Sziasztok!
A Damon's Fanfiction dömping után ismét Kötelékek, és ma rendhagyó módon egy hosszabb fejezet kerül terítékre. Mit is mondhatnék hozzá azon kívül, hogy jó olvasást?:) Azt, hogy jó szórakozást!:)
Morwen
*******************
Alyssa elvarázsoltan vezetett hazafelé, és folyton az a
bizonyos csók járt a fejében. Még mindig az ajkán vélte érezni Alex forró
csókját, és ez nagyon zavarba hozta. Túlságosan is megkedvelte a fiút és ez egy
kicsit megijesztette. Tudta, hogy élete legnagyobb baklövését követi el azzal,
hogy holnap ismét találkozni fog vele. Pár nap és elhagyja az apjával Mystic
Falls-t, Alexandert pedig soha többé nem fogja látni. A gondolatra a szíve is
összeszorult, és magában titokban átkozta a döntését, amiért másnap ismét
találkozni fog a fiúval. De azt is tudta, hogy örökre bánná azt, ha nem töltene
annyi időt Alexanderrel, amennyi csak megadatott neki. Ismerte magát annyira,
hogy ebben biztos legyen, így ezzel próbálta magát nyugtatni. Egy őrültség az
életben, ami ki tudja, hogy az ő esetében meddig tart, belefér. Az életének az
irányítása talán már soha sem lesz az ő kezében. Most viszont rajta állt a
döntés, és úgy határozott, hogy ad Alexnek egy esélyt. Egy rövid, de talán
annál boldogabb esélyt.
Önkéntelenül is elmosolyodott, amikor újra és újra
lejátszotta a fejében azt a gyengéd csókot. Lágyan az ajkához ért, és hagyta,
hogy a szája fülig érjen a boldogságtól. Nem igazán tudta, hogy mi történik
vele, de az igazat megvallva, nem is érdekelte. Most először felelőtlen akart
lenni, és nem érdekelte, hogy ennek milyen következményei lesznek. A szívét
újra és újra körbejáró forróság teljesen megrészegítette, és nem volt hajlandó
ezt az érzést elengedni. Bármibe is kerül ez majd neki, most nem akart
gondolkodni. Egy kicsit önző akart lenni, és megragadni azt a cseppnyi örömöt
az életében, ami most türelmetlenül az ajtaján kopogtatott Alex képében.
Alyssa-nak fogalma sem volt arról, hogy mikor érkezett
vissza a házukhoz és, hogy mióta áll a kocsi feljárón és bámul ki a sötét
éjszakába, fel sem fogva, hogy mi van előtte. Lassan állította le a motort,
majd elmerengve szállt ki az autóból és indult be a házba. Amikor belépett,
csak egy halk „sziá-t” és egy „jó éjt apá-t” mondott a nappaliban elmélyülten
dolgozó Damonnak, aki döbbenten nézett utána, de Alyssa ügyet sem vetve rá ment
fel a szobájába. Damon nem tulajdonított nagy jelentőséget a lánya
viselkedésének. Úgy vélte, hogy csak megbabonázta Mystic Falls varázsa és
szomorú volt, hogy hamarosan el kell hagyniuk az államot. Akkor Damonnak
fogalma sem volt arról, hogy ennél távolabb nem is állhat a valóságtól a
feltételezése.
*
Alyssa mosolyogva hasalt el az ágyán, és maga sem tudta,
hogy hány év óta most először merült el boldogan a rá váró öntudatlan állapotba
és az édes álmokba, amiket most számára az éjszaka tartogatott.
Reggel olyan jókedvűen ébredt, hogy azt hitte, boldogságában
az egész világot képes lenne átölelni. Egyszerűen szárnyalt, és fel volt
dobódva, mint aki a reggelt vér helyett tetemes mennyiségű energia itallal
indította volna. Pillanatok alatt felöltözött és rá se mert nézni a
tükörképére, mert nem akarta bevallani magának, hogy ma különösen nőies és
szexy darabokat kapott magára. A szőke paróka és a kontaktlencse már rajta
volt, így ebben a szerelésben száguldott le a lépcsőn.
Damont ugyanúgy a nappaliban találta, mintha a férfi az
éjszakai megérkezése óta el sem mozdult volna a számítógép elől.
- Este jövök apa – mondta vidáman Alyssa, majd váratlanul az
apja mellé száguldott, és egy puszit nyomott az arcára. Damonnak ideje se volt
reagálni, mert Alyssa pillanatok alatt kisietett a házból és az autóval hamar
el is indult.
Damon döbbenten nézett a lánya után, aki már percek óta
elhagyta a házat. Úgy érezte, hogy lassan kezd a fejében összeállni a kép, és
ez a kép egy cseppet sem tetszett neki. Lassan a kezébe temette az arcát, és
hitetlenül megrázta a fejét.
- Nem lehettél ilyen ostoba Alyssa – mondta halkan maga elé
Damon. Minden apa álma és egyben rémálma is az, amikor a lánya szerelmes lesz.
Álom, mert minden szülő azt szeretné, ha a gyermeke boldog lenne, és ezért a
legjobbat akarja neki. Rémálom, mert ez egyben a gyermeke elvesztését is
jelentette, és azt a félelmet, hogy talán túlságosan is megsebzi a szerelem a
gyermeke szívét. De Damonnak nem ez fájt a legjobban. Tudta jól, hogy az ő
helyzetükben egy kapcsolat halálra lenne ítélve. Alyssa sem akarná, hogy a
szerelme veszélyben éljen, és ha Victor-ról volt szó, ez biztosan várt Alyssa
választottjára. A velük való menekülést sem akarhatta senkinek sem ő, sem
Alyssa. Ahhoz akkora mértékű, vagy talán nagyobb szerelem kell, mint ami az övé
és Elena-é volt. Erre viszont az adott körülmények miatt, a sok titok és a keserűségek
közt nem sok esélyt látott.
Tudta, hogy minél előbb beszélnie kell erről Alyssa-val.
Tisztában volt azzal, hogy a lánya is pontosan tudja ezeket, de valamiért nem
akarja, vagy nem hajlandó figyelembe venni a körülményeket. Talán még nem túl
késő, hogy időben visszarángassa a lányát a valóság talajára. Biztos volt
abban, hogy emiatt újra össze fognak veszni, de muszáj, hogy észhez térítse
Alyssa-t, hogy amíg még van rá lehetősége, addig szálljon ki a kapcsolatból.
Nagyon nehezen tudott ezután Damon koncentrálni a dolgára és
tovább foglalkozni az útjukkal. Most már még biztosabb volt abban, hogy egy hét
múlva, ha törik, ha szakad, el kell indulniuk.
*
Alyssa boldogan parkolt le a szokásos helyén, tisztes
távolságra a Salvatore villától. Igyekezett lenyugtatni magát, és miután ez
többé-kevésbé sikerült, elindult a ház felé. Amikor belépett az ajtón,
elmosolyodott és vidáman indult el a könyvtárba, hogy ezúttal valami régi
olvasnivalóval üsse el az időt estig. Amint belépett a helyiségbe, a földbe
gyökerezett a lába a látványtól. Alexander a kanapén ült és mosolyogva nézett a
rá.
- Hát te? – csúszott ki Alyssa száján a gyors kérdés, mire
Alex arcán a mosoly kiszélesedett.
- Neked is szia! – felelte kedvesen a fiú, majd megpaskolta
maga mellett a kanapét, hogy üljön le mellé a lány.
- Nem gondoltam, hogy ilyen korán itt leszel – mondta halkan
Alyssa, miután leült Alex mellé.
- El sem mentem innen – felelte mosolyogva Alex, mire Alyssa
hitetlenül megrázta a fejét. – Nos? Most már bevallod?
- Bevallani? Mit? – kérdezte értetlenül Alyssa.
- Azt, hogy tegnap is és ma is miattam tértél vissza a
villába – mondta vidáman Alex, mire Alysssa az égbe emelte a tekintetét. – Sose
fogom megszokni a szőkét és a barna szemeket – tette hozzá fejcsóválva Alex,
mire Alyssa rádöbbent, hogy még mindig rajta van a szokásos szerelése. Gyorsan
lekapta magáról, majd közömbösen Alex-re nézett, de közben játékosan megrebegtette
a pilláit.
- Most jobb? – kérdezte halkan, mire Alex elnevette magát.
- Sokkal jobb – felelte mosolyogva a fiú, majd kíváncsian
felhúzta a szemöldökét. – Szóval? Ügyesen próbálsz kitérni a válasz alól, de
nem jött össze.
- Ha úgyis tudod a választ, akkor miért akarod erővel
kiszedni belőlem? – kérdezte hitetlenül Alyssa, és magában remélte, hogy nem
fogja tovább faggatni a fiú, mert esze ágában sem volt bevallani neki, hogy
nagyon is kedveli őt.
- Ó, nem lenne az erővel – mondta fejcsóválva Alex, majd Alyssa
legnagyobb döbbenetére közelebb hajolt hozzá. – De olyan jó hallani, hogy én
sem vagyok közömbös neked – tette hozzá egy olyan angyali mosollyal és mellé
könyörgő szemekkel, hogy Alyssa képtelen volt megtagadni tőle a választ.
- Igen, azért jöttem ma el, hogy találkozzak veled. Mert meg
akarlak jobban ismerni – mondta nagyot nyelve Alyssa, és érezte, hogy fülig
pirul, miközben Alex áthatóan fürkészte az arcát.
- És tegnap? – kérdezte Alex, továbbra sem tágítva a
témától.
- Ennyi nem elég? Telhetetlen vagy? – kérdezte csipkelődve
Alyssa, mire Alex kedvesen rámosolyogott. Túl angyali volt számára ez a mosoly,
és úgy érezte, képtelen bármit is megtagadni ettől a fiútól, így nem csodálta,
hogy félig-meddig bevallotta neki, hogy számára sem közömbös. Bár erre szerinte
már magától is rájött Alex, aki mint látta, szintén nem szenvedett hiányt az
egója terén.
- Ha rólad van szó, akkor igen. Túlságosan is telhetetlen
vagyok – felelte magabiztosan a fiú.
- Fogadok, hogy minden nőnek ezt mondod – felelte szem forgatva
Alyssa, majd dühösen hátradőlt a kanapén, megnövelve ezzel a távolságot közte
és a férfi között. Maga sem értette, hogy miért kapta fel ilyen hirtelen a
vizet és miért dühítette a tudat, hogy ő is csak egy lehet a sok nő közül,
akiket Alex lépten nyomon csak szédít az udvarias szövegeivel.
- Ha nem rólad lenne szó, most dühösen itt hagynálak, mert
még a feltételezésed is sértő, hisz egyáltalán nem ismersz még engem, mégis
könnyedén ítélkezel felettem – felelte komoran Alex és nagyot sóhajtva ő is
hátradőlt a kanapén.
- Vagy nagyon őszinte és meggyőző tudsz lenni, vagy életem
legnagyobb baklövése lesz, hogy megismertelek – mondta nagyot sóhajtva Alyssa,
és próbálta ezen kijelentésével oldani a kettejük közé beállt feszültséget.
- És mit gondolsz, melyik az igaz? – kérdezte kimérten Alex,
továbbra sem pillantva a lányra.
- Vagy az első, vagy tényleg ostoba vagyok – felelte Alyssa
halkan, majd kíváncsian ránézett Alex-re, hátha a férfit végigmérve rájöhet a
válaszra.
- Látom tele vagy megannyi bizonytalansággal és nehezen
bízol meg az emberekben – mondta szomorúan Alex, majd az égbe emelte a
tekintetét, és meredten elkezdte tanulmányozni a plafont, amit immár napok óta
előszeretettel tettek mindketten.
- Elég sok mindent megosztottam veled magamról, az életemről
és a múltamról, úgyhogy szerintem érthető, hogy miért vagyok ilyen – felelte
halkan Alyssa. Szerette volna ismét kellemesebb légkörben eltölteni az idejét a
fiúval, így a maga módján próbált bocsánatot kérni a sértésért, amit szerinte
okkal feltételezett a fiúról.
- Ebben igazad van – felelte megadóan Alex. – Csak én vagyok
néha túlságosan is türelmetlen akkor, amikor valamit nagyon akarok.
Alyssa érezte, hogy vér tódul az arcába, és zavartan elkapta
a tekintetét Alex-ről, és ő is visszahelyezkedett a helyére és hirtelen roppant
érdekesnek találta a szemközti poros könyvespolcokat. Mikor már jó ideje nem
szólalt meg egyikük sem, Alex törte meg ismét a csendet.
- Érzem, hogy az egyik részed nagyon is meg akar ismerni
engem, de a másik túlságosan is ellenkezik, és nem akarja, hogy a veled együtt
járó nehéz sorsot is a nyakamba kapjam – mondta komoran Alex, és miután
Alyssa-ra nézett, tudta, hogy beletrafált. Óvatosan közelebb hajolt Alyssa-hoz,
megfogta az egyik kezét, a másikkal pedig finoman Alyssa arcához ért, hogy a
lány ránézzen. – Mi lenne, ha te csak egyszerűen hallgatnál a szívedre, a
döntést pedig rám bíznád, hogy vállalom-e veszélyt, amiről beszéltél nekem?
- Fogalmad sincs, hogy mire vállalkoznál Alex – felelte
Alyssa letörten és a szemeit is lesütötte, hogy a férfi ne lássa meg a
könnyeit. – Számomra nincs jövő. Az, hogy még én és az apám élünk, az
egyszerűen csoda. Előlük nem lehet örökké menekülni, de ezt sem én, sem apám
nem akarjuk beismerni. Én senki másnak nem akarok ilyen jövőt, pláne nem neked.
- Szerintem pontosan tudom, hogy mire vállalkozok és meg
tudok vele birkózni Lyssa – felelte magabiztosan Alex. – Csak engedd el magad
és hagyd, hogy a szíved most az egyszer helyetted döntsön és járja a maga
útját.
- Nem lehet Alex – felelte sírva Alyssa, majd felnézett a
fiúra. Annyira szerette volna, ha működhetne ez az egész, de valami mindig
visszarángatta a valóság talajára és tudta, hogy alig pár napot tölthet csak a
fiúval, akin viszont látszott, hogy ennyivel nem elégedne meg. És ő? Ő képes
lenne beérni ennyivel? Egy hét, és aztán el tudja majd engedni Alex-et? A szíve
fájdalmas dobbanása azt jelezte, hogy aligha bírná ezt megtenni, pedig még alig
ismeri Alex-et.
- Mindent lehet Lyssa, csak akarni kell – felelte kedvesen
Alex, majd óvatosan letörölte Alyssa könnyeit. Alyssa jólesően felsóhajtott,
majd hirtelen Alex vállába temette az arcát. A fiú engedelmesen átölelte a
lányt, lágyan simogatta a hátát, és várta, hogy megnyugodjon a karjaiban. Egy
finom csókot nyomott Alyssa fejére, majd még jobban magához ölelte őt. Mikor végre
Alyssa megnyugodott és elhajolt tőle, ő kedvesen ránézett és letörölte a
maradék könnyeket a lány arcáról.
- Nézd Lyssa, az én életem sem volt könnyű és olyan régóta
nem volt okom egy cseppnyi örömet is érezni, hogy most úgy kapaszkodok belé,
mint akinek az élete múlik rajta – mondta Alex komoly hangon, elérve ezzel,
hogy Alyssa figyelmesen hallgassa őt. – És valóban, így is van. Hiába vagyunk
vámpírok, az élet bármikor véget érhet, nekem is és neked is. Nem vagyok
hajlandó tovább megfosztani magam az örömtől, ezért kérlek téged is arra, hogy
merjünk kockáztatni, amíg még lehet. Használjuk ki azt a kis boldogságot, amit
néha az ölünkbe pottyant a sors.
Alyssa sokáig nem szólt semmit sem, csak lassan értelmezte
magában Alex minden szavát. Tudta, hogy igaza van a férfinak, de akkor sem
akart önző lenni vele, és nem akart egy lehetetlen sorsot a fiúra mérni, ami
vele együtt járna.
- Nem lehetek ennyire önző veled – mondta ki hangosan is a
gondolatait Alyssa.
- Nem vagy önző, amennyiben én is ezt akarom – válaszolta
határozottan a fiú. – De tudod mit? Ne beszéljünk most többet erről. Inkább
beszéljünk másról, ismerjük meg egymást.
Alyssa nagyot sóhajtott, majd kelletlenül bólintott. Nem
tudta figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy még mindig fogják egymás kezét, ami
túlságosan is jól esett neki. Alex csak a szavaiban volt rámenős, de a tettei
és a gesztusai törődésről és mély tiszteletről árulkodtak. Egyszer sem bántotta
meg őt, mindig udvarias volt vele, és tudta, hogy hol a határ és meddig mehet
el vele. Akárhova is vezetett a mostani beszélgetésük, a kézfogás egyáltalán
nem volt tolakodó, sőt. Jóleső, helyénvaló és kellemes volt Alyssa számára.
Sokkal finomabb érzéseket kavart fel benne a fiú érintése, mint előző nap, és
ez most még boldogabbá tette őt. Úgy gondolta, hogy talán most először lehet
egy kicsit önző, és engedi, hogy jól érezze magát Alex-szel.
- Mit szeretnél tudni? – kérdezte halkan Alyssa, majd
kíváncsian Alex-re nézett.
- Mondjuk kezdjük a legelején – mondta Alex boldogan. – Hány
éves vagy?
- 80 – mondta röviden Alyssa.
- Wow, igazi öreglány – mondta nevetve Alex, mire Alyssa az
égbe emelte a tekintetét.
- Te beszélsz? Mivel tegnapelőtt legyőztél, idősebb kell,
hogy legyél nálam öregapó – mondta csipkelődve Alyssa.
- Igaz, én pont a duplája vagyok – felelte büszkén Alex. –
Kereken 160 vagyok.
Alyssa elismerően felhúzta a szemöldökét és igyekezett úgy
tenni, mintha nem különösebben lepte volna meg ez az információ. Eddig úgy
tudta, hogy az ereje pont dupla annyi, mint amennyi a vele egykorú teremtetett
vámpíroknak van. Így neki olyan erősnek kellett volna lennie, mint egy 160 éves
teremtetett vámpírnak. Most viszont úgy tűnt, hogy a valósan megélt kor, mint
Alex esetében is, több erőt rejtett, mint amivel ő rendelkezett.
- Nos? Csak nem meglepődtél Lyssa? – kérdezte Alex nevetve.
– Esélyed sem volt velem szemben.
- Ebben ne legyél annyira biztos – mondta durcásan Alyssa,
de belül mélyen tudta, hogy talán igaza van Alex-nak. Nem értette, hogy miért
nem volt képes kiegyenlítetten küzdeni Alex-szel és azt sem tudta, hogy miért
nem kerekedett felül a fiún. Ő lenne ennyire gyenge, vagy tényleg közel azonos
erejük van?
- Ne duzzogj már Lyssa, majd mutatok neked pár trükköt és
akkor lesz esélyed a sokkal idősebb vámpírok ellen is – mondta bíztatón Alex,
mire Alyssa lassan megenyhült és bólintott. Nem rágódott tovább a vereségén, és
nem is látta értelmét.
- Látszik, hogy öreg vagy, mert a memóriáddal már gondok
vannak – szólalt meg Alyssa csipkelődve, más felé terelve ezzel a témát.
- Mire célzol ezzel? – kérdezte értetlenül a fiú.
- Arra, hogy amikor bemutatkoztam, világosan elmondtam, hogy
Alyssa-nak hívnak, de te tegnap óta, amióta elköszöntünk egymástól, rendszeresen
Lyssa-nak szólítasz – felelte egyszerűen Alyssa, és amikor egy pillanatra
elcsodálkozott Alex, egy apró mosoly jelent meg a szája szegletében. Imádta
ugratni a fiút, és örült, hogy ismét ő tette ezt a másikkal, nem pedig
fordítva.
- Mert az dallamosabb és olyan szépen cseng mint, a
nevetésed – mondta Alex kedvesen, mire Alyssa jóízűen felnevetett. – Látod,
erről beszéltem – tette hozzá mosolyogva Alex.
Alyssa egy pillanatra elgondolkozott, majd fürkészően nézett
Alex-re. Nem gondolta volna, hogy a csipkelődése bókba csap majd át, ami végül nagyon
is jól esett neki. Túlzottan is, és valamiért de j’ai vu érzése támadt, bár
maga sem tudta, hogy miért.
- Mi jutott az eszedbe? – kérdezte kíváncsian a férfi.
- Mintha régen ezt már mondta volna nekem valaki – felelte eltűnődve
Alyssa. – De az lehetetlen, mert csak apám hív így akkor, amikor mérges rám.
- Szóval zavar, ha így szólítalak? – kérdezte aggódva Alex.
- Nem! – felelte gondolkodás nélkül Alyssa. – Tőled kedvesen
és jólesően hangzik és tetszik is – mondta mosolyogva, amivel Alex arcára is
mosolyt csalt.
- Ha már az öregkornál és a rossz memóriánál tartunk, te sem
Alexandernek szólítasz egy ideje, pedig rajtad kívül soha senki nem hívott még
Alex-nak – mondta piszkálódva a fiú.
- Ó, erre roppant egyszerű a magyarázat – mondta Alyssa
nevetve és igyekezett megfelelő hatásszünet után bevinni az övön aluli ütését.
– Az Alexander túl hosszú, én pedig nem szeretem a hosszú nevek kimondására
pazarolni az időmet.
- Áucs, ez fájt – mondta Alex, majd színpadiasan a szabad
kezével a szívéhez kapott. – Én itt kiteszem érted a szívem-lelkem, te pedig
erre azzal reagálsz, hogy „nem szeretem a hosszú nevek kimondására pazarolni az
időmet” – tette hozzá vékony hangon Alex, amivel csak azt érte el, hogy Alyssa
még jobban nevetett.
- A férfi dolga bókolni, nem a nőé – mondta Alyssa válaszul
Alex megállapítására, mire a férfi szemében látott egy mohó csillogást
felgyúlni. A gond csak az volt, hogy ez a fajta csillogás egészen a lelkéig
hatolt és örömmel töltötte el őt.
- Szóval szereted, ha bókolnak neked? – kérdezte sejtelmesen
Alex. – Felhívás keringőre? – kérdezte halkan, majd óvatosan közelebb hajolt
Alyssa-hoz.
Alyssa ismét érezte a férfi mámorító és forró leheletét az
arcán, ami most is túlságosan elbódította őt. Észre se vette, hogy elfelejtett
levegőt venni és megbabonázva nézi a férfi telt ajkait, amik olyan hívogatóak
voltak a számára. Amikor végre magához tért, ijedten kapta a tekintetét Alex
szemeire, elérve ezzel azt, hogy a férfi ajka egy elégedett mosolyra húzódjon.
Pillanatok alatt zavarba jött, de mire ez tudatosult volna benne, az ajkaik
ismét egymásra találtak. Alyssa jólesően sóhajtott, amikor felfogta, hogy mi
történik, és földöntúli boldogság járta át a szívét Alex csókja miatt. Finoman
és lágyan ízlelgették egymás ajkát, és amikor Alyssa rádöbbent, hogy Alex
egyáltalán nem kezdte el leteperni, ahogy a legtöbb férfi ilyenkor már megtette
volna, még nagyobb csodálattal nézett fel magában a fiúra. Tudta, hogy egyre
jobban belehabarodik, de már nem is akart ellenkezni ez ellen. Egyre jobban
bízott Alex-ben, és hagyta, hogy a szíve átvegye felette az irányítást és végre
boldog legyen.
Amikor a csókjuk lassan búcsúzkodó lett, Alyssa
elmosolyodott, így végül elváltak egymástól, hogy aztán a másikra emeljék a
tekintetüket.
- Nagyon finom ajkaid vannak – mondta mosolyogva Alex, majd
a mutatóujjával lágyan végigsimított Alyssa ajkain, amik boldog mosolyra
húzódtak a lágy érintés nyomán.
- Te sem panaszkodhatsz – felelte Alyssa, majd hirtelen összerezzent,
mert megszólalt a telefon a zsebében. Gyorsan kinyomta az apját, megírta a
szokásos kódolt SMS-t, majd eltette a telefont oda, ahol volt.
Alex türelmesen megvárta, amíg a lány ezt megteszi, majd
hirtelen eldőlt a kanapén, a fejét a karfára tette, Alyssa-t pedig maga mellé
húzta. Nagyon szűkösen fértek így el az öreg bútordarabon, emiatt kénytelenek
voltak szorosan egymáshoz simulni. Alyssa nem tiltakozott ez ellen, sőt, inkább
nagyon is örült Alex bódító közelségének. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom
és biztonságérzet áradt szét a szívében, amikor Alex mellkasára hajtotta a
fejét, és meghallotta Alex ütemes és lágy szívdobogását. Boldogan
elmosolyodott, majd óvatosan átölelte a fiút. A lábát is átfonta Alex-én, így
teljesen össze voltak bújva. Semmi szexuális töltet nem volt ebben az
ölelésben, és ezt mindketten döbbenten vették észre. Egyszerűen jólesett nekik,
hogy közel voltak egymáshoz, és a másik karjában lehettek. Alex óvatosan
megfogta Alyssa kezét, amit a lány az ő mellkasán pihentetett, majd
belekulcsolta az övét. A szájához emelte, egy gyengéd csókolt lehelt a lány
kézfejére, majd visszatette a kezüket a mellkasára.
Alyssa boldogan elmosolyodott, és magában titokban egy
kicsit dühös volt Alex-ra, amiért ennyire pontosan tudta, hogy mivel érheti el
azt, hogy egyre jobban megszeresse őt. Mintha tökéletesen tudta volna Alex azt,
hogy mikor mire vágyik, és mi esne a legjobban neki. Olyan, mintha egy
megmagyarázhatatlan, furcsa kötelék lenne köztük, ami csak azért hívatott
létezni, hogy őket boldoggá tegye és egyre jobban megerősítse Alyssa-t abban,
hogy Alex az a férfi, akire szüksége van.
Mint mindig nagyon édesek együtt és külön is. Lyssa múltjáról már megtudtunk egyet - mást, most tényleg jól jönne ha Alexről is kapnánk néhány infót. Alex egy igazi szivtipró, tudja mitől döglik a légy, jó tanárai voltak, tudom Lyssat sem kell félteni, de én még mindig úgy látom, hogy/mint apuci pici lánya. Természetesen nem baj, sőt egy kicsit sem zavar, annál szerethetőbb, mivel nagyon ragaszkodik az édesapjához. Kiváncsian várom az új részt, de előtte a TDF-t. Húúúúúúúúú..., most érzem igazán mennyire hiányzott. Alig várom... Yes, pénteken TDF!!!!!!! Puszi, :):):)
VálaszTörlésSzia Maresz!:)
TörlésÖrülök, hogy tetszett.:) Amúgy a karakterek kapcsán jó helyen kapizsgálsz, nem véletlenül érzed őket ilyennek.:) De tudnak ők kemények és másmilyenek is lenni, ha arról lesz szó, és lesz szó arról is, abban biztos lehetsz.:)
Szóval már alig várod a pénteket, mi? :D Mindjárt itt is van, türelem.:)
Puszillak :)
A történet még mindig nagyon jó és a karakterek is egyszerűen imádni valóak együtt, külön. Az már biztos Alex egy igazi nő csábász, na jó nem, de simán lehetne az. Egyre jobban várom azt a részt amikor kiderül, hogy kik a szüleik meg persze az odáig vezető részeket is. Várom a következőt és még inkább a pénteket.
VálaszTörlésKöszi Zoltán, örülök, hogy tetszett.:) Érdekes, hogy mindenki nőcsábásznak nézi Alexet, pedig nem ezt szántam a fő tulajdonságának, de attól még lehet normális férfi is. Csábítani pedig tudni kell.:)
TörlésMindjárt itt a péntek és akkooooor....:) De jóóó lesz, végre:) Türelem, már csak pár óra:)