2014. február 7., péntek

The Delena Fanfiction - 13. fejezet: Döntések és tervek

Sziasztok!

Újabb TDF rész érkezett (The Delena Fanfiction:D). A történet Elena szemszögéből folytatódik, amiben ezúttal megtudhatjátok azt, hogy Elena megosztja-e Damon-nal azt, hogy milyen felismerésre jutott az érzései kapcsán.:) Annyit elárulok most, hogy a következő fejezet címe Álomból valóság lesz.:) Damon szemszögéből.:)

Jó olvasást és izgulást!:)

Morwen


******************************

Az út gyorsan szaladt alattunk, amiből én azt hiszem, hogy semmit sem fogtam fel. Szinte egész végig dalolásztam és csak akkor engedtem el Damon kezét, amikor megálltunk pihenni és feltankoltunk rágcsálnivalóval az útra. Boldogan dobáltam be a „vásárolt” holmikat a hátsó ülésre, majd amikor becsuktam az ajtót és megfordultam, újra Damon állt mögöttem, ismét a frászt hozva ezzel rám.
- Komolyan mondom, hogy szokj le erről, mert egyszer infarktust kapok majd az ijesztgetésed miatt – feleltem neki megrovóan és közben igyekeztem a légzésem normál tempóra állítani.
Damon nem szólt semmit, csak átható tekintetével engem vizslatott és látszólag nagyon elgondolkozott valamin.
- Damon? Mi az? – kérdeztem tőle, hátha észhez tér ebből a furcsa állapotból, amibe került.
- Mi ütött beléd? – kérdezte tőlem elgondolkozva. – Teljesen kivirultál, mint aki valami drogot vett be. Énekelsz, fülig érő szájjal vigyorogsz, és úgy csillog a szemed, mintha tényleg nem lenne rendben veled valami – összegezte Damon a látottakat és úgy gondoltam, hogy tökéletes megfigyelő volt, mivel pontosan úgy éreztem magam, ahogyan leírta.
- Tökéletesen vagyok Damon – feleltem neki vigyorogva, majd az anyósülés ajtajához léptem és kinyitottam.
- Hm, látom, hogy nagyon felvillanyozott téged ez a chicago-i út – mondta Damon elmerengve, majd megfordult és ő is elindult a vezető oldal felé.
- Damon – szóltam utána hirtelen, mire ő megállt az autó háta mögött és kíváncsian rám nézett.
Nem tudtam, hogy pontosan mit is akarok mondani, de azt hiszem, hogy nem is akartam beszélni semmiről sem.
Pillanatok alatt utána siettem, majd mire bármit is mondhatott volna, én átöleltem a nyakát és hevesen megcsókoltam. A teste azonnal reagált és biztonságot nyújtóan körém fonta a karjait, a nyelve pedig édes és érzéki táncra invitált, amiben én készséggel követtem őt. Pontosan olyan volt a csók, amire vágytam mindig is, és amit csak tőle kaphattam meg, mert most már tisztán láttam és éreztem azt, hogy mennyire szeretem őt. A testünk érzékien simult össze, mintha mindig is összetartoztak volna. Mintha pontosan egymásnak teremtették volna őket, hogy a legszentebb és legforróbb érzéssel a szívükben összeolvadhassunk. Nem érdekelt, hogy egy kietlen vidéken levő benzinkúton vagyunk, egy ki tudja már, hogy mennyire zsúfolt parkolóban csókolózunk és fedezzük fel a másik érzéki nyelvtudományát. Damon bűvköre ismét magába szippantott én pedig boldogan élveztem azt a leírhatatlan varázslatot, amibe magával vitt. Levegő? Igen, azt hiszem, hogy kezdtem igencsak fogytán lenni belőle, tekintve, hogy a csókunk egyre csak izzott és forrt, és a szenvedély tornádóként söpört végig rajtunk. De cseppet sem érdekelt, hogy zihálva kapkodok levegő után, mert képtelen voltam ezt a csodálatos férfit elengedni, vagy akár egy centit is eltávolodni tőle.
És Damon? Szerintem a tökéletes tükörképem lehetett, mert pontosan ugyanolyan reakciókat véltem felfedezni rajta, mint amiket én is produkáltam. És ő sem volt képes elengedni… Egyre forróbban és forróbban csókolt, totális mámorba taszítva engem, és ezzel a szívem is folyamatosan perzselte a tűz oltárán. Vagy a szerelem oltárán? Vagy mindkettőn? Nem, egyszerűen nem érdekelt, mert boldog voltam annyira, mint talán még soha, ez a részletkérdés pedig egyáltalán nem érdekelt. A boldogsága forrásától pedig ki tudna egy picit is eltávolodni? Senki, így hát mi sem tettük ezt.
Néha szakadtak csak el az ajkaink, de csakis annyi időre, míg egy nagyobb mennyiségű levegőt juttattunk a tüdőnkbe, aztán viszont újra egyesültek az egymásra éhező ajkaink. Damon teljes mértékben a karjaiba vont és éreztem rajta, hogy esze ágában sincs elengedni. De nem is akartam volna ezt, mert úgy éreztem, hogy abba belehalnék.
Azt hiszem, hogy végül a túlságosan is fogyatkozó levegő volt az, ami miatt befejeztük a csókot. Mindketten zihálva merültünk el a másik csillogó tekintetében és némán figyeltük egymást. Damon arcán hitetlenséget és temérdek boldogságot véltem felfedezni, ami egy széles és őszinte mosolyt varázsolt az arcomra.
- Nem az út az, ami ennyire felvillanyozott Damon – feleltem neki a korábbi szavaira és közben lágyan a hajába túrtam. Ő még mindig szorosan ölelt magához és hitetlenül megrázta a fejét. Végül nem szólt semmit, csak ismét az ajkamra hajolt és ezúttal egy gyengéd és lágy csókot lehelt az ajkamra. Ez a csók más volt, mint a korábbi, mégis ugyanazt az üzenetet közvetítette a másik felé, mint az előző: szeretlek! Csak ezt az egy szót, ezt jelentette minden. A csókok, az érintések, a sóhajok, a ziháló testek… Minden! Szeretlek, és ezt minden érintésemmel próbáltam Damon tudtára adni, pontosan úgy, ahogy ő is tette.
Percekkel később ismét a levegőhiány választott el minket, és zakatoló szívvel, összeölelkezve álltunk tovább a parkolóban. A fejem a mellkasára hajtottam és mosolyogva próbáltam az iménti csókjaink minden másodpercét mélyen az emlékezetembe vésni. Mikor a szívverésem visszatért egy viszonylag normális ütemre, felemeltem a fejem és Damonra néztem.
- Elena – szólalt meg halkan és olyan szeretettel kiejtve a nevem, hogy a szívem is belesajdult a boldogságba. Én hirtelen az ajkára tettem a mutatóujjam, hogy ne mondjon semmit sem, mert ide most nem kellettek a szavak. Újra az ajkaira hajoltam és egy rövid, érzéki csókot váltottunk.
- Csak folytassuk az utat, rendben? – kérdeztem tőle mosolyogva. – Csak élvezzük a pillanat varázsát, más most nem számít – tettem hozzá halkan, mire ő hitetlenül nézett rám, ám végül elmosolyodott és bólintott. Egy utolsó, gyors csókot váltottunk mosolyogva, majd lassan kiváltunk a másik öleléséből és beültünk az autóba.
Amint visszatértünk az útra, a kezeink ismét egymásra találtak, de ezúttal sokszor pillantottunk egymásra egy-egy boldog mosoly kíséretében. A rádió most is szólt, de ezúttal nem énekeltem, hanem élveztem a szebbnél szebb dalokat, amiknek szerintem mindegyike a szerelemről szólt ezen a késő nyári napon. A nap végül komótosan kezdett elbúcsúzni tőlünk, és az ég már nem fényárban úszott, hanem lassan tért át az éjszakába. Viszont az út is egyre fogyott előttünk, így végül nem sokkal a beesteledést követően megérkeztünk Chicago-ba és leparkoltunk az első parkolóban, ami az utunkba esett.
- Most hogyan tovább? – kérdeztem Damont, majd kíváncsian felé fordultam. Ő kiismerhetetlen arccal bámult le a kezeinkre, amik még mindig össze voltak kulcsolva. Láttam, hogy valami nagyon bántja őt és az arcára kiülő fájdalom is erről árulkodott. – Mi a baj Damon? – szólaltam meg aggódva, mert fogalmam sem volt arról, hogy mi történt vele.
- Megérkeztünk – felelte halkan és reszelős hangon.
- Igen, és? Mi ütött beléd? – kérdeztem tőle ismét, most már egyre türelmetlenebbül.
- Itt talán megtaláljuk Stefant. Az öcsémet – tette hozzá kimérten, de továbbra sem nézett rám.
- Azt hiszem, hogy tényleg ideje beszélünk – szólaltam meg nagyot sóhajtva, mert végre rájöttem, hogy mi bántja. Valószínűleg bűntudata van Stefan miatt, vagy csak attól tart, hogy az öccse megtalálása és hazavitele után minden ott folytatódik majd, ahol abbamaradt. Kinéztem az ablakon és most nagyon örültem annak, hogy egy hotel parkolójában sikerült megállnunk.
- Gyere, menjünk és térjünk mára nyugovóra. Ma már úgysem tudnánk mit csinálni – feleltem neki bíztatóan, mire ő egy fájdalmasat sóhajtott, majd rám sem pillantva kiszállt az autóból. Ám ezúttal nem jelent meg mellettem és nem tárta ki az ajtót, ahogy néha szokta, és sejtettem, hogy ezt nem azért mellőzte most, mert más dolga lett volna. Hamar kipattantam én is a kocsiból, és gyorsan mellé léptem. Belekulcsoltam a kezem az övébe, majd így sétáltunk be a hotelba.
Damon pillanatok alatt kért nekünk két szobát, amiért titokban magamban hálás voltam neki. Bár a recepciós furcsán nézett ránk emiatt, hisz végig összekulcsolt kézzel álltunk előtte, de szerencséjére nem tette szóvá a dolgot. Sejtésem szerint jól is tette ezt, mert Damont nem abban az állapotában láttam, amelyik egy ilyen megjegyzést szó, vagyis inkább tett nélkül hagyott volna. Csendesen sétáltunk be a liftbe, majd utána a szobák felé mentünk ugyanilyen némán. Amikor megérkeztünk az elsőhöz, akkor Damon megállt előtte és kíváncsian felhúzta a szemöldökét. Én csak bólintottam, mire ő kinyitotta az ajtót és szélesre tárta előttem. Az arca még mindig komor volt és ez akkor sem tűnt el róla, miután becsukta magunk mögött az ajtót. Pár másodpercig néztük egymást és próbáltunk rájönni arra, hogy mi járhat a másik fejében. Ő látszólag teljes letargiában volt, én pedig aggódtam amiatt, amit láttam rajta. Végül szinte egyszerre mozdultunk a másik felé és szavak nélkül kaptunk a másik hívogató ajkai után. Az egymásra találásunk most is ugyanannyira felemelő és boldogsággal teli volt, mint korábban. A különbség csak az volt, hogy mindkettőnk mozdulatai kétségbeesésről és félelemről árulkodtak. Félelem attól, hogy elveszítjük a másikat és ez mindkettőnket kétségbe ejtett.
- ’Lena, ó ’Lena – szólalt meg fojtott hangon Damon két csók között és ezután még mohóbban és kétségbeesettebben csókolt, mint aki attól tart, hogy utoljára tartja a karjában a kedvesét. Hirtelen világossá vált számomra minden és most már tudtam, hogy mi baja van. Váratlanul és talán túl hirtelen szakadtam el az ajkaitól, ami láthatóan még jobban megrémisztette és kétségbe ejtette őt. Amint végignéztem így rajta rájöttem, hogy sosem láttam őt még ennyire kikészültnek, ennyire megtörtnek és ilyen mértékű fájdalmat sem láttam még soha az arcán. A látvány teljesen letaglózott és görcsösen a szívembe mart a fájdalom.
- Damon – szólaltam meg halkan, majd óvatosan az arcához értem. Ő megtörten nézett vissza rám és olyan könyörgőek voltak a szemei, hogy újra belém hasított a fájdalom. Olyan volt, mint egy összetört lélek, akitől most készülnek elvenni az élete értelmét. Talán így is volt, talán valóban az voltam neki… A látvány könnyeket csalt a szemembe és miután legördültek az első cseppek az arcomon, akkor tudtam csak megszólalni, mert Damon arca még nagyobb fájdalomba torzult a könnyeim miatt.
- Megkeressük Stefant, megmentjük Klaus karmaiból, és hazavisszük őt Mystic Falls-ba, hogy újra velünk legyen. Hogy velünk éljen. A testvérével és a barátaival. De nem velem Damon – tettem hozzá halkan, majd akaratlanul is mosoly jelent meg a könnyes arcomon. – Én veled maradok, mert veled akarok lenni, és veled akarok boldog lenni. Mert szeretlek és melletted döntök Damon. Téged választalak, mert beléd vagyok szerelmes. Nem Stefanba és nem is másba. Csak beléd Damon.
Damon csak bámult, bámult és bámult rám, talán percekig, de megszólalni nem bírt. Szerintem alig volt képes felfogni a szavaimat, és annyi hányódtatás után nem bírta elhinni azt, amit hall. Végül lassan megjelent egy halvány mosoly az arcán, ami egyre szélesebb lett és a boldogság is visszatért tekintetébe.
- Én is szeretlek Elena. Jobban, mint ahogy azt te el tudod képzelni – felelte halkan és olyan áhítattal, hogy ismét bizseregni kezdett a szívem, amit csak ő tudott ilyen tökéletesen elbűvölni és boldogságba vonni. Végül ismét egymás ajkaira leltünk, és ezúttal egy mámorban és örömben úszó csókban forrtunk össze. A csók nem volt heves, hanem érzéki és szerelemmel teli volt. Pontosan olyan volt, amilyennek lennie kellett ahhoz, hogy végérvényesen Damonhoz láncolja a szívem. Mert az a négy szó, amit az imént kiejtett azokon a csábítóan édes ajkain, azok beleégtek a tudatomba és örökre ott visszhangoztak, miközben a lelkem a mennyekben járta boldog és felhőtlen örömtáncát. És nekem csakis erre volt szükségem, semmi és senki más nem kellett, csak ő.

10 megjegyzés:

  1. Kedves Morwen!

    Nagyon jó volt olvasni valamit ilyen fárasztó nap után, és nem is akármit!:) Tőlem egyértelműen 10/11-et kaptál! Várom a folytatást :3
    Puszi,
    Cleo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Cleo!
      Köszönöm szépen, és a remek osztályzatod is.:) Örülök, hogy hoztam neked ezzel egy kis felüdülést:)
      Puszi

      Törlés
  2. Istenem végre Elena megmondta Damonnak hogy őt szereti. Annyira örülök köszönöm-köszönöm.
    Most tényleg várom a folytatást. A címe ígéretes :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a cím nem véletlen.:) És Elena is végre bevallotta az érzéseit. De azt hiszem nem leplek meg azzal, ha azt mondom, hogy messze még a vége.:) Még a felénél sem tartunk a storynak.:p
      A kövi fejezet pedig... Khm, egy aranyos kis gyöngyszem lesz a történetben. Amiért lehet, hogy egy picit talán utálni is fogtok. De talán előbb vagy utóbb sikeresen kiengesztellek majd Titeket.:)

      Törlés
  3. Nagyon jó volt a rész, Elena boldog, Damon boldog, mindketten szeretik egymást, és még hol a történet vége. Remélem a folytatás is hasonlóan jó lesz csak kérdés mire bukkannak majd Stefan keresésének a végén. Csak így tovább.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hamarosan Stefan kapcsán is derülnek ki dolgok, de ahogy mondtad, most mindenki boldog és a kövi részben is ez lesz a középpontban.:) A vége pedig... Még a történet felénél se járunk.:)

      Törlés
  4. Nem tudom véletlen - e vagy szándékos az időzités a fejezetet illetően, de nem is fontos. Azt hiszem erre szokás mondani, hogy jókor vagy jó helyen. Ami nagyon fontos az az amit tartalmaz, amit ha hiszed ha nem én is pont olyan intenzitással éreztem mint Elena vagy Damon mindent, csak kár, hogy a csókok izét már nem érezhettem, mert a kezem bele ért a "bilibe" és felébredtem a szörnyű valóságra. Nagyon édes, öszintén meghatóan mélyen szeretet teljes. Nem tudom hány részt szándékozol még hozni de nagyon remélem minél többet, legalább legyen egy kis vigasztaló sziverősitő amig tart az örület a sorozatban. Le az összes kalappal előtted, megint adtál nekünk egy fenomenális fejezetet, csak kár, hogy a kövi rész nagyon messze van még. Sokszor saját magamat kacagom, hogy ez a Delena dolog olyan lett mint egy drog, amiből nincs kigyógyulási lehetőség vagy nincs ellenszere. :) Nem mintha kellene!!!!!!!!! FOR EVER DELENA!!!! :):):)
    Még egyszer, gratulálok, kitartást neked, mert akkor te is tudsz nekünk vigaszt nyujtani erre az örületre ami körülöttünk folyik (önzö vagyok?). Szólj már rám Vadalma, hogy hagyjam abba a locsogást vagy a hangos gondolkodást (akár mindkettőt). Már megint egy regényt irtam, lényeg ami lényeg nagyon tetszett, egy szenzációs fejezet egy még fantasztikusabb irótól. Millió puszi, gratulálok, :):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sose fogok rád szólni, hogy hagyd abba a locsogást, sőt.:) Imádom a regényeidet, és igazi kis gyöngyszemek ezek nekem a napjaimon, és nagyon feldobsz, felvidítasz velük mindig.:) Annyira örülök, hogy ennyire tetszett a fejezet és az, ahogy egymásra találtak. De igazad van, messze még a vége és ha jól tippelek, akkor ez a történet legalább a mostani évad végéig tartani fog.:) De nyugi, aztán se maradtok majd Delena nélkül, már megvan, hogy mi fog utána következni.:)
      Amit még írni akartam az az, hogy örülök, hogy ennyire sikerült átadnom az érzéseket és át is lehetett érezni őket. Mi lesz veled akkor a regény csúcspontján majd?:) Azon a bizonyos 18+-oson? Mert igen, azt is bizony olvashatjátok majd és azért is lesz nagyon különleges, mert ugyanúgy, mint a HÉF-nél, ez is mindkettejük szemszögéből olvasható lesz.:) Na jó, nem csigázlak tovább.:) A lényeg: messze még a vége:)

      Törlés
    2. Alig várom a 18+ , és hogy mi lesz velem? Hmmmm.....hmmm...mm... nyámi... nyámiiiii.. Szerintem megbirkózok vele anélkül, hogy akár még csak egy kicsit is elpirulnék. Jaj de várom már, még nagyon messze van? :):):) Szükségem van az ilyen történetekre, éltetik és táplálják a reményt, hogy LESZ Delena ebben az évadban. A te történeteid nélkül nem "éltem" volna túl ezt az örületet. Kösz még egyszer. Puszi, :):):):

      Törlés
    3. Hát, arra még várni kell egy kicsit.:) Nem akarok fejezetszámot mondani, mert akkor elveszik addig az izgulás miatta. Hidd el, szerintem tetszeni fog neked.:) De addig is, a Damon's Fanfiction pikáns részei ott lesznek neked.:) Ne feledd, kedden indul az őrület :D Hogy mekkorát fog koppanni az állatok...:p
      Örülök, hogy segítek neked ezekkel a storykkal.:) Már ezért megéri írni őket.:)))
      Puszi

      Törlés