meg
így felfogni – válaszolta kedvesen Katherine. – Ti is hiányozni fogtok nekünk,
de majd találkozunk, amikor csak lehet. Te is tudod, hogy most biztonságosabb
lesz, ha külön városban telepszünk le. El kell kerülnünk még 7 évig a
feltűnést, amíg a gyerekek felnőnek. Két gyorsan növő vámpírgyermek… Felkeltené
néhány Első figyelmét, és ezt nem akarjuk. Elijah szerint még Alec és Maryann
is veszélyesek lehetnek a gyerekekre. Túl sok kérdést vetne fel a fejükben, hogy
miként jöhettek a világra. Jobb, ha róluk nem tudnak az Elsők.
- Én ebben nem vagyok olyan biztos,
de igazatok van abban, hogy jobb óvatosnak lenni – mondta egyetértően Elena. –
Hamar elszállnak majd az évek, aminek az egyik felem örül, a másik viszont
sajnálja. Sosem hittem, hogy az anyaságot ennyire szeretni fogom.
- Nekem mondod? – kérdezte
mosolyogva Katherine. – Imádom Alexandert, még ha néha túl szigorú vagyok vele
én is meg Elijah is.
- Ez érthető – felelte megadóan
Elena. – Apja fia, és sokban hasonlít is Elijah-ra. Természetes, hogy szigorúan
fogjátok és jól akarjátok egyengetni az életét – mondta mosolyogva Elena. –
Mellesleg örülök, hogy a születésük után kiderült az is, hogy biológiailag én
vagy Alyssa anyja, Alexanderé pedig te. Jó ötlet volt, hogy fordítottan
megettük őket, és kiderült, hogy a másikunk vérével irányítani tudjuk őket.
- Igen, és ezt titokban a fiúk is
tesztelték, bár egyikük se tagadhatná le a gyermekét. Alexander tiszta apja,
bár sokban hasonlít rám is. Alyssa pedig… - mondta fejcsóválva Katherine és
elmosolyodott. – Nem tudom, hogy te gyerekként milyen voltál, de az az érzésem,
hogy inkább Damonra ütött. Cserfes, magabiztos, akaratos és nem tűri, ha nem
neki van igaza. Valahogy ilyennek tudom elképzelni a kis Damont gyerekként –
tette hozzá nevetve Katherine.
- Jól látod a dolgokat Katherine,
bár Damon mindezt tagadja – mondta mosolyogva Elena.
- És Stefan mit mond erre? –
kérdezte nevetve Katherine.
- Azt, hogy igazad van – mondta
mosolyogva Elena, és mikor Katherine hangosan felnevetett, hozzátette. –
Kiköpött apja, nem csak a szemei miatt!
- Azt hiszem lesz majd baja
Damonnak a sok férfi miatt, akiket Alyssa pillanatok alatt az ujjai köré csavar
majd – mondta nevetve Katherine.
- Bele fog őszülni, az biztos –
tette hozzá Elena, majd hirtelen elhallgattak, mert az említett lépett be az
ajtón.
- Ki fog beleőszülni és mibe? –
kérdezte álmosan Damon, mire mindkét lányból ismét kitört a nevetés.
- Te, a kíváncsiságba –
válaszolta Katherine mosolyogva, mire Damon az égbe emelte a tekintetét. Az ő
kezében is már egy vértasak volt reggeli gyanánt, így rá sem hederítve a
lányokra, leült ő is a fotelbe és nekikezdett az evésnek.
- Elijah-val nem találkoztál? –
kérdezte végre nyugodt hangnemben Katherine. Damon az ajtó felé mutatott, ahol
a következő pillanatban az említett Első is belépett.
- Jó reggel mindenkinek! –
köszönt csendesen az Első, mire mindenki viszonozta a köszöntését. – Ti is
elkészültetek Elena? – kérdezte Elijah, miután leült ő is egy fotelba.
- Igen, kész vagyunk. Amint
felkeltek a gyerekek és reggeliztek, már indulhatunk is – felelte nagyot
sóhajtva Elena.
- Megint együtt aludtak, igaz? –
kérdezte szúrós szemmel Elijah.
- Igen, de nem akartuk
visszazavarni a szobájába Alyssa-t. Ez volt az utolsó este, most egy darabig
úgysem látják majd egymást – felelte nagyot sóhajtva Elena.
- Ez nem kifogás Elena. Világosan
megmondtuk Alexandernek, hogy nem alhatnak együtt – mondta kimérten Elijah. –
Legalább neki lenne több esze!
- Nyugalom Elijah még csak három,
illetve hat évesek valójában – szólt közbe nyugtatóan Damon.
- Nem ez a lényeg Damon –
válaszolta enyhe éllel a szavaiban Elijah.
- Most már mindegy, többször ez
nem fog előfordulni – szólalt meg békítően Katherine.
- Igen, de engem mindenesetre
aggaszt, hogy miként fogják majd megélni az elválást. Nagyon kötődnek egymáshoz
és a napjuk nagy részét is együtt töltötték azóta, hogy megszülettek – szólalt
meg aggódva Elena.
- Ez érthető, hisz majdnem
olyanok, mintha testvérek lennének, még ha szigorúan véve nem is azok – válaszolta
halkan Katherine. – Ennek ellenére öt hónapig egy testben növekedtek a szívünk
alatt, mint az ikrek.
- Félig-meddig azok is – tette
hozzá csendesen Damon.
- Akármennyire is nehéz lesz
nekik, el kell fogadniuk, hogy az élet nem mindig csupa öröm és boldogság. Majd
megbirkóznak ezzel, ne aggódjatok – mondta Elijah, majd felkelt a fotelból és
végignézett a társaságon. – Pakoljunk be az autókba Damon, ti ketten pedig
keltsétek fel őket. Estig se érünk haza, ha délig alszanak – tette hozzá
ellentmondást nem tűrően Elijah, mire mind bólintottak, majd elindultak a
dolgukra.
*
- Alex, fent vagy? – szólalt meg
fojtott hangon Alyssa, és óvatosan megszorította a fiú kezeit, amik a derekán
voltak.
- Mondjad Lyssa – szólalt meg
álmosan Alex, mire Alyssa megfordult a fiú ölelésében és szomorúan ránézett.
- Hiányozni fogsz Alex – felelte
leszegett fejjel Alyssa.
- Ne aggódj Lyssa, hamarosan
találkozunk majd – mondta nyugtatóan a fiú, majd letörölte Alyssa könnyeit az
arcáról.
- Megígéred? – kérdezte
pityeregve Alyssa.
- Megígérem – válaszolta
magabiztosan Alex, majd átölelte Alyssa-t, hogy megnyugtassa őt.
Hirtelen felkapták a fejüket,
mert hallották, hogy valakik a szobájuk ajtaja előtt megálltak és lassan
elkezdték lenyomni a kilincset.
- Itt vannak – szólalt meg fojtott
hangon Alex, majd gyorsan kipattant az ágyból és bíztatóan Alyssa-ra nézett. –
Nyugi, minden rendben lesz – mondta mosolyogva, mire Alyssa bólintott, letörölte
a maradék könnyeit és ő is kipattant az ágyból. – De most útnak indulunk mind –
tette még hozzá halkan Alex.
- Indulásra fel – mondta egy
félénk mosoly kíséretében Alyssa, majd amikor Alex bíztatóan rámosolygott,
összeszedte magát és már ő is őszinte mosollyal az arcán fogadta az ajtón
belépő édesanyjaikat, hogy velük elinduljon az új életük, ami a mai nappal
elkezdődött.
Vége (?)
************************
Nem tudom, hogy mit mondhatnék... Az eddigi írásaim leghosszabbika ezennel véget ért. 80 darab 3,5-4 oldalas fejezet, összesen
több mint
300 oldal... Ha szemléltetni akarnám ezt veletek, akkor azt mondanám, hogy ez kb. egy 600-620 oldalas Harry Potter könyvvel nagyjából megegyező hosszúságú volt. És most véget ért.:) Viszont a regény legeslegutolsó, nagy betűkkel írt szava talán nem véletlenül kapott egy kiegészítő írásjelet... :) De erről majd később lesz még szó.:)
Nagyon megköszönném nektek, ha így az utolsó fejezet után leírnátok mind, hogy mit gondoltok a történetről egyben, egészében. Ha esetleg azok is megszólalnak, akik eddig csak csendben olvasták a regényt, azért borzasztóan hálás lennék.:)
Morwen
Ui.:Most véget ért egy történet, de nem maradtok fejezetek nélkül péntekenként sem. Egyelőre a Damon's Fanfiction fogja kibérelni a pénteki napokat, mert most sok időmet és energiámat ebbe a történetbe fektettem bele, és amit eredetileg hoztam volna nektek jövő héten, az még nem áll olyan formában, hogy szívesen kezdeném el közzé tenni. Nem fog az sem elmaradni, csupán ott még egy kis időre van szükségem. De a heti két fejezet eztán is érkezni fog, így remélem ezért nem fogtok rám haragudni.:)
Ui.:Most véget ért egy történet, de nem maradtok fejezetek nélkül péntekenként sem. Egyelőre a Damon's Fanfiction fogja kibérelni a pénteki napokat, mert most sok időmet és energiámat ebbe a történetbe fektettem bele, és amit eredetileg hoztam volna nektek jövő héten, az még nem áll olyan formában, hogy szívesen kezdeném el közzé tenni. Nem fog az sem elmaradni, csupán ott még egy kis időre van szükségem. De a heti két fejezet eztán is érkezni fog, így remélem ezért nem fogtok rám haragudni.:)
Szia!
VálaszTörlésNe legyen vége.. :( Én úgy olvastam volna még mert olyan kíváncsi vagyok mi történik Alyssa-val meg Alex-el.De valahogy bele tőrődök hogy nem lesz több Kötelékek fejezet ..
Gratulálni szeretnék a történethez,nagyon élvezetes volt imádtam minden egyes fejezetét..
Meg amúgy a végén oda írtad:Vége (?)
A kérdőjele komolyan azt hittem hogy van esély arra hogy folytatódjon..lenne egy kérdésem amit nem értettem,Elijah azért nem akarta hogy együtt aludjanak hogy nehogy egymásba szeressenek??
Még egyszer Gratulálok ehhez a történethez :)
Kedves Jessie!:)
TörlésElőször is nagyon köszönöm, hogy Te is megszólaltál.:) Hú, nem gondoltam volna, hogy ennyire befut végül nálatok a Kötelékek is.:) Az utolsó szó pedig tényleg ez: Vége (?) Nem véletlenül, és annyit megsúgok, hogy jók a sejtéseid.:) Ha lesz rá igény, és én is befejezem most a molyolást a Damon's Fanfiction-nel... Akkor talán... :) Talán hamarabb, mint várnád.:)
Elijah amúgy azért nem díjazta ezt, mert ő kicsit szigorúbb, régi vágásúbb ezen a téren, és úgy gondolta, hogy jobb, ha két nem testvér nincs ilyen szoros kapcsolatban. Ha nincs ilyen szoros Kötelékük.:)
Súgok még valamit. Ha megnézed a Kötelékek főmenüjének a főképét, akkor arra rá van írva egy szó és egy szám. Miért kerülne oda egy szám is, ha... Remélem, hogy eléggé rávezető voltam, de nem is árultam el ezzel túl sokat.:)
Tetszett mind ez rész mind az egész történet, érdekes volt látni Alysát meg Alex-et, hogy kicsit nőttek. Érdekes amikor a szüleikről beszélnek, hogy el se lehetne téveszteni, hogy melyiküknek ki a szülője.
VálaszTörlésBár ez az utolsó része nem volt olyannyira teljesen vége hangulat, de úgy lett abbahagyva, hogy egy folytatást lehet hozzá rakni. Eddig fel sem tűnt amúgy az említett szám és szó a képen.
Ehhez csak gratulálni lehet.
Pont azért mondtam a múlt heti rész után, hogy valójában félig-meddig már az volt az utolsó rész. Ez pedig egyfajta "lezárás" volt. Ami talán inkább egy átvezető?:) Természetesen direkt. :p
TörlésHúú, nagyon örülök, hogy kiemelted, hogy a gyerkőcök szavaiból is lehetett tudni, hogy kinek kik a szülei.:))) Erre nagyon próbáltam odafigyelni, ezek szerint sikerrel is jártam.:)
Nagyon köszönöm, hogy végigkísértél ezen a storyn és mindig számíthattam a véleményedre.:) Remélem, hogy ezen jó szokásod továbbra sem fogod mellőzni.:)))
Szia nekem nagyon tetszett, bár sajnálom hogy vége. Mondjuk én kíváncsi vagyok hogy mi lesz az után hogy elköltöztek, de akkor is nagyon tetszett. :)
VálaszTörlésSzia Adrus!:)
TörlésKöszönöm, hogy írtál.:))) A kíváncsiságod pedig lehet, hogy talán ki fogom tudni elégíteni.:p Talán hamarabb is, mint várnátok.:)
Az, hogy tetszett vagy ha jobban tetszik akkor egyenesen odaláncolt a képernyő elé, lenne a megfelelő kifejezés. Ami a gyerekeket illeti, hát mit mondhatnék, egyenesen imádtam őket, már akkortól, hogy megszületetek. Ami pedig az apukákra utalt, elég volt Lyssanak elmondani az első mondatát és már is kiköpött Damon, Alex pedig Elijah, (apropo Elijah, tényleg csak attól tart amit hangosan ki is mondott vagy van más is a háttérben amiről inkább nem beszélne, hmmm..., hmmm. Ez az ezer dolláros kédés). Nem tudom, hogy Katherine és Elena milyenek voltak gyerekként, tiniként, de őket sem tudom elképzelni, mint egy szentfazakat vagy egy templom ajtót. A folytatás ennél egyértelmübb már nem is lehetne, még jó, hogy meg lesz, hogy időbe telik az okés, még bele fér. De ne sok időbe ám...:):) Nagyon felcsigázta az érdeklődésen az az egyszerű kérdés, hogy: hogyan tovább, mint a szülök, mint a gyerekek (tinikor, serdülőkor, igazi zaftos csemege lenne, a másik oldalon pedig a szülök, hogy birkoznak meg ezzel, lévén, hogy mindenki vámpir) és a fellnőttkort megért gyerekek és a szüleik. Még csak utaltál rá de én már is olvasom az első fejezeteket. Még, hogy igény, ugye most viccelsz, mi az, hogy ....:):):)!!!! Megint össze - vissza locsogok, és hangosan gondolkodom. Lényeg ami lényeg szenzációs, fordulatokban gazdag, pikáns regényt olvashattam, amit ez utón is, mint annyiszor már meg tettem, köszönök szépen. Nem mindennapi élmény tanúja/olvasója lenni egy ilyen lebillincselő történetnek. Várom a folytatást... :):):)
VálaszTörlésMaresz Drága:) Annyira köszönöm, hogy Te is végigkísértél ebben a történetben.:) Sok erőt és ihletet adtak a szavaid és a támogatásaid, még akkor is, ha ez nem ebben a történetben nyilvánult meg, és ennek eredményét csak később olvashatod majd. Köztük a Damon's Fanfiction-ben is ám.:p
TörlésElijah és a viselkedése... Hm, elgondolkoztattál, lehet, hogy ennek végül adok valami mögöttes okot is:p Az első fejezetek pedig... Nos el kell mondanom Neked/Nektek azt, hogy nem ezekről fognak szólni és sokkal sötétebb lesz az indulása, mint bármelyik eddigi történetemnek volt. És ugrani fogunk majd az időben, nem is keveset. A tervezett indulás jövőhéten lett volna, de azért várok ezzel, mert utólag jöttem rá, hogy sajnos van még rajta mit csiszolnom. Azért "lepett meg", hogy ennyire szeretnétek a folytatást, mert sosem a Kötelékek volt az oldal húzótörténete. Most is csak másodhegedűs a Delena történet mellett, legalábbis a számok ezt mutatják. Ezért vagyok úgy vele, hogy mivel még annyira az elején vagyok a második résznek, ezért már kezdtem magamban teljesen elvetni a történetet... De látva a lelkesedéseteket... Elgondolkodtam persze.:) Pedig sok munkám van már a Kötelékek 2-ben is, és ahhoz is időközben készült egy szívszorító promo videó.:) Ezek szerint nem hiába.:) Hogy mikor indítom? Ha kicsit rendet tettem a történet elején, akkor. Hogy mikor? Nem merek soha sem határidőt ígérni, mert bármikor közbejöhet valami. Tudnom kell, hogy soha többé nem lesz olyan megakadásom az oldalon, mint 2012 elején volt. Ezért csak akkor ígérek, amikor tudom, hogy nem lesz gond, mert megfelelően be vagyok tárazva. De ne aggódj, jönni fog az is, ebben egyre biztosabb vagyok.:) A történet főmenüjét pedig lehet, hogy hamarosan aktiválom majd.:)
Szia Morwen! Ma, amikor láttam, hogy befejeződött a történet, félre tettem a szótárat, meg a lefordításra váró verset, és nekiestem a maradék négy fejezetnek, amivel el voltam maradva. Nem bántam meg, hogy ezúttal nem Goethe-t választottam! :)
VálaszTörlésNagyon tetszett ez az utolsó fejezet, amit azt hiszem joggal nem nevezek epilógusnak, tekintettel arra a bizonyos 1-re ott a főmenüben a cím mellett. A két kisgyermek nagyon aranyos, főleg ezzel a furcsa komolysággal, ami szerintem jellemzi őket.
Nagyszerű befejezésévé vált egy nagyon jó történetnek, ezt bátran állíthatom. Annak ellenére, ahogy te is mondtad, hogy ez egy 80 részes iromány, szerintem végig sikerült fenntartani egy magas nívót, sőt, szerintem a végére még szebbre csiszolódott az amúgy is magával ragadó stílusod. Nem tudom, mit tartogat az az esetleges folytatás, de az az érzésem, hogy nem fogok csalódni.
Egyszóval, örülök, hogy elolvashattam. Elismerésem! :)
Boldog új évet így utólag is!
Hexi... Hát ha képes voltál engem Goethe helyett választani... Nagyon örülök, hogy nem bántad meg, de remélem, hogy azzal is elkészülsz időre és nem lesz emiatt problémád ebből.:)
TörlésTudod, amikor egy írótól olvashatok elismerő és dicsérő szavakat... Szerintem te is tudod, hogy mennyire sokat jelent és mennyire megérinti az embert.:) Nagyon köszönöm, hogy Te is végigolvastad ezt a hosszú történetet és az, hogy ennyire tetszett... Borzasztóan örülök, ezt elhiheted.:) Köszönöm!:)
Neked is Boldog Új Évet Kívánok így utólag. Lehet, hogy már az oldalatokon megtettem, de nem vagyok biztos benne, mert kissé össze-vissza indult az új évem.:)
Ui: Ezek szerint tényleg túl komolyak lettek a 6 éves gyerkőcök... Írótársam és barátnőm már figyelmeztetett emiatt, hát ezek szerint nem sikerült ezt követően elég jól a finomítás. De remélem, hogy ezt el tudjátok nézni nekem.
Puszillak, és remélem, hogy találkozunk majd még nálam is.:)
Elnézésedet kell kérnem, csak annyira magával ragadott a jó hir, hogy a Kötelékeknek is lesz folytatása, hogy már is beleéltem magam az új évadba és mint a mellékelt ábra is mutatta(ja) a rossz szokásom kifogott rajtam és hát mi tagadás át is vette az irányitást. Rátérve a lényegre, tökéletes befejezés egy rendkivüli történetnek egy még rendkivülibb irótól. Gratulálok, emelem kalapom!! Amit a chatbe irtál, hát inkább úgy fogalmaznék, hogy óvatosan reménykedtem... :):):):)
VálaszTörlésMiért kérsz bocsánatot?:) Hiszen nincs miért, sőt!:)) Nagyon nagyon örülök, hogy megmozgattam a fantáziádat.:) Ja és az persze nincs kizárva, hogy visszaemlékezésekben ne olvashatnátok majd ezekről az időszakokról, amikről írtál. Mert azért lesznek bőven visszatekintős részek így is.:)))
TörlésMaresz, a másik oldalon írtál nekem elvileg még egy HSZ-t, de csak e-mailben kaptam meg. Végül azt törölted? Mert az oldalon nem jelent meg.
Törlés