Sziasztok!:)
A kedvenceitek ismét visszatértek, és tovább szövődik a háló (vagy inkább mondjak Köteléket? :D) kettejük között.:) TUdom, lassan, de biztosan lépkedünk előre.:)
Jó olvasást!
Morwen
********************
Alexander mosolyogva nézett végig az őt fürkésző lányon,
majd végül úgy döntött, hogy ismét egy kellemetlenebb témába vág bele, ami
nagyon is érdekelte őt. Úgy érezte, hogy Alyssa kezd megnyílni előtte, ezért
döntött úgy, hogy megemlíti Alyssa édesanyát.
- Az édesanyád miatt jársz vissza ebben a házba, igaz?
Emlékeket keresel – szólalt meg váratlanul ismét Alexander és visszakanyarodott
arra a témára, amit nemrég boncolgattak, és amit nagyon szeretett volna már
hanyagolni Alyssa.
- Miből tudtad? – kérdezte csodálkozva Alyssa.
- Említetted, hogy még kiskorodban éltél itt a szüleiddel.
Mivel édesanyádat veszítetted el, gondoltam, hogy emiatt töltesz annyi időt a
villában – felelte egyszerűen Alexander.
Alyssa csak bólintott, és nem akarta tovább feszegetni ezt a
témát. Alexander is végre megsejthette ezt, mert ismét másra terelte a szót.
- Valld be, hogy nem csak a villát akartad látni ma – mondta
elmosolyodva Alexander, mire Alyssa az égbe emelte a tekintetét, és egyáltalán
nem állt szándékában megadni a fiúnak azt a választ, amit várt.
- De igen. A házban akartam tölteni a napot, és rád
egyáltalán nem számítottam – felelte gondolkodás nélkül Alyssa.
- Ne már, most miért tagadod? – kérdezte csalódottan
Alexander. – Mondtam, hogy itt leszek ma éjjel is.
- Hazudhattál is – vetette ellen Alyssa makacsul. – Ha
számítottam volna rád, akkor nem ijedtem volna meg, amikor megjelentél az este
– érvelt Alyssa, és remélte, hogy nem talál a kijelentésében gyenge pontot
Alexander.
- Jól van, tagadd csak, hogy kedvelsz, én tudok várni –
mondta Alexander sértődöttem, mire Alyssa elnevette magát. Tudta jól, hogy a
fiú nem bántódott meg, csak játszik vele, és ezen nem tudott nem nevetni.
- Nem mondtam, hogy nem vagy szimpatikus, csak az
érkezésedre nem számítottam – felelte magabiztosan és megenyhülve Alyssa.
Alexander kíváncsian fürkészte Alyssa arcát, majd végül
mosolyogva bólintott.
- Jól van, kezdetnek megteszi – felelte jókedvűen a fiú.
- Kezdetnek? – kérdezett vissza értetlenül Alyssa.
- Ühüm – válaszolta Alexander, és úgy tűnt nem hajlandó
többet mondani a lánynak. Sejtelmesen mosolygott, hátradőlt a kanapén, és most
ő kezdte el vizsgálni a plafont.
Alyssanak hirtelen rezegni kezdett a telefonja a zsebébe,
mire is gyorsan a készülékért kapott. Hamar kinyomta az apja hívását, majd
azonnal írt egy rövid üzenetet neki.
- Ellenőrzés? – kérdezte halkan Alexander, miután Alyssa
eltette a telefont.
- Igen, nem szereti ha egyedül vagyok – felelte halkan
Alyssa, és már meg sem lepődött azon, hogy pontosan tudta Alexander, hogy az
apja kereste őt, amiért elfelejtett időben SMS-t küldeni neki. – Anya halála
óta nagyon félt.
- Ne bosszantson a féltése, örülj, hogy ő ott van neked –
válaszolta kedvesen Alexander.
- Tudom, de néha nagyon idegesítő tud lenni ez az egész –
mondta keserűen Alyssa. – 10 éve csak bujkálunk, és én ebbe már belefáradtam.
- Nem próbáltok tenni semmit, hogy visszavágjatok, és hogy
végre békén hagyjanak titeket? – kérdezte értetlenül Alexander. Alyssa nagyot
sóhajtott, majd megpróbálta érthetően felvázolni a helyzetüket, de úgy, hogy
közben ne áruljon el túl sokat.
- De igen, csak tudod ez nem olyan egyszerű. Ők többen
vannak és sokkal erősebbek nálunk. Apa évek óta próbál kutatni a szintén
rejtőzködő barátai után, de eddig nem sok sikerrel járt. De most talán talált
valamit, így már nem sokáig maradunk a közelben – felelte szomorúan Alyssa.
- Hát egy részem örül ennek, a másik viszont szomorú –
felelte halkan Alexander. Alyssa értetlenül nézett fel a fiú szemeiben, mire az
kedvesen folytatta. – Örülök, hogy talán végre sikerrel jártok, de szomorú
vagyok, amiért hamarosan elmész.
Alyssa nem felelt semmit, csak ismét hátradőlt a kanapén és
elgondolkodott a fiú szavain. Ő is így érezte magát, csak éppen azt nem akarta
bevallani, hogy egy része belül már nem a város, hanem a fiú miatt akar
maradni. Szerette volna jobban megismerni őt, de a valódi oka az volt, hogy
nagyon is jól érezte magát Alexanderrel. Túlságosan is könnyen nyílt meg előtte
és nehezen bírta megállni, hogy ne mondjon el mindent a fiúnak. Amennyire
megengedhette a helyzetük, annyira őszinte volt vele, és ez egyben volt gyógyír
is a lelkére, és boldoggá is tette, amiért valakivel ilyen jól megértették
egymást. Jól esett neki a közelsége és az a törődés, amit a fiútól kapott,
holott alig ismerték még egymást. A legnagyobb problémája viszont az volt, hogy
ez az ismeretség alig egy hétre szól csak, mert azután továbbállnak és a fiú
amilyen gyorsan robbant be az életébe, olyan gyorsan távozik is majd belőle.
Alyssa egy pillanatra összerezzent, amikor megérezte a kezén
a fiú érintését. Alexander óvatosan ért hozzá, végül pedig Alyssa hagyta, hogy
a fiú összekulcsolja a kezüket. A finom érintés nyomán kellemes bizsergést
érzett a kezében és a forróság is átjárta kezüket. Alyssa nem mert a kezükre
pillantani, de még csak Alexander-re sem akart nézni. Túlságosan is
megijesztette a teste ezen reakciója, és félt, hogy elveszítené az esze a
kontrollt a teste felett, és olyat tenne, amit később megbánna. Ugyanúgy, mint
tegnap, most is varázslatos érzéseket kavart fel benne az érintés, és
akármennyire is szeretett volna erre logikus magyarázatot adni, egyszerűen nem
tudott.
Sokáig meredt Alyssa a plafonra és csak élvezte azt az
eufóriát, amit a fiú közelsége váltott ki belőle. A lelki szemei előtt folyton
az összekulcsolt kezük képe lebegett, de nem mert a saját szemével a kezükre
nézni. Édes bizsegés futott végig a karján, amikor Alexander óvatosan végigsimított
a kézfején a hüvelykujjával. A forró érzés meg sem állt, egészen addig, míg a
szívénél ki nem teljesedett, teljes tűzbe vonva ezzel a szívét. Alyssa alig
bírt eszénél maradni, és amennyire kétségbeesett is volt az érthetetlen érzései
miatt, legalább annyira boldog is volt. Minden erejére szüksége volt, hogy ne
nézzen Alexanderre, mert biztos volt abban, hogy képtelen lenne nem közeledni
ahhoz a férfihoz, aki ilyen heves érzéseket vált ki belőle. Végül mély levegőt
vett, majd lehunyta a szemét és halkan megszólalt.
- Kérlek, ne csináld ezt – mondta halkan és keserűen, és
csak ennyi volt az, amit ki tudott préselni a kiszáradt száján.
- Miért ne? – kérdezte tőle kíváncsian Alexander és ismét
végigsimított Alyssa kézfején, de ezúttal a másik kezével, és most nem állt meg,
hanem elindult fel lassan a lány alkarján, egészen a válláig.
Alyssa érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemében, amiért a
forró bizsergés újra körbejárta a szívét. A szíve égni kezdett és úgy érezte,
hogy a teste képtelen elviselni az Alexander által kiváltott eufórikus
érzéseket. Nagyon jól esett neki a fiú törődése és érintése, de úgy érezte,
hogy ezt még most, közvetlenül az elején abba kell hagyniuk, mert különben
súlyos csapást fog mérni a város elhagyásával a saját tulajdon szívére, ami a
lehető legrosszabbkor kezdett érdeklődést mutatni valaki iránt.
Alyssa összeszedte minden erejét, majd váratlanul kitépte a
kezét Alexanderéből és felpattant a kanapéról.
- Mennem kell – felelte elszorult torokkal, de amint
elindult volna, Alexander is felállt a kanapéról és elkapta a kezét, hogy
visszatartsa őt.
- Várj! – mondta kétségbeesetten a fiú, majd bűnbánóan
nézett Alyssa-ra. - Nem akartalak megbántani.
- Nem bántottál meg – felelte Alyssa meggondolatlanul,
ahelyett, hogy amíg még van ereje, addig azonnal elsietett volna, ahogy az
imént azt szerette volna.
- Hát akkor? – kérdezte értetlenül Alexander.
- Ez az egész… Ez… - kezdte Alyssa elcsukló hangon, majd
lenézett a kezére, amit még most sem engedett el Alexander. Most a saját
szemével is láthatta az összekulcsolt kezüket, aminek a látványa édes
boldogságba vonta a szívét. Most ő simított végig a fiú kézfején a
hüvelykujjával, majd folytatta. – Nem lehet… - tette hozzá halkan.
- Miért nem? – kérdezte kétségbeesetten Alexander. Alyssa
felnézett a fiú bánatos szemeibe, és tudta jól, hogy elkésett. Túlságosan is
vonzotta őt ez az ember, és egyáltalán nem akart elszakadni tőle. Nem akart,
pedig tudta, hogy muszáj lesz minél előbb elhagyni őt. Szüksége volt
Alexanderre, de tudta, hogy sem az ő, sem a fiú érdekében nem lehet köztük
semmi sem. Az ő élete tele van veszéllyel és halállal, folyton menekülnie kell
az apjával, és ebbe az életbe nem fér bele a szerelem. Egyszerűen nincs benne
helye… Nem várhatja el senkitől, hogy kockáztassa érte az életét, de nem is
engedné ezt senkinek sem. Nem kérheti senkitől sem azt, hogy vele meneküljön az
örökkévalóságig, vagy amíg el nem kapják és meg nem ölik őket. Summa summarum:
neki és Alexandernek soha nem lehet közös jövője.
- Túl veszélyes már maga az is, hogy ismersz engem – felelte
őszintén és leszegett fejjel Alyssa. – Ne kezdjük ezt el, úgyhogy most inkább
engedd, hogy elmenjek.
- Hadd döntsem el én, hogy vállalom-e a kockázatot azzal,
hogy téged akarlak – mondta határozottan Alexender. Alyssa ismét ráemelte a
tekintetét, és látta, hogy mennyire eltökélt a fiú. Az a gyönyörű csillogás
most is égett a szemében, amikor ránézett, és ez ismét édes forróságba vonta a
szívét. Az arca lángolt és úgy érezte, hogy ennél melegebb még a pokolban sem
lehet.
- Velem csak a halál és a reménytelenség jár együtt – mondta
ellenkezve és minden erejét összeszedve Alyssa. – Keress magadnak valaki olyat,
akivel boldog lehetsz.
- Mi van, ha én nem akarok mást Lyssa? – kérdezte keményen és
eltökélten Alexander. – Mi van akkor, ha én azt mondom, hogy vállalom a
kockázatot, amit te jelentesz? Merem azt mondani, hogy bármilyen veszéllyel
szembenézni megéri, csak hogy ismerjelek téged. Megér mindent, mert hozzád
fogható nővel még soha nem találkoztam és hiába kérdezed, nem tudom, hogy miért
vagy annyira különleges számomra, hogy érted nevetve vállalnék minden fenyegetést!
Alyssa döbbenten nézett Alexander eltökélt szemeibe, és úgy
érezte, most mentem kiszakad a szíve a helyéről, mert ekkora boldogság talán
még sosem érte. Alexander szavai a lelkéig hatoltak és boldoggá tették a lénye
minden apró porcikáját, ám ő most készült teljes mértékben, esélyt sem adva
ellökni magától azt, akire talán egész életében várt.
- Ne mondd ezt Alex – mondta könnyes szemmel Alyssa és
lehunyta a szemeit. Érezte, hogy a férfi a másik kezét is megfogja és közelebb
lép hozzá. Az arcán érezte a férfi forró leheletét, és tudta, hogy nem bír
tovább józanul gondolkodni. Még utoljára kinyitotta a szemét, hogy Alexander
csillogó tekintetét újra lássa. Halványan érzékelte, hogy a távolság egyre fogy
közöttük, és amikor végül az ajkaik találkoztak, ismét elszállt Alyssa minden
ellenérzése és csak a határtalan boldogság járta át a szívét. Maga sem tudta,
hogy miért, de azt érezte, hogy végre hazaért, és Alexander csókjától valami
olyan édes és eddig számára ismeretlen érzés járta át a szívét, amit soha nem
akart már elengedni. Csak élvezte a lágy csókot, és akkor kezdett csak
felocsúdni, amikor a csókjuk kezdett búcsúzkodóvá válni. Ismét könnyes lett
Alyssa szeme, és kezdett újra észnél lenni, és már tudta, hogy nem maradhat
tovább Alexander közelében. Nem találkozhat többé vele, mert azzal nem csak a
fiú jövőjét pecsételné meg, de ő is szenvedne a lelkifurdalástól, amiért
belerángatta az életébe és a halálos fenyegetésbe, ami mindenhol rájuk
leselkedik.
- Most tényleg mennem kell – szólalt meg nagy nehezen
Alyssa, miután elváltak egymástól az ajkaik. A torka teljesen kiszáradt és alig
bírta kimondani a búcsúszavait. Még mindig a sajátján érezte a fiú édes
csókját, ami belül mélyen üvöltött az újabb édes érintésért.
Alexander komoran bólintott, majd lassan hátrébb lépett
Alyssa-tól, de a kezeit még mindig nem engedte el.
- Holnap is eljössz? – kérdezte fájdalmas arccal Alexander.
- Igen – mondta Alyssa, de magában tudta jól, hogy ha
belepusztul is, akkor sem jöhet el másnap, hiába égtek a lelkébe a fiú reménytől
csillogó szemei.
- Megígéred? – kérdezte bizakodva Alexander. Alyssa
szomorúan nézett a fiú szemeibe, majd bólintott, de tudta, hogy nem volt elég
meggyőző. – Esküszöl? Mert ha nem, akkor biztos lehetsz abban, hogy most nem
engedlek el sehova. Holnap Alyssa, rendben? Esküszöl, hogy itt leszel? –
kérdezte már-már könyörögve a férfi, mire végül Alyssa megadóan ismét
bólintott.
- Itt leszek Alex, esküszöm – felelte halkan Alyssa, és
tudta jól, hogy képtelen lenne nem betartani a szavát, hiába is kellene nagy
távolságban elkerülnie a fiút. Amikor Alexander boldogan elmosolyodott a
válasza hallatán, az ő arcára is mosolyt csalt a fiú öröme, és kicsit enyhült a
bűntudata, amit a túlságosan is rövid ideig tartó elhatározása keltett benne.
- Akkor holnap Lyssa – mondta boldogan Alexander, majd
Alyssa legnagyobb döbbenetére ismét közelebb lépett hozzá, és ezúttal egy
puszit nyomott a lány arcára. Alyssa önkéntelenül is elmosolyodott a kedves
gesztus miatt, és boldogan nézett fel a fiú szemeibe.
- Holnap Alex – mondta ő is mosolyogva, és most már tudta
jól, hogy valóban itt lesz másnap a helye.
Oh, Istenem, olyan édesek! Annyira összetartoznak, kilóméterekre látszik, hogy összetartoznak. Nyilvánvaló, hogy egymáshoz tartoznak. Nem találok szavakat, nagyon jó érzés volt olvasni. Felelevenitette a Damon-Elena páros meghitt pillanatait (oh, de nagyon hiányoznak), még ha rövid időre és csak néhányat. Ennek ellenére kiváncsi vagyok mi lesz, ha tudomást szerez erről a kapcsolatról Damon apuci és a Mikelson család. Annyi kérdés forog a fejemben, hogy nem tudom, ha képes leszek visszafogni magam addig amig, ha nem is mindenre, de a lényegre talán megkapom a választ. Nagyon tetszett, melegséggel töltött el ez a fejezet, máris olvasnám a többit. Olyan Köt2 maraton stilusba. Persze a TDF is hiányolom, egyszerűsitek - mindent hiányolok amit te irsz!!!!!!!!! Nagyon messze van még a kövi fejezet..... Puszi, :):):)
VálaszTörlésTe mindig csak Delenát, akarsz, igaz? :D Hogy ez miért nem lep meg? :D
TörlésAnnyira, de annyira örülök, hogy azt a szót használtad, hogy összetartoznak, ill. egymáshoz tartoznak.:) Boldogan mosolygok, hogy ez átjött már ennyi rész után is.:)
Damon reakciói még egy csöppet arrébb vannak, de az ütős kis fejezet lesz, azt megígérhetem :)
Holnap már új rész jön, szóval türelem, gyorsan telnek a napok.:)
Puszillak
Mostantól ünnepélyesen megigérem, hogy visszafogom magam, nagyon visszafogom magam a Delena párost illetően. Bocsesz, ne kérdezd miért fogott nem annyira ez a páros (Ian és Nina), de amikor megláttam a monitoron ezt a két párost padlót fogtam, szó szerint. Annyira magával ragadott. Becsü, leállok, nem stresszelek többet Delenával .... de kevesebbet sem, há, há, há, :):):). Légyszi annyit árulj el, hogy Lyssa mennyit tud arról, hogy az édesanyja hasonmás volt. Egyáltalán tud bármit is a hasonmás mizériázól? Na, és Alex? Meg sem fordult a fejemben, hogy a gyerekek közül bármelyik, gonosz, szemét vagy akár antiszociális psihopata lenne/hetne. Annyira magától értetődőnek tünt, hogy a "jók oldalán/t" képviselik, hogy az egy percig sem gondoltam rá. Természetesen mindketten bekeményihetnek, ha a helyzet úgy kivánja. A karakterek pont olyanok, mint amilyennek elképzeltem, magam előtt látom mindkettőt. Habár az Alexet megformáló szinészt "ismerem", Lyssa megformálóját, még csak nem is láttam sehol, semmilyen filmben. Lehet már mondtad a nevét, de sajnos szelektiv a memoriám, hmmmm.... Tudom, hogy messze van mire megint összeáll a csipet - csapat (ha összeáll, mert összeáll, ugye?), de attól én még epekedve várom, remélve, hogy Elena is életben van, és a kedvenc szexi "pasim" legalább a te történetedben boldog. Kellett ez neked, most kaptál egy regényt... Puszi, :):):)
TörlésIsten ments, vissza ne fogd magad:) Imádom a Delena függőséged :) És a regényekkel se állj ám le:)
TörlésAlyssa és Alex. Annyit elárulhatok, hogy semmit sem tudnak a hasonmás mizériáról. Az meg persze magától értetődő volt, hogy egyik se lesz egy pszichopata, meg minden, de ha kell, akkor persze be fognak keményíteni. Mert biztosan lesz ilyen is, idővel.:) Amúgy Alex, igen.:) Amikor kiválasztottam Jensent a "szerepre", akkor még nem ismertem őt, de külsőre pont megfelelt, mind Elijah és Kath fia.:) Alyssa pedig, ő Teresa Palmer, talán már említettem. Őt láthattad például az I am number four-ban, vagy A varázslótanoncban. Jensen, ő meg ugye az örök vadász, mindenki kedvenc Deanje. :) Hát igen, itt viszont teljesen más a karaktere, és nem hasonlít Deanre. Egyszer... Talán.... Hm, jó lenne írni, egy TVD-SPN crossovert :D Dean vagy Damon? Ki nyerne? Aj-jaj, ez aztán egy fogós kérdés, és nem tudnék dönteni :D
Én gondolkodás nélkül, tudnék dönteni. Attól függetelenül, hogy Jensen is szimpi és ütös alkat, azokkal a hidegen - pimaszul dögös azúrkék szemekkel senki és semmi nem veheti fel a versenyt. Függőség? Lehet vagy helyesebben talán, de a lényeg mindig azon van, hogy meddig mehetünk el vagy, hogy idejében ismerjük fel azt a pillanatot amikor MÉG TE irányitasz. Amikor még nem túl késő leállni. Sosem gondolkodtál azon, hogy irj egy storyt Ian - Nina vagy Damon - Elena párosról emberként? Kiváncsi lennék, nagyon piszkálja a csöröm, tutira fenonenális lenne! Igen, mintha hallanám "mikor nem vagy te kiváncsi fáncsi?", hadd sugjam meg, én mindig kiváncsi fáncsi vagyok, de nagyon vigyázok ám arra, nehogy olyan nagyra nőjenek a füleim, mint Dumbonak. Ismét puszika :) :D
TörlésHát, azért Deant se kell félteni. És ha már vetélytárs kell Damonnak, akkor ott van Castiel. Na azok az ártatlan, pimaszulkék szemek sem semmik ám.:D
TörlésSzóval nyíltan bevallod, hogy Delena függő vagy. Helyes, helyes, ez az első lépés a gyógyulás felé, bár gondolom, hogy jó függőhöz híven, nem akarsz leszokni :D
Ha tudnád, hogy milyen jót nevettem :D Delena történet, emberi Damonnal és Elenával. :D Az első 1-2 fejezet már régen kész van, csak azóta se nyúltam hozzá, és HA egyszer lesz időm, és nem zárul le előtte ez a blog, akkor megírom a történetet. Jó lenne, ha a TDF után el is tudnám kezdeni ide felrakni, de egyelőre sehogy se haladtam vele. Szeretném megírni, de nem tudom, hogy lesz-e még rá kedvem. Szeretem Delenát, de azt hiszem, hogy most kezdek kiégni. Jó lenne még megírni azt a storyt, és meglátjuk még mi lesz belőle. A címe amúgy: Játszmák. Lesz, ha lesz.:)
További szép napot neked Dumbóm.:):D
Puszillak:)
Nagyin tetszett. Szó ismétlés helyett egy-az egyben egyetértek Maresszal olyan édesek együtt és, de hiányoznak a delena pillanatok a történetből, de nem hagysz majd minket cserben és egy szép befejezést írsz nekünk. Alig várom a következő rész.
VálaszTörlésKöszönöm Zoltán.:) Delena... Nos... Tényleg nem mondhatok semmit, mert még messze van a vége, szóval türelem, türelem, addig is élvezzétek Alex és Alyssa kis finom jeleneteit:)
TörlésSzia Morwen!:)
VálaszTörlésAlig vartan mar az uj Kotelekek2 reszt, de megerte varni. Annyiraaa aranyosak, imadom oket. Es vegre elcsattant az elso csok is, hmm. :D Nagyon tetszik Alex hatarozottsaga es oszintesege, jol megformaltad mindket karaktert. Mar tukon ulve varom a folytatast. :D (Meg azt hozzateszem, hogy egyet ertek Maresszal es Zoltannal, hianyzik delena, remelem vissazhozod nekunk Elenat :) ). Es kivancsi vagyok, hogy milyen reakcio varhato, mikor Damon es Lyssa megtalaljak Katherinet es Alexet.
Mindenesetre nagyon varom a kovit!;))
Sok puszi:Mano
Szia Mano!
TörlésÓóó, úgy örülök, hogy említetted a karakterek megformálását, és rátapintottál Alex legfőbb vonásaira.:) Úgy imádtam őket formálni, játszani velük, meg úgy mindent.:)
Megint Delena.:) Egyelőre nincs Delena, és majd kiderül, hogy lesz-e.:) Nem spoilerezek, oké?:) Hamarosan Katherine-ről is lesz szó és ő is felbukkan. Hogy miként... Maradjon titok.:)
Puszillak :)