Sziasztok!
Remélem, hogy nem csak én vártam izgatottan a mai részt, hanem Ti is.:) Nagyon-nagyom kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok ehhez a fajta fordulathoz, és mit jósoltok a következő fejezetre.:)
De nem is szaporítom tovább a szót, csapjunk bele a közepébe.:) Damon szemszögéből folytatódik a történet, és a fejezet közepén dőlt betűvel szedve egy visszaemlékezős részt olvashattok majd.
Jó olvasást és izgulást!:)
Morwen
***************************
Elena-val hamar megterítettünk, és miután teljesen elkészült
a spagetti, akkor éhesen és jókedvűen ültünk le az asztalhoz, és meg sem
szólaltunk addig, míg jól nem laktunk.
- Hm, ez tényleg nagyon finom lett – szólaltam meg
elismerően, miután befejeztük az evést és már mindketten kiittuk a pohárból a
borunkat is.
- Jó munkát végzett a kuktám – felelte Elena elmosolyodva,
majd felállt az asztaltól és elkezdte összeszedni a tányérjainkat.
- Hé, miből gondolod, hogy én voltam a segédszakács? –
kérdeztem tőle sértetten, mire ő csak egy gonosz vigyort küldött felém.
- Mert, ha nem szólok rád, még azelőtt elfogyott volna a
szósz, hogy elkészül – felelte csipkelődve, és közben a tányérokat betette a
mosogatógépbe.
- Nem kell ilyen finomat főznünk, és akkor nem kell ilyen
dolgoktól tartanod – válaszoltam neki még mindig sértetten, amivel végül
elértem azt, hogy megenyhült. – Végeztél? – kérdeztem tőle, miután a poharak is
eltűntek a mosogatógépben.
- Igen – felelte elmosolyodva. – Köszönöm a vacsorát, mármint
amit együtt főztünk.
- Na látod, mondtam én, hogy közös projekt volt – feleltem
neki egy féloldalas mosollyal, majd ismét felé nyújtottam a karom, ő pedig újra
készséggel belekarolt.
- Hová megyünk? – kérdezte tőlem, miután már felfelé
sétáltunk a lépcsőn.
- Hát szobára, mégis mit gondoltál? Egy jó vacsora után, ott
várja az embereket a következő kellemes kis szórakozás – feleltem neki
incselkedve, mire ő csak egy fájdalmasat nyögött.
- Rendben, akkor ne áruld el – mondta nekem duzzogva, mire én
csak megszorítottam a karomban lévő kezét, majd beléptünk a szobámba.
- Mondtam, hogy szobára viszlek – feleltem neki kihívóan,
miután becsuktam magam mögött az ajtót, mert sejtettem, hogy lent hamarosan
beözönlik majd a nép a házba, és nem akartam, hogy Elena ezt idő előtt
meghallja.
- Damon, miért hoztál ide? – kérdezte tőlem idegesen és
karba tette a kezét maga előtt.
- Nem kell mindig a rosszat feltételezni rólam – válaszoltam
neki sértetten, mire kicsit megenyhült az arca és a tartása is felengedett. – A
szülinapi ajándékodat szerettem volna átadni neked.
- Kértem, hogy ne vegyél nekem semmit – szólalt meg morcosan,
és megcsóválta a fejét. – Nem akarok ünnepelni.
- Nos, ünnepelni azt bizony fogsz és az ajándékodat sem
vettem – feleltem neki vigyorogva. – És nem is loptam – tettem hozzá
mentegetőzve, miután rosszallóan felhúzta a szemöldökét. Végül elővettem a
zsebemből a kis ékszerdobozt, amibe az ajándékát rejtettem. Érdeklődve nézett
rám Elena, mire én kinyitottam a dobozt és elé tárult az a látvány, ami
reméltem, hogy mosolyt csal az arcára.
- Azt hittem, hogy végleg elveszett – szólalt meg halkan és
hálásan pillantott rám.
- Másodjára is megmentettem, és újra a tied – feleltem neki
kedvesen, mire ő értetlenül nézett rám.
- Másodjára? – kérdezte tőlem összezavarodva.
- Nem fontos – tettem hozzá halkan, majd kivettem a
nyakláncát a dobozból. Ő engedelmesen megfordult én pedig bekapcsoltam a nyakán
az apró kapcsokat.
- Köszönöm – felelte kedvesen, majd megfordult és
bátortalanul megölelt.
- Szívesen – válaszoltam halkan, majd elengedtük egymást, és
most ő karolt belém egy szó nélkül. – Akkor irány a parti, ami ha jól hallok,
el is kezdődött.
Elena csak nagyot sóhajtva bólintott, ám végül
elmosolyodott, így belevetettük magunkat a Caroline Forbes féle születésnapi
partiba.
*
El kell ismernem, hogy Caroline szép munkát végzett. Elena
többé-kevésbe feloldódott, de korántsem annyira, mint pár napja, azon a
bizonyos estén. Nos igen, egy olyan estét nem könnyű megismételni, és gondolom
Elena emiatt sem mert inni, csak Caroline unszolására koccintott végül velünk
egy pohár pezsgővel. Tulajdonképpen egész este attól tartott, hogy ismét
ostobaságot csinál. De mint az kiderült az éjszaka folyamán, nem kell ital
ahhoz, hogy az ő véleménye szerint olyat tegyen az ember, amit akár ostobaságnak
is lehet nevezni. Vagy egyszerűen csak úgy hívjuk, hogy vágy, amit egyszer az
életben, végre bűntudat nélkül követ az ember és enged nekik.
Elmosolyodva dőltem el az ágyamon és azon elmélkedtem, ami
alig pár órája történt. Gondoltam volna valaha is, hogy így zárul a mai nap?
Nem, hisz Elena folyton képes meglepni, még engem is.
*
A tömeg lassan oszlani
kezdett és láttam Elena-n, hogy igencsak elfáradt és már ő is szívesebben lenne
ágyban, mint hogy itt parádézzon a fél város előtt, akiknek a nagy részét nem
is ismerte. Ezért nem sokkal később felajánlottam neki, hogy hazaviszem, amit
hálásan megköszönt, így Caroline nagy bosszúságára az ünnepelt hamarabb
lelépett, mint ahogy az utolsó vendég köddé vált volna a Salvatore villában.
- Remélem, hogy
valamennyire sikerült jól érezned magad. Elvégre nem minden nap lesz 18 éves az
ember – mondtam neki kedvesen, miután az autóval megálltunk a Gilbert ház
előtt.
- Nos, többé-kevésbé
sikerült. Köszönöm nektek, ezt a szép estét. Igazán hálás vagyok érte – felelte
Elena mosolyogva.
- Vámpír Barbie-nak
köszönd, ő szervezte, én csak a helyszínt biztosítottam. Illetve annyit
segítettem neki, hogy nem faltam fel a személyzetet, amitől annyira rettegett –
tettem hozzá egy kaján vigyorral az arcomon, amin Elena hangosan felnevetett.
- Igaz is, ez nagy
teljesítmény tőled – felelte nekem piszkálódva.
- Ugye? Én megmondtam
a szöszinek, de valahogy nem akar köszönetet mondani nekem ezért – feleltem
neki tetetett sértettséggel, mire ő ismét elnevette magát.
- Hogy Caroline
bocsánatot kérjen tőled? Soha, ezt te is tudod jól – válaszolta nekem
fejcsóválva és mosolyogva.
- Igen, valahogy
sejtettem – feleltem neki elgondolkozott fejet vágva. – De nem tudod, hogy
miért? – kérdeztem tőle úgy, mint egy idióta, akinek halvány fogalma sincs
arról, hogy miért haragszik rá az ex-barátnője, akit jó párszor lecsapolt,
kihasznált és játékszernek használt. De akkor is igazán hálás lehetne, hisz
életben van, ami nagy szó, tekintve, hogy nem igazán szokása életben maradnia
azoknak a nőknek, akik közel kerülnek hozzám.
Elena nevetése
térített ismét magamhoz, amit nagyon jól esett hallani, és örültem, hogy ismét
ennyire felhőtlennek és boldognak látom.
- Azóta az este óta
nem láttalak ennyire önfeledten boldognak – szaladt ki a számon az a pár szó,
amiknek talán jobb lett volna, ha nem kerülnek kimondásra.
- Ne beszéljünk erről,
kérlek – felelte Elena zavartan, és a mosoly is eltűnt az arcáról.
- Rendben, ahogy
akarod – feleltem neki végül elmosolyodva, majd kipattantam a kocsiból, és hajbókolva
ajtót nyitottam neki. – Csak ön után, kedves szülinapos.
Ő csak elnevette
magát, majd belém karolt és úgy sétáltunk fel a tornácra, ahol már annyiszor
vettünk egymástól fájdalmas búcsút.
- Máskor is
megismételhetnénk a közös főzést – szólaltam meg mosolyogva, mire ő kíváncsian
felhúzta a szemöldökét. – Igazán jó szakács vagy – tettem hozzá elismerően.
- Igaz is, te hol
tanultál meg ilyen jól főzni? El sem mertem volna képzelni, hogy a whisky-s
poháron kívül más dolgot is felismersz egy konyhában – felelte nekem
csipkelődve, mire én fájdalmasan a szívemhez kaptam.
- Áucs, ez fájt. Miket
képzelsz te rólam? Szörnyű – feleltem neki sértetten, de hamar kitört belőle a
nevetés és én is mosolyra húztam a számat.
- Szóval ha jól sejtem,
randevúra hívsz? – kérdezte Elena váratlanul.
- Én, ugyan, hogy
képzeled? – kérdeztem tőle döbbenetet színlelve. – Két barát nem ülhet össze és
dobhat össze együtt valami ínycsiklandozó menüt? – tettem hozzá ártatlanul.
- Két barát? –
kérdezte tőlem felvont szemöldökkel.
- Két barát – feleltem
neki bólintva, majd óvatosan közelebb léptem hozzá. – Ha ezt szeretnéd – tettem
hozzá halkan.
- Két barát –
ismételte újra, és közben mintha a szavakat ízlelgette volna az ajkán.
- Ha csak ennyit
akarsz – tettem hozzá, és közben akaratlanul is közelebb kerültünk egymáshoz.
- Csak ennyit akarok?
– kérdezett vissza elgondolkodva, és olyan halkan, hogy talán nem is nekem,
hanem magának címezte a kérdést.
- Mit szeretnél Elena?
– kérdeztem tőle fojtott hangon és közben óvatosan az arcához értem. Ő
mosolyogva lehunyta a szemét és belefektette az arcát a kezembe, élvezve ezzel
az érintésem a csupasz és tűzforró bőrén.
Ő nem szólt semmit, de
nem is lépett hátra, így óvatosan közelebb léptem hozzá, aminek következtében
tökéletesen éreztük a másik forró és szapora légvételét az arcunkon. Elena
végül kinyitotta a szemeit és ismét olyan csillogó tekintettel nézett rám, mint
azon a bizonyos estén.
A tekintetünk
összeforrt, és mikor a szeme az ajkamra siklott, közelebb hajoltam hozzá és
lágyan megcsókoltam az ajkait, amik már borzasztóan hiányoztak. A szívem
hirtelen kapcsolt egy őrült tempóra, mert most végre minden tökéletes volt. Ő
is akarta, józan volt és visszacsókolt. Édesen és mámorítóan, csak sokkal
érzelmesebben, mint pár napja, amikor részegen a karomba omlott.
A csók nem volt rövid,
de csak pont annyira volt elég, hogy a szomjam egy időre ismét csillapítsa
utána, ám korántsem annyira, mint amennyire vágytam ennek a nőnek az ajkára a
nap minden percében.
- Sajnálom Damon –
szólalt meg bűnbánóan Elena, miután az ajkaink egy fájdalmas búcsút vettek
egymástól. – Ezt nem kellett volna.
- Cssh, Elena, nincs
semmi baj – feleltem neki kedvesen. – Csak egy dologra válaszolj őszintén. Jól
esett?
Ő félszegen bólintott,
majd halványan elmosolyodott és továbbra is csillogó szemekkel nézett rám.
- Akkor nincs miért
bocsánatot kérned. A születésnapodon bármit lehet – feleltem neki halkan, majd
lágyan végigsimítottam az arcán. Ő hálásan elmosolyodott, majd közelebb hajolt
hozzám és ezúttal ő adott nekem egy rövid és visszafogott csókot.
- Köszönöm Damon – felelte
elmosolyodva, majd hátrébb lépett tőlem.
- Nincs mit köszönnöd
Elena – válaszoltam neki boldogan. – Boldog születésnapot!
- Köszönöm – mondta
boldogan. – Jó éjt Damon! – tette hozzá egy visszafogott mosollyal az arcán,
majd hátrált még pár lépést a bejárati ajtó felé, végül megfordult és egy
utolsó pillantást vetve rám lépett be a házba.
*
Az este történéseit újra és újra lejátszottam a fejemben és
végre úgy éreztem, hogy a láng, a remény apró és oly csalfa lángja, végre
elkezdett egyre határozottabban és kitartóbban pislákolni, jelezve ezzel azt,
hogy a szeretett nő talán már nincs is annyira messze, mint hittem. Azt, hogy
mi lesz majd ezután, vagy Elena miként tekint majd a ma este történtekre,
egyáltalán nem tudtam. Annyira kiszámíthatatlan tudott lenni, és attól is
féltem, hogy ha Stefan végre hazatér, akkor újra egymásra találnak, és ami
elkezdődött közöttünk, annak lehetősége se lesz arra, hogy kiteljesedjen. De ki
tudja? Talán pont Stefan megtalálása lesz a kulcs és ez segít majd nekem abban,
hogy elnyerjem Elena szívét, amiért már oly régóta küzdök. Küzdök… Fáradhatatlanul,
reményekkel telve, mert ő az a nő, akiért ezt érdemes megtenni. Miért? A válasz
roppant egyszerű: mert szeretem őt. És talán már számára sem szimplán csak
fontos vagyok.
Következő rész
********************************
És a végére még egy kép arról a bizonyos csókról:)
Istenem olyan de olyan cuki volt. Az a bizonyos csók pont akkor fejeződött be amikor kellett, de eleget tartott ahoz, hogy elmondjon mindent, elmondja a lényeget, amit tudni kellett Damonnak.
VálaszTörlésNem akarok előre a medve börére inni vagy akár még csak jósolni sem, de ahogy az előbb irtam az a bizonyos csók beszédesebb volt báminél. Miért nincs már jövö hét ... Gondolhatod mennyire várom ezek után a jövö keddet!!!! Olyan édesek .... Nagyon hiányolom a sorozatból Delenát, rettenetesen fáj utánuk a szivem. :):):) Pusziiiii
Szia Maresz!:)))
TörlésEzek szerint Nektek is az jött át a csókból, amit át akartam adni.:))) Húúú, ennek nagyon-nagyon örülök.:) A jövő hét? :D Óóóóó igen, van mit várni, azt megsúgom.:) Egy újabb mérföldkő lesz a következő fejezet, és az azutáni is.:)) Egy igazán édes és szívet melengető fejezet lesz Elena szemszögéből:)
Nagyon jó rész volt, végre Damon is kapott egy szép nagy adag reményt, hogy Elena szép lassan beismeri neki, hogy szereti. A búcsú csókuk nagyon szép jelenet lett és végre már Elena sem bánja, remélem lassan már beismeri Damonnak, hogy szereti. Érdekes lesz a jövő heti rész már alig várom.
VálaszTörlésA jövő heti rész tényleg az lesz.:) Egy igazi kis édes Elena fejezet és arról, hogy ő mit gondol, esetleg érez.:)
TörlésÖrülök, hogy ennyire tetszett a csók.:) Ez volt a célom.:))))
Szia Morwen!
VálaszTörlésFantasztikus lett, amint lett időm, belekezdtem. Nem csalódtam, hoztad a szokásos Morwent.
Puszi
Szia Cleo!:)
TörlésKöszike és örülök, hogy tetszett.:)))
Puszika
Bocsi hogy csak most tudtam elolvasni de csak most volt időm. A történet pedig fantasztikus volt tényleg egy igazi mérföldkő volt Damon és Elena kapcsolatában. aminek örülök hogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz és Elena is belátja hogy nem közömbös számára Damon. Ami őt illeti annak örülök hogy kapott esélyt. És tetszett a végén az a csók.
VálaszTörlésKöszönöm Adrus.:) Igen, itt is lassan de biztosan beindulnak a dolgok és a remény egyre erősebben pislákol Damon számára.:) De azért nem lesz olyan könnyű az az út, mert még a történet felénél sem tartunk. De a jövő heti rész is szép fejezet lesz.:) Csók? Nos... Igen, lesz az is :D Egy olyan Damon-féle fajta :p
Törlés