2014. január 3., péntek

Kötelékek - Egy új kezdet (huszadik rész - negyedik fejezet)



Isten hozott Titeket ismét itt! :)

Remélem, hogy mindenki kellően kipihente magát és készen álltok a záró fejezetre.:) Amint korábban írtam, ez a fejezet 3 évet ugrik előre, így egy picit megismerhetitek Alexandert és Alyssa-t.:) De nem koptatom tovább a betűket, vágjunk is bele.:)



**********************

3 évvel később

- Alex, ébren vagy? – szólalt meg egy vékonyka hang a szobaajtóból, amit egy aprócska, 6 éves forma kislány tárt olyan szélesre, hogy éppen befért rajta.
- Már igen Lyssa, mit akarsz? – kérdezte a fiú álmosan és nagyokat pislogva az ajtóban álló lányra nézett.
- Nem tudok egyedül aludni – szólalt meg szipogva a lány, mire Alex nagyot sóhajtott és felült az ágyon, hogy jobban lássa a lányt. – Kint megint verekszenek az óriások, dobálják a hatalmas köveket, és az egyik az ablakomnak csapódott.
- Jaj Lyssa, amit anya mesélt nekünk tegnap este, az nem valóságos. Csak kitaláció és nem léteznek óriások – mondta unottan Alex, majd fáradtan visszadőlt az ágyára.
- Kérlek Alex – szólalt meg egyre kétségbeesettebben Alyssa, mire Alex megadóan felnyögött.
- Rendben, gyere. De csak ma este, utoljára. Tudod, hogy apa nem szereti, ha mellettem alszol – mondta halkan Alex, mire Alyssa örömében felsikkantott és mire Alex bármit is mondhatott volna, már mellette is termett az ágyban.
- Leszel a nagykifli? – kérdezte Alyssa nagy szemekkel Alex-et.
- Persze – felelte mosolyogva Alex, majd megadóan átölelte Alyssa-t. Mindig szerette, amikor így hozzábújt Alyssa, és nagyon elszomorodott, amikor eszébe jutott, hogy holnap mind elhagyják a várost. Ő, a szülei, Lyssa, Elena és Damon. Tudta, hogy sokáig nem fogja látni Alyssa-t, mert ők négyen Stefannal és Caroline-nal más városba költöznek majd, míg ő a szüleivel és Elisabeth-tel Detroit-ba mennek.
- Alex? – szólalt meg halkan Alyssa.
- Igen Lyssa? – válaszolt halkan Alex.
- Megígéred, hogy ha anyáék nem tartják be a szavukat, és nem találkozunk minden évben, te akkor is megkeresel majd engem? – kérdezte összeszorult torokkal Alyssa.
- Megígérem Lyssa, találkozni fogunk. De ugyanannyi idős vagy mint én, te is megkereshetsz majd engem – tette hozzá halkabban a fiú.
- Apa és anya nem szeretik, ha nélkülük megyek bárhova is. Nem tudnék megszökni előlük – felelte szomorúan a lány. – Apa túl okos, mindig tudja, hogy mit akarok csinálni. De téged hamar egyedül hagy Elijah és Katherine.
- Értem Lyssa, ne aggódj, nem felejtelek el – felelte nyugtatóan a fiú és közben egy hatalmasat ásított. – És ha nem találkoznánk, akkor majd megkereslek téged. Rendben? – kérdezte halkan Alex, mire érezte, hogy Alyssa bólintott a karjaiban.
- Alex?
- Mi van már megint Lyssa? – kérdezte türelmetlenül Alex, mert már alig bírta nyitva tartani a szemeit.
- Miért hívsz Lyssa-nak? Csak apa szokott így hívni, amikor mérges rám. Ezek szerint te is mindig mérges vagy rám? – kérdezte aggódva Alyssa.
- Nem Lyssa, nem ezért hívlak így. Könnyebb kiejteni, és sokkal szebben cseng, mint az Alyssa. Dallamos, úgy mint a nevetésed.
- Nahát, erre még nem is gondoltam – felelte elámulva Alyssa.
- Te sem hívsz Alexandernek, ahogy apa és anya, vagy ahogy Elena és Damon hív engem – vetette ellen Alex.
- Igen, mert az Alex rövidebb és könnyebb kimondani – felelte őszintén Alyssa, mire Alex jóízűen felnevetett. – Most miért nevetsz ki? – kérdezte pityeregve Alyssa.
- Nem nevetlek ki, csak aranyos voltál – felelte békítően Alex.
- Alex, te olyan öreg vagy – mondta duzzogva Alyssa.
- Miért lennék öreg? Te vagy az idősebb két héttel, nem emlékszel? – kérdezte halkan Alex.
- De igen, mégis olyan komoly vagy, mint Christopher, a nagybátyám. Pedig ő sokkal idősebb nálad. Miért van ez Alex?
- Nem tudom Lyssa, talán csak ilyen vagyok. Nem kell mindenre tudnod a választ.
- De én tudni akarok mindent Alex – felelte makacsul Alyssa.
- Folytassuk ezt holnap. Olyan álmos vagyok – mondta nagyot ásítva Alex.
- Jó, rendben – mondta megadóan Alyssa. – Nem cserélünk helyet? Belül szeretek aludni a falnál Alex – tette hozzá halkan.
- Nem Lyssa, legutóbb is lelöktél álmodban a földre és eltört miattad a kezem – felelte Alex határozottan.
- De azonnal meg is gyógyultál és anyáék sem vették észre – vetette ellen Alyssa, majd megfordult Alex ölelésében és a nagy kék szemeivel ismét a fiúra nézett. – Légyszi! – tette hozzá angyalian mosolyogva, mire Alex megadóan bólintott.
Alyssa boldogan átmászott rajta, majd ismét összebújtak és Alex legnagyobb örömére végre álomba merülhettek.
*
- Damon, nem láttad Alyssa-t? – kérdezte halkan Elena, amikor a folyosón összefutott a férfival. – Nincs a szobájában, pedig már aludnia kellene.
- Biztos Alexandernél van megint – mondta Damon fejcsóválva.
- De hát világosan megmondtuk nekik, hogy ne csinálják ezt – mondta Elena mérgesen.
- Ne aggódj ennyit Elena, nem lesz bajuk. Holnap amúgy is útra kelünk mind, hadd aludjanak ma boldogan együtt. Még kicsik, és nem lesz ettől bajuk. Nem is testvérek, szóval tényleg ne féltsd őket. Még csak hat évesek múltak emberi mértékkel mérve. Nem három éves gyerekek, mint amennyik a valós koruk miatt lennének.
- Tudom Damon, de… - kezdte Elena, de nem tudta befejezni a mondatot. Nagyot sóhajtott, majd átölelte a férfit, hogy saját magát megnyugtassa ezzel. – Igazad van, túlreagálom.
- Semmi baj, tudom, hogy aggaszt a költözés – mondta kedvesen Damon. – Mindent elrendeztél?
- Igen, beszéltem ma Caroline-nal, és mindent előkészítette nekünk Cincinnati-ben – válaszolta nagyot sóhajtva Elena, majd elengedte Damont
- Biztos, hogy jó lesz, ha oda megyünk? – kérdezte halkan Damon.
- Igen, jó lesz. Legalább a dolgok ezen része Jenna számára sem lesz hazugság. Már két éve azt hiszi, hogy az ottani egyetemre járok. Nincs túl messze, de mégis elég távol van Mystic Falls-tól. Elijah-ék is közel lesznek Detroit-ban. Tegnap Isobel-től és a testvéreimtől is elköszöntem, szóval készen állok a következő otthonunkba költözni. És utána… Majd meglátjuk, hogy újabb másfél-két év múlva hova megyünk.
- Csak addig kell ezt csinálnunk, amíg Alyssa felnő és nem lesz annyira feltűnő, hogy milyen gyorsan nő és fejlődik – felelte Damon halkan.
- Igen, 10 év… Olyan hamar el fog szállni Damon – mondta Elena szomorúan.
- Azt hittem én leszek az, aki soha nem akarja majd, hogy felnőjön a pici, egyszem kislánya – felelte Damon mosolyogva.
- Majd amikor sorban állnak a férfiak az ajtónk előtt, ne feledd szavad – felelte csípősen Elena.
- Azért annyira ne szaladjunk előre – válaszolta feszülten Damon.
- Rendben, ezzel ráérünk 7 év múlva foglalkozni – felelte megadóan Elena, majd ismét megölelte a férfit. – Ma nem mi leszünk az ügyeletesek Alyssa megnyugtatásában a vihar miatt, szóval csinálhatnánk valami… Hm, hogy is mondjam… Felnőtteset.
- Csak nem egy 18 éven felüli elfoglaltságra gondolsz? – kérdezte játékosan Damon, majd közelebb hajolt Elenához és halkan a fülébe suttogott. – El akar csábítani Mrs. Salvatore?
- Csitt Damon! – suttogta halkan Elena, majd aggódva a férfira nézett. – Ha valahogy Elisabeth, majd pedig Jenna fülébe jut, hogy az egyetemi gólyabál alatt valójában hozzád mentem…
- Lényegtelen, hisz egy 150 éve halott férfi nem lehetne a férjed – válaszolta Damon kaján vigyorral az arcán.
- Hm, igaz. Tényleg, mennyi idős is vagy most Damon? 175? Azta! – mondta csodálkozva Elena, majd mosolyogva megrázta a fejét. – Nem vagy kicsit túl öreg hozzám? Meg hát a korod… Tudod vannak bizonyos házastársi kötelezettségek, amiknek eleget kell tenni – tette hozzá aggódva, majd elégedetten elmosolyodott, amikor Damon szikrázó szemekkel nézett rá.
- Mi bajod van a korommal? – kérdezte fojtott hangon Damon, majd szorosan magához ölelte Elenát, hogy a lány megérezze a nekifeszülő férfiasságát. – Tegnap nem volt kifogásod ellene.
- Mi lenne ha a szobánkban folytatnánk az eszmecserét. Az legalább hangszigetelt, nem úgy mint a folyosó – vetette ellen Elena, mire Damon elmosolyodott, és egy másodperc múlva már a hálóban voltak Elenával, és szenvedélyesen ölelték át egymást, hogy pillantok múlva a testük és a lelkük egyesüljön a szerelemben, ami a mai napig égette a szívüket.
*
Reggel Elena álmosan sétált le a pincébe vérért, ahol összefutott Katherine-nel.
- Nem vagy valami kipihent – jegyezte meg Katherine, majd Elena kezébe nyomott egy tasak vért.
- Nem aludtam jól az éjjel – felelte egykedvűen Elena.
- Nocsak! Damon már nem állja meg a helyét? – kérdezte Katherine piszkálódva, mire Elena az égbe emelte a tekintetét.
- Vele nincs semmi gond, de ezt régen már te is tapasztaltad – vetette ellen Elena, mire Katherine elmosolyodott, és ez rá is átragadt.
- Akkor mi a baj? – szólalt meg pár perc múlva Katherine, amikor már mindketten a könyvtárban ültek.
- Aggaszt a költözés és sajnálom, hogy sort kell rá kerítenünk – felelte lehangoltan Elena.
- Ez szükséges Elena, próbáld meg így felfogni – válaszolta kedvesen Katherine. – Ti is hiányozni fogtok nekünk, de majd találkozunk, amikor csak lehet. Te is tudod, hogy most biztonságosabb lesz, ha külön városban telepszünk le. El kell kerülnünk még 7 évig a feltűnést, amíg a gyerekek felnőnek. Két gyorsan növő vámpírgyermek… Felkeltené néhány Első figyelmét, és ezt nem akarjuk. Elijah szerint még Alec és Maryann is veszélyesek lehetnek a gyerekekre. Túl sok kérdést vetne fel a fejükben, hogy miként jöhettek a világra. Jobb, ha róluk nem tudnak az Elsők.
- Én ebben nem vagyok olyan biztos, de igazatok van abban, hogy jobb óvatosnak lenni – mondta egyetértően Elena. – Hamar elszállnak majd az évek, aminek az egyik felem örül, a másik viszont sajnálja. Sosem hittem, hogy az anyaságot ennyire szeretni fogom.
- Nekem mondod? – kérdezte mosolyogva Katherine. – Imádom Alexandert, még ha néha túl szigorú vagyok vele én is meg Elijah is.
- Ez érthető – felelte megadóan Elena. – Apja fia, és sokban hasonlít is Elijah-ra. Természetes, hogy szigorúan fogjátok és jól akarjátok egyengetni az életét – mondta mosolyogva Elena. – Mellesleg örülök, hogy a születésük után kiderült az is, hogy biológiailag én vagy Alyssa anyja, Alexanderé pedig te. Jó ötlet volt, hogy fordítottan megettük őket, és kiderült, hogy a másikunk vérével irányítani tudjuk őket.
- Igen, és ezt titokban a fiúk is tesztelték, bár egyikük se tagadhatná le a gyermekét. Alexander tiszta apja, bár sokban hasonlít rám is. Alyssa pedig… - mondta fejcsóválva Katherine és elmosolyodott. – Nem tudom, hogy te gyerekként milyen voltál, de az az érzésem, hogy inkább Damonra ütött. Cserfes, magabiztos, akaratos és nem tűri, ha nem neki van igaza. Valahogy ilyennek tudom elképzelni a kis Damont gyerekként – tette hozzá nevetve Katherine.
- Jól látod a dolgokat Katherine, bár Damon mindezt tagadja – mondta mosolyogva Elena.
- És Stefan mit mond erre? – kérdezte nevetve Katherine.
- Azt, hogy igazad van – mondta mosolyogva Elena, és mikor Katherine hangosan felnevetett, hozzátette. – Kiköpött apja, nem csak a szemei miatt!
- Azt hiszem lesz majd baja Damonnak a sok férfi miatt, akiket Alyssa pillanatok alatt az ujjai köré csavar majd – mondta nevetve Katherine.
- Bele fog őszülni, az biztos – tette hozzá Elena, majd hirtelen elhallgattak, mert az említett lépett be az ajtón.
- Ki fog beleőszülni és mibe? – kérdezte álmosan Damon, mire mindkét lányból ismét kitört a nevetés.
- Te, a kíváncsiságba – válaszolta Katherine mosolyogva, mire Damon az égbe emelte a tekintetét. Az ő kezében is már egy vértasak volt reggeli gyanánt, így rá sem hederítve a lányokra, leült ő is a fotelbe és nekikezdett az evésnek.
- Elijah-val nem találkoztál? – kérdezte végre nyugodt hangnemben Katherine. Damon az ajtó felé mutatott, ahol a következő pillanatban az említett Első is belépett.
- Jó reggel mindenkinek! – köszönt csendesen az Első, mire mindenki viszonozta a köszöntését. – Ti is elkészültetek Elena? – kérdezte Elijah, miután leült ő is egy fotelba.
- Igen, kész vagyunk. Amint felkeltek a gyerekek és reggeliztek, már indulhatunk is – felelte nagyot sóhajtva Elena.
- Megint együtt aludtak, igaz? – kérdezte szúrós szemmel Elijah.
- Igen, de nem akartuk visszazavarni a szobájába Alyssa-t. Ez volt az utolsó este, most egy darabig úgysem látják majd egymást – felelte nagyot sóhajtva Elena.
- Ez nem kifogás Elena. Világosan megmondtuk Alexandernek, hogy nem alhatnak együtt – mondta kimérten Elijah. – Legalább neki lenne több esze!
- Nyugalom Elijah még csak három, illetve hat évesek valójában – szólt közbe nyugtatóan Damon.
- Nem ez a lényeg Damon – válaszolta enyhe éllel a szavaiban Elijah.
- Most már mindegy, többször ez nem fog előfordulni – szólalt meg békítően Katherine.
- Igen, de engem mindenesetre aggaszt, hogy miként fogják majd megélni az elválást. Nagyon kötődnek egymáshoz és a napjuk nagy részét is együtt töltötték azóta, hogy megszülettek – szólalt meg aggódva Elena.
- Ez érthető, hisz majdnem olyanok, mintha testvérek lennének, még ha szigorúan véve nem is azok – válaszolta halkan Katherine. – Ennek ellenére öt hónapig egy testben növekedtek a szívünk alatt, mint az ikrek.
- Félig-meddig azok is – tette hozzá csendesen Damon.
- Akármennyire is nehéz lesz nekik, el kell fogadniuk, hogy az élet nem mindig csupa öröm és boldogság. Majd megbirkóznak ezzel, ne aggódjatok – mondta Elijah, majd felkelt a fotelból és végignézett a társaságon. – Pakoljunk be az autókba Damon, ti ketten pedig keltsétek fel őket. Estig se érünk haza, ha délig alszanak – tette hozzá ellentmondást nem tűrően Elijah, mire mind bólintottak, majd elindultak a dolgukra.
*
- Alex, fent vagy? – szólalt meg fojtott hangon Alyssa, és óvatosan megszorította a fiú kezeit, amik a derekán voltak.
- Mondjad Lyssa – szólalt meg álmosan Alex, mire Alyssa megfordult a fiú ölelésében és szomorúan ránézett.
- Hiányozni fogsz Alex – felelte leszegett fejjel Alyssa.
- Ne aggódj Lyssa, hamarosan találkozunk majd – mondta nyugtatóan a fiú, majd letörölte Alyssa könnyeit az arcáról.
- Megígéred? – kérdezte pityeregve Alyssa.
- Megígérem – válaszolta magabiztosan Alex, majd átölelte Alyssa-t, hogy megnyugtassa őt.
Hirtelen felkapták a fejüket, mert hallották, hogy valakik a szobájuk ajtaja előtt megálltak és lassan elkezdték lenyomni a kilincset.
- Itt vannak – szólalt meg fojtott hangon Alex, majd gyorsan kipattant az ágyból és bíztatóan Alyssa-ra nézett. – Nyugi, minden rendben lesz – mondta mosolyogva, mire Alyssa bólintott, letörölte a maradék könnyeit és ő is kipattant az ágyból. – De most útnak indulunk mind – tette még hozzá halkan Alex.
- Indulásra fel – mondta egy félénk mosoly kíséretében Alyssa, majd amikor Alex bíztatóan rámosolygott, összeszedte magát és már ő is őszinte mosollyal az arcán fogadta az ajtón belépő édesanyjaikat, hogy velük elinduljon az új életük, ami a mai nappal elkezdődött.


Vége (?)


************************
Nem tudom, hogy mit mondhatnék... Az eddigi írásaim leghosszabbika ezennel véget ért. 80 darab 3,5-4 oldalas fejezet, összesen  több mint 300 oldal... Ha szemléltetni akarnám ezt veletek, akkor azt mondanám, hogy ez kb. egy 600-620 oldalas Harry Potter könyvvel nagyjából megegyező hosszúságú volt. És most véget ért.:) Viszont a regény legeslegutolsó, nagy betűkkel írt szava talán nem véletlenül kapott egy kiegészítő írásjelet... :) De erről majd később lesz még szó.:)

Nagyon megköszönném nektek, ha így az utolsó fejezet után leírnátok mind, hogy mit gondoltok a történetről egyben, egészében. Ha esetleg azok is megszólalnak, akik eddig csak csendben olvasták a regényt, azért borzasztóan hálás lennék.:)

Morwen


Ui.:Most véget ért egy történet, de nem maradtok fejezetek nélkül péntekenként sem. Egyelőre a Damon's Fanfiction fogja kibérelni a pénteki napokat, mert most sok időmet és energiámat ebbe a történetbe fektettem bele, és amit eredetileg hoztam volna nektek jövő héten, az még nem áll olyan formában, hogy szívesen kezdeném el közzé tenni. Nem fog az sem elmaradni, csupán ott még egy kis időre van szükségem. De a heti két fejezet eztán is érkezni fog, így remélem ezért nem fogtok rám haragudni.:)

13 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ne legyen vége.. :( Én úgy olvastam volna még mert olyan kíváncsi vagyok mi történik Alyssa-val meg Alex-el.De valahogy bele tőrődök hogy nem lesz több Kötelékek fejezet ..
    Gratulálni szeretnék a történethez,nagyon élvezetes volt imádtam minden egyes fejezetét..
    Meg amúgy a végén oda írtad:Vége (?)
    A kérdőjele komolyan azt hittem hogy van esély arra hogy folytatódjon..lenne egy kérdésem amit nem értettem,Elijah azért nem akarta hogy együtt aludjanak hogy nehogy egymásba szeressenek??
    Még egyszer Gratulálok ehhez a történethez :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jessie!:)
      Először is nagyon köszönöm, hogy Te is megszólaltál.:) Hú, nem gondoltam volna, hogy ennyire befut végül nálatok a Kötelékek is.:) Az utolsó szó pedig tényleg ez: Vége (?) Nem véletlenül, és annyit megsúgok, hogy jók a sejtéseid.:) Ha lesz rá igény, és én is befejezem most a molyolást a Damon's Fanfiction-nel... Akkor talán... :) Talán hamarabb, mint várnád.:)
      Elijah amúgy azért nem díjazta ezt, mert ő kicsit szigorúbb, régi vágásúbb ezen a téren, és úgy gondolta, hogy jobb, ha két nem testvér nincs ilyen szoros kapcsolatban. Ha nincs ilyen szoros Kötelékük.:)
      Súgok még valamit. Ha megnézed a Kötelékek főmenüjének a főképét, akkor arra rá van írva egy szó és egy szám. Miért kerülne oda egy szám is, ha... Remélem, hogy eléggé rávezető voltam, de nem is árultam el ezzel túl sokat.:)

      Törlés
  2. Tetszett mind ez rész mind az egész történet, érdekes volt látni Alysát meg Alex-et, hogy kicsit nőttek. Érdekes amikor a szüleikről beszélnek, hogy el se lehetne téveszteni, hogy melyiküknek ki a szülője.
    Bár ez az utolsó része nem volt olyannyira teljesen vége hangulat, de úgy lett abbahagyva, hogy egy folytatást lehet hozzá rakni. Eddig fel sem tűnt amúgy az említett szám és szó a képen.
    Ehhez csak gratulálni lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont azért mondtam a múlt heti rész után, hogy valójában félig-meddig már az volt az utolsó rész. Ez pedig egyfajta "lezárás" volt. Ami talán inkább egy átvezető?:) Természetesen direkt. :p
      Húú, nagyon örülök, hogy kiemelted, hogy a gyerkőcök szavaiból is lehetett tudni, hogy kinek kik a szülei.:))) Erre nagyon próbáltam odafigyelni, ezek szerint sikerrel is jártam.:)
      Nagyon köszönöm, hogy végigkísértél ezen a storyn és mindig számíthattam a véleményedre.:) Remélem, hogy ezen jó szokásod továbbra sem fogod mellőzni.:)))

      Törlés
  3. Szia nekem nagyon tetszett, bár sajnálom hogy vége. Mondjuk én kíváncsi vagyok hogy mi lesz az után hogy elköltöztek, de akkor is nagyon tetszett. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Adrus!:)
      Köszönöm, hogy írtál.:))) A kíváncsiságod pedig lehet, hogy talán ki fogom tudni elégíteni.:p Talán hamarabb is, mint várnátok.:)

      Törlés
  4. Az, hogy tetszett vagy ha jobban tetszik akkor egyenesen odaláncolt a képernyő elé, lenne a megfelelő kifejezés. Ami a gyerekeket illeti, hát mit mondhatnék, egyenesen imádtam őket, már akkortól, hogy megszületetek. Ami pedig az apukákra utalt, elég volt Lyssanak elmondani az első mondatát és már is kiköpött Damon, Alex pedig Elijah, (apropo Elijah, tényleg csak attól tart amit hangosan ki is mondott vagy van más is a háttérben amiről inkább nem beszélne, hmmm..., hmmm. Ez az ezer dolláros kédés). Nem tudom, hogy Katherine és Elena milyenek voltak gyerekként, tiniként, de őket sem tudom elképzelni, mint egy szentfazakat vagy egy templom ajtót. A folytatás ennél egyértelmübb már nem is lehetne, még jó, hogy meg lesz, hogy időbe telik az okés, még bele fér. De ne sok időbe ám...:):) Nagyon felcsigázta az érdeklődésen az az egyszerű kérdés, hogy: hogyan tovább, mint a szülök, mint a gyerekek (tinikor, serdülőkor, igazi zaftos csemege lenne, a másik oldalon pedig a szülök, hogy birkoznak meg ezzel, lévén, hogy mindenki vámpir) és a fellnőttkort megért gyerekek és a szüleik. Még csak utaltál rá de én már is olvasom az első fejezeteket. Még, hogy igény, ugye most viccelsz, mi az, hogy ....:):):)!!!! Megint össze - vissza locsogok, és hangosan gondolkodom. Lényeg ami lényeg szenzációs, fordulatokban gazdag, pikáns regényt olvashattam, amit ez utón is, mint annyiszor már meg tettem, köszönök szépen. Nem mindennapi élmény tanúja/olvasója lenni egy ilyen lebillincselő történetnek. Várom a folytatást... :):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Maresz Drága:) Annyira köszönöm, hogy Te is végigkísértél ebben a történetben.:) Sok erőt és ihletet adtak a szavaid és a támogatásaid, még akkor is, ha ez nem ebben a történetben nyilvánult meg, és ennek eredményét csak később olvashatod majd. Köztük a Damon's Fanfiction-ben is ám.:p
      Elijah és a viselkedése... Hm, elgondolkoztattál, lehet, hogy ennek végül adok valami mögöttes okot is:p Az első fejezetek pedig... Nos el kell mondanom Neked/Nektek azt, hogy nem ezekről fognak szólni és sokkal sötétebb lesz az indulása, mint bármelyik eddigi történetemnek volt. És ugrani fogunk majd az időben, nem is keveset. A tervezett indulás jövőhéten lett volna, de azért várok ezzel, mert utólag jöttem rá, hogy sajnos van még rajta mit csiszolnom. Azért "lepett meg", hogy ennyire szeretnétek a folytatást, mert sosem a Kötelékek volt az oldal húzótörténete. Most is csak másodhegedűs a Delena történet mellett, legalábbis a számok ezt mutatják. Ezért vagyok úgy vele, hogy mivel még annyira az elején vagyok a második résznek, ezért már kezdtem magamban teljesen elvetni a történetet... De látva a lelkesedéseteket... Elgondolkodtam persze.:) Pedig sok munkám van már a Kötelékek 2-ben is, és ahhoz is időközben készült egy szívszorító promo videó.:) Ezek szerint nem hiába.:) Hogy mikor indítom? Ha kicsit rendet tettem a történet elején, akkor. Hogy mikor? Nem merek soha sem határidőt ígérni, mert bármikor közbejöhet valami. Tudnom kell, hogy soha többé nem lesz olyan megakadásom az oldalon, mint 2012 elején volt. Ezért csak akkor ígérek, amikor tudom, hogy nem lesz gond, mert megfelelően be vagyok tárazva. De ne aggódj, jönni fog az is, ebben egyre biztosabb vagyok.:) A történet főmenüjét pedig lehet, hogy hamarosan aktiválom majd.:)

      Törlés
  5. Szia Morwen! Ma, amikor láttam, hogy befejeződött a történet, félre tettem a szótárat, meg a lefordításra váró verset, és nekiestem a maradék négy fejezetnek, amivel el voltam maradva. Nem bántam meg, hogy ezúttal nem Goethe-t választottam! :)
    Nagyon tetszett ez az utolsó fejezet, amit azt hiszem joggal nem nevezek epilógusnak, tekintettel arra a bizonyos 1-re ott a főmenüben a cím mellett. A két kisgyermek nagyon aranyos, főleg ezzel a furcsa komolysággal, ami szerintem jellemzi őket.
    Nagyszerű befejezésévé vált egy nagyon jó történetnek, ezt bátran állíthatom. Annak ellenére, ahogy te is mondtad, hogy ez egy 80 részes iromány, szerintem végig sikerült fenntartani egy magas nívót, sőt, szerintem a végére még szebbre csiszolódott az amúgy is magával ragadó stílusod. Nem tudom, mit tartogat az az esetleges folytatás, de az az érzésem, hogy nem fogok csalódni.
    Egyszóval, örülök, hogy elolvashattam. Elismerésem! :)

    Boldog új évet így utólag is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hexi... Hát ha képes voltál engem Goethe helyett választani... Nagyon örülök, hogy nem bántad meg, de remélem, hogy azzal is elkészülsz időre és nem lesz emiatt problémád ebből.:)
      Tudod, amikor egy írótól olvashatok elismerő és dicsérő szavakat... Szerintem te is tudod, hogy mennyire sokat jelent és mennyire megérinti az embert.:) Nagyon köszönöm, hogy Te is végigolvastad ezt a hosszú történetet és az, hogy ennyire tetszett... Borzasztóan örülök, ezt elhiheted.:) Köszönöm!:)

      Neked is Boldog Új Évet Kívánok így utólag. Lehet, hogy már az oldalatokon megtettem, de nem vagyok biztos benne, mert kissé össze-vissza indult az új évem.:)

      Ui: Ezek szerint tényleg túl komolyak lettek a 6 éves gyerkőcök... Írótársam és barátnőm már figyelmeztetett emiatt, hát ezek szerint nem sikerült ezt követően elég jól a finomítás. De remélem, hogy ezt el tudjátok nézni nekem.

      Puszillak, és remélem, hogy találkozunk majd még nálam is.:)

      Törlés
  6. Elnézésedet kell kérnem, csak annyira magával ragadott a jó hir, hogy a Kötelékeknek is lesz folytatása, hogy már is beleéltem magam az új évadba és mint a mellékelt ábra is mutatta(ja) a rossz szokásom kifogott rajtam és hát mi tagadás át is vette az irányitást. Rátérve a lényegre, tökéletes befejezés egy rendkivüli történetnek egy még rendkivülibb irótól. Gratulálok, emelem kalapom!! Amit a chatbe irtál, hát inkább úgy fogalmaznék, hogy óvatosan reménykedtem... :):):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért kérsz bocsánatot?:) Hiszen nincs miért, sőt!:)) Nagyon nagyon örülök, hogy megmozgattam a fantáziádat.:) Ja és az persze nincs kizárva, hogy visszaemlékezésekben ne olvashatnátok majd ezekről az időszakokról, amikről írtál. Mert azért lesznek bőven visszatekintős részek így is.:)))

      Törlés
    2. Maresz, a másik oldalon írtál nekem elvileg még egy HSZ-t, de csak e-mailben kaptam meg. Végül azt törölted? Mert az oldalon nem jelent meg.

      Törlés